OLPC-teszt

Mostanra már jól tudhatjuk, mi is az az OLPC és az XO - most pedig az is kiderül, valóban megfelelnek-e ezek a gépek az elvárásoknak.

OLPC-teszt

Mostanra már jól tudhatjuk, mi is az az OLPC és az XO - most pedig az is kiderül, valóban megfelelnek-e ezek a gépek az elvárásoknak.

Brian Hurley a Register Hardware-től hét oldalban írta le tapasztalatait a laptoppal, amelynek velejét a következőképpen foglalhatjuk össze:

Már a legelején adódott egy kis gond, nevezetesen a laptop felnyitásával. Szakavatott informatikusként Brian rá se nézett az XO felhasználói kézikönyvére; ez, mint kiderült, hiba volt, ugyanis a könyv leírta a gép felnyitási műveletének mikéntjét: az ember előbb kihajtja az antennákat, aztán a fogantyúval ellentétes oldalról nyitja fel. Ez talán egyszerűnek hangzik, de sokan valóban nem boldogultak vele egészen addig, amíg meg nem mutatták nekik a módját.

A gép előnyeiként említi a csendes működést - köszönhetően a ventilátor-mentes dizájnnak és az SSD háttértárnak - és a viszonylag hosszú (3+ óra) folyamatos akkumulátorról használhatóságot, valamint a gumi billentyűzet tiszta, újszerű felületét. Másfelől azonban a formatervezésnek megvannak a maga hátrányai is (így például az SD-rekeszhez csak rendkívül körülményesen lehet hozzáférni) és a bootolási idő is igen hosszadalmas: 1 perc 42 másodperc átlagban.

Meglehetősen problémásnak találtatott a Journal névre hallgató fájlkezelő is, amely a megszokott mappa-alapú fájlrendszer helyett használati-időrendi sorrendben jeleníti meg az állományokat - ez pedig rendkívül zavaró tud lenni; ha az ember tíz alkalommal menti el ugyanazt az egy dokumentumot, akkor ez a Journal-ban tíz külön bejegyzésként (és tíz külön példányként) fog megjelenni. Most akkor gondoljunk bele, vajon mennyire lehet egyszerű ilyen körülmények között megtalálni egy keresett fájlt képek, mp3-ak, szövegfájlok és miegyebek ömlesztetett kavalkádja között, amibe ráadásul belevegyülnek még az időközben futtatott programok is.

Hasonlóképp, a gép alap böngészője is jelentős hátulütőkkel küszködik, mivel se füleket, se külön ablakokat nem támogat, ez pedig nagymértékben megnehezíti a böngészést, mivel egy adott oldal olvasása közben így nem nyithatunk meg egy linket háttérben, hogy aztán később rátérjünk arra is. Csak annyit tehetünk, hogy vagy ráklikkelünk a linkre akkor, amikor látjuk, megnézzük, majd visszatérünk az eredeti oldalhoz, vagy fordítva, előbb elolvassuk az eredetit és közben megpróbáljuk nem elfelejteni, hogy utána még vissza kellene térni ahhoz a bizonyos linkhez, ami még érdekes lehet.

"Érdekes" a multimédia-támogatás is, ami az XO talán leggyengébb oldala, mivel a támogatott nyílt forráskódú Gnash Flash lejátszó YouTube-os videókkal egyáltalán nem tud mit kezdeni, az mp3-lejátszás pedig folyamatosan szaggat és teljesen le is áll, ha közben átváltunk egy másik alkalmazásra. Ha pedig mégis sikerül végig lejátszani egy számot, akkor a végén kapunk egy hibaüzenetet, miszerint a fájl elérési útvonala megváltozott. Az XO ekkor kiakad és jó ideig menteget valamit, csak azt nem tudni, hogy mit.

Végeredményben tehát a laptop számos területen szorul még alapos fejlesztésre, de mindenesetre azt is el kell ismerni, hogy megvannak a maga előnyei is: kemény és ellenálló, remekül használható e-könyv-olvasóként is és a maga kategóriájában valóban nagy méretű és nagy felbontású képernyővel büszkélkedhet. Csendesen és hűvösen működik, az akkumulátor is sokáig húzza és a Sugar interfész letisztult dizájnja is rendkívül könnyen használható.

Az eredeti cikk itt olvasható: klikk

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward