Bodycount - Teljes megsemmisítés

Nincs neved. Nincs múltad. Nincs otthonod. Nincs személyiséged. Egy fegyver vagy. A Hálózat eszköze, a teljes megsemmisítéshez.

Bodycount - Teljes megsemmisítés

I. oldal

Nincs neved. Nincs múltad. Nincs otthonod. Nincs személyiséged. Egy fegyver vagy. Korrupciótól bűzlő, polgárháború dúlta országokban vetnek be téged, Afrika és Ázsia legmocskosabb pöcegödreiben teljesítesz szolgálatot, olyan helyeken, ahová még az ENSZ katonák se merészkednek. Nincsenek társaid, egyedül dolgozol. Nem ismered a megbízóidat, nem kérdezel, és nem kegyelmezel, a zsold feledtet veled mindent, százak, vagy talán ezrek vére szárad már a kezeden, parancsra gyilkolsz, felhatalmazást kaptál rá, áldozataid rosszkor voltak, rossz helyen. Elit katona vagy. A Hálózat eszköze, a teljes megsemmisítéshez.

A PS2 és Xbox uralta konzolgeneráció alkonyának egyik legütősebb FPS-e volt a Black. Olyan akcióélményben volt benne részünk, melyet sosem feledünk el, mint egy veterán háborús emlék, örökre beleírta magát az emlékezetünkbe. Hiába azonban minden siker, a Criterion Games nem kapott zöld utat a második rész elkészítéséhez, a fejlesztők egy kicsiny csoportja pedig megelégelve a tétlenséget elhatározta, hogy saját kézbe veszi a dolgot. Kilépve az Electronic Arts védőszárnyai alól, Stuart Black vezetésével megalapult a Guildford Studio, s noha a mester időközben távozott innen is, a Bodycount igazi folytatás lett. Keményebb akcióval, nagyobb vérfürdővel, és minden korábbinál több, szabadesésben földre hulló, füstölgő töltényhüvellyel. Ez kell nekünk, gondolnánk az elődöt látva, de vajon méltó leszármazott született?

A Bodycount nem egy háborús krimi, nem kíván kiteregetni semmi valósnak vélt, vagy fiktív katonai szennyest, az irodalmi magasságokba emelt cselekményszál helyett az egyszerűbb utat választja. Az akciót. Fegyvert ad a kezünkbe, és nem tiltja meg használni azt, Teszangában kezdünk, egy nyugat-afrikai, háború dúlta városban, ahol a helyi milícia erői éppen gyilkos harcokat vívnak a felkelőkkel, az államforma sorsa egyelőre nem látszik eldöntöttnek. A csata hevében lelövik a repülőnket, így a nagyobb tűzerőktől megfosztva, gyalogosan vagyunk kénytelenek belevetni magunkat a csatába, számolatlanul kezdünk irtani mindenkit, kinek Kalasnyikov van a kezében, a bádogviskók sikátorai ezernyi veszélyt rejtenek. S mialatt mi a túlélésünkért küzdünk, egy bájos hangú ügynökhölgy rádión folyamatosan tájékoztat minket a feladatokról, a Hálózat szeretné, ha jobban is szétnéznénk itt, fontos dolgok bújhatnak meg a mocsokban.

II. oldal

A kampánynak könnyű, közepes, nehéz és lehetetlen fokozatokon kezdhetünk neki, a teszangai mészárlás pedig hamar váratlan fordulatot vesz, a nyomok egy ismeretlen katonai szervezet központjába vezetnek minket. A városban talán tiszta víz és áram sincs, a föld alatt viszont csúcstechnológia rejtőzik, a bunker falain belül science fictionbe illő környezet fogad minket, valaki súlyos dollármilliárdokat fektethetett abba, hogy létrehozza mindezt. Már csak azt kell megtudnunk, hogy ki áll a dolog mögött, s mi a célja vele.

A Bodycount cselekménye három fő helyszín köré épül, melyek mindegyike különleges atmoszférával, és egyéni látványvilággal rendelkezik. Afrikában fertő és kosz vár ránk, kiégett autóroncsok és emlékműként utcára állított, lövésnyomok szabdalta betonkordonok szolgálnak fedezékül számunkra, a sárga szín dominanciájától nem szabadul a jobb sorsra is érdemes város. A katonai bázis mindennek az ellentéte, a mérnöki tökéletességet árasztó csúcsmodern enteriőrbe a fekete, vörös és hófehér színek festenek veszedelmet, míg az ázsiai harctéren az éjszaka kékje vár ránk. Holdfénynél, zuhogó esőben kell magunknak utat, hatalmas összecsapások várnak ránk, de nem egyszer van lehetőség lopakodni is, a hangtompítós pisztoly finom zaja álomba ringat minden gyanútlan ellenséget.

A játékélmény kétoldalú érme, csak rajtad áll, hogy melyik részét fordítod magad felé. Először is, ha komoly katonai drámára számítottál, akkor a Bodycount hatalmas csalódás lesz számodra, a történet unalmas és semmitmondó, a küldetések előtt kétmondatos eligazításokat kapunk, a legtöbbször pedig azt se tudjuk, hogy éppen hová megyünk, s mi a cél. Nincsen kialakult ellenségkép, mi támadunk, ők védekeznek, de kerek egészet valahogy nem akar alkotni ez a háború, értelmetlenül harcolunk, feleslegesen tesszük kockára életünket. Másodszor viszont, ha szereted a pörgős akciót, és vágysz egy lazító kikapcsolódásra, akkor mindenképp kukkants rá a játékra, kőkemény fegyverpornó vár rád, hatalmas robbanásokkal, és véget nem érő csatákkal, meglepő a dolog, de mindez működik. A Bodycount szórakoztat, kikapcsol, mialatt a pulzusodat végig az egekben tartja.

III. oldal

A wow-faktort az apró hibák és hiányosságok sokasága faragja csorbára. A pályákat hiába lehet szabadon bejárni, a történet linearitása mindig megadott helyekre vezet minket, küldetésünk következő pontját méterszámlálós irányjelzővel mutatja a játék, nyílegyenesen oda kell sietnünk, mellékküldetések és interakciók híján mást úgyse tehetünk. A három helyszín rettentően kevés, folyton ugyanazt a városképet látjuk, semmi változatosság nincsen bennük, a játék A pontból B-be küld minket, mialatt egyes utcákon már harmadszor fordulunk meg. A hét órás kampány a mai mezőnyben nem számít rövidnek, de ilyen kevés tartalommal hamar unalomba tud fulladni az egész. Ráadásul nagy rákfene az irányítás is. A játékban nincsen rendes fegyverkitartás, ha a bal ravasszal célzunk, akkor emberünk csak ráhajol a puskára, de nem néz bele, s ilyenkor mozdulni se lehet, az irányítókar hatására a kép vad dülöngélésbe kezd, hogy a béna gránátozást már ne is említsük.

Hősünk magányos katona, de a Hálózat nem hagyja segítség nélkül. Az OSB rendszernek köszönhetően különleges előnyökre tehetünk szert, a képességeket a D-paddal lehet aktiválni, az automatikus fejlesztésnek köszönhetően pedig mindez folyamatosan bővül, s javul. A gomb felfelé tolása adrenalinlöketként szolgál számunkra, hősünk egy rövid időre golyóálló lesz, és gyorsabban is mozog, de a jobbra, illetve balra gombokkal kérhetünk robbanó töltényeket, és radart is, az előbbi gyorsabban teríti földre a komolyabb, páncélozott egységeket, míg az utóbbi pontosan jelzi nekünk, hogy hol van ellenség, még a falakon is átlát. A legütősebb viszont mindközül a lefelé gombbal meghívható légicsapás, ha nem bírunk az ellenséggel, akkor a cég vadászgépei azonnal a segítségünkre sietnek, a küldetéseink végén kapott értékelésekbe pedig ezek használata is beleszámít, csak úgy, mint a skillshotok mennyisége. Minél több fejlövést, kill streaket, késelést és robbantást csinálunk, annál jobb lesz az osztályzat, igazi arcade játékelem ez, kihagyhatatlan volt innen is.

A látványért a Codemasters saját fejlesztésű EGO motorja felel, azonban míg az Operation Flashpoint: Red River, a DiRT 3 és az F1 2011 alatt már a kettes verziószámot viselő, új változat dübörög, addig a Bodycountot még az első mozgatja meg. A grafika így technikailag a Dragon Rising, a DiRT 2 és a GRiD szintjén van, a látvány szép, rendben vannak a speciális effektek is, de már látszik rajta, hogy több éves fejlesztésről van szó, az ellenségek is szögletesen mozognak, nagyobb távolságból nem vesznek minket észre, s ha lelőjük őket, bénán csuklanak össze, nincsen bennük semmi életszerű. Idén ez már kevés, főleg abban a játékdömpingben, ami most, az ősz beköszöntével kezdődik meg. Jó hír viszont, hogy a hangok teljesen rendben vannak, a lövések zajától, és a lehulló töltényhüvelyek csörömpölésétől borsódzik az ember háta, kár, hogy a zene ritkán csendül fel.

IV. oldal

Természetesen vannak többjátékos lehetőségek is, az online multiplayer alatt olyan játékmódokban állhatunk ki egymás mellett, mint a deathmatch, a team deathmatch, vagy a survivor, de lehet közös co-op kalandokba is bocsátkozni, melyre a játék egy egyéni, single player kampánytól teljesen független küldetéssorozattal készült. Ez utóbbi megfelelő társaság esetén még érdekes lehet, de a kompetitív multinak nem jósolunk nagy jövőt. A Bodycount egy határozott közepes játék lett tehát, nincsen komoly története, és hiányoznak belőle a komolyabb drámai fordulatok is, mindennek ellenére viszont, aki kedveli a hidegvérű, nyers akciót, az adhat neki egy esélyt, lehet nagyon jól fog szórakozni.

Platformok: Playstation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward