Metamorphic – Kockahegyek, hová legyek…

Ilyen az, ha összeházasítjuk a Portalt a Minecrafttal.

Metamorphic – Kockahegyek, hová legyek…

A fiatal, kaliforniai Jeremy Slavitz egyszemélyes fejlesztőcsapatként az indie-körökben jó ideje nagyon népszerű fejtörőkre ment rá, a végeredmény pedig egy semmiben sem forradalmi, de kellemes alkotás lett.

A Metamorphic egy belső nézetes platform-rejtvényjáték, melyhez olyan elődök szolgáltatták az ötletet, mint a Portal, a ChromaGun vagy a Minecraft. A fejtörők szerelmesei odáig lesznek a játéktól: a kihívások szórakoztatóak és élvezetesek, van köztük igazán könnyű is, de ahogy haladunk előre, természetesen megkapjuk a komolyabb feladatokat is. Egyes fejtörőkön kimondottan sokáig kellett gondolkodnom, de szerencsére sosem érte el azt a pontot a dolog, ahol frusztrálóvá vált volna az egész – nagy piros pont, sajnos nem minden fejlesztő képes megtalálni ezt az arany középutat.

A második piros pont azért jár, mert Slavitz figyelt arra is, hogy az egyes rejtvényeknek akár többféle megoldása is legyen. Ez talán még a fent említett egyensúlynál is ritkább, de annál fontosabb jellemző, hiszen könnyen lehet, hogy az agyunk más rugóra jár, mint mondjuk a pályatervezőé, de ez a Metamorphic esetében nem jelenti azt, hogy hajtépésbe fullad majd a dolog, a mi megoldásunk is ugyanolyan működőképes lehet.

A grafika voxel alapú, szerintem kiemelkedően jók a fények, a színek pedig egyfajta karaktert adnak a játéknak. Különösen igaz ez az élénk, világító fehér, zöld és piros elemekre: az éleken futó ragyogás, mely jelzi, ha használatba vehetjük őket, remekül sikerült. Ha egy szóval kellene leírnom a Metamorphic által nyújtott látványt, akkor talán az elegáns, vagy a letisztult szó lenne rá a legmegfelelőbb. Beállítások terén viszonylag korlátozott lehetőségek várnak ránk, az élsimításon kívül csak a hangerőt és az egér érzékenységét lőhetjük be, vagy kikapcsolhatjuk a segítséget. A zenéről, bár semmi extra nincs benne, szintén csak jókat tudok elmondani, sosem éreztem úgy, hogy benyomtak valamit ismétlésre és már hatszázötvenedszerre hallom ugyanazt.

Mindegyik, geometrikus barlangra emlékeztető szoba vagy pálya egyedi és ügyesen lett megtervezve. Háromféle, fehér, zöld vagy piros színű kockákat találhatunk minden új helyszínen, az egyes színekhez különböző fizikai tulajdonságok társulnak a gravitáció terén: vagy nincsen gravitációjuk, vagy épp ellenkezőleg, és ott vannak az antigravitációs kockák is. A kezünkben lévő fegyverrel szippanthatjuk fel az egyes blokkokat, hogy aztán átalakítva gyakorlatilag bárhová visszalőjük őket, kivéve a sötét kockákat. Minden általunk létrehozott képződményre hatnak a gravitáció és a súrlódás-tapadás fizikai törvényei. A fehér, zöld és piros elemeken át is sétálhatunk, míg nem alakítjuk át őket szilárd kockákká. A játékmenet és a színekkel való ügyködés engem a ChromaGunra emlékeztetett, bár ott többféle típusú rejtvénnyel (és színnel) találkoztam. A Metamorphic ellenben kicsit könnyebb, kicsit jutalmazóbb és rugalmasabb, a hibákat nem bünteti olyan keményen (például nem halunk meg, ha leesünk a magasból), bónuszként pedig még egy kis továbbképzést is kapunk fizikából.

Ami nagyon hiányzik, az a történet és a narráció (bár persze miért lenne az utóbbi, ha nem létezik az előbbi…). A ChromaGunnak vagy a Portalnak megvan ez a része, de talán a Metamorphicnak nincs is akkora szüksége rá, a játék roppant szórakoztató önmagában is, de ha esetleg valamelyik frissítésben Slavitz bedobna valamilyen sztorit, akkor biztosan újrajátszanám az egészet.

Bugokba ritkán futottam bele, néhányszor eltűntek a kockák világító élei, így nem láttam, hová tettem őket, vagy nem működött a blokkok visszalövése, de a menübe kilépve megjavult a dolog.

A játék nem túl hosszú, nagyjából négy óra alatt simán végigérhetünk rajta. Sajnos – ez a lineáris rejtvények rákfenéje – nincs sok értelme újrajátszani, kivéve persze, ha esetleg valamikor bekerül a fent említett, hiányzó történet, vagy ha időre megyünk és szeretnénk megdönteni a rekordunkat. Manapság már szinte furcsának számít, hogy mindössze egyetlen árva darab achievement van a játékban, ennél szívesen láttam volna néhánnyal többet.

Ha kedvelitek a hasonló platform-rejtvényjátékokat, valószínűleg a Metamorphic is tetszeni fog. Jól összerakott kis alkotás ez, rétegjáték-mivolta ellenére határozottan ajánlom kipróbálásra, bár talán a 13 eurós ár kicsit sok érte, akciósan vagy csomagajánlatban viszont érdemes beszerezni.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward