I. oldal

Nincs jó helyzetben az emberiség. Ahogy az lenni szokott, feléltük az erőforrásainkat, így kénytelenek vagyunk új lehetőségek után nézni. Erre kiválóan alkalmasnak tűnik a Mars, ami először csak békésnek látszó felfedezések célpontja volt, hamarosan azonban (hogy, hogy nem) az ügyes tudósok rájöttek, hogy lehet ám egy átjárót nyitni a pokolba, és felhasználni az onnan érkező energiákat. Az Union Aerospace Corporation így állított elő egy állandóan megújuló energiaforrást a pokolból. Biztató kezdet.

Samuel Hayden, az üzem vezetője már többször járt a pokolban a megnyitott átjárón keresztül, ahol nem csak az energiaproblémára keresett megoldást, de még lényeket is visszahozott onnan tanulmányozás céljából. Sajnálatos módon azonban halálos agydaganattal diagnosztizálták, így kénytelen volt a tudatát átültetni egy androidba. A történet során ő lesz az egyik legfontosabb segítőnk, habár nem éppen szívélyes úriemberről van szó. Azonban minden segítségre szükségünk lesz, úgy tűnik ugyanis, hogy az egyik vezető tudós, Olivia Pierce némileg megkattant, és azt tervezi, hogy démoni hordákat szabadít rá a bolygóra.

A Doom története továbbra sem egy művészi igényességgel megkomponált dráma, inkább csak azért van ott, hogy legalább nagyjából megmagyarázza, miért is hentelünk halomra démonokat. Ha akarjuk, akkor persze beleláthatunk olyan, napjainkban történő dolgokat, mint a Föld pusztítása és a nyersanyagok teljes és gátlástalan felhasználása, amivel végső soron csak magunkra hozzuk majd a bajt. Nem gondolnám azonban, hogy a készítők allegóriát akartak írni, mint ahogy ez a Doomnak korábban sem volt soha célja. Egyszerűen csak rendkívül menő dolog, hogy egy marsi kutatóbázisra démonok özönlenek, sőt, még a pokolban is alaposan rendet tehetünk, de azért bármennyire vékony is a történet, nem szeretném lelőni a poénokat.

Azt mindenesetre az első pillanattól kezdve tudni fogjuk, hogy igen, ez az új Doom. Felébredünk a Union Aerospace Corporation egy műtőasztalhoz kötözve, ahol valószínűleg éppen fel akart áldozni minket egy csúnya nagy démon. Hamar rájövünk, hogy bizony a káosz már teljes, és ha mi nem cselekszünk, akkor hamarosan az egész emberiséget elemésztik a pokol hordái. Gyorsan megtaláljuk fegyverünket és egy kísérleti páncélt, amivel emberfeletti erőre tehetünk szert, és mivel jobb megoldást nem tudunk, nekiállunk egyedül helyre tenni a dolgokat. De vajon egy felturbózott űrkatona képes egyedül szembeszállni a pokol teremtményeivel? (Erre csak Oleg Vaszilijevics Gontar és Nacsalnyik képes - Magrathea) Nos, ez már csak az ügyességünkön múlik. A Doom nem fáraszt minket sok átvezetővel, vagy hosszan kifejtett háttértörténettel, érjük be azzal, amit kapunk, és húzzuk a ravaszt!