Dance Central és Dance Evolution - Táncolj!

Bármilyen tánc során, amelynek örömmel átadjuk magunkat, agyunk elveszti a kontrollt, és testünket a szívünk irányítja tovább - Paulo Coelho.

Dance Central és Dance Evolution - Táncolj!

Dance Central: Bemutatkozás

Felejts el mindent, amit a táncjátékokról korábban hittél. A nyolcirányú taposószőnyeg, a zajos játékterem és a Wiimote immáron a múlté, a Rock Band játékokat fejlesztő Harmonix forradalmasította a stílust. A Dance Central a valaha készült legjobb táncjáték lett, tökéletesen kihasználja a Kinect minden tudását, képes a legapróbb részletekig lekövetni testünk mozgását, tanít és szórakoztat, ami pedig döbbenetesen jóvá varázsolja az egészet, hogy nem kell hozzá tánctudás. Egy darab korhadt deszkát is mozgásra tud bírni, ha a bulikban eddig csak álltál, söröztél, és igyekeztél elvegyülni, mondván, hogy ha sokan vannak melletted, akkor úgysem látszol, akkor ez a te játékod lesz.

A Dance Central rendkívül egyszerűen működik. A Kinect folyamatosan figyel minket, üvölt a zene, egy karakter pedig szemkápráztató mozgásokat mutat be a képernyőn, a mi feladatunk csak annyi, hogy leutánozzunk mindent. Segítségként egy kis ablakban látjuk a körvonalunkat, és piktogramok formájában a soron következő mozgásokat is mutatja a játék, teljesítményünkért cserébe pedig pontokat, szorzókat és csillagokat kapunk, melyek karrierünk építésekor kapnak fontos szerepet. A játékkal jól érezheti magát a kezdő, a haladó és a profi is, a különböző nehézségi szinteken más és más kihívások várnak ránk. Easy fokozaton például alig néhány mozgás ismétlődik folyamatosan, míg hardon már egy bonyolult, összetett koreográfia szerint zajlanak az események, melyet bizony csak az tud tökéletesen, hiba nélkül teljesíteni, aki sokat gyakorol, vagy tényleg érzi azt a bizonyos bizsergést a talpában.

A játékban összesen 32 szám kapott helyet, olyan előadóktól, mint Kylie Minogue, Lady Gaga, Beastie Boys, Snoop Dogg, Cascada, No Doubt, Nelly Furtado, Kool & The Gang, The Commodores, vagy Rihanna, időben elosztva a hetvenes évektől egészen napjainkig. A felhozatal egyszerűen imádnivaló lett, hiába vannak benne olyan számok, melyeket amúgy meg se hallgatnánk, a Dance Central valahogy képes megszerettetni velünk mindet, ezt pedig egy dologgal éri el: sikerélményt nyújt. Nincs is annál jobb érzés, mint amikor falábúként az ember 90% felett teljesít egy diszkóslágerben, ilyenkor kigyullad bennünk a láng, ingujjunkkal letöröljük a szemünkbe csorgó izzadságot, felcsapjuk a gallért, Michael Jackson (Isten nyugosztalja) és John Travolta ma este béna kisiskolás hozzánk képest.

Dance Central: A kiteljesedés

Karrierünk kezdetén egyetlen szám van csak, amit eltáncolhatunk, majd ahogy haladunk előre, úgy tárul ki előttünk a világ. Ha az első dalokat legalább ötből négy csillagra teljesítjük, akkor elérhetővé válik a „challenge” játékmód, mely egy mixben összefűzi az eddig hallottakat, s ha itt bizonyítottunk, akkor újabb zenékkel bővül a listánk, melyek nem csak friss audio élményt, de új koreográfiákat is hoznak. S hogy mennyit táncoltunk eddig? A játék részletes statisztikájának köszönhetően erre is könnyen fény derül, a rólunk készült portfólió átfogó képet ad a kedvenc játékmódokról, a legtöbbször eltáncolt számról, illetve megmondja nekünk azt is, hogy összesen hány órát töltöttünk mozgással, és mindez mennyire volt egészséges. Hát kell ezek után drága fitness-bérletet fizetni? Ugye, hogy nem.

A számoknak négyféle játékmódban eshetünk neki. A „break it down” névre keresztelt opció segítségével megtanulhatjuk a teljes koreográfiát, a játék minden mozgást begyakoroltat velünk, s ha kell, akkor lassítva, többször is elismétli, egészen addig, míg nem leszünk hibátlanok. Apró mozgásokkal kezd, az egyes elemeket pedig összefűzi, mely a végén egy nagy egészet alkot, kicsit olyan érzése van az embernek, mint az érettségi bankett előtt. Ami eddig lehetetlennek tűnt, az most valóság, ezt én csinálom, vagyok olyan ügyes, mint a többiek, sosem hittem volna. Ha pedig megvannak az első sikerélmények, akkor jöhet a második, „perform it” mód, melyben le kell nyomnunk a teljes számot, s jópofa apróság, hogy itt van freestyle rész is, a játék egyszer csak elengedi a kezünket, s nekünk kell improvizálnunk. Az egészet úgy látjuk a képernyőn, mintha egy iPod reklámban lennénk, a Kinect eközben fényképez is, amit utána visszajátszik nekünk, hadd lássuk, mit műveltünk az előbb, mondanom sem kell, hogy milyen szórakoztató kis ötlet ez is. A harmadik, „workout” névre keresztelt játékmód pedig megegyezik az előzővel, csak annyi különbség van, hogy be kell írnunk a súlyunkat, s a játék megmondja, hogy mennyi kalóriát égettünk el a tánc során, mennyit kell még dolgozni, hogy lemenjen a pizzavacsora. Végül aztán, de nem utolsósorban megtalálható a menüben egy „dance battle” is, mely a kétjátékos szórakozást nyitja meg előttünk, egy baráttal összeállva harcolnunk kell, hogy ki az ügyesebb táncos, ki tud több pontot szerezni.

A Dance Central fantasztikus lett. A játék egész atmoszférája lenyűgöző, kezdve a rajzolt bemutatkozó filmtől, a kézmozdulatokkal vezérelhető menün és a Rock Band pontrendszeren át egészen a zenei felhozatalig, szinte hibátlan az egész. A szinte pedig azt jelenti, hogy azért van, ami nem tetszett benne. Ilyen, hogy a legtöbb szám hiába lett úgy megalkotva, hogy férfi és nő is el tudja táncolni, akad néhány, ami csak az egyik nemnek áll jól. Ha áthívjuk a barátokat, akkor elég ciki az, ha az erősebbik oldalt képviselve egy csípőrázós cicababa szám esik ránk, idétlen vonaglásokkal, és feminin elemekkel, ezt egy sima profilbeállítással meg lehetett volna oldani, nem kellett volna hozzá komolyabb programozói teljesítmény sem. Ennél nagyobb negatívum azonban tényleg nem jut eszünkbe, a játék rendesen meg tudott mozgatni minket, és ezért hatalmas elismerést érdemel!

E3 trailer

Launch trailer azoknak akik inkább csak lányokat néznének: klikk

Gameplay: klikk

Dance Evolution: A rivális

A Dance Evolution teljesen más vonalat képvisel, mint a Dance Central. Míg a konkurencia személyében egy igazi táncszimulátort köszönthetünk, addig itt egy sokkal lazább, engedékenyebb címmel van dolgunk, a játék egyenesen Tokió belvárosába repít minket, a legvadabb éjszakába, amit csak el tudunk képzelni. Minden porcikájában távol-keleti, ez pedig áthatja a zenei felhozatalt, a játékmenetet, és a hangulatot is. Ha van benned egy cseppnyi japán vér, vagy csak irigykedve nézed, ahogy az ottani fiatalok a rikító-zöld nejlonoveráljukban hajnalig játéktermeznek, és utána a nonstop sushibárból még hazavisznek valami iskolai egyenruhás, cérnahangú, miniszoknyás tinilányt, akkor a Dance Evolution jó választás lesz neked!

A játék indítása után három mód tárul elénk. Táncolni az egyjátékos „solo” vagy kétszemélyes „dual play” menüpontok alatt lehet, illetve van még egy „lesson mode” is, mely az oktatói feladatokat látja el. A Dance Centrallal ellentétben a játék itt nem tanít meg az egyes számok egyéni koreográfiáira, inkább csak a játékmenetet magyarázza el, például hogy mit látunk a képernyőn, miről szól ez az egész, hogyan fog minket pontozni, és mire kell figyelnünk, ha sikeresek akarunk lenni. A Dance Evolution elvárásaira, meg az új stílus sajátosságaira érdemes testileg és szellemileg egyaránt felkészülni, ha pedig megvagyunk mindennel, akkor már nincs is más dolgunk, mint kifényesíteni a tánccipőnket, választani a négy közül egy hozzánk illő nehézségi szintet, majd belevetni magunkat a j-pop világába.

A pörgés folyamatos, a Dance Evolution karakterei olyan mozgást mutatnak be, mintha nem is egy játékkal, hanem egy profi rendezésű videoklippel lenne dolgunk. Háttértáncosok, rengeteg showelem, csillogó ruhák, pirotechnika, minden a helyén van, csak be kell csatlakoznunk a gépezetbe. Érdekes, hogy a legnehezebb, stealth nehézségi szint kivételével ezúttal nem is kötelező tökéletesen leutánoznunk a minket vezető táncost, ő csak amolyan iránymutatásként van jelen, helyette a képernyőre bevillanó pózok, és mozdulatok elvégzését veszi figyelembe a játék. A pontozás is ennek megfelelően alakul, a legnagyobb elismerést akkor kapjuk, ha sikerül tökéletesen végrehajtanunk a várt táncelemeket, csak a megszerzett pont számít, ennek pedig megvannak a jó, és sajnos a rossz oldalai is. A rendszerrel a korábbinál nagyobb, és kompetitívebb kihívások várnak ránk, folyamatos teljesítménykényszer alatt vagyunk, ami izgalmassá teszi a játékot, viszont mindez könnyen a szórakozás rovására tud menni. Az ember egy idő után hajlamos lesz a szép tánc helyett a pontozott mozdulatokra figyelni csak, a koreográfia közepén megállunk, nem követjük a többieket, csak készülünk a következő értékelt részre, így pedig odaveszhet a játék teljes varázsa.

Dance Evolution: Különbségek

Noha ezt a játékot mondjuk lazább stílusúnak, maga a mozgás mégis itt az összetettebb. Vagy fél tucat különböző jel mutatja, hogy a következő másodpercekben mit vár tőlünk a játék, a képernyő két szélén megjelenő, zöld színű, pózolós ikonnál például pontosan azt a beállást kell eltalálnunk, amit az alak mutat. Ezt megbolondíthatja még a játék narancsszínű jelzéssel is, ha ezt látjuk, akkor a pózolás mellett valami mozgást is kell csinálnunk, például csípőt rázni, de a kézmozdulatok sem egyszerűek, a maximális ponthoz követnünk kell a levegőbe rajzolt, aranyszínű nyilak útját. Csak végig kell simítanunk mindet, ahogyan a táncos is teszi a színpadon, ha pedig nyilak helyett karikák jelennek meg, akkor egyszerűen hozzájuk kell érnünk, nincs más dolgunk. A sima változatot elég megérinteni, a célkereszt alakúnál ott is kell tartani egy pár pillanatra a praclinkat, ha pedig vannak benne kis bogyók, akkor annyiszor kell odakapni egymás után, ahányat a játék mutat.

Már az alap jelek betanulása felér egy kisebb házi feladattal, s akkor még ott van a táncos alatti kör, mely a lábmozdulatokban irányít, illetve figyelnünk kell a jobb alsó sarokban lévő teljesítményszámlálót is. Ha elvétjük a mozdulatokat, akkor csökken a benne lévő jel, ha viszont ügyesen táncolunk, akkor megy fel, s amikor sikerült maximumra tornászni, nekünk csak oda kell kapni, majd felugrani a magasba, és máris behozhatunk egy bónusz módot, mely egy rövid ideig többszörös pontot ad mindenért. Nem semmi munka tehát, amire szükségünk van, s hogy mindezt milyen zenei felhozatal mellett kell teljesítenünk? A Dance Evolution számlistájában megtalálhatóak Naoki, RevenG, Jun, Mitsu-O, vagy D-Crew legjobb számai, már ha ez jelent bárkinek is valamit, s az egy dolog, hogy teljesen ismeretlen az összes szám, még stílusban is a keményvonalas japán trendeket képviselik. Nyálas j-pop, álgengszteres R&B, és drogos parapara klubzenék váltják egymást a végigjátszás során, vannak fülbemászó dallamok, de sajnos nem európai embernek szólnak, sokunknak túl egzotikus, túl idegen ez.

A Dance Evolutiont nehezebb befogadni. Pontgyűjtögetős árkád fellépések, villámgyors ugrálások, totálisan idegen stílust képviselő, szokatlan hangszerelésű zenék, extrém szabású ruhák, és túlzó showelemek jellemzik a játékot, így csak azoknak ajánljuk jó szívvel, akik tényleg imádják a távol-kelet világát, illetve mindazt, ami vele jár. Ha viszont az ízlésed inkább a nyugati civilizáció modern, rádió toplistás tánczenei világához húz, akkor a Dance Centralra lesz szükséged. Egyértelmű győztes nincs, a két játék alapjaiban különbözik egymástól, teljesen egyéni stílusuk van, és abban bizony verhetetlenek is.

GC trailer

Gameplay videó: klikk  

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward