1. oldal
Hohokum. Már a neve is olyan különleges, nem? Ha belekattintottatok ebbe a cikkbe, akkor kíváncsi természetűek vagytok, ez pedig jó dolog. A legtöbb „komoly felnőttet” valószínűleg elriasztotta az a színes kavalkád, amit már a teszthez tartozó kiskép is reprezentál. Na de, hol is tartottunk? Ja igen:
[italic]- Mi a Hohokum?
- Egy játék. A játékok pedig arra vannak, hogy játsszunk velük.
- Na jó, de most komolyan…
- Komolyan? Miért kell mindig komolynak lenni. Amikor kicsi voltál és eléd toltak egy zsák fakockát, akkor megkérdezted, hogy mit kell vele csinálni? Nem. Na látod, akkor most is próbáld feltalálni magad! :) Ez a Hohokum.[/italic]
A játék augusztusban jelent meg, úgyhogy bevallom elég sokáig kerülgettem, pedig a Sony szinte azonnal küldött egy kódot hozzá, hogy ha gondoljuk, írjunk róla. Mire elszántam magam, addigra meg beteg lettem és az elemzés méltatlanul eltolódott. Amikor aztán elindítottam a játékot, a szokásaimnak megfelelően szinte vártam, hogy először „ő jön”, majd mutat valamit, vagy legalább megmondja mit csináljak. Erre azt tapasztaltam/láttam, hogy egy kiskígyó megy előre szürke bogyókban. „Mi a túró ez? Ja, én vagyok ez a színes kígyó… Óóó, hogy ez nem egy videó, hanem irányítani kéne.” Nagyjából így indult a nagy kaland.
A Hohokum rendkívül intuitív játék. Több mint valószínű, hogy egy gyerek sokkal hamarabb és könnyebben fog vele boldogulni, mint egy felnőtt, akinek már kicsit nehézkes a dobozon kívül gondolkodni. A játék elején azon merengtem, hogy most vajon azt csinálom, amit kell? Erre gondoltak a fejlesztők? Aztán rájöttem, hogy pont ez a lényeg. A felfedezés, kísérletezés és, hogy úgy játsszam a játékot, ahogy nekem tetszik. Nem az eredmények a legfontosabbak, hanem hogy jól érezzem magam. Aztán persze később elkezdenek szerepet kapni azok is, ahogy rájövünk bizonyos dolgokra, de sajnálok bármit is elárulni, mert akkor egy élménytől fosztanálak meg titeket. A legjobb, ha nem tudtok előre semmit a Hohokumról, csak nekiálltok játszani.
2. oldal
A játékban fontos szerepet kap az interakció: minden, aminek nekimegyünk hangot ad ki, vagy valami vizuális hatással örvendeztet meg minket. Az egész kis színes világ él körülöttünk. A játék nagyon pihentető, nem pörög vagy siettet minket, ugyanakkor jóval izgalmasabb, mint a Flower vagy Flow. Utóbbiak már annyira „ZEN” játékok, hogy el lehet rajtuk aludni. Kétségtelen, hogy megvan a varázsa, hogy magának a szélnek a szerepébe bújjunk, és gyönyörű tájakon utazunk, szárnyainkra véve a csodásan színes virágszirmokat, méghozzá mindezt mozgásérzékelős irányítással, de… Ott van az a de. A Hohokum a művészi szépség helyett inkább választott bájosan színes kavalkádot, tündéri karaktereket és egy aranyos kalandra hív minket, a maga teljesen egyéni világába. Nem túl elvont ugyanis a játék, inkább a valóság egy aranyos, mindenki számára érthető és fogyasztható leképezése. Csak az eleje absztrakt, utána már érezhető, hogy honnan van az inspiráció, a készítők számos londoni múzeumot bejártak a játék preprodukciós szakaszában (van egyiptomi pálya, de a legtöbbet mutogatott vásáros rész például walesi ihletésű).
A címe alapján egyébként gondolhattátok, hogy japán játékról van szó, de nem így van, a Hohokumot a brit Honeyslug fejlesztette, a művészi részért pedig Richard Hogg felelt. A 2008-ban indult projekt mögött végig ott volt a Sony Santa Monica, akiknek meg sok hasonlóan remek címet köszönhetünk.
Gyerekeknek mindenképpen ajánlom a játékot, nincs benne semmi erőszak, viszont a sok felfedezés, kreatív problémamegoldás és kísérletezés nagyon jól tudja őket fejleszteni. Felnőttek is el tudnak vele szórakozni, csak rá kell szánni a kellő időt és nem az eredményekre hajtani, hanem a kellemes kikapcsolódásra. Bizony ez a játék akkor jó, ha minimum 1 órát rááldozunk, cserébe viszont nem fáraszt le.
Értékelés: 9/10
Platformok: PS3, PS4, PS Vita
Tesztelt platform: PS4




































