Nemrégiben két különböző kutatóintézet is előállt a maga megoldásával az elektronikus eszközök nemkívánt hőtermelésének hasznosítására; Kaliforniában szilícium nanoszövettel alakítják árammá, Ohióban pedig extra számítókapacitást biztosítanak általa.
A Kaliforniai Technológiai Intézet (Caltech) eljárása a kutatók állítása szerint minden eddigi hasonló próbálkozásnál olcsóbb, hatékonyabb és környezetkímélőbb: befogják és lelassítják a hőt közvetítő rezgéscsomagokat (ún. fononokat) - így pedig már be is tudják takarítani az energiájukat.
Ezt egy 22 nm vastag szilíciumlap segítségével oldották meg, amelyben 11-16 nm széles lyukakat hoztak létre, egymástól 34 nm távolságra. Ennek következtében a lap hővezető képessége drasztikusan lecsökken, viszont az áramot továbbra is jól vezeti. A kísérleteket még folytatják különböző anyagokkal és lyuk-elrendezésekkel, de az alap már megvan és működik.
Az Ohiói Állami Egyetem (OSU) egy speciális félvezetővel (gallium-mangán-arzenid) reprodukáltak egy Japánban már két évvel ezelőtt, egy szimpla fémdarabbal megvalósított spintronikai eredményt, jelesül a hő általi spinpolarizálást (spin-Seebeck-hatás); az ohiói újítás lényege annyi, hogy az általuk használt félvezető hatékonyabb számítástechnikai célokra.
A spintronika az elektronok forgását (spin) használja adatok írására és olvasására; ez a folyamat önmagában nem termel hőt, ezért ha a másutt (például egy hagyományos elektronikai eszközben) keletkezett hőt lehet felhasználni spintronikai műveletekre, úgy az kétszeres haszon, mivel egyszerre gondoskodik a hő felhasználásáról és a számítókapacitás további hőtermelés nélküli fokozásáról.


































