Everybody’s Gone to the Rapture – Neked mit mond?

Lesz itt szó érzelmekről, egyénekről és közösségről, vallásról, egy megmagyarázhatatlannak tűnő eseményről… A történet egyszerre fantasztikus és nagyon emberi.

Everybody’s Gone to the Rapture – Neked mit mond?

1. oldal

A The Chinese Room csapata ismét hozott egy kis szellemi táplálékot nekünk. Ők azok, akiknek a Dear Esthert és az Amnesia: A Machine for Pigset köszönhetjük. Tulajdonképpen úgy a legegyszerűbb meghatározni, hogy milyen játékokat is csinálnak, ha azt mondjuk, hogy nekik általában nem egy játékötletük van, mint sok más stúdiónak, akik össze akarnak rakni egy FPS-t, egy szerepjátékot vagy egy kalandjátékot. Nekik mondanivalójuk van, meg akarnak osztani velünk valamit, el akarnak gondolkodtatni minket. Van egy témájuk, van egy történetük, amihez aztán hozzáraknak egy játékot, hogy az egésznek aktív részesei lehessünk. Szóval nem, ők nem egy kalandjátékkal gazdagítottak most minket, hanem egy elképesztően összetett történetet tártak elénk, amit aztán ránk bíztak, hogy bogozzunk ki, ha van hozzá elég kitartásunk és sütnivalónk!

Az Everybody’s Gone to the Rapture egy kis angol faluban, Yaugtonban játszódik, ahova éppen hazatért Stephen Appleton és újdonsült amerikai felesége, Dr. Katherine Collins. Mindketten csillagászok, és bár a nő a városi élethez szokott, Stephen bízott benne, hogy ezen a félreeső helyen is meglesznek majd. Legalább a munkafeltételek adottak, hisz a völgyben 6 obszervatórium is helyt kapott, amikben tovább dolgozhattak teóriájuk bizonyításán, mely szerint különböző numerikus minták találhatóak a csillagokban.

A falu többi lakója is fontos szerepet kap persze, ott van Stephen megözvegyült anyja, az idős, és roppant akaratos Wendy Boyles. Wendy gazdaságot vezető testvére (volt sok tehene), aki most veszítette el súlyos betegségben szenvedett feleségét, Maryt. A falu lelkipásztora, Jeremy Wheeler atya épp hitbéli válságban van, de azért ott segít, ahol tud. Valamint meg kell még említeni Lizzi Gravest is, akivel Stephen korábban jegyben járt, de végül elhagyta, hogy kimenjen Amerikába, ahol aztán összeismerkedett mostani feleségével. Természetesen vannak még mások is, de majd megismeritek őket, ha belevágtok a játékba.

Nehéz a The Chinese Room alkotásáról úgy beszélni, hogy ne spoilerezzek le semmit, ezért nem fogom túlmagyarázni a dolgokat, de ha gondoljátok, nyissatok egy külön fórumtémát, ahol megosztjátok egymással a felfedezéseiteket és gondolataitokat a játékkal kapcsolatban. Ugyanis az Everybody’s Gone to Rapture többszöri végigjátszás után is bőven hagy helyet a különböző értelmezéseknek és újabb teóriáknak.

2. oldal

A játék úgy indul, hogy Katherine rövid üzenetét halljuk, mely szerint „mindennek vége, már csak ő maradt”. Ezt követően andalító zene kíséretében ledobnak minket a teljesen kiürült falu szélén, ahol festői kilátás fogad minket. Hogy kik vagyunk mi? Nos, ez egy érdekes kérdés, ugyanis egy néma szemlélőt személyesítünk meg, akinek a személyazonosságát csak találgatni tudjuk még a játék legvégén is. A legfőbb kérdés persze mégsem ez, hanem hogy hova csudába tűnt el Youghton teljes lakossága?

Egy kis portaépület mellett találjuk magunkat, melyből egy rádió zümmögése szüremlik ki, egy számsort ismételget folyamatosan, de ha elindítjuk a lejátszást, találunk rajta egy felvételt is, mely beillik egy kisebb naplórészletnek Katherine-től. A játék során érdemes nyitva tartanunk a szemünket és a fülünket újabb rádiók és telefonok után, mert mindegyiken találunk majd hasonló felvételeket, és érdekes módon mindegyik egy másik számsort ismételget, mielőtt elindítanánk. Én egy darabig jegyzetelgettem ezeket, de még nem fektettem energiát abba, hogy megpróbáljam megfejteni, hogy jelentek-e valamit a számok. Az internet népe bizonyára már foglalkozott a témával, osszátok meg egymással, ha van ötletetek a megfejtésre.

Ha kicsit tovább megyünk, hamarosan találkozhatunk a csillagász hölgy üzenetében is említett első jelzővel, egy fénygömbbel. Ezek különös esemény után maradtak hátra. „A válaszok a fényben vannak.” Ha interakcióba lépünk a fénygömbbel, akkor megmutat nekünk egy azon a helyen korábban bekövetkezett eseményt. Mivel a gömbök által megidézett emberek csak néhány fénycsóva képében jelennek meg, ezért jó, ha be vannak kapcsolva a feliratok a játékban, könnyebb beazonosítani a szereplőket. A hangjuk alapján is felismerhetőek persze, de amíg meg nem ismertük őket, addig elég nehéz dolgunk lesz.

Az interakciós lehetőségek sora ennyiben nagyjából ki is merül, lejátszhatunk rádióüzeneteket, kinyithatunk ajtókat és a fénygömbökkel visszanézhetünk korábbi eseményeket adott helyeken. Az Everbody’s Gone to the Rapture-ben nem gyerekes rejtvényeket és pár perc gondolkodással megoldható feladványokat kell megoldani. Itt az a feladatunk, hogy hosszasan megvizsgáljunk minden apró nyomot, megtaláljunk minden utalást, feltérképezzük az emberek közötti kapcsolathálót, rájöjjünk, hogy hol helyezkednek el az időben az események, amiket a gömbök megmutatnak (vannak jóval az esemény előttiek is). A történet kibogozása komoly kitartást vár el a játékostól. Ebben a játékban nem egy csőben mászunk, ahol sorban lejátszanak nekünk egy rakat hang és videofelvételt, aminek a végén aztán arany tálcán tálalják a megoldást elénk. Elég valószínű, hogy az első végigjátszásotok végén rengeteg kérdőjel marad majd a fejetekben. Néhány dolgot megértetek, és már ez is nagy hatással lehet rátok, de ahhoz, hogy egy épkézláb elméletet szüljetek, több nap és több végigjátszás is szükségeltetik.

A történetnek viszont több aspektusa is van, a játék lényege nem pusztán az, hogy rájöjjünk, hogy mi történt, mik a fénygömbök, kik vagyunk mi és így tovább. Igaz, a rejtély kibogozása során érintjük az összes többit is. Érdekes látni, hogy hogyan birkózik meg egy kis közösség, és az egyes egyének egy ismeretlen és súlyos fenyegetést jelentő szituációval. A falu lakói különböző háttérrel rendelkeznek, eltérő életkorúak, sok dologban eltér a véleményük, de mégis egy közösség, melynek összetartásában például bármilyen akaratosnak és kiállhatatlannak tűnik is néha, de fontos szerepet játszik Wendy. Nem mindenkinek lesz elég ereje szembenézni a nehézségekkel, vagy feldolgozni egy személyes tragédiát. Az egész játék nagyon emberközeli, éppen annyira fontosak benne az érzelmek és a kisemberek, vagyis a falu lakói, mint a rajtuk túlmutató események, amiket megfejteni próbálunk.

3. oldal

Mindezek alatt pedig ott húzódnak a Rapture mély, filozofikusabb témái. A szeretet, megbocsátás, hogy mitől boldog az ember, mindenkinek van egy párja és még sorolhatnám, de ha folytatnám, már lelőnék vele dolgokat a sztoriból.

A játék egyáltalán nem adja magát könnyen. Az élvezetéhez türelem kell, alaposság és talán nem árt egy jegyzetfüzet sem. Lassú folyású, de megvannak a pillanatai, amikhez sokat ad a zene. Nincs túl tolva, ott szól, ahol kell és gyönyörűen aláfesti az összképet. A hangok az egyetlenek, amikbe egy kicsit talán bele tudok kötni, mert néha megzavartak. Nem nagyon tudtam belőni ugyanis, hogy egyes zajok, rádió vagy telefoncsengés honnan jöttek. Előfordult, hogy a falak, mintha ott se lettek volna, olyan hangosan hallottam egy ház második emeletén lévő rádiót az előkertből. A szinkron viszont zseniális volt, gyengébb jelzőt nem tudok rá mondani. A grafika és a vizuális része is abszolút rendben volt a játéknak. Sőt, volt, hogy egy-egy helyen megálltam, hátradőltem és csak élveztem látványt.

Ami az irányítást illeti, talán berakhattak volna egy normális kocogó tempót, az R2-vel ugyanis alig érezhetően növekszik csak a mozgási sebességünk. Persze nem biztos, hogy ez jó ötlet, lehet megtörte volna a játék ritmusát. Néha hiányzott, de igazából menet közben el tudunk merengeni a történteken.

Az Everybody’s Gone to the Rapture nem az a játék, amit végigvisz az ember és el is felejti. Mélyen szántó, elgondolkodtató és bőven hagy helyet az egyéni interpretációnak. Egyáltalán nem vagyunk passzív szemlélők benne, hisz a történet nélkülünk nem rakja össze magát. Ha nem dolgozunk meg érte, semmit sem tudunk majd leszűrni a játék végén. Fontos megjegyezni, hogy sajnos nincs hozzá magyar felirat, így csak tökéletes angoltudással érdemes nekiállni. Kizárólag felnőtteknek ajánlom, egy gyerek/fiatal túl keveset értene meg belőle ahhoz, hogy igazán élvezni tudja.

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward