1. Bevezető
Nem kényeztettek el minket mostanában nagyobb nyugati MMO megjelenésekkel, a rajongók pedig kiéhezetten várnak és lecsapnak mindenre, ami új. A kiadók is kezdik ezt felismerni, és egyre több keleti, főként koreai játékot hoznak be a piacra. A Blade and Soul Koreában 2012-ben indult, és bár népszerűsége az évek alatt némiképp csökkent, hazájában még mindig ott van az online játékok top 10-es listáján, ami szép eredmény egy ilyen idős MMO-tól. Az NCSOFT 2013-ban Kínában, 2014-ben pedig Japánban és Taiwanon is kiadta a jól jövedelmező játékot, és idén sor került az orosz, amerikai és európai piacra is.
A darab lényegében egy olyan rajzfilmes grafikájú, F2P akció-MMO, amelynek központi témája a harcművészet. A szintezés themepark rendszerben, küldetésekkel történik, vannak insták is, az endgame azonban már elsősorban az aréna PvP-ről szól. A pörgős csaták kombókra és ellentámadásokra épülnek, és fontos szerepet kap a játékos ügyessége is, az ellenfelekre ugyanis célozni kell. A világ hangulata keleties, a játék stílusa a fantasy kung-fu filmekére emlékeztet, misztikus erőkkel kerülünk kapcsolatba, háztetőkön, bambuszerdők felett röpködhetünk, ellenfeleinket látványos rúgásokkal, ütésekkel és varázslatokkal küldhetjük a földre.
Mivel themepark MMO-ról van szó, szintezés közben nagy szerepet kap a történet. A Blade and Soul sztorija vérbeli, sokszereplős "harcművészeti szappanopera", amelyben találkozhatunk a műfajra jellemző összes tipikus figurával: van itt részeges öreg mester, gyönyörű, de gőgös leányzó, rátarti gazdag fiú, a hozzá tartozó együgyű, de hűséges szolgával, önfeláldozó barát és még sorolhatnánk. A téma és a rajzfilmes grafika miatt főképp a fiatalabb korosztály kapott rá a Blade and Soulra, amelynek alapján Japánban még anime sorozat is készült ugyanezzel a címmel.
Meg kell említenünk, hogy a játék sajnos csak a GameGuard anti-cheat szoftverrel együtt futtatható, aminek sokan nem örülnek azok közül sem, akik nem tartoznak a csalók közé. Ez a szoftver ugyanis amellett, hogy a hackerek ellen nem igazán hatékony, olyasmibe is beleszól, amibe nem kéne neki, és olyan helyeken okozhat problémákat, amelyeknek semmi köze a játékhoz (nekem pl. bizonyos helyeken megváltozik a betűtípus kinézete a szövegszerkesztőmben, ha elindítom a játékot, és ez még a veszélytelenebb dolgok közé tartozik).
Na de nézzük, mit is tud a játék maga!
2. Fajok és kasztok
A karakteralkotó rész rendkívül könnyedén használható, ugyanakkor rengeteg lehetőséget rejt magában. A testalkatot teljesen szabadon beállíthatjuk, a végtagok hosszúsága, vastagsága is alakítható, ahogy minden egyéb testrészé is, nincsenek kötelezően bögyös macák vagy izomagyú pacákok (éljen a sörhas!). Az arcoknál, frizuráknál rengeteg előre elkészített minta áll rendelkezésre, és ezeket még sokféleképp finomhangolhatjuk is. Négy faj közül választhatunk, melyek a kínai mitológia szent állatainak jellemvonásai alapján lettek megalkotva:
Az erős fizikumú, hűséges természetű, de hirtelen haragú Gon útjába csak az álljon, aki alulról szeretne megszemlélni egy hegyomlást. Hitük szerint ezek a nagydarab hősök a sárkányok leheletéből keletkeztek.
A művészlelkű, a természettel harmóniában élő Yun faj csak nőkből áll, (azt sajnos nem tudtuk meg, hogyan szaporodnak). A szépséget, egyensúlyt képviselő és kereső nép őse a főnixmadár. Egy nyugati játékban ők lennének az elfek megfelelői. Csak ők amolyan amazon-elfek.
A kirin (keleti egyszarvú) ősökkel bíró, kisméretű, állatszerű fülekkel és farokkal rendelkező Lyn kifinomult érzékszervekkel megáldott, kissé kiszámíthatatlan természetű faj. Ők a keleti játékokban elmaradhatatlan "kis cuki" kategória képviselői.
A Jin nép tagjainak átlagos külseje kitartó és bátor szívet rejt. Az ő ősük az erőt és állóképességet szimbolizáló teknős. Ezek az emberek nyitottak, barátságosak és önzetlenek, harcosaik a világot járva segítenek a rászorulókon. Ők a minden MMO-ban jelen lévő alap, átlag emberi faj.
Nyolc kaszt áll rendelkezésünkre, ezek azonban fajhoz kötöttek, így bizonyos kombinációkat nem választhatunk, így pl. aki az OP Summonerrel akar mindenen és mindenkin könyörtelenül átgázolni, annak mindenképpen kis cukinak kell lennie. A kasztok úgy lettek létrehozva, hogy önállóan is megállják a helyüket, itt nincs megszokott tank, dps, gyógyító szentháromság.
A mozgékony, egykezes kardot forgató Blademaster tulajdonképp a legtöbb MMO-ból megszokott, jól ismert alap harcos megfelelője. Többféle alapállás közül válogathat, melyeket harc közben a szituációnak megfelelőn váltogat (stancedance). Támadó és védekező erő szempontjából jól kiegyensúlyozott kaszt. A blademasterek csak a Jin és Yun faj tagjai közül kerülhetnek ki.
A Destroyer olyan kétkezes baltás pusztító aki hatalmas fegyverével vág utat magának az ellenfelek között. Képes látványosan felkapni, elhajítani és röptükben megagyalni még a legnagyobb ellenfeleket is. A kaszthoz csak a stílusban hozzá illő, izmos és méretes Gon fajt választhatjuk. Nincs is szebb látvány, amikor egy erős, nagydarab férfi földhöz vág egy nála háromszor nagyobb szörnyet (vagy komikusabb, amikor mindezt egy koktélruhás, hosszúlábú, bögyös szőke Gon hölgy teszi).
A kötelezően Lyn, azaz kis cuki Summoner a játék egyetlen állandó petes kasztja, famulusa egy kissé bizarr külsejű, kétlábon járó macska, aminek támadásait is közvetlenül gazdája irányítja. A Summoner alapvetően varázsló, arzenálja pusztító virágszirmokból, döngicsélő méhecskékből, pitypangokból és hasonlókból áll, de ez ne tévesszen meg senkit, sokak szerint jelenleg PvE-ben és PvP-ben is ez az egyik legerősebb kaszt.
A Force Master a tűz- és jég mágusa, és ebből már mindent tud az, aki játszott már valaha MMO-val, vagy RPG-vel: a pusztító erőt a tűzvarázslatok biztosítják, míg a kontrollt a jég alapú mágia szolgáltatja. A Force Master kissé törékeny, ezért nagyon oda kell figyelnie, hogy mindig irányítása alatt tartsa az ellenfeleket, cserébe viszont egyszerre több szörnynek is nyakába zúdítja a pusztító elemeket.
A Kung Fu Master a nehezebben játszható kasztok közé tatozik, ereje kombóiban és ellentámadásaiban rejlik, mozdulatai pontos időzítést igényelnek. Egy ellenfél ellen a leghatékonyabb. Egyedül a kis cukik nem lehetnek Kung Fu Masterek, ez a Gon, Yin és Jun kiváltsága.
Méreg, tőrök, csapdák, füstbombák tartoznak az Assassin arzenáljába, aki ezek kezelése mellett az észrevétlenül osonás, álcázás és egyéb trükkök mestere is. Egyedül szeret dolgozni, és kellemetlen meglepetést okozni ellenfeleinek. PvP-ben mindenki szívesen látja, de csak a saját oldalán. Assassin csak Jin lehet.
A fürge Blade Dancer a Blademaster harcművészetének egy sajátos, kifejezetten Lynek által, kizárólag Lyneknek kifejlesztett változatát használja. Gyors mozgásra és egykezes karddal történő támadásokra épül, emellett a Force Masterhez hasonlóan varázslatokat is alkalmaz, csak nem tüzet és jeget, hanem villámokat és szelet. Egy Blade Dancer olyan harc közben, mintha egy statikusan feltöltődött, kicsi, roppant dühös mosómedve, vagy mókus pattogna és pörögne az ember körül.
A kasztok között újnak számító Warlock induláskor még nem volt választható, csak március elején került be a játékba. A Warlock a sötét erők mestere, aki törékeny ugyan, de képes ellenfeleiből életerőt szívni és más módokon is gyengíteni őket. Természetfeletti erővel bíró talizmánokat, kis cetliket idéz, melyek körülötte repülnek, ettől úgy néz ki, mint jegyüzér a tornádó közepén. A Warlock rövid időre még egy ütős démont is képes megidézni. Csak Jin és Lyn karakterek választhatják ezt a kasztot.
A fentiekből látszik, hogy a fajokban a keleti körítésen kívül nincs semmi különleges, és a kasztok között sincs olyan, amit ne láttunk volna már más játékokban. Ami leginkább megkülönbözteti a Blade and Soult a legtöbb nyugati MMO-tól az a harcrendszer és az irányítás, de ezen kívül több olyan dologgal is találkozhatunk benne, amely még a harcedzett nyugati MMO játékosok számára is szokatlan lehet.
3. Különlegességek és szokatlan elemek
A harcrendszert és a hotbarok működését elsőre igen szokatlannak találtam, és bevallom elég nehezen jöttem bele a használatukba. A harcrendszer aztán végül elnyerte tetszésemet, de a hotbarok testreszabása terén leszerepelt a játék. Sokat kellet maszatolnom, mire sikerült elrendeznem a több csoportra osztott gombokat egy általam kezelhető formában, de a többi nehézség csak ezután jött. Idegesítő, hogy a játék a képességeket fixen bizonyos slotokba rakja, nem lehet őket szabadon átrendezni. Ha valami rossz helyen van, akkor a billentyűzetkiosztásnál lehet csak átállítani a menüből, de ekkor nem feltétlenül olyan sorrendben lesznek a képernyőn a gombok, ahogy a billentyűzeten látjuk őket. A másik, hasonlóan nem túl kényelmes megoldás az, hogy nem állítjuk át, de akkor meg keresztbe kell nyúlkálnunk. Még hátrányosabb helyzetbe kerülnek azok, akik nem szeretnek a sztenderd WASD-kiosztással játszani, ugyanis a numerikus részen nem minden gomb vehető használatba. Bonyolítja a helyzetet, hogy a hotbarok dinamikusak, azaz a slotokban lévő képességek az aktuális helyzettől függően változnak (pl. a kettes slotban alapban A képességünk van, de ha előtte a C képességet használjuk, akkor A helyett B-re változik). Mindezt még tetézi, hogy vannak olyan képességek (alapértelmezetten az E-re és a Q-ra vannak beállítva), amelyeket nem lehet hotbarra kitenni. Ezzel akkor szembesültem, amikor nem tudtam befejezni egy küldetést, mert sehol sem találtam a képességet, amelynek használatára a játék meg akart tanítani, csak a neten keresgélve bukkantam rá megoldásra. A játék kontrollerrel is irányítható, de a beállításoknál ebben az esetben is hasonló problémákba ütközhetünk, és az irányítás sosem lesz olyan intuitív, mint pl. a Final Fantasy 14-ben.
Miért ez a sok kötöttség? Valószínűleg annak a következménye, hogy a játékot eredetileg konzolokra szánták: 2007-ben még úgy volt, exkluzívan PS3-ra készül el, 2010-ben bejelentették, hogy Xbox 360-ra is elkészítik. A sors iróniája, hogy végül PC-re jelent meg, a konzolos verziók pedig eltűntek a süllyesztőben.
A játékban két frakció létezik, a Crimson Legion és a Cerulean Order. Szokatlan módon frakciót nem a karakter létrehozásakor választunk, hanem a tutorial pálya befejezése után kapunk rá egy küldetést. Frakciót a játék során később bármikor cserélhetünk. Megkötés viszont, hogy csak olyan klánnak lehetünk tagjai, amely ugyanahhoz a frakcióhoz tartozik, amelyikhez mi, ezért nem árt társainkkal előre egyeztetni. A szabad frakcióválasztás miatt előfordulhat, hogy az egyik oldal megtelik, ilyenkor várnunk kell. Ha csatlakoztunk valamelyik oldalhoz, megkapjuk a hozzá tartozó egyenruhát, amelyet ha felveszünk, a világban bárhol támadhatóvá válunk. Gyakori látvány, hogy a kezdőket, akik boldogan felveszik első ruhájukat, lecsapják a magasabb szintű, ellenkező oldali játékosok.
A frakciókkal kapcsolatban nincsenek más megkötések, partizhatunk az ellenkező oldallal is, és barátaink listájára is felvehetjük tagjait. Ha nincs rajtunk a frakció viselete, kikapcsolva marad számunkra a PvP-mód, és nem érhet minket baj (a világban valószínűleg nem is fogunk PvP-zni, amíg el nem értük a maximális 45. szintet). A játékban lévő PvP küldetéseket azonban csak az egyenruhát hordva csinálhatjuk meg.
Egy másik szokatlan eleme a játéknak, hogy külsőnket nem páncélunk határozza meg, hanem a kosztümünk (a fent említett PvP egyenruha is ide tartozik). Statisztikákat adó páncélok nincsenek a játékban, a statokat fegyverünk, illetve a kiegészítők (gyűrű, fülbevaló, nyaklánc, energiapajzs stb.) adják. Az is szokatlan, hogy fegyverünket nem lecseréljük, hanem folyamatosan fejlesztjük. Bár a szörnyektől és az instákból szerezhetünk újabbakat, ezek csak arra szolgálnak, hogy segítségükkel erősebbé tegyük alap darabunkat. A többi kiegészítőt is hasonlóképp fejleszthetjük tovább, de ezeknél már több fajta közül is választhatunk. A 8 darabból álló energiapajzs is az érdekes felszerelési tárgyak közé tartozik: különböző szettek léteznek, melyek darabjait kombinálhatjuk is a hármas, ötös és nyolcas szettbónuszokért.
A Blade and Soulban a szakmák rendszere sem egészen a szokásos. Hét gyűjtögető és hét gyártó szakma létezik (az MMO-kban általában megszokott bányászat, halászat, favágás, felszerelési tárgyak, potik készítése stb.), ezekből kettőt-kettőt vehetünk fel, úgy, hogy csatlakozunk a hozzájuk tartozó céhekhez. Azokkal az anyagokat, amelyek gyűjtésével megismerkedtünk, ill. a tárgyakkal, melyeket egyszer már legyártottunk nem kell többé foglalkoznunk manuálisan, a begyűjtés és a gyártás ezután automatikusan történik, elég, ha megrendelést adunk le rá. Ez rossz hír azoknak, akik szeretik az MMO-nak ezt a részét, de jó azoknak, akik nem akarnak ezzel sokat pepecselni. Az előbbieket talán vigasztalja, hogy vannak titkos receptek, ill. értékesebb alapanyagok, amelyekhez még mindig szükség van a kétkézi munkára. A szakmák a végjáték egyik fő bevételi forrását jelentik, ezért nem árt, ha nem hagyjuk figyelmen kívül őket.
A játék számomra egyik legmeglepőbb elemével az instákban találkoztam: a zsákmányhoz való hozzájutás nem need/greed dobással történik, hanem mindenki licitálhat a tárgyakra. A nyertestől a rendszer levonja a pénzt, és szétosztja a többiek között, így mindenki jól jár. A licitálható tárgyaktól függetlenül az insták végén fixen mindenki kap még random lootot, így több esélyünk van megszerezni az általunk áhított tárgyakat. Pugban kitűnően működik a rendszer, még ha néha várni is kell egy kicsit, amíg véget ér a licit. Ha barátokkal játszunk, és nem akarunk sokáig licitálgatni, egyszerűen meg lehet egyezni, hogy ki vigye a zsákmányt, a többiek pedig passzolnak. A loot beállítható a free for allra, ill. round robinra is.
4. Tennivalók
Zsenge éveinket, azaz a 45. szint előtti időt a themepark játékokból megszokott, és sokak által unalmasnak talált küldetések végrehajtásával fogjuk tölteni. A Blade and Soul küldetésrendszere még a jobban összerakottak közül való, nem kell túl sokat szaladgálnunk, vagy túl sok időt töltenünk egy helyen, a tempó épp megfelelő, hogy úgy érezzük, jól haladunk, és nem lesz egyszerre akkora mennyiségű küldetésünk sem, hogy belezavarodjunk, hol is tartottunk. A térkép egyszerűvé teszi a tájékozódást, és a pályák sem túl bonyolultak, ráadásul némi pénzért cserébe bárhonnan eljuthatunk a már felfedezett teleport pontokhoz.
A haladás lineáris, a pályák instance-oltak és rövid folyosók választják el őket egymástól, mindkét végükön töltőképernyővel (ez is valószínűleg örökség azokból az időkből, amikor a játék még konzolosnak készült). A pályákon lévő épületekbe, és kisebb instákba belépve is van egy kis töltés, de ezt úgy oldották meg, hogy nem zavaró, nem kapunk töltőképernyőt, csak döccen egyet a játék, amikor átlépünk a töltést jelző kapun (SSD-re telepítve valószínűleg még döccenés sem érzékelhető). Az Unreal Engine 3-nak és a pályatervezőknek köszönhetően gyönyörű, egzotikus keleti tájakon járhatunk, pagodák, felhőkoronás hegyek, rózsaszínben és vörösben pompázó lombkoronájú fák gyönyörködtetik a szemünket. Akadnak persze jellegtelen, kevésbé izgalmas helyek is, és sajnos időnkként láthatatlan falakba kell ütköznünk. Hátasunk nincs, de van egy viszonylag gyakran használható sprintünk, és kalandozásaink során elsajátíthatjuk a kung-fu vitorlázórepülést, a vízen futást és egyéb misztikus keleti kunsztokat is.
Számos instával találkozhatunk már alacsony szinten is, eleinte csak szólóban kell teljesítenünk egyet-egyet, aztán később jönnek a 4-6 fősek és a 24 fős raidinsták is. Léteznek félig nyitott insták is, amelyekbe bárki becsatlakozhat. Már alacsony szinten is találunk napi küldetéseket minden pályán. Ha hiányzik felszerelésünk valamelyik darabja, vagy egy-egy extra kosztümöt szeretnénk, akkor a napikért kapott tokenekből ezeket megvásárolhatjuk.
A küldetések kézen fogva vezetnek végig minket mindenen, nem fogunk elveszni. A nagyobb küldetések szövegei, filmjei szinkronizáltak, de az angol szinkron minősége nem egyenletes, akadnak jobb hangok, de sajnos rengeteg gyengébb is van. Akinek bejön a misztikus harcművész-téma, az a fő szálat szórakoztatónak fogja találni, ám a mellékküldiken a legharcedzettebb MMO-sok is alvajáró módban fognak átrohanni. Szeretnék már látni egy MMO-t, amelyben ha valaki azt mondja nekem, hogy hozzál nekem 12 armadilló húgyhólyagot, akkor nemes egyszerűséggel agyoncsaphatom.
Sokszor még a partit igénylő küldik is teljesíthetőek szólóban, az instákat pedig gyorsan és fájdalommentesen végignyomhatjuk puggal is. A partikereső chatet ellepték a botok, az automata partiösszerakó hamar feladja, ha nem jelentkezik elég ember a csapatunkba, a szerverek közti partikereső viszont kiválóan működik. Ha ezt akarjuk használni, bekerülünk egy virtuális várószobába, ahol 3D-ben látjuk karakterünket és az épp összeálló csapatunk tagjait is. Másodpercek alatt lehet így partit találni, és már mehetünk is zúzni. Az aréna várója hasonlóan hatékonyan és látványosan működik.
Akit főként a játék PvP részei érdekelnek, az már alacsony szinten is próbálkozhat az 1v1-es és a a 3v3-as arénával. A világban is ki lehet próbálni a harcot a már említett egyenruha használatával, de számítani kell rá, hogy olyan magas szintű karakterek is mászkálnak a kezdő pályákon, akik pont az ilyen bátor kicsikre vadásznak.
Meglepő, hogy a kötött, küldizős, lineáris PvE játékmenet a max. szint elérése után teljesen megváltozik, a játék 180 fokos fordulatot vesz, és már főként a PvP-ről szól: PvP napi küldik, arénázás és társaik. A Blade and Soul alapvetően egy PvP játék, vannak olyan országok, ahol egyenesen az eSporok közé sorolják. Nem meglepő, hogy miután véget ért a történet, a PvE-orientált játékosok közül sokan kiábrándultak a játékból, mivel nekik nem marad más csak a napi küldik és az endgame instákban történő felszerelés grind. A másik ok, ami miatt sokan otthagyják, a játékot, az a lag és a botok jelenléte. A goldspammerek az indulás után még hetekig használhatatlanná tették a fő chatet és a partikereső csatornát. Azóta mérséklődött a jelenlétük, de nem tűntek még el teljesen. A botok sajnos még mindig megkeserítik a játékosok életét és a lag is gondokat okoz az európai és az amerikai szervereken egyaránt, ami komoly probléma, mivel a PvP harc a játékosok ügyességére, gyorsaságára épít: a magasabb pinggel rendelkezők érezhető hátrányba kerülnek. (Nálam 150 ms-es latency-vel csúnyán döcögött a játék PvE harc közben).
5. F2P örömök és bánatok, összegzés
A játékhoz tartozó boltot nagyjából korrektnek mondanám: fegyverek és statokat adó felszerelések nem kaphatóak, többnyire csak kozmetikai jellegű tárgyakat, illetve kényelmi funkciókat biztosító elemeket vásárolhatunk. A többi portéka, amit a bolt kínál (pl. egyes alapanyagok, leltárnagyobbítás, buffoló tárgyak) a játékon belül is megszerezhetőek, csak ehhez persze több idő kell. Nemrég tették lehetővé, hogy a játékban megszerzett goldunkat NCCoinra válthassuk.
Ingyenes játékosként egy accon mindössze két karaktert kreálhatunk, ami igen kevés, tekintve, hogy jelenleg 8 kaszt van, és ha minden igaz még az idén érkezik még egy újabb is. Ha alt mániások vagyunk, vagy szeretnénk minden kasztot legalább kipróbálni, döntenünk kell, hogy a boltban veszünk újabb helyeket (5 Euro/hely) vagy több fiókkal játszunk, annak minden kellemetlenségével együtt. A karakterek törlése sok időt vesz igénybe, egy frissen létrehozott első szintű eltűnésére is 5 percet kell várnunk, a tárgyakat csak egy karakterünk kapja meg. Érthető, hogy egy F2P játéknak is élnie kell valamiből, csak a Blade and Soul picit erőszakosan adja tudtunkra, hogy ő miből szeretne.
A játékhoz lehet prémium tagságot vásárolni, 30 napra, 90 napra ill. egy évre. A tagság különböző bónuszokat biztosít a játékon belül (xp, gold stb.), de jelenleg nem tartalmaz olyasmit, ami miatt kihagyhatatlan lenne.
A Blade and Soul összességében egy közepes MMO, jól eltalált, és kevésbé sikerült részekkel. Fő vonzereje a játékos gyorsaságára és ügyességére épülő akció-harcrendszerben és az aréna PvP-ben rejlik. Legnagyobb problémája, hogy tudathasadásban szenved, a szintezés során a hagyományos, küldetésalapú PvE themepark rendszert követi, utána hirtelen PvP aréna játékká válik. A PvE-orientált játékosok így ideig-óráig örömüket lelhetik a szintezésben, de utána nem fognak sok tartalmat találni a játékban, a PvP kedvelők pedig a karakterek szintezését fogják unni. A fő sztori elsőre még érdekes, de a kötött, lineáris haladás, és az unalmas mellékszálak miatt az altok felhúzása már annak sem lesz nagy öröm, aki első karakterével még élvezte is a folyamatot. A játék közösségi elemei nem olyan erősek, mint más MMO-kban, a klánok szerepe háttérbe szorul, a tartalmak nagy része szóló játékosként is teljesíthető. Jelenleg a spammerek, a botok és lag is komoly gondot jelentenek.
A Blade and Soulnak nálunk is megvan, és meg is lesz a rajongótábora, ha hosszú távon talán nem is lesz olyan népszerű, mint keleten. A nyugati játékosok száma a megjelenés után egy héttel elérte az 1 milliót, és nemrég átlépte a 2 milliós határt is.











































