I. oldal
Remegő kézzel kötöm be a cipőmet. Az Athént könnyen verjük, a többiek nem is izgulnak, egymást heccelik az öltözőben, és várják a kilenc órát, hogy pályára lépjen a csapat, az én szívem azonban úgy kalapál, mintha a vébédöntőre készülnék. Nem is csoda. Fél órája szóltak, hogy itt lesz a Manchester United tehetségkutatója, és engem fog figyelni. A múltkori hat gól híre messzire eljutott ezek szerint, ha sikerül ma is legalább ilyen jól játszani, akkor nem kell már sokáig a másodosztályban bénáznom. Felkerülök a profik közé. Neville, Owen, Rooney, Giggs, Scholes, Evra, Van der Sar, a hideg kiráz, ha rájuk gondolok, és arra a sokmillió euróra, ami az ördögök zsebében landol minden meccs után. Egy fekete 911-est veszek kezdésnek, aztán meg sem állok a Veyronig. De ez még messze van. Igazítok egy utolsót a bokavédőn, lassan felpillantok, körülöttem minden homályos, az idő szinte megszűnt létezni, tompa hangokat hallok csak, majd az órára nézek, s látom, ahogyan a nagymutató komótosan ráfordul a tizenkettesre. Menni kell.
Az ősz eljövetelével kitört a fociláz, újra kezünkbe adva ezzel a kulcsot, hogy győzelemre vezessük hőseinket, a nyerő tizenegyest. A játék az utóbbi években rengeteg változáson ment keresztül, finomabb és tökéletesebb lett, javult az irányítása, megszépült, több játékmóddal bővült, s már nem is hasonlít az ezredfordulós elődökre, más játék ez, mely egy arasznyival ismét tökéletesebb, és szerethetőbb lett. Az újdonságok sora szerencsére idén is hosszúra nyúló, a következőkben pedig nem csak a konzolos verzió részleteit vesézzük ki, de a cikk végén kitérünk a PC-s kiadásra is, mely valódi generációváltásnak számít a sorozat történelmében, mondhatni felnőtt ahhoz a minőséghez, amit eddig csak a kontrollerforgatók élvezhettek.
A FIFA 11 a hagyományos procedúrával nyit. Leellenőrzi, hogy az előző játékban meddig jutottunk, és milyen achievementeket szereztünk meg, ez alapján pedig ad egy hozzánk illő nehézségi szintet, melyet vagy elfogadhatunk, vagy választhatunk egyet a három alap fokozat közül. Ezt követően a gombkiosztás kerül sorra, ezúttal is rendelkezésre áll a pár gombos könnyített, és a klasszikus elrendezés, majd nincs is más hátra, mint kiválasztatni kedvenc csapatunkat, és pár másodpercre rá már a főmenüben találjuk magunkat. Itt a szokásos menüpontok mellett egy hatalmas eredményjelző tábla is vár ránk, mely részletes statisztikával szolgál majd, például arról, hogy hány meccset toltunk le, ezek milyen eredményekkel zárultak, hány gól született, mennyi idő alatt szereztünk leggyorsabban pontot, és mi volt az eddig legnagyobb hazai, vagy idegenbeli győzelmünk, illetve vereségünk. A büszkeségfal ötlete egyszerűen fantasztikus, nem lepődnénk meg rajta, ha néhány hét múlva tucatjával kerülnének fel a fotói a közösségi oldalakra.
II. oldal
A menüpontok a klasszikus látványt adják. Játszhatunk barátságos találkozót, két szabadon választott csapattal, illetve lehetőségünk van arra is, hogy egész meccsen egyetlen, előre kiválasztott embert irányítsunk csak. Ebben a játékmódban hosszanti kameraállásból követhetjük az eseményeket, érezni, hogy a csapat része vagyunk, a többiek folyamatosan passzolnak is nekünk, és láthatóan jobban játszanak, ha figyelünk rájuk. Eddig csak támadó, vagy védekező játékos bőrébe bújhattunk bele, most viszont lehetünk a kapussal is. A háló előtt állni mindig nagy kihívás, hiszen van, hogy húsz percig nem történik semmi, és csak figyeljük, ahogyan a középpályán ide-oda kerül a labda, míg máskor megállíthatatlan buldózerként rohannak felénk az ellenséges csatárok, és a legkisebb hibánk is megpecsételheti az eredményt. A felelősség a FIFA 11-ben is kősziklaként nehezedik ránk, de bizony megvan az unalmas oldala is a kapus létnek, ami nem éppen a legnagyobb élmény.
A játék mutatja, hogy merre fogják rúgni a labdát, és milyen erővel, így gyenge fokozaton percek alatt bele lehet tanulni az egészbe, a back gomb megnyomására pedig leugrik rólunk a kamera is, hogy lássuk a játék minden pillanatát. Ilyenkor az A, B, X, Y gombokkal magyarázhatunk is a csapattársainknak, hogy mit csináljanak, közvetetten beleszólva így a meccs alakulásába, ha viszont valami komolyabb kihívásra vágyunk, akkor csak a légy profi és a menedzsermód összeolvadásából létrejött karrier jöhet szóba. Itt akár tizenöt évig egyengethetjük pályafutásunkat, mialatt profi focistává, sztár edzővé, vagy milliomos szervezővé válhatunk, a sikerünk pedig attól függ, hogy mennyire vesszük ki részünket az események alakításából, és mit adunk hozzá a győzelemhez, vagy épp a vereséghez. A kihívásnak, a fejlődésnek, az átigazolásoknak, és a folyamatos izgalmaknak köszönhetően a játékmód tartós kikapcsolódást nyújt minden futballrajongó számára, az újdonságok adta mámorban pedig nem szabad megfeledkezni a klasszikus bajnokságról, és a virtuális profi módról sem, mely utóbbiban nem csak magunkat varázsolhatjuk bele a játékba, de még 11v11 online meccseket is tolhatunk.
Az újdonságok sora pedig még mindig nem ért véget, a játék creation centre néven kapott egy webes felületet is, melyben néhány kattintással nem csak játékosokat, de egész csapatokat is létre tudunk hozni, ha éppen hiányozna valamelyik kedvencünk a játékból. Emellett bemutatkozott még egy pro passing névre keresztelt új rendszer is, melynek köszönhetően minden korábbinál szebb, és pontosabb labdaátadások várnak ránk. S hogy ne legyen minden meccs ugyanolyan, a personality plus még gondoskodik arról is, hogy a gyengébb és erősebb képességű játékosok a saját szintjüknek megfelelő teljesítményt nyújtsanak a pályán, így ne lepődjünk meg, ha az egyik emberünk például rendszeresen fölé rúgja a labdát, vagy a másik nem tudja rendesen átvenni a passzt, a karakterekben van a hiba, nem bennünk. A dolog élesben sokszor láthatatlan, ha nem figyelünk, akkor észre se vesszük ezeket a kis jeleket, a játék viszont ettől függetlenül dolgozik a háttérben, és a játékos pozíciójától függően, közel száz értékből számolja ki, hogy mit kell látnunk a következő másodpercekben. A FIFA a rengeteg friss aprósággal lassan tükörfényesre csiszolódik tehát, és ezt még fokozza a meccsek végén látható összefoglaló is, melyben a játék kiemeli nekünk a rangadó legfontosabb megmozdulásait, melyeket aztán feltölthetünk a Football Worldre, hátha más is kíváncsi, micsoda sikereket értünk el.
III. oldal
Eszméletlen jó meccsek várnak ránk a FIFA 11-ben, ha pedig sikerül az amatőr szintet követően egy jól kidolgozott rendszert vinnünk a játékba, tudatos helyezkedésekkel, és jól használt cselekkel, akkor tényleg profi összecsapások fognak megelevenedni a képernyőinken. A játékélményt egy valami árnyékolja csak be, amiben a FIFA mindig is elmaradt a trónkövetelő, trónfosztó Pro Evolution Soccerrel szemben, és az nem más, mint a játékosok élethű viselkedése. Ahogyan az lenni szokott, a játékban ezúttal is szögletesen közlekedő robotok rúgják a bőrt, egyesek olyan gyorsan váltanak irányt, hogy az ellent mond a fizika minden törvényének, míg mások lomhák és lassúak, de hát arcade stílust képvisel a játék, nem lepődünk meg rajta, hogy ezt évek óta nem képesek elfelejteni. Amit viszont kidobtak a kukába végre, az nem más, mint a sok felesleges, előre felvett gólöröm. Immáron nem láthatunk összevágott ölelkezéseket, minden élőben történik, még a kamera sem vált szöget, a gól belövése után egy pár másodpercig tovább irányíthatjuk a játékost, és odarohanva bármelyik csapattársunkhoz, mi kezdeményezhetjük a földre borulást.
A gyári screenshotok erősen kozmetikázottak, a látvány viszont így is szuper, főleg közelről. A hagyományos, tévéközvetítéshez hasonlító kamerát ennek megfelelően érdemes átállítani egy akcióra koncentráló képre, sokkal hangulatosabb és modernebb lesz tőle az egész játék, arról nem is beszélve, hogy így egy kicsit közelebb érezzük a meccseket is, és jobban bele tudjuk élni magunkat a sportolók helyzetébe. A focisták amúgy kicsit műanyagok még mindig, és a közönség is papírmaséból van, de ez csak egy kicsit húzza le az amúgy szép, kidolgozott és igényes összképet.
A hangzás tökéletes, a játék idén is teljesen magyarul jelent meg, Hajdú B. István és Faragó Richárd pedig tökéletes munkát végeztek. Egyfolytában beszélgetnek, a játékosokat mindenféle jelzővel látják el, és a korábbinál kevesebb az üresjárat is, egyedül a hirtelen hangsúlyváltások maradtak csak meg, de ezek sem zavaróak, hiszen maga a játék is változik. Egy unalmas passzolgatás után hirtelen jöhet egy rárúgás, vagy egy gólhelyzetet azonnal hazavághat egy sérülés, így a legtöbbször nem tűnik fel, hogy a gép válogatja be alá a mondatokat, ami pedig a zenét illeti, szintén csak jót tudunk mondani. A felhozatalban olyan előadók dalai szerepelnek, mint a Massive Attack, a Scissor Sisters, a Gorillaz, a Linkin Park, a Groove Armada, vagy a számomra eddig teljesen ismeretlen Tulipa, aki megbabonázó hangjával teljesen új színt visz a játék eddigi lázadó, tomboló imidzsébe. S jó hír, hogy ezen a téren is találunk újdonságot, immáron lehet saját himnuszt választani a csapatunknak, illetve a szurkolói gólöröm is testre szabható.
IV. oldal
A konzolos kiadások mellett idén a PC-s változatnak sincsen oka szégyenkezni, öt év várakozás után ugyanis megkaparintotta a Playstation 3 és Xbox 360 platformon is használt, újgenerációs motort. Azt nem tudjuk, hogy a cserét miért kellett idáig halogatni, az viszont biztos, hogy a segítségével végre a számítógépes FIFA is fel tudja venni a versenyt a nagy konkurenciaként számon tartott Pro Evolution Soccerrel. A grafika a teljes generálnak köszönhetően szuper lett, hatalmas ugrás a tavalyi külsőhöz képest, néhány apróságot és reszelést leszámítva azonban a játék nem követi a konzolos trendet, és a nextgen változat régebbi játékmenetével indul háborúba.
A FIFA 11 a valaha készült legjobb, legösszetettebb, és legteljesebb futballjáték, melynek értéke a pro passing és a personality plus megoldásoknak köszönhetően leginkább a felszín alatt rejtőzik. Akár odafigyelünk ezekre, akár nem, a játék kiszolgálja az igényeinket, és folyamatosan azon van, hogy mi szuper élményekkel legyünk gazdagabbak, és ez most nem mellébeszélés. Az EA Sports tavaly elindult egy úton, ami minőségi javulást hozott mind a kivitelezés, mind a játékélmény terén, az új rész pedig annyira ebben a szellemiségben készült, hogy könnyen letagadhatná elődjeit, és előléphetne, mint a FIFA sorozat forradalmára. Reméljük, hogy a jövőben nem eresztenek le a kedves fejlesztő urak, és hozzák a megszokott színvonalat!
Platformok: PC, PS2, Playstation 3, Xbox 360, PSP, Wii, DS, Mobiltelefon
Tesztelt platform: Xbox 360








































