Blood Knights - vérpocsék

Rémes vámpíros játék érkezett a Venetica fejlesztőitől, melytől csak a fejünket tudjuk rázni...

Blood Knights - vérpocsék

1. oldal

A gyenge játékoknak is vannak fokozatai. Az első, amikor a pénzügyi és fejlesztői keretek adottak, hogy egy jó játék szülessen, de valami mégis félrecsúszik a tervezőasztalon, vagy kivitelezés közben. Tudnánk sorolni jó néhány kevésbé sikeres AAA kategóriás címet ide. Aztán előfordul, hogy egy kisebb, de lelkes amatőr csapat kevés anyagi háttérrel készít valamit, ami kicsit sántít, hibádzik itt-ott, de érezni benne a törődést és a lelkesedést, ezért ez még szerethető kategória. Végül pedig ott van a legalja, amikor se elég pénz, se elég tehetség, se elég ötlet nem jut a „játéknak” nevezett torzszülöttbe. A Blood Knights ez utóbbi kategóriába tartozik.

Egy közepesen gyenge játékról írt cikk kezdődhetne úgy, hogy „Pedig eleinte még jól indult” - na itt erről szó sincs, a játék történeti felütése ugyanolyan rémes, mint a technikai körítés. Adva van ugyanis egy hős vámpírvadász, akit egyszer csak valamiért összekötnek egy vámpírlánnyal – nem szó szerint, hanem... nos, ezt nem magyarázzák meg, ahogy az okot sem. De semmi gond, mert mennek megvédeni egy „vérpecsétet”, amit a gonosz vámpírok akarnak ellopni, mert.... nos, ők se mondják meg, de biztos rosszban sántikálnak, mert hát ugye egy normális vámpír mégiscsak gonosz (és nem csillog a napon). Nos, a pecsét ellopását nem sikerül megállítani, ettől felrobban a Hold (!), a hősünket pedig elkapja a fővámpír, akit egyébként épp előtte győztünk le, és vámpírságot hány bele a képébe, hősünk pedig ahelyett, hogy gonosz vámpír lenne, valójában jó marad, és segít megmenteni a világot.... El tudom képzelni, ahogy a kedves olvasó párszor felhúzta a szemöldökét az előző mondat olvasása közben, én pedig nem tudok mást, csak egyetérteni, a történet rémes. Örülnék, ha azt mondhatnám, hogy később jobb lesz, de a fejlesztők legalább tudták tartani az induló színvonalat, és hasonló, borzalmas történeti csavarokkal, oltári nagy lyukakkal, megmagyarázhatatlan dolgokkal mesélik meséjüket egészen a semmiből előhúzott főellenféllel - akiről egyébként a megölése előtt öt perccel hallottunk először - vívott egyáltalán nem katartikus végső harcig. Mindezt megpróbálták nyakon önteni a két főszereplő (a volt vámpírvadász és a hozzá csatolt vámpírhölgy) közötti piszkálódós, félig-romantikus, feszültnek szánt kapcsolattal, ez azonban rém hiteltelen, erőltetett, ennél a szappanoperákban is jobb jellemrajzokat látni.

De egy rossz történetet is lehet érdekesen előadni, jól megírt szövegekkel, vagy érdekes szinkronszínészekkel. Itt egyik sincs. A fejlesztők a szöveg írását feltehetően egy tízéves rokonra bízták, a felolvasáshoz pedig megkérték a takarító személyzet tagjait, mert Éjjel-Nappal Budapest-színvonalú teljesítményt nyújtanak, ami finoman szólva sem elég ahhoz, hogy jól szórakozzunk (viszont nagyszerűen lehet rajta röhögni félrészeg állapotban). Mivel játékteszteléshez nem ajánlott ez utóbbi állapotba jutni (lehet, hogy ez egyszer elnéztük volna neked - Pacman), így nekem inkább a „kínomban az arcomat karmolászom” élmény jutott, úgyhogy a rossz emlékek felidézése helyett inkább térjünk rá a játék legnagyobb erényére: nagyon rövid! Cirka 4-5 óra alatt kényelmesen végig lehet menni rajta, ami pont 4-5 órával több az elviselhetőnél.

2. oldal

Node ha a történeti körítés rossz, attól a játék még lehetne jó. De nem az. Alapjaiban véve egy dinamikus kameramozgású hack&slash/akció RPG-ről van szó, karakterfejlesztéssel és tárgygyűjtögetéssel. Csak pár dolog problémás: a kameramozgás, a hack&slash rendszer, a karakterfejlesztés és a tárgygyűjtögetés. A kamerával az a gond, hogy legtöbbször ugyan túl messziről mutat minket, mégis sikerül beakadnia, vagy elrejtenie az ellenfeleket, akiket csak érzésre tudunk lenyilazni az automata célzásnak köszönhetően, máskor pedig szinte már émelyítően forog jobbra-balra, keresve egy használható szöget. A hack&slash rendszer rém egyszerű, kombók nincsenek (mert az, hogy ugyanazt a gombot nyomogatva összefűz támadásokat, az jobb helyeken nem számít kombónak), és még a játék legvégén is alig párféle támadást használhatunk. Szólóban játszva bármikor válthatunk a két karakter között, ez valamennyire fel tudja dobni a dolgot, de túl sokat ez sem ad a változatossághoz. Kooperatív módban (ami csak helyi szinten érhető el) értelem szerűen csak az egyikük fölött kapunk kontrollt, ilyenkor nagyon megdobja az élményt, hogy más szenvedését látva a miénk talán kisebbnek érződik – bár, nekem nincs akkora ellenségem, akinek ezt az élményt kívántam volna.

Vámpír lévén tudunk vért is szívni, néhol nagyon esetlen módon rombolni a környezetünket, illetve van egy normál és egy nagy támadásunk is, ami mást jelent a közelharcos vámpírvadásznál, és mást az íjász vámpírnőnél. A karakterfejlesztés kétrétű, először is ezeket a támadásokat tudja erősíteni szintlépéskor elosztott pontokkal, de ez a rész annyira keveset jelent, és olyan ötlettelen a rendszer, hogy ha kimaradna, se tűnne fel a hiánya. A fejlesztés másik része egy fokkal érdekesebb, ugyanis a pályákon elrejtett gyűjtögetnivalókból ötöt összeszedve egy pontot adhatunk néhány alaptulajdonságra. A keresgélés legalább elméletben kicsit érdekes lehet, de sajnos az érmék elhelyezése annyira diszkrét, mint egy örömlány a főút mellett...kis odafigyeléssel össze lehet szedni a többségüket. Végül pedig a tárgyak gyűjtése, legtöbb hasonló program fő mozgatórugója szintén sántít. Sajnos a játék nélkülözi a véletlenszerűséget, ehelyett ládákból szedhetjük össze mindig ugyanazt, előre meghatározva. Ennek folyományaként ha találunk valami új tárgyat, az kivétel nélkül, minden tekintetben jobb, mint ami rajtunk van, így nem kell gondolkoznunk, hogy érdemes-e váltani. Mivel pedig a ládák elég gyakoriak, így hamar eltűnik az örömérzet, amit egy új kincs találása jelent, ehelyett egy nagyon monoton „felkapom, lecserélem, megyek tovább” taposómalommá alakul az egész.

3. oldal

Szóval: gyenge történet és ötlettelen, sablonos játékmenet... de legalább szép? Sajnos erre is nemleges választ kell adjak nektek. Bár a játéknak talán a grafika a leginkább emészthető oldala (értsd: egy jó játékot ez a szint már elvinne a hátán), azonban messze áll az igazán széptől. Persze ez nem meglepő, hisz eredetileg egy konzolos letölthető címről van szó, így nem csoda, ha technikailag nincs a toppon. Nagyobb gond, hogy a design sem éppen briliáns, ami különösen a pályatervezésre igaz: sokszor fájóan szűk, vagy teljességgel igénytelenül megtervezett utakon kell haladnunk, sehol egy különleges látványelem, vagy egy érdekesebb kameraállás. A karakterek animációja az átvezetőkben önismétlődő, a karaktermodellek pedig lehetnének kicsivel részletesebbek – az már csak hab a tortán, hogy a főhős vámpírvadászunk vajon miért nem tudta a játék végéig letörölni magáról az átalakításakor szerzett vérfoltot? Meg eleve, miért van harapásnyom a nyakán, ha a fertőzést elvileg hányással kapta el...? Na de ilyeneket ennél a játéknál jobb nem is kérdezni. Zeneileg teljesen érdektelen, semmitmondó témákat kapunk, azt is ritkán és halkan. A szinkronteljesítményt már szidtam eleget, hangeffektek terén pedig sikerült alulról súrolni az átlagot – fájni legalább nem fáj, ami ezen játék esetében már jó szó. Ahogy az is, hogy játékot megállító programhibával nem találkoztam, csak furán viselkedő ellenfelekkel, vagy zárt ajtón keresztül lekaszabolható vérfarkasokkal, és hasonló nyalánkságokkal...

"Büszke kard"? Én nem lennék büszke arra, hogy ebben a játékban szerepelek...

Ha netán nem tűnt volna fel az eddigiekből: a Blood Knights borzalmas játék. Egyszerűen nincs olyan oldala, amibe ne lehetne belekötni. Ezer sebből vérzik a története, rém igénytelen a kivitelezése, teljesen ötlettelen és lélektelen a játékmechanikája... Az sem menti meg, hogy olcsó, vagy hogy PC-n viszonylag kevés kontrollerrel is irányítható akció-RPG-szerűség van – egyszerűen nem tudok elképzelni annyira elkeseredett, kiéhezett játékost, akinek nyugodt szívvel tudnám ajánlani a játék megvételét.

3/10

Platformok: PC, X360, PS3

Tesztelt platform: PC

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward