Az idegen fajok és az emberiség közötti konfliktusokat bemutató könyvek, filmek és videojátékok egyik kulcsfontosságú sarokköve, hogy az esetek javában a másik világból érkezett utazók az agresszorok. Ráadásul népünk helyzetén az sem sokat javít, hogy a drámai hatás kedvéért a támadók technikailag, fizikailag, vagy éppen mindkét módon fölénk magasodnak. Illetve nemritkán egy rendkívül kellemetlen, egyéni specialitással teszik még inkább lidércnyomásossá a vártnál rosszabbul elsülő kapcsolatfelvételt.
A példák hosszasan sorolhatóak. A sokak rémálmaiban bérelt hellyel bíró xenomorph tökéletes gyilkológép, a Testrablók támadása imitációi álmukban ölik meg áldozataikat és mértani hatványok szerint szaporodnak, a rettenetes Dolog pedig alakváltó és ennek tetejébe műszaki géniusz. A Crysis kollektív elmével bíró cephjei hatvanötmillió éve figyelik a Földet és elképesztően gyorsan alkalmazkodnak, míg az XCOM szörnyetegei a teljes menüt felvonultatják, hiszen pszichonikus képességekkel bíró, számunkra már-már felfoghatatlanul intelligens kreatúrák mellett a nyers erőt megtestesítő teremtmények is akadnak köztük.
A Team Junkfish csapatának tagjai alighanem túlságosan is elcsépeltnek érezték a megszokott alaphelyzetet, ezért, bár a megfelelő játékélmény miatt részben ragaszkodtak a klisékhez, új alapokra igyekeztek helyezni a jól bejáratott toposzt. A körökre osztott taktikai címek táborát bővítő Attack of the Earthlings-ben ugyanis a változatosság kedvéért felcserélték a szerepeket. Így ezúttal a kék bolygó lakói, pontosabban fogalmazva, egy gátlástalan, de legalább cserébe inkompetens multicég képviselői keserítik meg egy barátságtalan, ám olajban annál gazdagabb planéta lakóinak életét. Mi a karmos-csáprágós helyiek egyik, fajtársai aktív közreműködése nélkül is szaporodni képes királynőjének meglehetősen ocsmány bőrébe bújunk bele és célunk nyilvánvalóbb nem is lehetne. El kell érnünk, hogy a sápatag kétlábúak visszakotródjanak oda, ahonnét jöttek, vagy ha erre nem hajlandóak, akkor rövid, de annál tanulságosabb leckét kapjanak arról, hogy miért is nem tanácsos engedély nélkül egyből fúrófejjel kopogtatni valaki ajtaján.
Lényeges azonban, hogy bár egy ilyen felvezetés után azt hihetjük, hogy a nyers-brutális küzdelmeken van a hangsúly, nagyobbat nem is tévedhetünk. Utóvégre, hiába tudjuk erőfeszítés nélkül összehajtogatni az egyszeri melóst és a gyengébb őröket, ha egy fegyveres észrevesz minket, egy-két lövéssel megoldja a személyünk jelentette problémát. Emiatt ajánlott lopakodnunk, rejtőznünk, és lesből támadnunk, ám arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a bolsevikok mellett az űrlényeknél is az ember a legfőbb érték. Azaz, a hullák elfogyasztásával amellett, hogy eltüntetjük a jelenlétünkről árulkodó tetemet, új egységek létrehozásához használható, értékes biomasszához is hozzájutunk. De nem árt mértékletesnek lennünk, mivel hiába ontjuk magunkból a porontyokat, a lerohanás taktikája nem, vagy csak olyan iszonytató véráldozat árán működik, hogy ha balszerencsések vagyunk, nem marad erőforrásunk új katonák világra hozatalára. Továbbá azt is ajánlott figyelembe vennünk, hogy akit nem tudunk elrejteni egy sarok mögött, vagy egy dobozban, netán a szellőzőrendszerben, annak tisztes sansza van arra, hogy pár körön belül fűbe harap.
Okosan kell hát haladnunk és ad-hoc jellegű improvizálás helyett haditerv alapján kivégezni a karbantartókat, marketingeseket és biztonsági szakembereket, mert ellenkező esetben megeshet, hogy valaki meghallja egy komája halálsikolyát és mire észbe kaphatnánk, tele is pumpáltak ólommal. Ergo, lényegesen jobban járunk, ha külsőnkre rácáfolva nem zergként, hanem idegen terepen mozgó, rafinált zöldsapkásként gondolkozunk és gerilla-harcmodor mellett a sikeresen teljesített missziók után kapott mutáció pontokból megvehető trükkökre építjük a stratégiánkat. A fejlesztések között olyasmiket találunk mint a munkások megfertőzése, ami után az érintettek figyelemelterelő rabszolgaként hajtanak nekünk hasznot, vagy a sikeres gyilkosságok utáni akciópont-visszatöltődés, melynek hála többet cselekedhetünk egy körben, mint egyébként. Végül, az olyan különleges harcosaink, mint a messziről ölő disruptorok megfelelő felhasználását is ildomos kiismernünk.
A játékmenetre tehát egy szavunk nem lehet, ám sajnos a narratíva és az ár-érték arány láttán már ráncolhatjuk a homlokunkat. A cselekmény könnyen az idegeinkre mehet, mert az elvileg viccesnek, sőt, fekete humorúnak szánt programban lapos, unalmas, elcsépelt Hahota-poénok követik egymást. Ezért az összhatás pont olyan, mintha egy eleve nem piacvezetőnek szánt kábeltévé legkevésbé frekventált műsorsávjának gyaníthatóan egy tartalmasabb ebéd áráért licenszelt, egy évad után elkaszált sitcomját néznénk. Félelmetes, hogy mennyire nem tudtak semmi értékelhetőt kihozni a parádés alapszituációból, és hogy mennyire hiányzik az eredetiség legkisebb szikrája is a gegekből. Holott az emberevő fertelmek és a láthatóan súlyos kihívásokkal küszködő cég üzleti kultúrája tálcán kínálta a lehetőségeket. Be kell hát érnünk azzal, hogy a vezérigazgató ostoba, fellengzős és annyi fogalma van a valóságról, mint egy LSD-ben megúsztatott, szenilis aranyhalnak, valamint hogy fő nemezisünk Pecker úr monológformában előadja a "Komédiaírás kezdőknek" összes helyzetgyakorlatát.
Ennél is súlyosabb gond, hogy az önbizalomhiányban vitán felül nem szenvedő fejlesztők huszonhárom eurót kérnek el művükért. Tekintve, hogy egy multiplayer, sőt, véletlen elemek nélküli, 7-9 óra alatt könnyűszerrel abszolválható, zéró újrajátszhatósági értékű TBS-ről van szó, ez teljességgel indokolatlan. Az összehasonlíthatatlanul többet és jobbat nyújtó XCOM: Enemy Unknown ha csupán négy euróval is, de jelenleg kevesebbe kerül. Míg az XCOM 2 alapkiadása lehet, hogy több, mint kétszer annyit kóstál, ám cserébe az idegenek egyszeri visszaverése 40-80 órát igényel és nincs két ugyanolyan végigjátszás. Így összességében az Attack of the Earthlings a képünkbe tolt, középszerű viccei, és hosszához képest borsos ára miatt erősen megfontolandó vétel. Ellenben, ha szeretjük a műfajt, egy komolyabb leárazásnál okvetlenül tegyünk vele egy próbát.



































