John Martellaro, a vállalat egykori középvezetőjének elmondása szerint az ilyesmi alapvetően úgy nézett ki, hogy felkereste őt egy felsővezető, és megkérdezte, van-e esetleg egy megbízható barátja/ismerőse valami nagyobb hírközpontnál? Ha a válasz igen, akkor jön a felkérés az illető személyes vagy telefonos megkeresésére és a kiadni kívánt infó megosztására.
Kiemelten fontos azonban, mint kiderült, hogy mindenféle írásos közlésmód teljes egészében kizárt, csak és kizárólag szóban mehet a tájékoztás - ennek oka pedig egyszerűen ama régi igazság, miszerint az írás megmarad, de a szó elszáll. Értelemszerűen ez azért fontos, hogy szükség esetén később gond nélkül le lehessen tagadni mindent, félreértésre hivatkozva - védve így mind az Apple-t, mind a hír publikálóját.
Martellaro elmondása szerint az ilyen kiszivárogtatás célja nem a részvényárak manipulálása (bár ez persze mindenképpen egy kellemes mellékhatás lehet, ha mégis bekövetkezik), hanem sokkal inkább afféle burkolt közvéleménykutatás, mivel így már jó előre leszűrhetik, milyen fogadtatása lenne egy-egy új elképzelésnek. De szolgálhat a versenytársak megzavarására/megtévesztésére éppúgy, ahogy a partnerek manipulálására és más hasonló ügyletekre is.
Végeredményben azonban a módszer alaposságának és tagadhatóságának köszönhetően maga az Apple mindig tisztán kerülhet ki minden ilyen szivárogtatásból, és megőrizheti azt a hírnevét is, miszerint hivatalosan soha nem nyilatkozott még ki nem adott termékekről.

































