Flashjátékok Szilveszterre

 Ugyan a bejglik már fogyóban, és lassan mindenki az óév búcsúztatására készül, talán marad idő egy kis könnyed kikapcsolódásra.

Flashjátékok Szilveszterre

Oldal I.

Manapság, amikor a játékok mozifilmeket megszégyenítő összegekből készülnek, sokakban felmerül a kérdés, hogy ez tényleg a kreativitás rovására megy-e, vagy csak a régi szép emlékek teszik, hogy a múlt évtizedekbe visszatekintve úgy érezzük, akkor jobb volt játszani. Nos, tény, hogy a nosztalgia szépít, de manapság, amikor az Internet a hétköznapok nélkülözhetetlen kelléke lett, a garázsfejlesztőkbe is visszatért az élet, hála a Flashnek nevezett programnyelv lehetőségeinek. Ez a technológia a kezdetleges játékokból odáig fejlődött, hogy ma már nagyon komoly programok alkothatóak vele, s most, az ünnepek alatt úgy gondoltuk, hogy kiválogatunk pár igencsak figyelemreméltó darabot, a változatosság és a szórakoztatás jegyében, bizonyítva, hogy a kreativitás az anyagiasság úttörése alatt sem tűnik el. Jó példa a Flash használhatóságára, hogy nem csak a független fejlesztők, de a nagy kiadók is előszeretettel nyúlnak hozzá, ha marketingről van szó, úgyhogy ne is szaporítsuk a szót, kezdődjék aprócska körutazásunk!

Dragon Age: Journeys

Kezdjük azokkal a címekkel, amik akár hosszabb ideig is le tudnak kötni minket munkahelyünkön... akarom mondani szabad perceinkben. Az idei év egyik legjobb RPG-je (sőt, az iPon szerkesztősége szerint A legjobb) szerepjátéka a kanadai BioWare Dragon Age: Vérvonalakja volt, melynek megjelenése előtt már kipróbálhattuk kedvcsinálónak tervezett flashjáték adaptációját. Azaz nem is teljesen, hisz a Dragon Age: Journeys egy teljesen új történetet vázol fel, s teszi mindezt olyan minőségi játékmenettel, hogy a flashben írt eddigi programok pironkodva bújhatnak el a különféle minijáték-oldalakon. A Journeysben nem elég, hogy óriási az újrajátszhatósági potenciál (itt is mehetünk minden fajjal, és van egy rakás eredettörténet), de egyetlen végiggyűrés is órákat vesz igénybe (és a BioWare tervezi, hogy folytatja).

Technikai megvalósítását tekintve egy rajzfilmes grafikával készült szerepjátékról beszélünk, ami teljesen 2D-s, ám ezt leszámítva majdnem mindent tud, amit a nagyok. A harcrendszer itt teljességgel körökre osztott, s az egész egy sakktáblára emlékeztető felületen bonyolódik, a taktika tehát ugyanúgy fontos, ahogy a Vérvonalakban. A különbség csak annyi, hogy míg ott a terepet és a csapatösszeállítást kellett kihasználni, addig itt a megfelelő lépéseken múlik a csaták végkimenetele. A magam részéről kedveltem a Journeyst, és mivel a Dragon Age világa maximálisan magával ragadott (nemsokára az első regényen is túl leszek), örvendtem, hogy a hangulatot maradéktalanul adta vissza ez a kis ingyenes csoda. Ne is tessék tovább hezitálni, katt a kipróbálásért!

Oldal II.

The Witcher: VS.

Ha már szerepjáték, akkor említésre érdemes a The Witcher című epikus RPG flashes kistestvére is. A VS. lényege, hogy egy gyors regisztrálást követően csinálunk maguknak egy karaktert a három választható osztályból, és sorra párbajra hívjuk a többi játékost, hogy egyre magasabbra tornásszuk magunkat a világranglistán. A VS. nem egy formabontó program, nagyon sok hasonló van hozzá, a hangulata viszont ennek is jó, így minden hiányossága ellenére sem könnyű lekattanni róla. Érdekessége, hogy akár csak a Dragon Age: Journeys, ez a játék is körökre osztott, és még a harc kezdete előtt ki kell osztanunk a lépéseket, ezáltal a szerencsére hagyva, hogy győzünk-e vagy sem.

Nem vagyok nagy rajongója az online bunyós műfajnak, de a The Witcher ezen aprósága még engem is elvarázsolt, hisz azon felül, hogy harcolhatunk, a bolti játékból ismerős fegyvereket, ékszereket is vehetünk, így tápolva magunkat addig, hogy a már rangosabb harcosokkal is összemérhessük erőinket. Ezen kívül vannak questek is, amik elengedhetetlenek a fejlődés szempontjából, de sajnos csak felvesszük őket és kivárjuk míg végük lesz, így nem sok vizet zavarnak. Ráadásul mindezen örömök nincsenek teljesen ingyen. A kiadó tudja, hogy egy ilyen név biz hozhat a konyhára, s ezért a Dragon Age-dzsel ellentétben a VS.-nek van egy prémium része is, amibe pénzt ölve komolyabb előnyre tehetünk szert. Elég pénzéhes és ósdi módszer, és az egyedüli ok, ami miatt nem veszem erős negatívumnak az, hogy az ingyenes rész is van olyan szórakoztató, mint a fizetős. Maximum a ranglistáról kell lemondanunk.

A grafika itt nem rajzfilmes, hanem a The Witcherben látottak miniatürizálása. A karakterek 3D-sek, a hátterek pedig jórészt screenshotokból lettek átbarkácsolva, szóval a világ sötét tónusa minden egyes arénában jól észrevehető. Hang azonban nincs (legalábbis nálam nem jött elő), és a sokszor kínos csönd bizony kizökkentő lehet. Akárhogy is, a The Witcher: VS. egy jópofa kiegészítés, de nem hiszem, hogy a teljes játék (és a második rész rohamos közeledte) mellett akkora élményt jelentene, mint teszi azt a Journeys a Dragon Age-nél. Egy kipróbálást mindenesetre megérhet, íme a hivatalos oldal.

Oldal III.

Mirror's Edge 2D

Na de ki mondta, hogy csak a szerepjátékok kaphatnak ingyenes változatokat? Az EA például nem csak a Dragon Age-dzsel tett így, hanem a Mirror's Edge-dzsel is, ám ezúttal a bonyolult megoldások helyett egy sima 2D-s platformjátékot készítettek. A dolog bevált, e cikk írója is a Mirror's Edge 2D-vel töltötte a legtöbb időt, mert olyan gördülékeny és szórakoztató, hogy még a viszonylag kevés lehetőséget is meg tudjuk bocsátani neki. Faith-t irányítva annyi a dolgunk, hogy a szó szoros értelmében végigrohanjunk a pályákon, és a lehető legtöbb összegyűjthető cuccot szedjük fel. Eredetiség sehol, az atmoszféra viszont belengi a szobát.

A Mirror's Edge 2D is meglehetősen hosszú, szóval kell hozzá egy délután, de megéri a befektetést. Mivel ez is teljesen ingyenes, semmi igazi negatívumot nem tudok felhozni ellene. Na jó... talán, hogy néha lehetne egy icipicit nehezebb, mert így lerí róla, hogy ügyes reklámfogás, és a teljes játékhoz mérve eléggé egyszerű. Ennek ellenére jó buli, szóval katt, mert a város már kívánja a vérünk.

Oldal IV.

Független apróságok

Az eddig felsorolt címek mindnyájan egy-egy nagyobb program internetes mellékfejlesztései voltak, de mi van akkor, ha nincs időnk vagy kedvünk ilyen bonyolult szórakozásra? Nos, akkor szembesülünk a hatalmas, online kínálattal, melyben könnyű elveszni, így hadd nyújtsunk segítséget pár kiemelt darabbal, amikkel könnyebben telnek a gép előtt töltendő hosszú órák. Az első ezek közül egy ügyességi játék, a Sleepy, melyben a cél a kis színes kockák eltüntetése úgy, hogy ne ébredjenek fel. Alul jelzi a program, hogy milyen színű kockákra lehet céloznunk, kattolunk, és az adott kocka eltűnik, ám ettől a többiek el is mozdulnak, és a lökdösődéstől felébredhetnek. Ha felébrednek, kiabálnak, és ha sokan ébrednek fel, a vége game over lesz.

A feladat pofonegyszerű, a kivitelezés viszont már messze sem, szóval ha rossz leosztást kapunk a véletlenszerűen generáló motortól, vagy elnézünk valamit, akkor búcsút mondhatunk az áhított győzelemnek. Annyira nem tartós a Sleepy (még bénázással is végig lehet vinni 2 óra alatt), de humor van benne, és mivel néha igencsak bedurvul, a kihívással sem lesz semmi gond. A grafika és a hang nagyon aranyos, fizetni nem kell érte, úgyhogy akinek megjött a kedve, az ide kattoljon!

Hasonlóan idegőrlő lehet a 3D Logic, mely célja, hogy egy virtuális bűvös kockán összekössük a hasonló színű elemeket. Az első pár pályán még nem lesz semmi gond, de később szükség lesz az agyunkra, így a 3D Logicot csak olyan alkalomra ajánlom, amikor nem baj, ha üvöltve csapunk a billentyűzetre. Látvány és hang tekintetében semmi extrát nem nyújt, de egy ideig el lehet vele lenni, szóval ha próba elé akarjuk állítani szürkeállományunkat, tessék a linkre célozni az egérrel.

 

Az utolsó független játék kilóg a sorból, ugyanis nem is igazán játékról, inkább egy virtuális gondolatolvasóról van szó. Akinator kitalálja, hogy ki az a személy, akire gondolunk, és ehhez csak pár kérdésre kell válaszolnunk neki. A program mögötti technika mókás és meggyőző, úgyhogy akár Pamela Anderson, akár Göncz Árpád a célpont, vagy épp freddyD, Akinator jó eséllyel ki fogja találni. Nem mondom, hogy legyűrhetetlen, de egy jó kis buli ittas levezetésére alkalmasabb egy tucat Wiinél is, úgyhogy érdemes elmenteni a kedvencek közé.

Oldal V.

A nagyok

Az utolsó oldalra hagytuk a valódi ászokat, melyek ugyan nem új játékok, mégis olyan technológiai szintet képviselnek, mely előtt meg kell hajolnunk. Bizony, a képek alapján már rájöhettetek, hogy az id Software legendás játékainak ingyenes, flashben írt változatairól beszélünk. Sajnos jogi problémák miatt csupán shareware-ekkel állunk szemben, de ezek is sokkal hosszabbak a ma ismert demóknál. Az első a listán a Wolfenstein 3D, mely az itt felsorolt címekhez hasonlóan "csak" egy ilyen kipróbálható verzió, azaz az első fejezetet foglalja magába, főellenfelestül, mindenestül. A grafikát ugyan némi fejlesztés érte, de ezt leszámítva minden husi és katona ott lesz, ahol azt megszoktuk a '92-es klasszikusban. Az irányítás nem a legjobb, nekem sok fejfájást okozott a kicsit gyors billentyű-reakció, és az is furcsa volt, hogy a shifttel kellett lőni. Ennek ellenére természetesen a kipróbálása kötelező.

A következő lépcsőfok a Doom, melynek szintén első fejezetét ültették át böngészőkbe, s melyen nem változtattak semmit, vagyis az élmény maximálisan autentikus maradt. Igen, itt az irányítás is perfekt. Egyedül a zene hiányzik, mert ahogy a portolást végző programozók írták, arra egyelőre nincs jó megoldás, úgyhogy várnak a Flash egy frissebb verziójáig. A dolog érthető, és nem zavaró, úgyhogy irány a link, mert ez kihagyhatatlan. Talán nem mondok nagyot azzal, hogy az összes itt bemutatott játéknál tovább köti le az embert az id legendája, és ha épp nincs mit csinálnom a gép előtt, jómagam is gyakran töltöm be az oldalt, hogy daráljak pár tucat impet. Sajnos mivel ez csak az első fejezet, kissé csalódást okozhat, amikor véget ér, de remélem, hogy a fejlesztők egyszer úgy döntenek, ingyenessé teszik ezt a programjukat (mondjuk az Xbox Live!-os ára miatt erre nem sok esély van).

Wolfenstein, Doom... és persze a Quake. A nagy triumvirátus. Na de a Quake átültethetetlen flashbe, nemde? Túl sok az adat, túl gyors a játék, és főleg, hogy minden 3D-ben pompázik. Nos, nem lehetetlen a dolog. Annyira nem, hogy az első epizód (ugye az ingyenes shareware-rész)  elérhető ebben az újraalkotott motorban, minden olyan tulajdonságával, amivel 1996-ban az év legsokkolóbb játéka lett. 3D, pazar sebesség, fény-árnyék kezelés... Soroljam még? A magam részéről le vagyok döbbenve az eredményen, és bár látszanak az ügyes megoldások itt-ott (pl. bizonyos, távoli ellenfelek nem mozognak rendesen, hanem csak "csúsznak" a képen), a játék ilyen formában lélegzetelállító. A szörnyek mindenütt ugyanúgy viselkednek, mint régen, a pályák is ugyanolyanok, és még a titkos helyek is megvannak. Egyszerűen fenomenális. Aki aQuake Live!-nál hisztizett a letöltendő kliens miatt, az itt örülhet, mert a flashes Quakenek semmi sem kell a futáshoz, csak egy böngésző. Tessék nekiesni, most azonnal! Én pedig megyek, játszom valamit, mert a Kedves Olvasó már lehet, hogy el se jutott idáig a cikkben a sok link miatt...

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward