1. Bevezető és specifikáció

Ősszel járt nálunk a Hewlett-Packard felsőkategóriás üzleti sorozatának, az Elitebooknak a 14”-os változata, amely minden elismerésünket kivívta, hiszen remek anyaghasználatának, masszív házának, kiváló billentyűzetének és halk működésének hála elnyűhetetlen érzést kölcsönzött nekünk arra az egy hétre, ameddig nálunk vendégeskedett. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és több HP gép is megfordult a kezeink között, viszont mostanáig kellett várnunk, hogy megkaparinthassuk a gyártó legújabb Elitebookjait, azok közül is elsőként a 15,6”-os verziót, a 8560p-t.

A változások már az előzetes szórólapokon és marketing anyagokon tetten érhetők voltak, hiszen nem csak belsejét, de külsejét tekintve is szakított a gyártó korábbi generációjával. Az Intel Arrandale architektúra természetesen már a múlté és méltán népszerű Sandy Bridge vette át a helyét, de gondolják el, milyen izgalmas lehet az új széria, ha a hardverváltozás az újdonságok közül a legkevésbé érdekes a listán. A márka hazai képviselete látszólag semmit nem akart a véletlenre bízni, hiszen az egyik legjobban felszerelt modellt küldte el szerkesztőségünkbe.

Gyakorlatilag a mobil internet kapcsolatra képes 3G modemen kívül mindent megkapunk, amire szükségünk lehet. Nagysebességű adatátvitelt USB 3.0 és eSATA csatlakozókon keresztül is lebonyolíthatunk, mikor éppen melyik kell, hogy kéznél legyen, de van kikapcsolt állapotban is áramot biztosító USB 2.0-s port is. Bivaly erős processzor, sok memória, gyors merevlemez, dedikált videokártya, dokkolási lehetőség, 3 év garancia. Sokáig lehetne sorolni a legújabb Elitebook érdemeit, de minket inkább az érdekelt, mi bújik meg a felszín alatt, hiszen jó specifikációt bármelyik gyártó tud alkotni, kiváló notebookot viszont nagyon kevesen. A 32 bites Windows-ért üzleti szegmensről lévén szó, nem haragudhatunk, de jó tudni, hogy természetesen 64 bites rendszerrel is megvásárolhatjuk a gépet.

A termék mellé szinte hihetetlen mennyiségű kiegészítőt kapunk, amelyet már a szokásosnál háromszor nagyobb dobozból is sejtettünk. A tesztgép különlegessége egyértelműen a dokkoló egység volt, amelyhez nem egy, hanem rögtön két tápegységet is kaptunk. A rengeteg csatlakozó mellett ugyanakkor fel kell, hogy hívjuk a figyelmet arra is, hogy az egység sajnos nem támogatja az USB 3.0-s szabványt, így, ha szeretnénk élvezni az új technológia előnyeit, mindenképpen a notebookhoz kell csatlakoztatnunk a kívánt eszközöket. A három video kimenetből egyszerre kettőt tudunk használni, ezt is érdemes fejben tartani. Sok vállalat használ mind a mai napig soros portot, így ők bizonyára értékelni fogják, hogy mind a gépen, mind a dokkolón megtalálható egy-egy ilyen csatlakozó. A képeken ugyan nem szerepel, de akárcsak eddig, most is kapunk egy táskát és egy USB-s optikai egeret a készülék mellé.

2. Hardver

Az előd modellnél keserű szájízzel vettük tudomásul, hogy az integrált videokártya ellenére bizony tud zajt és meleget is produkálni a gép, az ott mért 74 fokos csúcshőmérséklet inkább átlagos, mintsem jó eredménynek számított. Nos, a helyzet az, hogy ezen a téren a 8560p sem dicsekedhet, ugyanis üresjáratban is közel 50 fokos hőmérsékletet mértünk mind a processzor, mind a videokártya részéről, míg maximális terhelés hatására mindkét hardver hőmérséklete bőven 80 fok fölé kúszott. Ettől függetlenül nem csapott nagyobb zajt, mint a tavaly ősszel nálunk járt 8440p, és a burkolat sem adott át túl sokat a felforrósodott levegőből.

A Windows pontszámok természetesen szép nagyok voltak, amelyen nem lepődtünk meg. Ha csak a processzor erejét tekintjük (maximális órajele 3.4 GHz), akkor egy erős középkategóriás asztali gép teljesítményét könnyedén hozná a gép. A videokártya már egy kicsit más tészta, a 160 shader egységgel rendelkező Radeon HD6470M ugyan támogatja a DirectX 11-et és grafikus processzorának órajele is magas, de a csekély memória sávszélesség egy kicsit visszafogja a kártya erejét. Korábban a HP az NVIDIA olcsóbb Quadro NVS modelljeit építette felsőkategóriás üzleti gépeibe, de úgy látszik, hogy mára ők is belátták, hogy a mobil szegmensben az AMD jobb alternatívákat kínál. Ugyanakkor sajnálatos tény, hogy a Quadro opciót teljesen kiszedték a szériából, így aki például AutoCAD-ezni szeretne, annak be kell érnie az AMD Radeonjaival. Szintén érthetetlen, miért nem lehetett megoldani a váltogatható videokártyák lehetőségét, hiszen üresjáratban bőven elég a processzorban található Intel HD Graphics 3000, ráadásul az üzemidőn is lehetett volna vele javítani. A sok memóriát kedvelőknek örömteli hír, hogy a manapság átlagosnak mondható 4 GB egyetlen modulként került bele a 8560p-be, így a másik foglalatba könnyedén beletehetünk még egy ugyanilyet.

A merevlemez mindössze 250 GB-os volt, viszont egytányéros (nem meglepő módon), így hihetetlen gyors működést produkált a mobil HDD-k körében. A 100 MB/s-ot megközelítő fájlkezeléses értékek messze a kategória legjobbjává teszik. A Fujitsu vinyó előnye továbbá az alacsony zajszint is és bár szenzorral nem lehetett a hőmérsékletét kideríteni, a hátsó burkolat levétele után kézrátétellel megállapítottuk, hogy ezen a téren sincs szégyenkeznivalója a negyed terás egységnek.

Bár üzleti gépeknél szinte teljesen elhanyagolható szempont a hangszórók minőségének kérdésköre, mi természetesen nem hagyhatjuk ki ezt a részt tesztünkből, hiszen minden más modell esetében is fülre vételezzük a miniatűr membránokat. Nos, ezen a téren már a 8440p is büszke lehetett gyártójára, de a 8560p-nek sikerült még egy lapáttal rátenni erre a sikerre. Azt nem mondanánk, hogy zenehallgatásra nem találunk jobb vételt ennyi pénzért, de jó tudni, hogy ha kell, nem csak a prezentációkban lévő hangokat érdemes vele megszólaltatni.

3. Ergonómia és kinézet

Talán az egyik, ha nem a legfontosabb változás a gép külsejét érintette, amely a korábbi Elitebookokhoz képest jelentősen megváltozott. Az előző 8-as generáció viszonylag sokat örökölt a korábbi családból, a mostani 8560p viszont teljesen új dimenzió a HP üzleti vonalán. Egy csavart nem tudnánk mondani, amely közös a most futó és a leköszönő modellben, de ez nem is feltétlenül baj. A korábbi generációt is nagyon szerettük és az újjal sem vagyunk másképp. A dizájn egyre inkább tolódik el a MacBook Pro felé, talán ezért lehet külföldi fórumokon szkeptikus megjegyzéseket olvasni a termékkel kapcsolatban, ám ha a sajtósok véleményét is átfutjuk, akkor rögtön látható, hogy ez a hasonlóság abszolút jót tett a szériának. A továbbra is magnéziumból és alumíniumból készülő burkolat rettenetesen robusztus, tényleg elpusztíthatatlan érzést kölcsönöz a gépnek. Az alsó burkolat teljesen megváltozott, most már elég csak eltolni az akkumulátor rögzítésére szolgáló pöcköt és egy erőteljes mozdulattal eltávolíthatjuk az alkatrészeket takaró fedőlemezt. Látható, hogy egy területen a HP még mindig a Lenovo után kullog, ez pedig a merevített váz kérdésköre, amelyet utóbbi évek óta alkalmaz, jelen tesztalanyunk gyártója pedig továbbra sem óhajt bevezetni. Tény, hogy lehet élni RollCage nélkül, de nagyon várjuk már a pillanatot, amikor nem csak egy márkánál emelhetjük ki a létezését. A zsanérok piszok erősek, ettől függetlenül viszonylag könnyedén nyitható és csukható a készülék, a korábbi nem túl sikeres mechanikus zárszerkezetet egy látszólag életképesebbre cserélték.

A folyadék elvezetésre képes billentyűzet közelről és messziről is kiköpött MacBook Pro koppintás, de a legjobb az egészben, hogy nem csak a megjelenést, de a gépelés komfortérzetét is sikerült átemelni a patinás modellből. Billentyűzetvilágítás továbbra sincs, illetve van, de mégse. A webkamera mellett megtaláljuk ugyan a kávába bújtatott és gagyi módon nyomásra előpattintható miniatűr lámpát, de amint elkezdünk gépelni, a kezünkkel gyakorlatilag el is vágjuk a fény útját, így legfeljebb az ujjainkat tudjuk jobban kiismerni a sötétben, a gombokat biztosan nem.

A touchpad óriási méretnövekedésen ment keresztül, gyakorlatilag kétszer akkora, mint az eggyel korábbi modell esetében és ez nagyon jót is tett neki, hiszen a 8440p/8540p-nél valljuk meg, kicsi volt a rendelkezésre álló terület. Itt gigászi, utoljára ekkora navigálásra alkalmas placcot a már említett MacBook Pro-nál láttunk. A multi-touch mozdulatokat is támogató touchpad felülete ugyanakkor nagyon finom műanyagból készült (szemben az üveggel), egyetlen hátránya, hogy a használat hamar meglátszik rajta (lásd kép) és pár hét után kemény feladat lesz a foltok eltüntetése. A bal és jobb egérgombok, valamint a pöcökegérhez (Pointstick) tartozó gombok egyaránt puhán, halkan és könnyedén járnak, használatuk során úgy érezzük, hogy egy minőségi gépet kaptunk a pénzünkért.

A csatlakozók garmadájáról már volt szó a bevezetőben, de érdemes megemlíteni még, hogy az ExpressCard mellett megtaláljuk a kategóriában elengedhetetlen SmartCard olvasót is, a memóriakártya olvasó viszont egészen hátulra, az USB2-es foglalatok alá került. A jól bevált kék színt esztétikai okokból nem kapták meg az USB 3.0-s csatlakozók, de az SS feliratot igen. Ettől függetlenül érdemes tudnunk, hogy ezek a portok a jobb, míg a régebbiek a bal oldalra kerültek. A HDMI-t végleg nyugdíjazta a cég az üzleti gépeknél, a 8560p-n is már csak DisplayPortot találunk (melyet természetesen átalakíthatunk egy külön beszerezhető adapter segítségével HDMI-re).

A készülék egyik nagy erőssége a nagylátószögben olvasható 1600x900-as matt kijelző. Bár színvilága alapbeállítás szerint kicsit hideg (és enyhén lilás), ezt szoftveresen korrigálva láthatjuk, hogy egy nagyon jó panelt kapunk, amelynek mind a vízszintes, mind a függőleges látószöge jobb az átlagnál, de főleg előbbiben nyújt kiemelkedőt. A fényerő tartomány nagyon tág keretek között szabályozható, van külső fényérzékelő és természetesen a szöveg megjelenítés is borotvaéles. A panel a kisebb felbontásokat is meglepően jól kezeli, ha esetleg bárkinek szüksége lenne a natívtól eltérőre. A HD webkamera ugyanakkor inkább átlagos képminőséget biztosít, mintsem kiemelkedőt, de a dupla mikrofonos kiegészítéssel remekül használható konferenciabeszélgetések lefolytatására.

4. Teszteredmények

A teljesítményteszteknél a processzorra voltunk kevésbé kíváncsiak, főleg az egycsatornás memória használat és a 32 bites operációs rendszer miatt. Jól látható, hogy itt-ott nyögvenyelősen sikerült csak megelőzni a valamivel lassabb Core i5-2520M-et, de aggodalomra semmi ok, 64 bites Windows 7 esetén (és még egy memória modullal) már nagyobb különbségeket láttunk volna, még ha nem is sokkal.

A videokártya jól láthatóan egész jól boldogul a játékokkal közepes beállítás mellett, gyakorlatilag a GeForce GT 520M-mel karöltve képviselik a középkategória alját (vagy a belépő szint tetejét, nézőpont kérdése). Az előd modellben található Quadro NVS 3100M-nél mindenképpen gyorsabb az AMD megoldása, ráadásul, mindjárt látni fogjuk, hogy nem is igazán fogyaszt többet.

Történt ugyanis, hogy a korábbinál erősebb hardver a nagyobb kijelzővel jobb üzemidőt produkált. Ilyenkor fáj belegondolni, mekkora adu ász lett volna egy váltogatható videokártya opció. Nem mintha a HD6470M olyan bődületesen sokat fogyasztana, de akkor is felesleges az esetek többségében, amikor az ember úton van és Excelezik a temérdek makróval és függvénnyel. Érdemes figyelembe venni, hogy az általunk kapott eredmények a legalacsonyabbak, amit a legújabb Elitebooktól elvárhatunk, ugyanis kapható kiegészítő akkumulátor hozzá, de rendelhetjük nagyobb teleppel úgy egyébként is – mint minden üzleti gép esetében. Aki tehát belenyúl a zsebébe, az könnyedén kihozhat akár 10 óra feletti üzemidőt is ugyanezzel a hardverrel.

5. Értékelés

Összességében mi mást is mondhatnánk, mint hogy elégedettek vagyunk a HP legújabb Elitebookjával, amely továbbra sem tökéletes, de egy stílusos és abszolút szerethető munkagép tud lenni a mindennapokban. Míg az elődről a robusztusság, a 8560p-ről inkább az elegancia az, amely sugárzik, ennek ellenére egy nagyon masszív, viszonylag halk és hosszú üzemidővel rendelkező termékről beszélhetünk. A sok csatlakozó, a jól használható dokkoló, a remek kijelző, a kiváló ergonómia mind-mind a gép erősségei közé tartoznak, míg a mérleg másik oldalán a vártnál magasabb hőmérsékletek, a váltogatható videokártyák hiánya és a továbbra is elavult billentyűzetvilágítás szerepelnek. A jól felszerelt, minden földi jóval ellátott típusokért közel fél milliót is elkérhet listaáron a gyártó, de ha összehasonlítjuk a piac többi szereplőjével, akkor láthatjuk, hogy a HP megoldása hasonló áron kelletti magát, mint a Dell vagy a Lenovo termékei. Ha fontos számunkra a gép megjelenése, a kiváló ergonómia, esetleg a kijelző minősége vagy a csatlakozók garmadája, akkor érdemes elgondolkodni a legújabb Elitebookon. Úgy gondoljuk, hogy az elpusztíthatatlanság érzését továbbra is a Lenovo biztosítja a Thinkpad T sorozattal, de szépen lassan a HP kezd egyre közelebb kerülni, és ha egyszer ők is megcsinálják a maguk teljes értékű Rollcage-ét (jelenleg csak a kijelző mögött van merevítés), akkor a Lenovo komoly gondban lehet. Ha beérjük lassabb hardverrel és gyengébb kijelzővel, akkor a 8560p-t már kicsivel 330 ezer forint felett is hazavihetjük.

A Hewlett-Packard Elitebook 8560p-t a márka hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Pro:

+ minőségi fém burkolat

+ remek matt kijelző

+ jó billentyűzet

+ kiváló touchpad

+ rengeteg típusú csatlakozó

+ dokkolási lehetőség

+ cserélhető optikai meghajtó

+ második akkumulátor hely

+ gyors hardverek

+ 3 év garancia

+ dokkoló (modellfüggő)

Kontra:

- terhelésnél lehetne egy kicsit halkabb…

- …és hűvösebb

- azonos kondíciók mellett a legnagyobb ellenfél (Lenovo Thinkpad T520) olcsóbb

Hivatalos oldal: Hewlett-Packard

Vásárlás: iPon webáruház