- Tudok egy munkát!
Elég sok korszak felé érezhetünk nosztalgiát és akár vágyódást is. Ez jelenthet öltözködést, zenét, filmeket, autókat vagy szinte bármit. A más világba, más körülmények közé vagy rendszerbe vágyódás általában a pozitívumokkal, előnyökkel és a kellemes emlékekkel foglalkozik főleg.
„A nosztalgia keserédes vágy a múlt felé. Édes, mert lehetővé teszi számunkra, hogy pillanatok alatt átéljük a jó időket; keserű, mert felismerjük, hogy azok az idők soha nem térhetnek vissza. A saját múltunk utáni vágyakozást személyes nosztalgiának nevezzük, és a távoli korszak előnyben részesítését nevezzük történelmi nosztalgia. Bár a nosztalgia egyetemes jelenség, megfigyelték, hogy a múlt iránti vágyakozás különösen nagy valószínűséggel fordul elő az átmeneti időszakokban, mint például a felnőttkorba érés kapuja, új országba költözés vagy a technológiai fejlődés nagyobb ugrása esetében.”
Az egyik legnagyobb, a 80-as évek felé mutató nosztalgiára vágyó bázissal a Synthwave zenei színtér rendelkezik, ami a szintetizátorok, a neonszínek, a korra jellemző divat és használati tárgyak, valamint formák, szimbólumok terén nyilvánul meg főként. Zeneileg egyszerre merít az elektronikus, house, eurodisco, retro videojáték zenékből, de számos más inspiráció is megtalálható benne, főként, mert tiszta stílusról nehezen beszélhetünk: az outrun, retrowave, futuresynth, synth-pop, darksynth, dreamwave, chillwave is többé kevésbé ide tartozik, de ezen kívül több tíz egyéb ágát is felsorolhatnánk.
Az American Theft 80’s készítőiről ugyan nem sokat tudni, de feltételezhető, hogy a nosztalgiához kapcsolódó gondolatok ihlették a játékot. Van benne egy menő napszemüveges besurranó tolvaj, egy 80-as évekbeli városka szerűség, 80-as évekbeli autók ééééés egy jól eladott játékötlet. És a bizonytalanság azért jelent meg a hangomban, mert a „papíron jobban hangzott” nagyon szó szerint értendő és sajnálatosan kirívó esete áll fenn.
Szóval tolvajként házakat rablunk ki, boltokba, garázsokba surranunk be, autókat lopunk, széfeket törünk fel, és a többi. Persze kezdetben, az elővárosban tutorial gyanánt kisebb feladatokkal bíznak csak meg minket. Kerítsünk egy Les Paul gitárt, szerezzünk meg pár fotót, lopjunk vissza egy choppert meg ilyesmik. A bejutás sem lesz nehéz, hiszen kevés védmű állja csak az utunkat és 1 lakója van csak az épületnek, aki elég kiszámítható. Amikor azonban kezdenek bonyolódni a dolgok, kisebb haditerveket kell készítenünk.
Ölthetünk álruhát (villanyszerelőt hívott valaki?), vehetünk infót az adott házról, lakóiról és napi rutinjukról és még az ott lapuló legértékesebb dolgok listáját is megsúghatja valaki – jó pénzért. Szóval az egyik nehézség a bejutás lesz. Az alapvető fontosságú, hogy se egy arra járó civil, se az ott lakók ne szúrjanak ki minket. Utunkat állhatja egy gömb alakú zár, ez kalapácsot kap, egy ablak, ami feszítővasat, de később tolvajkulccsal, autózár nyitóval, erővágóval is ügyködnünk kell, galád kertkapukat, szemét módon bezárt garázsokat és bejárati ajtókat legyőzve.
Közben tehetséges karakterünket is fejleszthetjük, például azzal, hogy később fulladjon ki a rohanásban, több szajré férjen a hátizsákjába – konkrétan rászoktam, hogy a betörésből kirohanjak az utóm csomagtartójába ömleszteni mindent, ha sok volt a cucc – vagy, hogy kevésbé kopjanak az amúgy nevetségesen kis összegért megjavítható betörő szerszámok. Az már csak plusz, hogy a nagyobb tárgyakat (TV, mikró pl.) ablakon kihajigálva „majd később felszedem” jeligére bőven elég kiszórni az utcára. Később, amikor ezeket is kocsiba pakoljuk elég arra figyelni, hogy ne egy tisztes állampolgár szeme láttára végezzük a műveletet és arra, hogy a kocsi csomagtartója 2 férőhelyes.
Persze a rend őreivel is meggyűlik a bajunk, ha elszúrunk valamit és nyugi, biztosan el fogunk. A más játékokból ismert körözési körből jobb minél előbb elrohanni, a rendőr lehagyására ugyanis kb. esélyünk sincs. Kivéve ha a játék valamiért bugot dob és akkor leakad a rendőr. De ha nem – és az esetek 95%-ában ez van – akkor futhatunk, mászhatunk kerítést, kanyaroghatunk, nagyon kis esélyünk lesz megmenekülni és load game nélkül megúszni a balhét. Autóval már jobbak az esélyünk, de ha nekünk jön a zsaru, kocsink elfüstöl és majd megjavíthatjuk, ha sikerül meglépnünk.
A Thief első részére amúgy nagyon hasonlít az American Theft 80’s, több okból is. Egyfelől a házakba való bejutás, a lakók megfigyelése és kimanőverezése, a változatos feladatok és „legyőzendő” épületek tényleg komplex és néha fejvakarós feladat elé állítanak minket, látszik a tervezés rajtuk. Másfelől a grafikai kivitelezés szerintem ugyanazt a színvonalat hozza minkét játéknál, csak az egyiknek a megjelenés évére hivatkozva, okkal van felmentése.
A boltosok, a megbízók, a zálogház és a többi helyszín faék egyszerűségű, a városka kis fáin simán átmehetünk, de ha gyalogosba ütköznénk autóval, az olyan, mintha falnak mentünk volna. Néha „kilométerekről” és 4 falon át is meghallanak 2 lépést a kedves kirablás alatt levő lakók, máskor pedig ott lopakodom el mellette és se lát, se hall. Nosztalgiát emlegettem az elején és aki valamiért szereti a retró, lopkodós játékokat és a 80-as évek (tényleg faék egyszerűségűre lebutított) világát, annak azt javaslom, nézzen egy gameplay videót. Ahhoz is sok türelem kell majd.
