Hunted - Fantasy akció két fő részére

A Hunted: The Demon's Forge egy kooperatív akciójáték a fantasy dungeon crawlerek kedvelőinek, egyedül játszva viszont félkarú óriás.

Hunted - Fantasy akció két fő részére

I. oldal

A fantasy akciójátékok műfaja az utóbbi időben kevés minőségi inkarnációt produkált, s bár a stílus még tartogathat meglepetéseket, kevés innovatív ötletet láttunk az utóbbi években. Épp ezért volt meglepő az InXile bejelentése, a Hunted: The Demon's Forge, mely látszólag a klasszikus dungeon crawlerek szellemében készül ugyan, de a modern időknek megfeleltetve kooperatív módra hegyezik ki és fedezékrendszeres, valósidejű harcmechanikát kap. Nos, a Hunted végre megérkezett, szinte vállvetve a Dungeon Siege III-mal, ami jelentős konkurenciát jelent. Vajon van benne annyi spiritusz, hogy felülkerekedjen a vetélytárson?

Erő, izom, tejet iszom

Nos, ezt nehéz megmondani, lévén a Dungeon Siege III-at még nem volt alkalmunk tesztelni, az viszont tisztán látható, hogy a Hunted nem tipikusan AAA kategóriás játéknak készült. A fejlesztőket sokkal inkább vezérelhette a nosztalgia, ami nem csak a játékmenetből, de a történetből és a világból is sugárzik. A Hunted sztorija szerint az emberek és elfek világát egy föld alól támadó szörnyfaj igázta le, a hegyesfülűeket a kihalás szélére sodorva. Mivel az ellenállás képtelen volt megfékezni a veszedelmes áradatot, pár év alatt az egész világ a feje tetejére állt. Ebben a kaotikus korban él E'lara és Caddoc, a két zsoldos, akik ha akarnának sem különbözhetnének jobban egymástól. E'lara elf, Caddoc ember, E'lara nő, Caddoc férfi, E'lara fiatal (elf szemmel), Caddoc középkorú... tehát amilyen páros klisé csak létezik, el lett sütve itt. A két harcost persze semmi sem érdekli a pénzen kívül, így mikor egy boszorkány felbérli őket, hogy találják meg az elrabolt testét, hőseink hamar belevágnak a kalandba, ami kisvártatva az egész világ sorsának megváltoztatásába torkollik. A két karakter persze folyamatosan oltogatja egymást, barátságuk viszont sziklaszilárd, így végig együtt küzdenek a közel húszórás játék alatt.

A játék világa és története jól hozza a 80-as évek fantasy filmjeinek hangulatát. Minden eltúlzott és nagy, Caddoc például Schwarzeneggerrel is felvehetné a versenyt, míg E'lara mellei akkorák, hogy simán elférne bennük a feje, akár kétszer is. A szörnyek rondák és gonoszak, a föld alatti labirintusok barátságtalanok, vagyis minden adva van ahhoz, hogy kikapcsoljuk az agyunkat és csak kaszaboljunk, amíg le nem pereg a credits lista. Furcsamód, a sok archetipikus elem nem válik frusztrálóvá, sőt, épp attól lesz szerethető, hogy egyszerű, mint a faék. A játék egyébként kétféle befejezéssel bír, melyek közül csak az egyik vehető komolyan (mily meglepő, hogy a jóról beszélünk), a záró képsorok pedig bájosan gagyik, úgyhogy összességében elégedettek lehetünk a B-filmes hatással.

II. oldal

A démonok ereje

Ami a játékmenetet illeti, alapvetően két részre osztható, egyjátékos és kooperatív módra. Bár a Huntedet a jóisten is utóbbira találta ki, lássuk, mi van akkor, ha egyedül kuporodunk a monitor elé. A sztori és a pályák ugyanazok maradnak, csupán a két karakter közül az egyiket a mesterséges intelligencia fogja irányítja. A szinteken vannak pontok, ahol válthatunk a két hős között, de ez nem kötelező, szóval ha valamelyikük jobban kézre esik, nyugodtan maradjunk vele a végjátékig. Ha már szóba jött az MI, érdemes megjegyezni, hogy társunk kifejezetten okosan viselkedik, azaz ahelyett, hogy megöletné magát, ténylegesen a segítségünkre van. Sőt, a teszt alatt úgy éreztem, hogy néha túlságosan is jól játszik, mert a végigjátszás során alig ütötték ki párszor. Egyébként ha legyőztek minket sincs minden veszve, mert partnerünk meg tud gyógyítani, ami kicsit túlságosan könnyűvé is teszi a játékot.

A pályatervezés teljesen lineáris. Eltévedni képtelenség, sőt, egyes szakaszokkor a pálya hátrahagyott pontjai lezárulnak, szóval ha valamit ottfelejtettünk, akkor késő bánat. Minden egyes sarkon ellenfelekbe botlunk, akik hihetetlen erőket vonultatnak fel, mi pedig legyűrve őket tovább megyünk, hogy az egészet kezdhessük elölről. Bár a játék sokféle helyszínen végigvezet, a borítás ugyanazt a fáradt koncepciót takarja, monotonná és sokszor idegesítővé téve a Huntedet. Mivel az ellenfelek állandó túlerőben vannak, úgy érezhetnénk, hogy nehéz a játék, ha viszont meghalunk, azonnal feltámaszt a gép, vagyis a büntetés nincs összhangban az általánosságban vett nehézségi szinttel. Időnként találunk ugyan logikai feladványokat és rengeteg dolgot gyűjthetünk, ha rendszeresen körbejárunk, előbbiek viszont pofon egyszerűek, a folyamatos lootolás pedig nincs kihatással a játék végére. Egy szó mint száz, szólóban a Hunted egy unalmas, középszerű akciójáték, amit ráadásul felesleges játékelemek igyekeztek modernebbé varázsolni. Ilyen a sokat reklámozott fedezékrendszer is, ami maximum akkor érdekes, ha az íjász E'larával játszunk, de sokszor még úgy is felesleges, mert oldalazva könnyebben térünk ki az ellenség nyilai elől, mintsem bekuporodva valami oda nem illő tereptárgy mögé. Caddoc-kal aztán még ennyi értelme sincs a fedezékeknek, lévén a keményöklű izompacsirta a közelharcban érzi jól magát, gyakorlatilag ellehetetlenítve a sokszor íjakkal felszerelt ellenfeleket.

Mikor viszont ketten játszunk, az maga a mennyország. A Huntedet az első perctől kezdve két játékosra tervezték, ennél fogva az összes puzzle, harc és gyűjthető extra csak akkor érvényesül igazán, ha van valaki, aki mellett végigülhetjük a kalandot. Mivel a két karakter harci képességei kiegészítik egymást, taktikusan összedolgozva gyorsabbak és hatékonyabbak lehetünk, és bár a nehézség ekkor sem akadály, kooperatív módban szívesebben tornásszuk fel nehézre a programot, mert nem leszünk olyan könnyen idegesek az ekkor meg már túlságosan is erős ellenfelek miatt. Az egyetlen súlyos negatívum, hogy PC-n nincs osztott képernyő, holott ezt a játékot a legjobban akkor élvezi az ember, ha a másik féllel folyamatosan, élőben is kommunikálhat. Volt szerencsém kipróbálni az Xbox 360-as verziót is, és mit mondjak, ég és föld a kettő, szóval ezért kénytelen vagyok levonni egy keveset az értékelésből, még ha a két platform lehetőségei eltérnek is egymástól.

III. oldal

Fantáziavilág, némi kompromisszummal

A Hunted az Unreal Engine 3.0-t használja, ami azt jelenti, hogy minden olyan, mint a Gears of Warban: sötét, barna, komor, baltával faragott. A karakterek kifejezetten csúnyák (egyedül E'larát igyekeztek valamennyire összeszedni), a terep kopott és nem elég részletgazdag, a gépigény viszont ehhez mérten baráti. A tesztgépen (AMD Athlon II X2; 4 GB RAM; HD5770) például 1920x1080-ban is remekül futott maximális beállítások mellett – mit mondhatnék, felemelő élmény ez a Duke Nukem Forever után. Van viszont egy pont, ahol túlteljesít a játék, és ez az opcionális dungeonök. Minden fejezetben találunk olyan ajtókat, amiket így vagy úgy, de igyekeztek elrejteni a kíváncsi szemek elől. Mögöttük egész nagy dungeonöket lelhetünk, tele jól megkomponált logikai feladványokkal és csodálatos textúrákkal, jelezve, hogy mi is volt a fejlesztők kedvenc része a Huntedben. Megjegyzem, hogy az opcionális tartalom felkutatása még egyedül is szórakoztató, kár, hogy ez a teljes játékról már nem mondható el.

Summarum

A Hunted: The Demon's Forge egy szerethető játék, ami a sok hibája ellenére is le tudja kötni az embert. Egyedül játszva a PC-n könnyedén unalmassá válhat, ha viszont van valaki, akit rá tudunk venni, hogy velünk tartson, máris élvezni fogjuk az egyébként kifejezetten hosszú játék minden pillanatát. Sajnálatos azonban, hogy ez így, ebben a formában akkor is egy teljes játék árába kerül, és nincs ráírva sehol, hogy "egyedül csak saját felelősségre". Ráadásul a PC-s változatban nincs osztott képernyős kooperatív játék, ami a Hunted igazi lelke, még akkor is, ha manapság mindent onlinera terveznek. Ezeket a negatívumokat figyelembe véve a PC-s portnak egy kicsit rosszabb pontszámot kell adjak, mint konzolos fivéreinek – Xboxon és PS-en adjatok hozzá még 5%-ot.

[bold]Platformok: PC, PS3, Xbox 360

Tesztelt platform: PC[/bold]

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward