1. oldal
A Forge igen érdekes pályát járt be: az indie fejlesztésű játék Kickstarter projektként kezdte, de nem jött össze elegendő pénz rá. A fejlesztők azonban nem adták fel, folytatták ahogy tudták, és a Steam Greenlight programjában is elindították, ahol elegendő szavazatot összegyűjtve végül megjelent – úgy-ahogy.
Na de mit is akartak elérni a fejlesztők? Indie játékhoz méltóan valami mást, valami újat: vették az MMORPG-k osztály-alapú PvP arénáit, adtak hozzájuk egy dinamikus célzórendszert, kivették a felszerelés gyűjtögetésének kötelező nyűgjét, és minden egyéb sallangot. Más megközelítésben: kaptunk egy kasztalapú, PvP-re épülő TPS-t, ahol különböző karakterosztályok kisebb csoportjai zárt arénákban küzdenek meg egymással, egyedi képességeket, támadásokat, mozgásokat bevetve.
Indulás előtt érdemes beugrani az oktató módba, ahol elsajátíthatjuk a mozgás, irányítás alapvető elemeit, illetve megismerkedhetünk a képességeinkkel. Ezekhez elég korrekt leírásokat kapunk, illetve lehetőségünk van átállítani az egyébként kissé szokatlan billentyűzet-kiosztást is, ha az nem esik kezünkre – alapból ugyanis mind a nyolc képességet a WASD köré zsúfolták be.
Kasztok
A cikk írásakor három játékmód közül lehet választanunk: Team Deathmatch, Capture the Flag és Arena (ez TDM-szerű mód, újraéledés nélkül) játékhoz csatlakozhatunk. Ha bejutottunk egy játékba, akkor választanunk kell az öt kaszt közül, de persze menet közben is változtathatunk ezen. A kasztok tulajdonképpen jól ismertek lehetnek, de a játékmenet különlegessége miatt másféle élményt nyújtanak, mint amit máshol megszokhattunk. Az assassin közelharcos, hátunk mögé teleportálhat, láthatatlanná válhat, füstbombát dobhat maga alá, emellett egy kiválasztott ellenségét magával ránthatja az árnyékbirodalomba pár másodpercre, saját területén párbajozva vele. A Pathfinderrel játszva érezhetjük leginkább a TPS játékmenetet: távolról vadássza le ellenfeleit, mérgekkel, vakító lövedékkel, földhöz szegezéssel; közelharcban pedig csapdákkal lassíthatja és véreztetheti ki őket. A Pyromancer a helyi mágus, aki tűzfalat rak le, tűzátkot szór, tűzzel kötözi össze ellenfeleit, de akár még „rocket jumpolni” is tud, ha maga alá robbant egy tűzlöketet, ezzel iszonyú magas helyekre jutva. A Warden afféle tank-szerűség: hatalmas pajzsával védi a körülötte játszó társait, emellett szablyájával aprítja, kábítja, ellöki ellenfeleit. A Shaman kapta a gyógyító szerepét, egy ilyennel az oldalunkon jó eséllyel élhetünk túl akármilyen csatát is, mert bár önmaga sem teljesen védtelen, igazán nagy hasznát a gyógyításban vesszük.
2. oldal
Harcok közben tetteinkért medálokat és tapasztalati pontot kapunk, amivel aztán a kasztokat szabadon fejleszthetjük, nincs kaszthoz kötve a kapott XP. A fejlesztés azonban nem szó szerint értendő, hiszen alapelv volt a játék fejlesztésekor, hogy ne legyen erősebb az, aki már több tucat órát beleölt a játékba annál, aki épp most kezdte. Ezért szintlépéskor leginkább az arányainkon változtathatunk: a maximális energiánk csökkenéséért cserébe plusz sebességet, netán páncélt kaphatunk, vagy a fizikai védelmünket feláldozva magasabb tűzellenállást, méregellenállást szerezhetünk. A fejlesztők tervei között szerepel, hogy a képességeken is változtathatunk majd, például a Pathfinder azon képességét, amivel környezetébe mozdulatlanul beleolvadva akár helyet cserélhet áldozatával, lecserélhetjük egy olyan opcióra, hogy ugyanezt a környezetbe olvadást már akár mozgás közben is használhassuk. Ez azonban egyelőre még csak terv, ahogy sok minden más is... de erre még később visszatérek.
Aréna
A harcokról kell még beszélni, ezek ugyanis rendkívül dinamikusak lettek. Kell egy kis idő ugyan, mire felfogjuk, nagyjából mi történik körülöttünk, ahogy repkednek a kábítások, lassítások, elsötétedett képernyők, teleportok és hasonló nyalánkságok. Ahogy az is el fog tartani egy darabig, amíg kiismerjük, melyik képességünket milyen szituációban érdemes felhasználni, nameg a kissé zavaros pályákat is úgy-ahogy betanuljuk. Azonban ahogy tanulunk, úgy válik élvezetesebbé a játék, ahogy végigpróbálgatjuk a kasztokat és felismerjük, melyik mire képes ellenünk, úgy lesz egyre szórakoztatóbb a harc. A harc, ami igazi, klasszikus régimódi aréna-szerű bunyókat eredményez: közelharcok, ugrálások, összefogás, és a meglehetősen magas életerőnek hála ezek a csaták nem is érnek véget egy pillanat alatt, hanem hosszabb ideig kell gyepálni egymást, és így az xp is a kiosztott sebzés alapján jár, nem pedig az utolsó bevitt lökésért. A célzás majdnem teljesen dinamikus, csak egy minimális rásegítés van, az sem minden képességnél.
Alapvetően tehát egy jól eltalált TPS harcrendszert kapunk. Egyetlen sirámom van igazából: a sebzést lehetne jobban is érezni. A kiadott sebzés még csak-csak elmegy, ha megtanulunk figyelni a hangokra, a beérkezőt viszont alig lehet érzékelni, nemegyszer előfordult, hogy megdöbbenve vettem észre, hogy már fél lábbal a sírban vagyok. Jó lenne ezt intenzívebben érzékeltetni a játékossal, a harcok lehetnének hangosabbak, több nyögéssel, zajjal, csattanással.
A hangok egyébként sem túlzottan erősek a játékban. Van ugyan némi zenei maszatolás a háttérben, de semmi emlékezetes, ahogy a harc közbeni zajok is eléggé laposak, dinamikátlanok. Nincs ugyanakkor különösebb gond a grafikával: a játék alatt dolgozó Unreal Engine 3 teszi a dolgát, a karakterek messziről felismerhetőek, az effektek korrektek, a pályák jól néznek ki, és a sebességgel sincs probléma. Nem egy csúcskategóriás a látványvilág, de azért egy indie játékhoz képest gyönyörű, és akár AAA kategóriás címekkel is felveszi a versenyt.
3. oldal
Kihalt minden
A Forge tehát egy teljesen jó, szórakoztató PvP-központú játék lenne, ami ideig-óráig könnyen leköti az embert. Van azonban pár probléma: az egyik a játékidő. Mivel a koncepció az volt, hogy mindenki egyenlő maradjon, ezért igazából nincsen túl sok cél, amiért küzdeni lehetne. Jelen állapotban kábé semmi, hiszen most csak néhány pontot kaphatunk, amivel kicsit személyre szabhatjuk a karaktert, de a játékélmény alapvetően marad ugyanaz, mivel a képességek említett átalakítása még nem került a játékba. Ez vezet el a második problémához: a játék félkész. Nem abban az értelemben, hogy bugos lenne, mert szerencsére programhibákkal nem találkoztam. Azonban rengeteg funkció még érezhetően hiányzik: a menüben jelzik például, hogy lenne több játékmód, de ezek még ki vannak szürkítve. Lenne szerverkereső, de most még nincs. Ugyanígy utalások vannak barátlistára és klánokra, de még nem kerültek be. A játékból kilépve már eleve egy képernyőn felsorolják, mik még várhatóak még a játékban (új kaszt, pályák, játékmódok), ami minimum furcsán veszi ki magát, miután már fizettünk egyszer érte - igaz, a szokottnál alacsonyabb árat. Olyan érzés az egész, mintha egy bétával játszanánk, ami menet közben alakul ki, csak éppen már kifizettük előre. Valószínűleg ez volt az ára annak, hogy bebukták a Kickstarter kampányt, kénytelenek voltak idő előtt kiadni a játékot.
De még ezt is el lehetne fogadni, ha egyáltalán lennének olyanok, akik játsszák. De sajnos alig vannak. Hétvégén többször előfordult, hogy kilépve és visszalépve ugyanabba a játékba kerültem, ami még csak fel sem volt töltve teljesen játékosokkal. Hétköznap délelőtt pedig esélytelen volt akár másik játékost is találni. A populáció körülbelül akkora lehet, mint egy ötéves, B-kategóriás FPS többjátékos módjában, ami egy nemrég indult játéktól elég kellemetlen.
Ha egy szóval kellene jellemeznem a Forge-ot, akkor az a „potenciál” lenne. Mert az van benne bőven: a harcrendszer élvezetes, a kasztok érdekesek, egyediek, a látvány, a technika rendben van, és a tervezett fejlődés is egészen jó. Csakhogy a játék félkész, funkciók hiányoznak, pálya is lehetne több. Nameg egy kizárólag multira készült, igencsak ambiciózus játék esetében nagy gond, ha alig játsszák, márpedig a Forge szerverei kábé konganak az ürességtől. Ha nem kap valami jelentős promóciót, akkor nem fog senki játszani vele, viszont ehhez először rendesen be kéne fejezni. Talán fél-egy év múlva minden bekerül, amit szerettek volna, és ha akkor kap egy kis leárazást, akkor tartsátok észben. Addig viszont érdemes várni vele.
Értékelés: 7/10




































