Ez azonban még nem jelenti azt, hogy rövid időn belül piacra is kerülhetnek a memrisztor-alapú adattárolók; Dr. Stan Williams, a HP egyik illetékes kutatójának becslései szerint erre még úgy három évet kell várnunk - akkor azonban már olyan eszközökre számíthatunk, amelyek nem kevesebb, mint 20 GB-nyi adatot képesek belezsúfolni egyetlen köbcentiméterbe. Dr. Williams szerint ez legalább két nagyságrenddel jobb eredmény lesz annál, ahova a flash memóriák fejlődhetnek ugyanezen az időkereten belül.
Ami a sebesség kérdését illeti, már a jelenleg rendelkezésükre álló (mindössze 3 nm-es) memrisztor-mintapéldányok is egyetlen nanoszekundum (a másodperc egymilliárdod része) alatt képesek átváltani az egyik állapotukból a másikba. A 3 nm kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a jelenleg elérhető legfejlettebb hagyományos tranzisztorok 30-40 nm-es méretekkel operálnak.
Technikai hátterét tekintve ez a HP-féle memrisztor-technológia egy rendkívül vékony titán-dioxid-réteg atomjait rendezgeti át elektromos impulzusokkal rendkívül kis mértékben (akár csak egyetlen nanométerrel helyezve arrébb egyetlen atomot). Az anyag ellenállása már ettől érzékelhetően, leolvashatóan megváltozik - és az áram lekapcsolását követően is az új állapotában marad (vagyis megőrzi az új információt) - így tehát a memrisztorok fogyasztása is igen alacsony lehet.
Mindemellett további előnyük egyrészt, hogy a mai félvezető tranzisztoroknál szerkezetileg is lényegesen egyszerűbbek - másrészt pedig egyaránt használhatóak adattárolásra és adatfeldolgozásra is. Mi több, nagyon úgy néz ki, hogy eleve feleslegessé tehetik az IBM, az Intel és mások által fejlesztett, igazából még meg sem született fázisváltó memóriákat is, mivel azoknál a kapcsolási folyamat lényegesen lassabb, és jóval több energiát is igényel.
Végül, de nem utolsósorban említésre érdemes az a tény is, hogy a memrisztorok térben, rendkívüli sűrűséggel is elrendezhetőek. Túl azon, hogy ez egy újabb dimenziót ad az eddig alapvetően "lapos" elrendezési lehetőségekhez, Dr. Leon O. Chua, a memrisztorok eredeti ötletgazdájának elmondása szerint egyben közelebb visz a valóban "agyszerű" számítógépek megalkotásához is, mivel lényegüket tekintve az agyunk szinapszisai is biológiai memrisztorokként működnek. Chua kereken ki is mondta: "Most már valódi agyakat is építhetünk".

































