Guns, Gore & Cannoli – az egyszerűség gyönyörködtet

Nem kell mindig mindent túlbonyolítani.

Guns, Gore & Cannoli – az egyszerűség gyönyörködtet

A heti játéklista összeállításához némi idegcsillapító hatású édesség nélkül nem is merek hozzákezdeni, mert cukor vagy csokoládé nélkül percenként szakadna ki belőlem valami obszcén káromkodás. A piacot ugyanis elárasztották az olyan, jellemzően a Steamen debütáló címek, amik pár évvel korábban böngészőből futtatható, vagy ingyenesen letölthető hobbijátékként is csak alig állták volna meg a helyüket.

Az amúgy sem rózsás helyzetet még tovább súlyosbítja, hogy az indie-stúdiók többségénél a hiányzó tehetséget és szaktudást olyan marketingszöveggel igyekeznek pótolni, amin egy tapasztaltabb játékos három másodperc alatt átlát, de egy, a jól hangzó hazugságok világában kevésbé járatos alkalmi játékost könnyedén meg tud téveszteni. Ha minden „egyedi hangvételű”, nyolc vagy tizenhat bites megjelenítésű RPG, vagy retinát kiégétő, pontosabban ahogy manapság nevezik, „művészi látványvilágú” platformer után kapnék egy ezrest, soha többet nem kellene aggódnom az anyagi helyzetem miatt.

Éppen ezért hatott rám roppant üdítően a Crazy Monkey Studios és a Claeys Brothers közös játéka, a régi idők kétdimenziós játéktermi lövöldéit idéző Guns, Gore & Cannoli. A tíz euróért kínált program ugyanis nem ígér sokat, de amit vállal, azt teljesíti is.

A kézzel rajzolt grafikájú alkotásban Vinnie Cannolit, a keménykötésű gengsztert alakítjuk. Emberünk afféle igazi szesztilalmi fenegyerek, aki előbb lő, aztán megint lő, és ezt követően sem fárasztja magát azzal, hogy bármit is kérdezzen, hanem keres valamit, amit elpusztíthat. A harsány és erőszakos férfit ezúttal a maffia fellegvárába, Thugtownba veti a sorsa. Antihősünk természetesen nem nyaralni érkezik a rendszerint fegyverropogástól hangos városba, hanem egy elvégzendő munka miatt. A környék legbefolyásosabb donja által adott feladat eleinte nem tűnik túl nehéznek: emberünknek ki kell szabadítania egy, a nagyfőnök riválisainak karmai közé kerülő fickót.

Odaérkezésünkkor azonban egyből nyilvánvalóvá válik, hogy a túszmentés nem lesz fáklyásmenet. A várost ugyanis elözönlötték az emberi húsra éhes élőholtak. Más egyből visszafordulna, Vinnie azonban kerül amibe kerül, de tartja magát a becsületkódexéhez. Így ahelyett, hogy elmenekülne, felordít, előrántja hűséges negyvenötösét, és egyik fejlövést a másik után osztja, miközben csakis az lebeg a szeme előtt, hogy elvégezze, amivel megbízták.

Eleinte csak a rohadó agyzabálók okoznak majd gondot, de ahogy haladunk előre a történetben úgy bővül az életünkre törő ellenfelek listája. A csatornákban óriási, mutáns patkányok akarják majd átharapni a torkunk, a rivális maffiacsaládoknak dolgozó bérgyilkosok a káosz közepette is prioritásként fogják kezelni, hogy kiloccsantsák az agyvelőnket, ráadásul még a sereg tagjaival is lesznek összetűzéseink. Az elmaradhatatlan főellenségeket nem számítva jó kéttucatnyi, eltérő taktikával küzdő rémségbe vagy fegyveresbe botlunk majd bele missziónk során. Emiatt mindig résen kell lennünk, hiszen a program jó érzékkel vegyíti a különféle típusokat.

Szerencsére Vinnie minden fegyverhez profin ért és nem is rest használni azokat. Összesen tizenegy változatosnál változatosabb készséggel ritkíthatjuk majd meg az utunkba kerülők hordáit, a felrobbantható hordókról és kocsikról nem is beszélve. Gépfegyver, lángszóró, shotgun, vagy éppen egy kísérleti energiafegyver: mindegyiknek meg van a maga erőssége és gyengesége. Ennyi harceszköz már önmagában is garantálná a változatos csatákat, de egyes pályákon a lehetőségeink tárháza újabb elemekkel bővül. Támadóinkat mérges gázt lövellő csövek alá csalhatjuk, vagy lerúghatjuk őket a háztetőkről, hogy a sok erőszakot látott utcák macskakövén zúzódjanak halálra.

Azért pedig külön jó pont jár a fejlesztőknek, hogy ellenlábasaink nem csak velünk, hanem egymással is foglalkoznak. Az azonos oldalon állók értelemszerűen nem esnek a társaiknak, de a katonák rátámadnak a zombikra, és a maffiózók is beleürítik tölténytárukat a hatalmasra nőtt patkányokba. Ha tehát sikerül valahogy összeeresztenünk őket, akkor kényelmesen hátradőlve nézhetjük végig, ahogy lemészárolják egymást, nekünk pedig csak a vérfürdő után kell megeresztenünk pár pontos lövést. A hangulatot csak tovább fokozzák a gengszterfilmeket parodizáló átvezető animációk, az adrenalinpumpáló jazz-zeneszámok, a huszas évekre való popkultúrális utalások és persze Vinnie remek egysorosai.

Az egyetlen súlyos probléma az online multi érthetetlen hiánya. Bár egy gép előtt ülve akár négyen is csatába indulhatunk, jóval egyszerűbb lenne társakat találni a világhálón keresztül. Szerencsére a 4-5 óra alatt végigvihető kampány kiválóan sikerült, így szinte biztos, hogy többször is neki fogunk futni a teljesítésének. A program tehát mindenképpen megéri a pénzét, de ettől függetlenül az interneten keresztül játszható többjátékos mód hiánya komoly kihagyott ziccer.

Összességében tehát, a Guns, Gore & Cannoli egy tisztességesen elkészített, a műfaj legjobb elemeit ötvöző, szórakoztató játék, amit vétek kihagyni, ha csak egy kicsit is szeretjük ezt a stílust.

Értékelés: 8/10

Platform: PC

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward