Toshiba Portégé R700: Amikor a név nem kötelez

Kíváncsian vártuk a Toshiba legújabb Portégé családba tartozó, ultrakönnyű notebookját, amely sokkal olcsóbb lett, mint elődjei bármikor is voltak. Sajnos ez meg is látszik.

Toshiba Portégé R700: Amikor a név nem kötelez

1. Bevezető és specifikáció

Az AC100-as netbookot leszámítva bizony majdnem egy éve már annak, hogy utoljára Toshiba notebook járt szerkesztőségünkben. Akkor az U500-as típusjelzést viselő Satellite-tól viszonylag könnyedén váltunk meg, most viszont a magasabb kategóriában induló Portégé R700-on volt a sor, hogy megmutassa, igenis képes a japán vállalat remek laptopok előállítására. Régebben az L500-as szériát méltattuk remek ár/érték mutatói miatt, viszont az üzleti portfólióba tartozó Portégé család egyetlen tagja sem tette ez idáig tiszteletét nálunk eddig, úgyhogy ideje volt megnézni mire képesek.

Múltkori tesztünk után valószínűleg minden olvasónk tudja már, hogy miben különbözik egy üzleti laptop egy hagyományos változattól, így az ott leírtakat nem ismételnénk el még egyszer. A Portégé szériáról viszont ezen felül tudni kell, hogy a Toshiba mérnökei egy minden téren kompromisszum-mentes készülék életre hívását akarták megtestesíteni benne. Az R700 a manapság már sztenderdnek számító Intel Calpella platformra épül és a korábbi generációkhoz képest visszafogott árcédulának köszönhetően a gyártó nagy reményekkel indította útjára ősszel.

Első ránézésre semmi különöset nem láthatunk a specifikációs listán, van azonban két tényező, amely mindenképpen említésre méltó. Az egyik a kijelző mérete, ugyanis soha nem készült még ilyen nagy LCD-vel szerelt Portégé, a másik pedig a tömeg, amely ehhez képest igazán impozáns, főleg akkor, ha nem felejtjük el, hogy az R700-ban optikai meghajtó is van. Kifejezetten imponáló, hogy a kategóriáján belül az egyik legkönnyebbnek tekinthető gépbe egy jókora akkumulátor is került, amellyel a gyártó szerint akár 9 óráig is képes ébren maradni a noteszgép. A gyárilag előtelepített 64 bites Windows 7-et a merevlemezről tudjuk visszaállítani, ám, ha úgy tartja kedvünk, akkor visszaléphetünk Windows XP-re is, melyhez a telepítő DVD-t a csomagban találjuk.

Ezen kívül gyakorlatilag nem is kapunk mást a gép mellé – a vékony kialakítás miatt egy táskát azért el tudtunk volna képzelni pluszban. A tápegység ugyan csak 65W-os, ám elég gyorsan tölti a nagy kapacitású telepet.

2. Hardver

Az első komolyabb sokkhatás a zajszint tesztnél ért minket. Bár a Lenovo Thinkpad X200 óta tudjuk, hogy lehet csodát tenni a vékony noteszgépeknél is, az R700-tól mégsem vártunk ilyen komoly dolgokat, lévén olcsóbb és vékonyabb eszközről beszélünk. Azt viszont legmerészebb rémálmainkban sem gondoltuk volna, hogy az eddigi legterebélyesebb Portégé ennyire gyenge eredményeket ér majd el. Az üresjáratban mért 44 fokos processzor hőmérséklettel még semmi gond nem lenne, ráadásul a gép is viszonylag csendes ekkor, ám a terheléses állapot gyakorlatilag kifekteti az R700-at. Bár a burkolatok nem forrósodnak át annyira, hogy érdemben veszélyeztetné az ölben való használatot, de a 93 fokos üzemi hőmérséklet igencsak távol áll a normálistól, ráadásul mind emellé a gép borzasztóan nagy zajt is csap. Többször is feltűnt, hogy a készülék annak érdekében, hogy tartani tudja a maximálisan megengedett hőmérsékletet csökkentette a processzor szorzóját, ezt a mérési eredményeknél remekül lehet majd látni. Felmerül a kérdés, hogyha nálunk pár perc alatt előidézhető volt ez a probléma, akkor az oly’ precíz japán mérnököknek hogy nem tűnt fel?

A Windows pontszámok természetesen nagyon szépek, pontosan ezt kellene tudnia normál körülmények között az R700-nak. Az integrált videokártya egyértelműen a rendszer leggyengébb pontja, ám az 1366x768-as felbontás kiszolgálására maximálisan alkalmas. Igazság szerint nem értjük a Toshiba-t, ugyanis ebbe a gépbe egyszerűen sok a 35W-os TDP-vel rendelkező processzor, a Core i5-450M-nél erősebb i7-620LM sokkal alkalmasabb lett volna a feladatra – igaz, nagyjából 30 ezer forinttal növelte volna meg a vételárat. Ott van még az i5-560UM is, amely az i7-620LM-nél is kevesebbet fogyaszt, ráadásul olcsóbb is. A Toshiba úgy látszik, nem akarta feljebb tornázni az árat és a sebességből sem igazán óhajtott engedni. Bár sejthető, de azért leszögezzük: az R700 nem rendelhető dedikált videokártyával.

Rendelhető SSD-vel is, de mi egy 320 gigás, percenként 7200-at pörgő merevlemezzel kaptuk meg a legnagyobb Portégét. Sebességével abszolút meg voltunk elégedve, zajszintje sem volt vészes, igaz az R700 nem éppen halk hűtése mellett művészet lett volna ebből bármit is észrevenni. A gyárilag elég szerencsétlenül partícionálták a merevlemezt, ugyanis ketté bontották a 298 GB-ot, így 149 GB jut a C és D meghajtóra egyaránt.

3. Ergonómia

Az R700 kívülről gyönyörű, ezt bátran kijelenthetjük. A fekete, szálcsiszolt alumíniummal kombinált magnézium ház tartósnak ígérkezik, az összképet a műanyagból készült, csillogó ezüst színre fújt zsanérok rontják csak el valamelyest. A gépet megfordítva elég nagy zsúfoltság tárul elénk, ami viszont fontos, hogy az R700 kapott egy dokkoló csatlakozót, melynek előnyeire múltkori cikkünkben már kitértünk. Az akkumulátort ugyan két mechanikus zár tartja a helyén, ezek viszont nem bizonyultak elég erősnek, hurcolászás közben ugyanis hajlamos kicsit lötyögni a telep, rombolván az üzleti kategóriás gép illúzióját. Zárszerkezetet ezúttal nem kapunk, ami szintén elég megdöbbentő.

Kinyitva sajnos már jön a feketeleves. A billentyűzet szitázása is erősen megkérdőjelezhető minőségileg, a csillogó bevonat viszont egészen biztosan nem passzol bele az üzleti vonalba. A gombok elég rövid úton járnak (és van némi holtjátékuk is), ráadásul halknak sem mondhatók. Használat közben olyan érzése van az embernek, mintha szó szerint csapkodná a klaviatúrát, pedig valójában csak rendeltetésszerűen használja. A billentyűzet nem rendelkezik háttérvilágítással és opcionálisan sem rendelhető a készülékhez.

A touchpad ezzel szemben egy remek darab. Felületének nagysága valamivel az átlag felett mozog, az anyagválasztás példás, ugyanis kifejezetten könnyen siklik az ember ujja rajta. A bal és jobb egérgombok bár nagyon rövid úton járnak, kezelésükhöz nem szükséges nagy erőkifejtés, így a mindennapos használat során nem lesz velük gond.

Csatlakozókból viszonylag kevés áll rendelkezésre, ám ezek elég sok szabványt lefednek. Az e-SATA/USB csatlakozó kikapcsolt állapotban is képes árammal ellátni a rá aggatott készülékeket, a memóriakártya-olvasó viszont SD kártyán kívül semmi mást nem olvas, bár ez a mai világban elég szokott lenni. Inkább az elhelyezése az, ami furcsa, az optikai meghajtó jelenléte miatt csak a felett kaphatott helyet, így a gépet kinyitva látjuk a memóriakártya foglalatból kilógó részét is – szintén nem túl ötletes megoldás.

A matt kijelző nagyon szép és éles képpel bír, háttérvilágítása is meglepően egyenletes. A színek alapértelmezés szerint inkább zöldes árnyalatot mutatnak, de ezt szoftveresen pillanatok alatt tudtuk korrigálni. A fényerő tartomány kellően tág, bár a két legkisebb fokozat között elég nagy a különbség. A webkamera optikája elég lassan követi a mozgást mesterséges fényben, nappal viszont remekül használható.

4. Teszteredmények

A fenti grafikonon jól látható, amit a hűtés boncolgatásánál már említettünk. Az Everest beépített tesztsorozata nagyjából egy perc alatt eljutott odáig, hogy a processzort lassulásra késztesse. Ez a mindennapos használatban vélhetően nem okoz majd komolyabb gondokat, ám az jól látszik, hogy a hűtés hatékonyságához mennyire túlméretezte a gyártó a központi egységet.

Természetesen ez a probléma a játékokra is kihatással van. Hiába az integrált videokártya, még azt is képes megfogni egy ilyen malőr.

Az akkumulátor teszteknél nem ringattuk magunkat álomba a Toshiba által megadott 9 órától, ám a gyakorlat ránk cáfolt. Ugyan a 9 órától messze voltunk, de a 7-et könnyedén lépte túl az R700, ami nem számít rossz eredménynek egy ekkora géptől. A maximális fényerőn történő fullHD filmnézést is több mint 3 órán keresztül bírta, így ezen a téren abszolút meg voltunk elégedve az új Portégével.

5. Értékelés

A Toshiba véleményünk szerint félmunkát végzett a Portégé R700 megalkotásakor, hiszen az új készülék gyakorlatilag a végletek notebookja. Kapunk egy remek kijelzőt, dokkolási lehetőséget, jó touchpadet, magnézium burkolatot, hosszú akkumulátoros üzemidőt. A másik oldalon ott a zajos hűtés, a folyamatos terhelés hatására túlmelegedő processzor, a kategóriáján belül csapnivaló billentyűzet.  A korábbi generációkhoz képest az R700 nem igazán passzol bele a Portégé családba, hiszen pont olyan területeken szenvedett csorbát, ahol az elődök jónak bizonyultak. Pedig a sikerhez nem kellene sokat változtatni a jelenlegi koncepción, egyszerűen egy sokkal alacsonyabb fogyasztással rendelkező processzorra és egy újragondolt – esetleg az előző generációból átörökített – billentyűzetre lenne csak szükség. Mindezek mellett, ha a Best Buy-nál fellelhető, Core i3-mal és tükröződő kijelzővel szerelt R705-ös modellt idehaza is kapni lehetne 200 ezer forint körül, vélhetően bomba siker lenne az Asus UL széria által uralt mezőnyben.

A Toshiba Portégé R700 notebookot a cég hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Pro:

+ remek kijelző

+ jó touchpad

+ hosszú üzemidő

+ gyors merevlemez

+ kategóriáján belül rendkívül alacsony tömeg

+ dokkolási lehetőség

+ magnéziummal ötvözött burkolat

+ 3 év garancia

Kontra:

- műanyag zsanérok

- fényes, netbookokat idéző billentyűzet

- zajos és elégtelen hűtés

Hivatalos honlap: Toshiba Magyarország

Vásárlás: iPon webáruház

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward