A "videók DNS"-e alatt egy olyan azonosítót értenek a Tel Avivi Egyetem kutatói, ami nem egyes fájlokat, hanem magát a videótartalmat azonosítja, így azt a legkülönfélébb változataiban (szín-, árnyalat-, fényerő-, felbontás- vagy méretmódosítás után) is felismerhetővé teszi.
Ez az azonosító pedig úgy alakul ki, hogy a videó képanyagára láthatatlan rácsrétegeket helyez a program, amik alapján egy numerikus kódot fűz a videóhoz annak a látható tartalma alapján. Innentől pedig, ha a videó tulajdonosa arra kíváncsi, nem-e terjednek a neten annak a kalózmásolatai, úgy egyszerűen ugyanezt a kódot - vagy annak a módosult változatait (ami még akár komplett jelenetek eltávolítása vagy beiktatása esetén is felismerhető marad) - kell kerestetnie a rendszerrel a gyanúsított helyeken.
A rendszert Dr. Alex Bronstein fejleszti a testvérével, Michaellel, valamint Ron Kimmel professzorral együtt. Dr. Bronstein elmondása szerint erre az eljárásra valóban a "genetikus" a legmegfelelőbb jelző, mivel a videók így létrehozott azonosítói éppoly egyediek, mint az élővilág egyes tagjainak saját DNS-e, és éppen olyan egyértelmű azonosítást tesznek lehetővé - ide értve az esetleges belepiszkálások leleplezését is.
Ezen a ponton említésre érdemes, hogy a Granadai Egyetem kutatói is alkottak nemrég egy hasonló rendszert - annak azonban elvileg valamivel korlátozottabbak a lehetőségei, mivel az megadott pózokban szereplő, vagy meghatározott mozgássorokat végrehajtó alakokat keres, így ha a megfelelő jeleneteket vágják ki, az már lényegi nehezítést jelenthet a rendszernek, ellentétben Bronsteinék friss megoldásával.


































