I. A rossz
Az Assassin’s Creed Chronicles nem más, mint egy háromrészes, egymástól független epizódokkal operáló oldalhajtása az Assassin's Creed univerzumnak, mely szakít a sorozat megszokott stílusával, és 2,5D-be helyezi főhőseit. Ennek a trilógiának első része a China, melyben egy Shao Jun nevű assassin hölgyet irányíthatunk, méghozzá a XVI. században. Hősnőnk meg akarja bosszulni rendtársait, akiket a templomosok irtottak ki, ergó ismét a bosszúé a főszerep. No, akkor mára ennyit az objektív újságírásból, következhet a szemtelenül szubjektív véleménynyilvánítás.
Az Assassin's Creed sorozat megfáradt. Nem most, már jóval korábban, még a Brotherhood-Revelations idején. Kövezzetek meg, de szerintem a legjobb rész a második volt, a sztoritól kezdve a játékmeneten és karaktereken keresztül, egészen a zenéig bezárólag minden tökéletesen működött benne. A Brotherhoodot nem tekintem különálló résznek, azt a másodikkal együtt, pontosabban a másodikba integrálva kellett volna kiadni, de sokaknak így is elnyerte a tetszését. A Revelations még bejött, de a III. résszel megindult a lejtmenet.
Ismét felhívnám rá a figyelmet, hogy szubjektív véleménynyilvánításról van szó, nem kell vele egyetérteni. És hogy mindez hogy kapcsolódik a jelen cikk tárgyához? Egyszerű: a China annak a futószalagon való gyártásnak az eredménye, ami a mennyiségi szempontokat helyezi a minőségi elé. 2,5D-s Assassin's Creed? Csináljunk egyet, hogy elmondhassuk, ilyen is van. Sőt, legyen inkább rögtön három! Ezzel persze még nem is lenne gond, ha lenne valamilyen célja is a játéknak, az Assassin's Creed univerzumhoz viszont nem ad hozzá, nem mélyíti azt. Na jó, talán a kínai vonatkozásnak lehet annyi előnye, hogy rengeteg kínai játékostársunk örülhet, de ez minket (engem) annyira nem vigasztal.
Mindez nem jelenti azt, hogy a China rossz lenne. Csakhogy nem is kiemelkedően jó. Itt van, az ember egyszer-kétszer végigviszi, aztán elfelejti. A főellenségek? Arctalan templomosok. A főhős? Arctalan assassin. A sztori? Bosszú. Kb. ennyiben össze is foglalhatjuk a játék „főbb” pontjait, illetve ezeken felül néha megjelenik az öreg Ezio mester is, hogy harcmozdulatokra tanítsa Shao Junt. No de vegyük sorra, mit is nyújt az a 3-4 óra, amit a China chínál (bocsánat).
II. A jó és a nem csúf
Aki játszott már a Mark of the Ninja-val, az sok újdonsággal nem fog találkozni. Az irányított karakterrel a pályákon balról jobbra haladva kell likvidálni az ellenfeleket, lehetőleg észrevétlenül. A rejtőzködésben különböző pályaelemek segítenek, úgymint sötét beugrók, párkányok, oszlopok, illetve azt is láthatjuk, az őrök meddig, hova sasolnak épp. Akkor sincs nagy baj, ha kiszúrnak minket, még lerázhatjuk őket, és egy idő után elmúlik fokozott érdeklődésük. Ha minden kötél szakadna, akkor pedig át is verekedhetjük, pontosabban kaszabolhatjuk magunkat rajtuk, mindössze gyors reflexekre lesz szükségünk (védekezés+támadás a titok nyitja). Hogy melyik játékstílust részesítjük előnyben, csak tőlünk függ, viszont kifizetődőbb, ha a lopakodós-lesből támadós megoldást választjuk, ugyanis a játék kisebb pályarészenként folyamatosan monitorozza, hogyan teljesítettünk. Ha riadó nélkül jutottunk tovább, akkor arany besorolást kapunk, ami több pontot jelent a pályák legvégén, a pontokból pedig automatikusan újabb képességeket, lehetőségeket oldunk fel.
Alapvetően négyféle segítségünk van az ellenfelekkel szemben: fütyülés, zajt csapó dobókés, sima dobókés, és robbanó petárda. Míg az első hárommal elcsalhatjuk a rosszakat, addig utóbbival egy rövid időre le is béníthatjuk őket. A pályák végén kapott pontok alapján többet vihetünk magunkkal ezekből az eszközökből (illetve több életünk, valamint lopakodós szuperképességünk lehet), amiket a pályákon lévő dobozokból pótolhatunk. Ezeken felül visszatér az Eagle Vision is, amivel az őrök útvonalait figyelhetjük ki, valamint Shao Jun kilőhető pengével és karddal is ki tudja oltani mások életét. Erre szüksége is lesz, mivel a China-ban nem csak lopakodnunk, hanem néha menekülnünk is kell bizonyos pusztító erők (általában tűz) elől. Ilyenkor nincs is jobb, mint egy becsúszás+vágás kombó, és már hullik is a férgese, mi pedig „zavartalanul” menekülhetünk tovább.
Korábban már említettem, hogy a játék 2,5D-s, ez mindössze annyit takar, hogy a klasszikus 2D-s oldalra haladást néha megszakítja egy-egy előre-hátra/hátra-előre mozgás, amikor főhősnőnk a platformok között lendül át kilőhető kése segítségével. Ezek a váltások és a menekülős részek adnak egy kis változatosságot a dolognak, ez mindenképp pozitívum. Ahogy a látványvilág is: a készítők nem egy helyen kiemelték, hogy a játék olyan, mintha egy „élő festményben” haladnánk. Tisztelettel jelentem, igazuk volt, a China művészeti stílusa igen kellemes a szemnek. A zene ezúttal nem valami hangsúlyos, annak ellenére, hogy helyenként a második rész átírt dallamait fedezhetjük fel.
A China alapjáraton 10 euró, ennyit minden Assassin’s Creed rajongónak megérhet. Sőt, ez talán nem nagy ár a lopakodós játékok kedvelőinek sem. Tudjátok, egyszer-kétszer végig lehet vinni, hogy elmondhassa magáról az ember: ez is megvolt. A Chronicles két további résszel kecsegtet, egy Indiában, egy pedig a Szovjetunióban fog játszódni. A 2,5D-s stílus nagy valószínűséggel megmarad, így sok újdonságra nem számíthatunk majd a China után, de ki tudja… A remény minden epizódnál tovább él, hogy az Assassin’s Creed név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez...
Értékelés: 6/10
Platformok: PC, PS4, Xbox One
Tesztplatform: PC (+Xbox360 kontroller)




































