Deluxe 650 és bevezető

Az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Logitech, amely az elmúlt 5 évben vált igazán ismerté különböző játékosoknak szánt beviteli eszközeivel. Mostani körképünkben a cég által forgalmazott vezeték nélküli billentyűzet-egér párosokat vesszük szemügyre, hiszen a kereslet rohamosan nő ezekre a termékekre. Tesztünket a legolcsóbb versenyzővel (Wireless Desktop 650 Deluxe) kezdjük és folyamatosan haladunk a legdrágább felé, cikkünk végén pedig megpróbálunk tanácsot adni, hogy egy adott felhasználáshoz melyik kombót érdemes választani.

Belépő szintű termékhez méltó a csomagolás, amelyet a tervezők nem vittek túlzásba, ám mint később látni fogjuk ugyanezt a tartalmat sokkal látványosabb és nagyobb dobozba is bele lehet erőltetni. Látványvilágával biztos nem fog minket elkápráztatni, ám nem is ez a feladata. A dobozban meglepő módon elég sok mindent találunk, lássuk miket.

Utoljára hullik majd az ölünkbe, de vélhetően az egyik kulcstermék maga a billentyűzet, amely közelebb van a szögletes, mint a lekerekített formához. Gombjai nagyon jó nyomásponttal rendelkeznek, félig puhák, félig kemények, mi ezt szeretjük igazán. Sajnos az Internet Keyboard óta valamiért haragszanak a bal oldali Shift gombra, amely itt is apróra sikerült, mi csak azért nem ütöttünk félre használatakor, mert a már említett Internet Keyboardhoz vagyunk szokva. A bal és jobb alsó sarokban található Windows gombok maximálisan Vista-Ready-nek mondhatók, igaz nem tudjuk ez mit jelent, de eggyel több dolog, amit rá lehet írni a dobozra.

Belépő szintű billentyűzettől nem vártunk semmi extrát, így kisebb meglepetésként hatott a három gyorsgomb megléte. Funkciójukat nagyon eltalálták (levelezés, böngésző indítása, számológép), kár, hogy szoftver híján nem változtathatók meg (véleményünk szerint nincs is erre szükség).

A billentyűzet mellé a legalapabb, 800 dpi-s felbontésú optikával rendelkező Cordless Optical Mouse névre keresztelt egeret kapjuk, amely mindennapi használathoz teljesen korrekt, de játszani már nem igazán ajánlatos vele, hiszen optikája átlagos minőségű csak. Ez annyit tesz, hogy a gyorsabb mozgásokra bizonytalanul reagálhat, ráadásul többször előfordult, hogy  mozgatás közben az érzékelő egyszerűen „beragadt”, és csak a mozgatás végét érzékelte. További zavaró tény, hogy a két ceruzaelemet rejtő takaró fedél a rágcsáló felső részén található és lötyög. A teszt során ez volt az egyetlen egér, amely gyakorlatilag egy nap alatt képes volt lemerülni, pedig 2500 mAh-s Panasonic akkumulátorokkal kínáluk meg, úgy látszik nem hatotta meg márkahűségünk.

A termék használata magától érthetődő, de a papírforma miatt kapunk egy vékony használati útmutatót hozzá. Örömmel láttuk, hogy a Logitech még az olcsóbb termékeiben sem erőlteti a nevesebb hong-kongi ceruzaelemek alkalmazását és a Duracell tartóselemeit mellékeli a Deluxe 650 mellé.

EX 110

Eggyel feljebb lépve (de még mindig 10 ezer forint alatt maradva) megkapjuk a nyakunkba az EX 110-et, amely a Deluxe 650-hez képest jóval régebbi konstrukció. A többletköltségért nem sok mindent kapunk, de a csomagolás ezek közé tartozik.

Gyorsan megszabadulva a feleslegektől először a billentyűzetet vettük a kezünkbe, amely meglepő módon kevésbé tűnt masszívnak, mint az előbb látott Deluxe 650-é.

A klaviatúrán több változást is észrevehetünk. A Delete gomb dupla magas lett, az Inster ezért a jobb felső sarokba került, kitúrva sorából ezzel a Scroll Lock-ot, amely lemaradt a billentyűzetről. A bal oldali Shift továbbra is pici, gyorsgombokból viszont nagyon sokat kapunk.

A szürke színű, kicsit gagyi hatást keltő műanyag gombok különböző multimédiás funkciókat látnak el, sok billentyűzeten találkozhattunk már velük. Mindegyiket külön-külön programozhatjuk a SetPoint szoftver segítségével.

Ha ez még nem lenne elég, akkor itt van az ún. „F mode” gomb, amely gyakorlatilag a notebookoknál látott Fn asztali megvalósítása. Nyomvatartásával a funkcióbillentyűk viselkedése megváltozik (pl. az F2-vel elindíthatjuk alapértelmezés szerint a Wordöt), ráadásul ezek mindegyikét is ugyanúgy testre szabhatjuk, mint a beépített gyorsgombokét. F9-F12-ig pedig mi magunk állíthatunk meg tetszés szerint bármit, szintén a SetPoint meghajtóprogramon keresztül.

Az egér első, és második ránézésre is ugyanaz a Cordless Optical Mouse, amelyet a Deluxe 650-hez csomagolnak. A különbség annyi, hogy itt kevésbé lötyög az elemtartó fedél, de az optika bizonytalansága megmaradt. Felfedeztünk még egy változást a Deluxe 650-hez mellékelt rágcsálóhoz képest, itt bizony borzasztóan darabos lett a görgő, ráadásul a használata is nehézkes.

A telepítési útmutató mellé egy gyors üzembehelyezésről szóló színes-szagos prospektust is kapunk, továbbá megjelent a drivert tartalmazó média is, hiszen itt már szükségünk is van rá. A négy ceruzaelem helyett ezúttal csak kettőt találunk, a maradék kettő fogyókúrán esett át (AAA).

S 510

Az S 510 tavaly debütált és kinézetével rövid időn belül sok gazdára lelt. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon a csinos külső milyen belsőt takar.

A dobozterven valószínűleg nem sokat dolgoztak a cég emberei, az össze hátra lévő terméknél ugyanezt a sémát láthatjuk majd.

A billentyűzet meglepően vékony, még a hátsó magasítót használva sem túl magas. Az EX 110-hez képest öttel több gyorsgombok találuunk rajta, ezek rendre a médialejátszó indítását, a véletlenszerű lejátszás be- és kikapcsolását illetve a képek forgatását és nagyítását segítik. Az általunk használt ingyenes IrfanView programmal se a 100%-os méretre viszatevő gomb, se a forgatás nem működött. A gépelés nem volt túl jó, néha olyan érzésünk volt, mintha üvegen gépelnénk, meglehetősen kattogott a klaviatúra. Az Enter környéke is nagyon zsúfolt, könnyen mellé lehet ütni.

Az S 510 mellé az LX5-ös notebook egeret kapjuk, amellyel rengeteg probléma van. Először is nekünk kényelmetlen volt, sehogy nem találtunk rajta fogást (ez persze szubjektív). A görgője mozgatás közben „klattyog”, ráadásul ha megnyomjuk nagyításként funkcionál, meglepő módon csak az egyik irányban, kicsinyíteni tudtunk vele, nagyítani nem. Az optika energiatakaréskosnak is mondható, ez abban mutatkozik meg, hogyha magára hagyjuk az egeret egy kis ideig és megmozdítjuk, az csak pár ms után reagál a beavatkozásra.

Az S 510 mellé ugyanazokat a kiegészítőket kapjuk, amit az EX 110 mellé, a billentyűzet AAA, az egér AA elemmel üzemel, támogatónak megint a Duracellt választották.

LX710 Laser

Az LX710 viszonylag frissebb eresztés, különlegessége, hogy egere szakít az optikával és inkább a lézeres technológiával próbál hódítani.

A szokásos doboz semmi érdekeset nem árul el a termékről, a lézeres letapogatásról egy hatalmas felirat árulkodik.

A billentyűzet talán az egyik legjobb volt a mezőnyben, bár az egymáshoz nagyon közel álló gombok és a puha nyomáspont gyakran eredményezett félregépelést. Az klaviatúra emelését két fokozatban is állíthatjuk, nekünk az alacsonyabbik esett kézre. A könyöklő pad gumírozott, ezért abszolút mentes mindenféle csúszástól. Az iránybillentyűk közül főleg a lefelé mutató nyíl a problémás, hiszen az összes közül az a leginkább süllyesztett, így pl. autóversenyzés közben a hirtelen fékezések sokkal nehezebben abszolválhatók.

A gyorsgombok megegyeznek az S 510 billentyűzetén lévőkkel, csak az elrendezés, az anyaghasználat és a méret változott.

A funkcióbillentyűk túl kicsik, az Esc helyett gyakran a 0-át nyomtuk meg. „F mode” helyett itt már ténylegesen „Fn” gombot találunk, amellyel az F1-F12, valamint a Print Screen és Pause/Break gombokat használhatjuk alternatív feladatokra. Természetesen az összes funkió- és gyorsgomb szabadon konfigurálható a SetPoint szoftver segítségével.

Az LX5-ös lézeres egér az egyik leghasználhatóbbnak bizonyult a mezőnyben, igaz ő sem hibátlan…távolról sem. Mozgás közben apró fáziskésést tapasztaltunk, az egér alsó része sokkal nehezebb, mint a teteje, ezért mozgatni is nehézkesebb, hiszen tapad az egérpadhoz (ez persze felületfüggő, mi vékony textilen próbáltuk). A kattintés és a scrollozás nagyon finom és pontos, ebben a tekintetben az LX5 volt a legjobb a mezőnyben.

Az LX710 volt az első kombó, aminél kétféle csatlakoztatási lehetőség állt előttünk. Az egyik főleg notebook tulajoknak kedvez, ilyenkor csak az USB-s adaptert kell csatlakoztatnunk, ellenkező esetben a hosszabbító kábelt is alkalmaznunk kell. Mindkét megoldás hatótávolsága egyaránt jó, mi 3 méterig teszteltük őket. Az elemek itt már szupertartósak és szintén a Duracelltől származnak.

MX3200 Laser

Az MX3200 teljesen új találmány, igaz ez nagyrészt kimerül az LCD panelben, amelyet a billentyűzet közepén találunk.

A dobozon a hatalmas Laser felirat mellett felkaphatjük a fejünket a Dynamic Search-re, ami nem mást takar, mint három különböző keresőgombot a billentyűzet bal szélén.

A billentyűzet a létező legpuhább nyomáspontú volt a mezőnyben, gyakorlatilag hangtalan, működése a vízágyhoz hasonlít (sarkítva). A baloldali Shift itt is kicsi, bár ezt mindegyik billentyűzetnek felróhatnánk, Esc helyett ezesetben is sűrűn nyomtunk 0-át, mivel a funkciógombok rendkívül picik. Az iránygombok nagy része (kiváltképp a lefelé) süllyesztett, az autós játékok irányítása emiatt nehézkes.

Három újdonságot fedezhetünk fel. Az egyik a már említett dinamikus keresés, amelyhez három különböző keresőgomb áll rendelkezésünkre. A másik a különböző VOIP hívások indítása/fogadása illetve megszakítása, előre beállított VOIP alapú program indítása (pl. Skype). A harmadik a billentyűzet tetején tornyosuló kijelző, amely a gép bekapcsolása nélkül is konfigurálható, használható ébresztőóraként és stopperként egyaránt, de számolja azt is, hány billentyűt ütöttünk már le. Hatalmas hátránya, hogy nincs háttérvilágítása, így csak nappal olvasható.

Az MX3200 stílusosan az MX600-as egeret foglalja magába, amelyről gyakorlatilag csak rosszat tudunk elmondani, messze a leggyengébb konstrukció volt a mezőnyben. Az elemtartó emelgetésnél lötyög, a lézeres letapogató vízszintes irányban érzékenyebb, mint függőlegesen, egy szó, mint száz, teljesen alkalmatlan mindennpos használatra (kivéve annak, aki képes hozzászokni a normálistól eltérő kezeléshez).

Az LX710-hez hasonlóan itt is két csatlakoztatási mód áll rendelkezésünkre, a hat darab szupertartós elemre pedig szükség is lesz, tekintve, hogy a billentyűzeten található kijelző önmagában kettőt eszik.

Szoftver és értékelés

Az egyetlen billentyűzet-egér páros, amihez nem kell driver, anélkül is teljesen funkcióképes, az a Deluxe 650 volt. Az összes többihez – főleg a gyorsgombok miatt – a SetPoint legújabb változatát telepítettük, melynek segítségével maximálisan testreszabhattuk a termékeket. Két dolgot emelnénk ki (képekkel együtt), az egyik a különböző keylogger programok elleni védelem, amellyel idáig nem találkoztunk sehol máshol, a másik a különböző funkciógombok (Caps Lock, Windows gomb, Scroll Lock) letiltása, amely gépelésnél és játéknál is egyaránt jól jöhet.

Tesztünk végére érve viszonylag könnyű ajánlást tennünk a különböző területekre. Amennyiben a pontos gépelést és a játékot tartjuk szem előtt, de rendelkezünk erre szakosodott egérrel, úgy a Deluxe 650-nel járunk a legjobban mind árban mind tudásban. Amennyiben szükségünk van a vezeték nélküli egér általi kényelemre, úgy az LX710-et javasoljuk a virtuális kosárba tenni, az egyik leghasználhatóbb rágcsálóval rendelkezik az egész mezőnyből, billentyűzete pedig rengeteg hasznos tulajdonsággal bír, igaz gépelni nem annyira élvezet rajta, mint a 650-en, de a többi három versenyzőnél biztos, hogy jobb. Amit biztosan nem ajánlunk (kivéve, ha az ár nem számít és mindent tudó billentyűzetet akarunk, amivel a haverok előtt is felvághatunk), az az MX3200, ugyanis az egere gyakorlatilag használhatatlan. Az EX 110 és S 510 egyéni szimpátia kérdése, minket egyik sem győzött meg.

Vásárlás: iPon webáruház