Horizon - Múltba révedő jövőépítés

Horizon - Múltba révedő jövőépítés

1. oldal

Ritkán ülök le az aktuális Civilization-részhez, de ha mégis megteszem, rámegy az egész hétvégém. Végigvezetem az emberiséget az első városok telepeseitől egészen a huszonegyedik század végéig. Amikor elérkezik az űrprogram, a játék közli, hogy a határ a csillagos ég, az emberiség elérte a technológia csúcsát, már csak a galaxist kell meghódítani: győzelem. Ebben csak az a rossz, hogy ekkor már tényleg készen állok meghódítani a galaxist, csak éppen a Civilization itt véget ér, és én ott maradok ötletekkel, vágyakkal, és játék nélkül.

Még emlékszem, hogy annak idején a Master of Orion 2 mennyire jól jött ilyenkor, a csak-még-egy-kört típusú 4X stratégiai játékok másik nagy ásza volt a Civilization mellett, és ez kirepített az űrbe. A Civilization továbbfejlődött, mindig alkalmazkodott korának követelményeihez, a Master of Orion 2-típusú űrbeli körökre osztott stratégiák viszont rendre rosszabbak lettek: nem tudnak mihez kezdeni a 3D-s térrel, nem találták meg az egyensúlyt, fene tudja, mi lehetett a probléma. A Horizon talán épp jókor érkezett, mert igencsak szükség volt egy ilyen jellegű játékra.

Vérbeli űr-4X-ről van szó, azaz körökre osztott „explore, expand, exploit, exterminate” jellegű stratégiai játékról. Nem mondanám, hogy ritkaság az ilyen típusú játék, csak éppen a jó 4X hiánycikk, különösképpen ami a galaktikus birodalmakat illeti. Éppen ezért nagy elvárásokkal ültem le ehhez az aprósághoz. Ez talán hiba volt, mert a fejlesztők kapacitása véges, míg a kozmosz végtelen.

Nem tudom, mennyire lehet függetlennek nevezni azt a fejlesztőcsapatot, akinek már kiadója van, de maga a kiadó (Iceberg Studios) is az indie-szellemiséget támogatva egyengette az L3O nevű csapat projektjét, és a játékot nem a részvényesek, hanem a játékosok véleménye formálta. A Horizon mindenféle töredék/béta-változatban tűnt fel először, és a fejlesztők mindig a 4X rajongói közösség visszacsatolásaira hallgatva építették tovább a játékot. Felmerül tehát a kérdés, ami már egyébként a Might & Magic X esetében is ott lebegett a levegőben: ha a fejlesztőcsapat minden vélemény után toldoz-foldoz, vajon nem lesz a végeredmény olyan, mintha semmi egységes vízió nem lenne a játék mögött? Lehet-e így innovatív játékot alkotni?

Nos, maga a játék leplezetlenül régimódi és olcsó, így ezt a kérdést lazán megkerüli már maga a premissza is. Térjünk vissza abba az időbe, amikor a Galactic Civilizations és a Master of Orion formálták a műfajt: készüljünk fel egy jó adag nosztalgiafröccsre, a felfedezés örömére (nem csak az űrben, hanem a kezelőfelületen is), és talán… egy kis csalódásra is, ha hirtelen túl lelkesek lettünk a koncepció hallatán.

2. oldal

A történet szerint 2020-ban egy földi szonda találkozik egy földönkívüli (Kor’Tahz) szondával. Némi segélykéréssel és figyelmeztetéssel fűszerezett adatcsomagra bukkanunk. Nagyjából száz év alatt felhasználjuk az idegen adatokat, és csillagközi utazásra alkalmas hajókat építünk: ettől a pillanattól számítva az emberiség belép a nagy intergalaktikus politikai csatamezőre. Hagyomány szerint naiv, kezdő játékosként. A kerettörténet szimplasága mellett meg kell jegyeznem, mennyire meglepően jók az átvezető videók, ha nem is huszonegyedik századian minőségiek, de a zene, a felépítés igencsak korrekt, és még apró poénokat is sikerült elrejteni. A bevezető videóban például nagyot röhögtem az irányítóközpont egyik Facebookozó munkatársán.

Amennyiben újak vagyunk a 4X műfajban, választhatunk tutorialt, de csakis akkor, ha az embereket választjuk – ez összecseng a fenti kerettörténettel, a saját naprendszerünkből indulhatunk ki, és nem zavarnak össze a különböző választható lények elsőre áttekinthetetlen előnyei-hátrányai. Érdemes a feldobott szöveges ablakokat is elolvasgatni, ad némi mélységet a játéknak, és esetenként előnyökhöz is juttathat.

Mindenki, aki ismeri a Master of Orion-sorozatot, azonnal nyeregben fogja érezni magát, a Horizon ennek a sorozatnak a szellemi örököse. Miután megépítettük első űrhajónkat, és felfedezzük a környező csillagrendszereket, az idegen fajok apró ablakokban mutatkoznak be, a diplomácia pedig alakulhat kiegyezésekkel, hogy „barátok vagyunk”, de ugyanitt lehet kereskedni, háborút szítani, kutatást megosztani. Az egyes naprendszerekben több bolygó tulajdonságait mérlegelhetjük, mielőtt telepeseket küldünk, ezek után pedig minden naprendszer termelését, kutatását, építészetét finomhangolhatjuk, már-már abszurd részletességben.

Jó dolog, hogy a hajók építése sem merül ki az egyszerű klikkeldében, megtervezhetjük őket és hozzájuk adhatjuk a legújabb technológiai fejlesztéseket. A felfedezések során legendás kincseket is lehet találni a különböző naprendszerekben, ezek is gazdagítják a játékos erőforrásait. Ebben a játékban is visszaköszön a galaktikus híradó, amelyből az egyszerű statisztikai lekérések mellett egyéb érdekességeket is megtudhatunk a többi játékos helyzetéről. Nem lenne továbbá Master of Orion-klón véletlenszerű események nélkül sem, amelyeket természetesen ki is kapcsolhatunk, ha nem szeretjük a váratlan veszélyeket.

Maga a csata már kihívást nyújt, hosszadalmas és frusztráló, de a türelmesebb játékosok (akik már eleve megszokták a műfaj jellegzetességeit) valószínűleg nem fognak gyakran fennakadni ezen. A mérkőzések mérete, időtartama, a játék stílusa teljesen testre szabható, tehát aki megszereti az első menetet, valószínűleg vissza fog térni újabb kihívásokért. Persze, már csak az a kérdés, hogy megszeretjük-e. Milyen lehet 2014-ben egy olyan játék, amely már 1996-ban elérte, amit el lehetett érni?

A szomorú hír, hogy a Horizon tényleg nem nyújt semmi újat. Manapság, amikor a közösségi finanszírozásnak köszönhetően egyre több retrójáték születik, a fejlődés kérdése érdekes problémát vet fel. Vajon elvárjuk egyáltalán, hogy több-más legyen? Nem ez hozta a rosszabbnál rosszabb darabokat a műfajon belül? Esetleg nem lenne érdemes megvizsgálni, hogy a régi típusú játékok egy másik irányban hogyan fejlődhettek volna? Az érem másik oldalán viszont ott van, hogy rendben, ugyanazt kapjuk, amit régen szerettünk, de akkor… miért ne játszanánk eleve a régi darabokkal?

3. oldal

A Horizon letisztult, nagy felbontású grafikája alatt egy régi, komplex, de áttekinthető játékot rejt, és már most nehezemre esik ennél többet mondani. Ez egy régi, háttérbe szorult műfaj definitív remake-je. Produkciós értéke korrekt, mindent kidolgoztak, amit ki kellett, ráadásul nagyon kellemes zenét dobtak egy végtelenül ismerős, ámde új játékosoknak talán túl összetett játék alá. Ha kell, kikapcsolja az embert, ha kell, kihívást nyújt, ez maximálisan tőlünk függ – a probléma akkor van, amikor hirtelen belénk hasít az érzés, hogy mennyire hiányzik az a régi játék, amelyre ez emlékeztet minket. Mert olyankor egyszerűen ki akarunk lépni, és fel akarjuk telepíteni az eredeti modellt. Ez a baj néha ezzel a műfajjal, ugye.

A Horizon minden részletessége ellenére még elég sok hiányosságot mutat, de a visszacsatolás és fejlesztés talán nem áll meg, és ez mentheti meg igazán a címet. Lehetne több faj, az egyes fajoknak saját stílusú interface-t is tervezhetnének és az sem ártana, ha némiképp felgyorsítanák az olykor hosszas töltési időket két kör között. Esetleg még egy többjátékos módot is hozzáadhatnak. Még van hová fejlődni, van mit bővíteni. A lényeg: ezeket úgy is meg lehet oldani, hogy ne tegyék tönkre a játék alapjait.

A végén kötelességemnek érzem elmélkedni egy kicsit azon, kinek ajánlom ezt a játékot. Ez talán a legnehezebb kérdés. A régi 4X-erek legtöbbször az első kedvencükhöz fognak ragaszkodni, mindent ahhoz fognak mérni, és a Horizon „csak” egy a sok közül, így talán azt kellene mondanom, hogy új játékosoknak ajánlom leginkább. Legyen ez az ismerkedés origója. Ezzel viszont az a baj, hogy a filmszerű akciójátékok korában már nagyon nehéz a 4X műfajnak új játékosok felé nyitnia. Szóval, ki marad, mégis?

Az előbb említett csapat (kiegészítve néhány űrbe vágyó Civ-rajongóval) baromi jól fog szórakozni ezzel a játékkal, ha megveszi. Elindul és teljes figyelemmel fog manőverezni a galaktikus politikai-gazdasági-diplomáciai játszótéren. Garantálom, hogy nagyon sok jó órát fog biztosítani a Horizon. Azt viszont már nem garantálom, hogy egy második menetre is oda fogunk ülni. Kínos, de amiben jól teljesít ez a játék, az lesz a veszte: annyira jól felidézi a múltat, hogy a játékos egyszerűen bele fog őrülni, hogy ez nem is az a játék. Furcsa helyzet, de a Horizon a legkeresettebb műfaj hiánypótlója akart lenni, de lett belőle egy kiváló felesleg. Én ennek ellenére csak szorítani tudok neki, hogy arasson sikert, mert akkor felvirágozhat ez a nem is olyan rossz műfaj.

Platform: PC

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward