1. oldal
Vallomással tartozom. Úgy kezdtem el ezt a cikket, hogy elhatároztam: az elemzésnek tudományos minőségűnek kell lennie, a játékpiac minden mozgatórugóját, szereplőjét, fontosabb jelenségét meg kell vizsgálnia, hogy végül az olvasó egy elfogulatlan, kiegyensúlyozott, megbízható forrást kapjon arra nézve, mire is számíthat 2015-ben.
Körülbelül három újraírás, egy elveszett mentés, és a német GameMarkt-ban való elmélyülés után úgy vettem észre, ez nem fog sikerülni. A CES bemutatói, a Microsoft ígéretei, az új videokártyák érkezése, de még a világpolitika alakulása is napról napra formálja, lendíti előre a technológiai innovációkat, szinte képtelenség utolérni mindent ahhoz, hogy mindenre kiterjedő körképet és ésszerű véleményt tudjak formálni. És véleménynek kell lennie, mert arra is rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok elfogulatlan. Tavaly óta jobban szeretem a PlayStationt, mint a vaníliás kávét, az Xboxra pedig kizárólag ellenzéki pártként tudok nézni. Pedig ezt aztán nem kéne. Igaz történet.
Legyen hát így, legyen ez egy szigorúan szívből jövő, szubjektív körkép arról, hogy miért érdemes gamernek lenni 2015-ben is.
1. A PC
A hűséges, a megbízható, a testreszabható. A régi barát, aki évről évre megújul. Marad még, akármit mondjanak is a számok. Márpedig a számok azt mondják, hogy kevesebben vesznek új PC-t, minthogy manapság sokunknak fontosabb a mobilitás, mint a teljesítmény. Egy gamer laptopot például könnyedén rá lehet cuppantani akármelyik nagy tévére egy kontrollerrel együtt, és kész is vagyunk. Talán éppen ezért lett csendesebb a légkör a Steam Machine körül is. A PC-sek tulajdonképpen megoldják maguknak. Erről szól a PC-s filozófia. Nem a hardverről, hanem arról, hogy minden úgy legyen, ahogyan szeretnénk, a lehető legfinomabb részletekig.
A legnagyobb zajt idén a Windows 10 csapja majd, ehhez nem fér kétség. A tény, hogy minden készüléken egy operációs rendszer lesz, nagy előnyhöz juttatja a Windowst, de azt is el lehet képzelni, hogy az Apple mintájára zártabb, kevésbé testre szabhatóbb élményt kapunk. Persze, valószínűleg megkerülhető lesz minden.
Nagy változásokat nem tudok előre sejteni a nagyobb online játékforgalmazók környékén, így a Steam kapcsán sem (másnap bejelentenek valamit, amitől lerobban az agyad), de az biztos, hogy az Early Access-rendszer kezd meginogni. A fejlesztők évekig halogatják a megjelenést, ígérnek mindent, és a játékos csak malmozik és idegeskedik. A vásárlók bizalma több ilyen eset után megrendült, és ez más területeken is meglátszik.
2. Az előfizetés végzete
A játékok költségvetése lassan eléri a kritikus pontot – vagy már el is érte. Nemrég az Extra Credits próbálta magyarázni, hogy miért adnak ki annyi félkész játékot, és a diagram, ami végül kijött, ördögi körként rajzolódott ki, amelynek nincs se eleje, se vége. A videojátékpiacot a „márkahűség” és a technológiai innováció mozgatja előre, és ez olyan elvárásokat jelent a fejlesztők felé, amelynek gyorsan és költségvetésen belül kell megfelelni – miközben pont az a lényege az innovációnak, hogy nem szabhat neki határt sem idő, sem pénz. A játékosok az Assassin’s Creed: Unity megjelenésekor már mozgalomba fogtak, hogy hagyjuk abba a játékok előrendelését, és a sorozatok újabb részeinek rendszeres, vak és válogatatlan megvásárlását. Persze, a játékfejlesztők üzleti tervei pont erre a szokásunkra épülnek, és így finanszírozhatnak kisebb projekteket is, de idén már egészen biztosan változik ez a fajta hozzáállás: a bizalom a nagy kiadók és a türelmetlen, elsőnapos játékosok között már sérült.
Ezzel persze jól járnak a hűséges és lelkes előrendelők, akik gyűjtőnek mondják magukat. A kiadók azzal kompenzálnak, hogy több szobrot, posztert, kacatot csomagolnak egyre drágább gyűjtői kiadásokba, és az exkluzivitás pszichológiája szerint mindig lesz a limitált mennyiséghez megfelelő számú előrendelő, aki egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy kihagyja az ajánlatot. Van egy történet egy indiai uralkodóról, aki elhunyt kedvesének a világ legszebb mauzóleumát akarta építeni. Mégis, akárhogy csinosította, tökéletesítette, valami mégis megzavarta a képet: az árva, szerény koporsó, amelyben szerelme feküdt. Végül azt mondta: „vigyétek el”.
Az előrendelők és a kiadók is elfelejtik, hogy maga a videojáték a lényeg, és ha ezt nem tartjuk szem előtt, akkor bajok lesznek a tényleges termékkel.
2. oldal
3. A PlayStation szárnyalása
A Sony idén beveti a legnagyobb nehéztüzérséget. Előnnyel indul, mert régi, eszméletlenül sikeres franchise-okat tud folytatni és újraindítani, ráadásul a sokáig szunnyadó, kerülgetett kézikonzolja is egyre inkább odasimul az emberek kezébe: a Kotaku utánaszámolása szerint Japánban márciusig a Vitára érkezik a legtöbb játék, szám szerint 39. Mindezt összekötve olyan szolgáltatásokkal, mint a Remote Play, a PlayStation TV és a PlayStation Now… akármennyire is döcögősen induljanak, egy év alatt igencsak nagy tömegeket fognak meggyőzni.
A GamesIndustry.biz előrejelzése szerint az exkluzívok versenyében is a Sony vezet: a The Order 1886, a Bloodborne, az Uncharted 4 elképesztő tömegeket győztek meg, érkezik a Ratchet & Clank filmváltozata és rebootja egy időben, ráadásul olyan nem-exkluzív címek miatt is, mint a Final Fantasy (VII, Type-0 HD, XV), megszokásból nagy eséllyel inkább a japán konzolt fogják választani, akik még nem álltak át az új generációra.
4. Az Xbox One felzárkózása
Mindez persze messze nem azt jelenti, hogy az Xbox-ot mérföldekkel lehagyják, nagyon úgy néz ki, hogy a Microsoft is belehúz. Exkluzív címeiben igen nagy potenciál van, 2015-ben a Fable Legends, a Halo 5, és talán egy új Gears of War is döntő érv lehet a zöld konzol mellett, és olyan különlegességekkel, mint a Quantum Break és a Scalebound, már igazán vonzóvá válik a kínálat. (Igaz, a Quantum Break az utóbbi időben kezd egyre középszerűbbnek tűnni, de várjuk ki a végét...)
Az időzített exkluzivitás gyakorlata viszont (ami például a Rise of the Tomb Raiderre vonatkozik) elég kétes húzás, és inkább elkeseredettséget és piaci fészkelődést tükröz, mintsem igazi határozott állásfoglalást a játékosok mellett. Az elképesztő többplatformos, a PlayStationnél jobb átjárhatóságot biztosító új Windows 10-rendszer viszont könnyen megfordíthatja a versenyt, ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy a nemrég felvásárolt Minecraftot is komoly ütőkártyaként tartogatja a Microsoft.
5. A Nintendo fellendülése
Körülbelül a NES óta nem volt a kezemben semmiféle Nintendo-termék (hacsak az elektronikai üzletekben WiiU-val töltött órákat nem számítjuk), de azért az valamit elárul, hogy nagyon-nagyon szemezek a 3DS-sel. Az eladások mutatják, hogy nem vagyok egyedül, ráadásul még csak most indulnak be a dolgok igazán: az új XL, a legendás Majora’s Mask szebb változata, és egy szintén ígéretes Zelda-játékról készült kép is felkeltheti az érdeklődést a WiiU iránt.
Nagyon-nagyon valószínű, hogy továbbra sem lesz annyira keresett konzol, mint a PS vagy az Xbox. Emiatt persze nem kell sajnálni a Nintendót, igen derekasan helyt állnak a versenyben, és az idei évben biztosan többen fordulnak feléjük.
6. A mobilpiac térfoglalása
Ha már a PC esetében elméláztunk arról, hogy mennyire fontos a mobilitás, szinte egyértelműnek látszik, hogy a mobilos piac nem fog megállni. A tény, hogy mind a Microsoft, mind a Sony kiterjeszti szolgáltatásait mobil platformokra, már egy árulkodó jel, a Square Enix pedig már olyan szinten tolakodik a zsebünkbe, hogy hamarosan mást se fogunk csinálni, mint okostelón Final Fantasy-t játszani.
Mivel magyarázható mindez? Nagyon egyszerű: telefonja mindenkinek van. A tablet még hagyján, de ha az ember tud mobilon játszani, ugyan miért venne külön handheld játékkonzolt? Ezen érvek persze az igazi játékosról leperegnek, de a hatalom a tömegek kezében van, és ez egyre inkább így lesz.
3. oldal
7. Új hardverek
Most már tényleg itt a jövő. Mi is érezzük, de több nagyobb előrejelzés szerint 2015 lesz, amikor a virtuális valóság (VR) tényleg beköltözhet a mindennapjainkba. Az Oculus Rift már nagyon a fejlesztési ciklus végén toporog, de a Sony, a Microsoft, a Samsung és a Google is belehúztak, valahogy nem akarnak kimaradni az őrületből. Láttuk mire képes például a Microsoft HoloLens, ha ez tényleg úgy működik, akkor a jövő közelebb van, mint reméltük.
Érdekes módon jó néhány őszinteségi romtól szenvedő, független játékfejlesztő még szkeptikus az AR és a VR kapcsán: a Penumbra és Amnesia játékokat jegyző Frictional Games egyik blogbejegyzésében arról beszélt, hogy akármennyire is a beleélés a fő komponens, mégsem ez jelenti a horrorjátékok jövőjét. Hamarosan ennek igazságtartalmát magunk is tesztelhetjük, remélhetőleg viszonylag ésszerű áron adják majd a szemüvegeket.
Elterjedőben van az UHD is. Valószínűleg ez a trend még nem a magyar pénztárcákhoz igazodik, és sok köze még a játékpiachoz sincs, de az idei CES már világos bizonyítéka annak, hogy a „sima HD” szépen lassan hétköznapivá silányult, és a minőséget már a négy-nyolc kilós Ultra High Definition fogja jelenteni. Itt nem csak szimplán kijelzőkről van szó (amelyek között a hajlított, telefonoknál vékonyabb tévék is szerepelnek), hanem a piac minden szereplőjének felzárkóztatásáról: elindulnak az UHD streamek, a Netflix már nyakig benne van, olyan népszerű kamerák, mint a GoPro, már szintén készen állnak a váltásra. Hogy mindez mit jelent a videojátékok piacára nézve? Egyelőre semmi jót és semmi érdekeset.
Nyilván sokan álltak már tátott szájjal az elektronikai üzletek elképesztő képi minőséget nyújtó tévéi előtt, és egy könnycseppet kipréselve nyögték, hogy „Skyrim, most” – a költség és a technológiai korlátok még igencsak bekavarnak. Az sem segít, hogy egy 4K felbontásra való átállás során még rengeteg kompatibilitási, egyáltalán méretezési-olvashatósági problémába is ütközhetünk, ráadásul a mostani generációs konzolok szinte biztosan kimaradnak a buliból.
8. A játékújságírás átalakulása
Meglepő, de lassan az online újságírás (és olvasás) is megkezdi hanyatlását: a clickbait-jellegű, igénytelenül összedobált hírparádékból élő bloglapok és az igényes cikkeket, elemzéseket közlő nagy online újságok között már betömődött a szakadék, és minden köztes megoldásra találunk példát: a különbségek már összemosódnak, a követhető játékos honlapok sokasága elkezd zavaróvá és értelmezhetetlenné válni, vagy ami még rosszabb: az egyes lapok minőségi romlása ellenére is maradnak az olvasók, megszokásból.
Az online cikkek olvasása egyre kevésbé lesz divat, olvasók tömegei állnak át audiovizuális médiumok rendszeres fogyasztására (podcastek, YouTube-csatornák, videokritikák). A most felnövő generációra ez már különösen igaz lesz, nem kevés, tíz év alatti lurkót láttam Minecraftos videókon csüngeni a könyvtárban.
És ha még az eddig teljesen minőségi irodalmat publikáló iPon is elkezdi a cikkeit takarosan áttekinthető, számozott pontokba szedni, akkor aztán tényleg bajok vannak. És most kimegyek a meta-ajtón, mielőtt a paradicsomok célba érnek.
Epilógus
Na jó, amit tulajdonképpen mondani akarok, hogy tényleg áttekinthetetlenül zsúfolt, elképesztő sebességgel fejlődő technológiai panoráma nőtt körénk. Mégis, észre kell vennünk, hogy nem a hardverek, nem a választott konzolpárt, nem is a média vergődése fog irányt mutatni, hanem mi, játékosok. A mi bölcs választásunk, hogy megtanuljunk kritikával a kiadók és a játéksajtó felé fordulni, és más véleményt mondani, ha kell. Megtanulni mindent együtt csodálni, nem rivalizálni. Megkapaszkodni az új technológiák sodrásában, és elfogadni a jövőt. Megérkeztünk abba az évbe, amikor Marty McFly leszáll a DeLoreannel, és idén már tényleg valami magasabb szintű technológiai társadalom kezd kialakulni, annak minden lenyűgöző lehetőségével és borzasztó veszélyével.
Egy biztos: aligha volt ennyire ígéretes év a játékosok számára. És ezt úgy mondom, hogy nagy eséllyel az ígéretek fele csalódás lesz.
Így sem nézünk rossz kilátások elé.









































