Ezt a fajta adattárolót immár nem kevesebb, mint hat éve fejlesztik - a megoldás lényege pedig abban áll, hogy nanohuzalból kialakított "versenypályán" (=Racetrack) mozgatják az adatok mágnesbitjeit a huzal tároló részeiről az írást/olvasást végző részhez. Ezzel a megoldással a fejlesztők a mágneses merevlemezek és az SSD-k legjobb tulajdonságait igyekeznek ötvözni.
A mágnesbiteket néhány nanométer széles mágneses régiókban, ún. domainekben tárolják. A domainek falai óránkénti több száz kilométeres sebességgel mozgathatóak, és hajszálpontosan állíthatóak meg a kívánt helyen - az eltárolt adatokhoz így a másodperc egymilliárdod részénél is hamarabb lehet hozzáférni.
A kutatók sokáig nem voltak biztosak benne, hogy a domainek falai rendelkeznek-e egyáltalán tömeggel, és hogy a mozgatásuknál pontosan hogy is viszonyul egymáshoz a gyorsulás és a lassulás - de immár ezekre is megtalálták a válaszokat: van tömeg, viszont a pozicionálás így is könnyen kezelhető a mozgató áramimpulzusok hosszának szabályozásával.

































