MRAM német precizitással

Német mérnökök és fizikusok olyan új, ún. "magnetorezisztens" RAM (MRAM) prototípust fejlesztettek ki, amely a gyakorlatban képes mindarra, amit ez a technológia elméletben lehetővé tesz (vagyis máris az elméletileg leggyorsabb lehetséges sebességen működik) - és amellett, hogy gyorsabb, természetesen hatékonyabb is sokkal a jelenleg kapható RAM-oknál, valamint kevesebbet is fogyaszt. Egyelőre ugyan még csak kísérleti fázisban tart, de számos cég már most úgy véli, hogy az elkövetkező évek során nagy lökést adhat a mobilpiacnak.

MRAM német precizitással

Német mérnökök és fizikusok olyan új, ún. "magnetorezisztens" RAM (MRAM) prototípust fejlesztettek ki, amely a gyakorlatban képes mindarra, amit ez a technológia elméletben lehetővé tesz (vagyis máris az elméletileg leggyorsabb lehetséges sebességen működik) - és amellett, hogy gyorsabb, természetesen hatékonyabb is sokkal a jelenleg kapható RAM-oknál, valamint kevesebbet is fogyaszt. Egyelőre ugyan még csak kísérleti fázisban tart, de számos cég már most úgy véli, hogy az elkövetkező évek során nagy lökést adhat a mobilpiacnak.

Míg ugyanis a hagyományos memóriák egy kondenzátor töltésállapotában tárolják a bináris 1 és 0 értékeket, addig az MRAM apró mágnesek polaritásirányában (észak-dél). Minden forgatható mágnes mellett van egy rögzített is, így az egyes mágnespárok polaritásiránya könnyen és gyorsan leolvasható a rajtuk átfolyatott árammal. Ennek a technikának mindeddig az az egy hátulütője volt csak, hogy egy-egy polaritásváltást követően a mezők még "ingadoztak" egy darabig, mielőtt beálltak volna az új értékre, de a kutatók most ezt is sikeresen kiküszöbölték - és ennek köszönhetően válhatott az általuk alkalmazott kapcsolórendszer nem csak egyszerűen gyorsabbá az összes többinél, de szó szerint a lehető leggyorsabbá is egyben.

Konkrét értéket említve, az egyik kutató állítása szerint más MRAM eszközök sebessége általában 10 nanoszekundum/impulzusra korlátozódik, míg az övéké ennél tízszer gyorsabb - a hagyományos RAMok 30 nanoszekunduma pedig messze elmarad mindkettőtől. A tudósok feladata így most már csak annyi, hogy a prototípust olyan áramszintre faragják le, hogy közös nevezőre lehessen hozni a CMOS tranzisztorokkal. Onnantól pedig már jöhet a sorozatgyártás és a piachódítás (már persze ha nem lesz túlontúl drága).

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward