1. oldal

Ha van műfaj, ami igazán ritkán teszi tiszteletét személyi számítógépeken, az nem más, mint a japán szerepjáték (JRPG). Bár mostanában konzolon is egyre ritkábban üti fel a fejét egy-egy érdemesebb darab, az előző konzolgenerációk idején bőven volt miből válogatni. Gondoljunk csak a Final Fantasy és Dragon Quest sorozatokra, azt hiszem ezek a nevek sok mindenkinek ismerősen csengenek. Ezt elégelte meg a Shiro Games csapata, akik úgy döntöttek, készítenek egy PC-s JRPG-t, de rögtön egy olyat, amelyik bemutatja a stílus fejlődését a kezdeti időktől egészen a modern játékokig. Így született meg az Evoland, ami amellett, hogy egyfajta töris program lett, egyben paródiája is a Final Fantasy, Zelda és Diablo sorozatoknak (még ha utóbbi nem is japán). Az ötlet nekünk nagyon tetszett, csak az volt a kérdés, hogy az ígéretes alapanyaghoz a fejlesztők képesek-e megfelelő játékmenetet kreálni.

Az Evoland egy egyszerű, de nagyszerű elgondolás köré épül, tudniillik a program egy rendkívül kezdetleges, mindössze két színű megjelenítést használó JRPG-ként indul, majd folyamatos fejlődést mutatva elér a 3D-s, modern hangzást és látványt nyújtó megvalósításig. Amikor először a New Game feliratra kattintunk, nem is hallunk semmilyen zenét, hangeffektet, csak egy óriási pixelekből álló fickót látunk a képernyőn, aki ráadásul csak jobbra tud menni. Aztán ahogy elindulunk ebbe az irányba, találunk egy ládát, amelyet megérintve hozzájutunk a varázslatos balra sétálás képességéhez. Jobb híján hősünk elindul abba az irányba, ahol szintén egy láda állja az útját. Azt kinyitva igazán szabaddá válik karakterünk, ugyanis onnantól kezdve mind a négy irányba tudunk mászkálni. A játék ezt a módszert követve egyre fejlődik és bővül, megszerezzük a 360 fokos mozgást, majd végre felhangzik a zene és a hang is a programban. Akad olyan láda, ami a színes megjelenítést tartalmazza, de olyan is van, amelyik a részletes karakterlapot. Viszonylag sok ilyen fejlődési pont van a programban, melyek mindegyike egy érdekes újdonságot vezet be a játékmenetbe. Kedvencünk a „Gyorsabb DVD lejátszó” nevű eszköz, ami a mesterségesen hosszú töltési időket rövidíti le. Az Evoland elnevezés tehát igazán helytálló, tényleg a szemünk előtt fejlődik a program.

2. oldal

Az elgondolás nagyon ötletes, ám sajnos a játék végigjátszása után mégis keserű szájízzel álltunk fel a számítógép mellől. Ugyanis a játékmenet minden eleme megrekedt a legalapvetőbb szinten, miközben ebből többet is ki lehetett volna hozni. Kezdjük a sztorinál, ami egy egyszerű világmegmentős történetet. Az általunk irányított karakternek be kell járnia az amúgy meglehetősen kicsiny világot, megszereznie két-három tárgyat, majd összecsapnia egy főellenséggel. Ennyi. Kalandozásaink során mindössze két apró falucskába térhetünk csak be, és alig pár NPC-vel fogunk találkozni, de ők sem mondanak semmi érdekfeszítőt. A csapatunkba felvehető társból is csak egy akad, akinek pedig nincs komoly háttértörténete. Ráadásul az egész sztori meglehetősen rövid, az egészet alig 3-4 óra alatt végig lehet vinni. Az egyetlen pozitívuma a cselekménynek az, hogy pofátlanul, ám humoros módon lop a Final Fantasy sorozatból, sőt, időnként még animékből is (elég ha annyit mondunk, hogy látni fogunk Ka-me-ha-me támadást). Aki játszott a Square Enix legendás JRPG-ivel, biztos fel fogja ismerni ezeket az utalásokat (még kártyajáték is van).

De nem csak a sztori reked meg óvodás szinten, a játékmenet is csak annyira bonyolult, mint egy faék. A világtérképen kalandozva nincsenek érdekes helyszínek, viszont szó szerint 3 másodpercenként beránt minket a program egy véletlenszerű csatába. Ezek a harcok egyáltalán nem jelentenek kihívást számunkra, hiszen hőseink sokkal erősebbek, mint az itt feltűnő szörnyek, így csak az időnket rabolják, ráadásul egy pálya kivételével még lootot sem dobnak, csak egy kis aranyat és pár tapasztalati pontot. A harcok is hasonlóképpen egyszerűek, hiszen nincsenek változatos támadási formák, illetve varázslatok, mindegyikből csak egy-kettő található az Evolandben. Nem kell taktikáznunk, nem kell menedzselnünk a felszerelésünket (nincs is mit), az egyetlen dolog, ami folytatásra ösztönzi a játékost az a kíváncsiság, hogy milyen téren fejlődik legközelebb a program. Ám néha még ebben is csalódnunk kellett, hiszen akadnak olyan szakaszok, amikor a játék bemutat nekünk egy új játékmechanikát (például a Diabló-szerű, lootolós hack&slash részt), amit azonban csak egy pálya erejéig használhatunk. Az adott szakasz végén aztán elveszítjük az újdonságot, és visszatérünk az unalmas, megszokott játékmenethez. De az sem nyerte el a tetszésünket, hogy vannak olyan evolúciós szakaszok, amik túlságosan gyorsan véget érnek. Tulajdonképpen fél óra alatt elérünk a klasszikus 8 bites érától a 3D-s korszakig, és a maradék játékidőt ebben kell eltöltenünk. Pedig mi szívesen játszottunk volna még a 8, illetve 16 bites szerepjátékkal. Összességében elmondhatjuk, hogy sokkal élvezetesebb játék lenne az Evoland, ha minden fejlődési szinthez egy jól kidolgozott, önálló szakasz tartozna.

3. oldal

Rátérve a technikai részre, annyit elmondhatunk, hogy a grafikát nem egyszerű megítélni, hiszen az is folyamatos változáson megy keresztül. Kezdetben csak egy ronda pixelhalmazt látunk a képernyőn, ám a látványvilág fejlődésével látni fogunk viszonylag szépen megrajzolt háttereket is, így inkább azt mondanánk, hogy az Evoland átlagos képet tár elénk. A 8, 16 bites szakaszok és a modernebb, 3D-s részek esetében is láttunk már szebb programot, de szégyenkezniük azért nem kell a fejlesztőknek. A hangzás viszont elég vérszegény. A hangeffektek gyengécskék, szinkron nincs, cserébe viszont van egy-két egészen elfogadható zúzós zene, ami igazi JRPG hangulatot csinál a csaták közben.

Amint a bevezetőben említettük, a fejlesztők egy egészen jó ötletet találtak ki az Evolandhez, ami alapján egy nagyszerű programot is össze lehetett volna hozni. Ám ehhez arra lett volna szükség, hogy több energiát fordítsanak a játékmenetre, mert az szinte minden ponton értékelhetetlen. Túl egyszerű, túl unalmas, túl logikátlan, így pedig nem túl élvezhető a Shiro Games alkotása. A rövid játékidőt is figyelembe véve sajnos azt kell mondanunk, hogy erre a játékra nem érdemes pénzt költeni.

[bold ]Értékelés:[/bold] 3/10

Platformok: PC