• „Evil never sleeps, but it bleeds.”

A 2022-es év a weird west stílus visszatérése szempontjából biztos, hogy játéktörténelmi jelentőségű lesz. Ha visszatekintünk, akkor a korábbi elvétve kiadott 1-1 címhez képest ez az év  már háromnál tart (Evil West, Weird West és Hard West 2) és mindegyik játék minőségi, izgalmas alkotás lett a maga nemében. A weird west stílus főként asztali szerepjátékból lehet ismerős (bár nálunk nem túl elterjedt) és a Deadlands Savage Words setting az eddigi legelterjedtebb és leginkább ünnepelt formája szabálykönyvek terén.

Tartalmát tekintve pedig vegyünk egy klasszikus western világot, fűszerezzük meg gőz és elektromosság fűtötte technológiával (steampunk és Tesla jellegű őrült és hagyományosabb találmányok), dobjunk mellé egy kis mágiát (sámánisztikus és „revolver-szuperhősös” jellegűt pl.), természetfeletti lényeket (wendigo, vérfarkas, élőholtak, szellemek stb.) és öntsük nyakon horrorisztikus elemekkel.

Aki mindegyik hozzávalóra elégedetten csettintett a nyelvével az vagy eddig is ismerte már a weird westet, vagy most tudatosult benne, hogy rajongója. Az Evil West újabb fejezetet nyit ebben a világban és egy sötét, kegyetlen vadnyugatra nyit ajtót, ahol az emberiség élet-halál harcot vív a vámpírokkal, ezzel máris feltéve az első nagy kérdést.

Mi van akkor, ha a vámpírok tényleg léteznek? Az emberek a gőzt és az elektromosságot használva olyan találmányokra (és ami még fontosabb) fegyverekre tettek szert, amivel prédából ragadozóvá váltak. És itt már nem az a kérdés, hogy le tudják -e győzni a vámpírokat és az általuk világra okádott retteneteket, hanem az, hogy mikor irtják ki végleg az éjszaka vérszívó  urait.

Persze azok sem ülnek tétlenül a babérjaikon, ellentámadást indítanak az emberiség ellen, elsődleges célpontjuk pedig a Rentier Institute – amit egy vadnyugati Man In Black ügynökségként foghatunk fel. Az intézet veszi fel a harcot a vérlények és egyéb szörnyetegek (Sanguisuge) ellen és ők képzik ki, látják el felszereléssel és koordinálják az egész USA-ban ezen törekvéseket, különféle, az intézethez köthető sejtek és bázisok által.

Főszereplőnk az intézet alapítójának fia és egyben legjobb ügynöke, Jesse Rentier. Ő az, aki a legdurvább szörnyekkel csap össze és a lehetetlen küldetésekből naponta kettőt megold. Hasonló karakterek veszik körbe mentora Edgar Gravenor és apja William személyében. Az első küldetés egy magas rangú vámpír likvidálásával végződik, ami után viszont elszabadul a pokol – háború tör ki a két faj között és hamar kiderül, mi állunk vesztésre.

Jesse minden eszközt bevet és tudósok, orvosok és mérnökök segítségével szépen lassan felgöngyölíti a háttérben futó szálakat. Egy új vámpír fajta kitenyésztésébe kezdtek ellenségeik és ha ez nem lenne elég, a legfelsőbb körökbe is beférkőztek. Szóval jó kis westernhez méltóan minden ellenünk szól, ezt oldjuk meg, ha tudjuk.

A játékbeli fejlődésünk egyik részét a szerepjátékokhoz köthető perkek (képességek) adják. Aktív és passzív skilleket és új mozdulatokat is kaphatunk innen és szükségünk is lesz rá. Az Evil West egyik nagy előnye, hogy nagyon változatos szörny palettával vár minket, szinte minden pályán találkozni fogunk valami újdonsággal, amit meg kell fejtenünk, mi is a legjobb módszer a likvidálására.

Emellett a másik erősségünk a fegyverarzenálunk lesz. Ezt szó szerint kell érteni, ugyanis a játék vége felé Jesse a következőket cipeli magával az úton: gauntlet (kb. páncélozott „boxkesztyű”) revolver, kétcsövű vadászpuska, carbine rifle, gránát, lángszóró, nyílpuska, gatling. Amíg egy jóféle FPS-ben ezeket a főhős a „zsebéből” húzza elő, addig itt szinte minden fegyver ott lóg valahol Jesse öltözetén. Egy ponton túl tényleg két lábon járó fegyverboltnak néz ki, de a hatékonyságához nem férhet kétség.

A harc ugyanis elég tempós és nemcsak villámgyors reflexeket, de precíz tervezést is kíván. Folytathatunk távolharcot lőfegyvereinkkel, de előbb vagy utóbb mindenképpen közelharcba keveredünk. Nemcsak azért, mert az igazán nagy sebzést itt oszthatjuk ki, hanem azért is, mert ellenségeink is az arcunkba másznak.

Ökölharc mellett elektromos pajzzsal védhetjük meg magunkat, vagy béníthatjuk le pár másodpercre a ránk törő förmedvényeket, megszórhatjuk őket gránáttal, lángszóróval gyújthatjuk fel bundájukat, hogy utána egymásnak lökjük, egy horoggal levegőbe lökjük a vámpírfajzatokat. A harcmodorunkat a perkek és a fegyverekhez vásárolható fejlesztések is támogatják. Konkrétan több féle buildet is összerakhatunk és kísérletezhetünk azzal, mi illik legjobban az elképzeléseinkhez.

Ellenségekből nem lesz hiány és a két lábon csoszogó sima „zombi” csak a kezdet. Pók-szerű hálót lövő lénnyel ugyanúgy találkozunk, mint kamikaze öngyilkossal, föld alól támadó „vakonddal”, óriási denevérként lecsapó vagy szúnyogként ide-oda cikázó döggel, rovar-szerű védőpajzsot generáló rohadék is pályázik ránk, és óriási baltát vagy kalapácsot szorongató izomkolosszusok is.

És ez csak bepillantás a változatosságba, de a legszebb az egészben, hogy különféle leosztásban más-más taktikára lesz szükségünk. Nem mindegy ugyanis, hogy levegőből, ránk rohanva vagy távolharci lények támadnak és az sem, hogy milyen fajtákból jön ránk egy vegyes csapat.

A weird west mellett amúgy a játék főként a Bulletstorm-ra hajaz, a harc jellege, a karakterek és a fejlesztések miatt is, de sikerül a saját környezetével és hangulatával valami újat teremtenie. A grafika súrolja az „OK” határát, de ahol igazán villantani tud, az a harc és a rengeteg fegyver/képesség kombó. Weird west rajongóknak erősen ajánlott darab, de azoknak is, akik tonnányi ellenséget akarnak lekaszabolni. Vámpír rajongóknak pedig annyit üzen Jesse, hogy nem tudják a vérszívók, kivel kezdtek ki.