A japán módszerrel ellentétben itt nem tényleges, önálló robotokról van szó, hanem távjelenlét-robotokról, akik lényegében valós, hús-vér tanárok avatárjaiként funkcionálhatnak majd Dél-Korea egyes (leginkább vidéki) iskoláiban.
A robotok viszonylag alacsonyak, nagyjából az iskolapadnál ülő gyerekek szemmagasságáig érnek; ebben a magasságban (legfelül) van a képernyőjük is, ahol az általuk képviselt tanár arca jelenik meg. Értelemszerűen távvezéreltek - amire pedig szükség is van, mivel anyagi megfontolásból fülöp-szigeteki tanárokra bízták őket (lévén azok lényegesen olcsóbbak a hazaiaknál, miközben ugyanolyan jól felkészültek).A robotokat a Koreai Tudományos és Technikai Intézet (KIST) fejlesztette ki és állítólag még táncolni is tudnak valamennyire.
Az intézetnél azért hangsúlyozták azt is, hogy természetesen nem áll szándékukban felváltani a hagyományos tanárokat; a robotokat csak segéderőként alkalmazzák, hogy megerősítsenek velük egy stratégiai fontosságú oktatási területet - valamint nem titkolt reményük az is, hogy így jobban felkelthetik a gyerekek érdeklődését a tananyag iránt, mivel a legtöbbjüket kíváncsivá teszik a robotok, és pillanatok alatt megszeretik őket. Mi több, a jelek szerint a robotokkal szemben még az egyébként szégyellős csemeték is könnyebben megnyílnak.A kormány tervei szerint 2013-ra az ország valamennyi (8.400) óvodájának minden egyes osztálytermét felszerelnék egy-egy ilyen robottal. Az ennél magasabb szintű oktatási intézményekre vonatkozóan még nem közöltek konkrét terveket, de ha lent beválnak, úgy nyilván fent sem kell majd sokáig várni rájuk.


































