Galaxy Tab S2

Bő egy évvel ezelőtt futott be az első Galaxy Tab S széria, ami visszahozta a Samsung táblágépes kínálatába az AMOLED kijelzőket. Ahogy az okostelefonoknál, úgy a tábláknál is az S betű a Galaxy vonulat csúcsát jelenti, és anno nem is kellett csalódnunk, az első generációs gépek elég kemény ellenfelei voltak a kategóriát uraló iPad-eknek. Az óriási felbontású Super AMOLED kijelzők gyönyörűek voltak, a hátlap mögött megbúvó Exynos chip igen komoly izomzattal rendelkezett, és megannyi extra is várta, hogy felfedezzük őket. Persze van, akinek semmi sem elég, így például a fém fétisiszták letudták az egészet egy vállrándítással és mentek tovább.

Mivel az utóbbi egy évben a felsőkategória nem fejlődött olyan látványosan, a Samsung mérnökei inkább az irányváltás mellett döntöttek az új generációnál. A Super AMOLED panel természetesen maradt, viszont átment 4:3-as képarányúba, és a pixelszáma is csökkent, ha nem is sokat. Az új felbontás 2048*1536 képpont, ami szép és jó, csak éppenséggel elvesztett az S család valamit, ami megkülönböztette az iPad-ektől. Immár (majdnem) ugyanazokat az átmérőket és ugyanazt a felbontást kapjuk, mint a konkurenciánál. Az Apple anno az iPad Air bejelentésekor feldobta a labdát, hogy mennyire vékony a gépük, amit lecsapott anno a Samsung, majd jött az Air 2 és megint az almások oldalán pattogott a labda. Egészen mostanáig, ugyanis a Tab S2 család 8 és 9,7 colos változata is csak 5,6mm vastag, úgyhogy jelenleg ezek a világ legvékonyabb táblagépei, és még pillekönnyűek is. Persze a fogyókúrát sosem adják túl olcsón, mint az a specifikációs táblázatból is látszik, az akkumulátor látta kárát a karcsúsításnak.

Ahogy az előző generációnál, most is vannak 4G-s változatok, valamint tárhelyben is válogathatunk. Mi a 8 colos változatot kaptuk tesztre, de a fizikai jellemzőket leszámítva ez szinte mindenben egyezik a 9,7 colos variánssal. Az első S-ekhez képest sajnos kukázták az infra portot, amit biztos sokan sajnálni fognak, és NFC chip sincs, ami talán egy táblánál még nem kihagyhatatlan dolog, de a felsőkategóriában azért már bevezethetnék lassan. Van viszont ujjlenyomat olvasó a telefonokból örökölve, nem túl meglepő módon a Home gomb alatt rejtőzik, így bárki könnyedén frissítheti az NSA adatbázisát. A kamerák felbontása nem változott, de… újabb fájó pont, a led-es villanó eltűnt a hátsó egység mellől. Na de mielőtt mindent lelövünk előre, vegyük gyorsan szemügyre a 8 colos Tab S2-t.

Fizikai jellemzők

A tesztpéldány nem bolti dobozban érkezett, így a tábla mellett csak a szokásos töltőfej és a hozzá való USB kábel lapult, de információink szerint a teljes csomag is csak némi olvasnivalóval tér el ettől. Első kézbevételkor minőségérzetre nagyon rendben van a gép, és tényleg feltűnő, hogy milyen vékony, úgyhogy akinek minden milliméter számít, ne is keressen tovább.

Aki látott mostanában Samsung gépet, azt az előlap nem igazán fogja meglepni. A nagy részét természetesen a Super AMOLED képernyő teszi ki, alatta a hardveres gombokkal, felette pedig a fényérzékelővel és a kamerával. Az ujjlenyomat érzékelő a frissebb változat lehet, mert ritkán kérte, hogy ismételjük meg az ujjlehúzást, viszont ha vissza akarunk térni a főképernyőre, elég határozottan kell megnyomni a home gombot. A képernyő nem túl meglepő módon még mindig gyönyörű, de automata beállítás mellett finomabban bánik a fényerővel, mint elődje. Elvileg ha szükséges, akkor brutális fényerőre is képes, és napsütésben is tökéletesen látszik, de az utóbbi egy hétben a Nap nem igazán kooperált velünk, hogy ezt kipróbálhassuk. Azért ha megvilágítottuk a fényérzékelőt, akkor tényleg a többszörösére emelte a fényerőt az S2, szóval valószínűleg nem lenne gond vele nyáron sem a szabadban.

Fém detektoros olvasóinknak van egy jó és egy rossz hírünk. A jó az, hogy van fém a gépházban, a rossz az, hogy nem az egész az. Az A szériás telefonokkal bevezetett elvet követi a gép dizájnja, tehát az oldalai fémből készültek, az alja viszont már nem, valószínűleg a rekord vékonyságot nem is lehetett volna elérni fémmel. A hátlap egyébként nem túl izgalmas, teljesen letisztult, sallangmentes az egész, a kamerán kívül (amihez nincs villanó) csak némi felirat és a tokok csatlakozási pontjai várnak minket. Az eltérő méretek miatt természetesen az első széria kiegészítői nem használhatóak az újdonságokhoz.

Körbefutva a táblagép peremén bal oldalt nem vár minket semmi, jobb oldalt a hangerőszabályzó és bekapcsoló gombok figyelnek, alul pedig ott van az audió csatlakozó és a microUSB 2.0 is, körülvéve a két apró hangszóró nyílásaival. Ezeknek nem igazán tudtunk örülni. Nem a hangminőség miatt, mert táblás viszonylatban teljesen rendben vannak, hanem mert egy oldalra került mind a kettő. Amíg állított formában használjuk a gépet addig nem zavaró, de a legtöbbször ha videót nézünk, akkor elfektetjük, és így akárhogy is tartjuk, mindig vagy jobbról vagy balról fog jönni minden hang. Kicsit már 8 colon is zavaró, a nagyobb változaton pedig még inkább az lehet. Az elődön még alul és felül is volt egy-egy hangszóró.

Teljesítmény, kamera, üzemidő

Teljesítmény

Már az első szériának sem volt miért szégyenkeznie, de a Tab S2-k szintet léptek teljesítményben. A Samsung az egyik legerősebb chipjét, az Exynos 5433-at pakolta a gépházba, ami négy-négy A53-as és A57-es ARM processzormaggal, valamint egy igen magas órajelen járatott Mali-T760 MP6-os grafikus vezérlővel falja a biteket. Lefuttattunk pár tesztet érdekességképpen, és a kapott eredmények elég impozánsak lettek. Játékok alatt ráadásul még az alacsonyabb pixelszám is segít az elődhöz képest, úgyhogy még szembetűnöbb a generációváltás.

A rendszer maga akadásoktól mentesen futott, még azután is, hogy belaktuk a szoftvereinkkel, és telepakoltuk widgetekkel. Hosszú távon persze nem tudjuk, hogy bírja majd a kiképzést, de az első hetes tapasztalataink nagyon pozitívak voltak.

Kamera

Anno azt írtuk, hogy a Tab S főkamerája táblagépes mezőnyben nem is rossz, ám azóta eltelt egy év, és az utódnál lespórolták a hátlapról a LED-es villanót, miközben pluszokat nem igazán kaptunk. Szükségmegoldásnak még így sem rossz, lehet vele egész jó képeket lőni, de már egy középkategóriás mobiltelefon is megmosolyogja a teljesítményét. Videózni maximum 1440p-ben tud, 30 fps-sel, és a minőség ha van elég fény, egész jó.

Üzemidő

Az üzemidőtől féltünk a legjobban, hiszen az akkumulátort némileg megnyesték a Samsung mérnökei, és hiába ügyeskednek szoftveres optimalizációkkal, a legnagyobb fogyasztó a megjelenítő marad, annak meg maximum a fényerejét lehet levenni (lehet, hogy ezért tűnt egyébként úgy, hogy automata módban a tábla óvatosabban bánik a fényerővel). Az energiatakarékos opciók ezúttal is megmaradtak, tehát ha a túlélésre játszunk, akkor még mindig van ultra-takarékos üzemmód, amivel nagyon sokáig elvan a gép, cserébe azonban alig használhatunk pár programot (facebook, böngésző, számológép, S tervező, óra és jegyzet az alap kínálat), valamint a képernyő is átmegy fekete fehérbe.

Normál módban azonban böngészéssel sikerült körülbelül ugyanúgy 6-8 órát kihoznunk az S2 8.0-ból, míg filmnézéssel meglehet a 10 is, szóval hasonló szinten áll a gép, mint a tavalyi modell. Még játékok alatt sem éreztük, hogy jobban merülne, pedig ott izzad rendesen a SoC.

Rendszer

A Galaxy Tab S2-kön Android 5.0.2 fut, természetesen a Samsung saját felületével. A tavalyi Magazine UX-nek azonban már nyoma sincs, a helyét a Galaxy S6-on is látott újságos oldal vette át, amit szépen testre lehet szabni, de magyar tartalmak nem igazán vannak rajta, így a többség valószínűleg a kikapcsolása mellett dönt majd. Szoftveres oldalon egyébként kapunk egy rakás extrát, de ezúttal szinte csak az van előre telepítve, aminek értelme is van, nincs teleszemetelve a rendszer. A teljes értékű Office szoftvercsomag például elég hasznos lehet, és kapunk pár magyar magazint is, valamint 100GB online tárhelyet 2 évig. A Galaxy Essentials alatt megtaláljuk letölthető formában a többi extra programot, így például ha valaki hiányolná a tavalyi Kids Mode-ot, az itt megtalálja.

A Galaxy Gifts-es ajándékszórásból sem marad ki a tábla, ezen belül olyan dolgokat találni, mint három hónap ingyenes Deezer használat vagy a Kindle for Samsung, melynek keretein belül 1 éven keresztül választhatunk havonta egy könyvet, amit ingyenesen megkapunk. Ezek mind olyan dolgok, amik növelik a tábla értékét, érdemes lehet számolni velük. Van osztott képernyős használat is, ami egy táblánál tényleg hasznos lehet. Az app váltáskor lehet aktiválni, hosszan nyomva a gombot pedig felugrik a listája az így használható programoknak, és még el is menthetjük a kedvenc párjainkat.

Az ujjlenyomat olvasóval nem csak a táblát oldhatjuk fel, hanem ha akarjuk, akkor a böngészőben mentett jelszavakhoz is hozzáférhetünk vele, így nem kell mindig beírni őket, elég csak lehúznunk az ujjunkat. Van privát mód is, amely fájlokat ez alá berakjuk, azok a normál módban még csak látszódni sem fognak sehol. Ezt is lehet védeni jelszóval, vagy biometrikus azonosítással.

Verdikt

Őszintén megvallva vegyes érzelmekkel adtuk vissza a Galaxy Tab S2 8.0-t. Az első generációhoz képest egyértelműen előrelépés az erősebb SoC, a nagyobb tárhely, és nagyon szerettük a letisztult rendszert a leszedhető extrákkal. A 4:3-as képaránynak, bár kezd újra divatba jönni az androidos készülékeknél, annyira azért nem örültünk, multimédiás tartalmaknál nagyobb volt az előd hasznos felülete, míg persze szöveg olvasásra ez jobb lehet, szóval egyéni preferencia, hogy kinek mi a fontosabb. Ami viszont egyértelmű negatívum, hogy egy oldalra pakolták a mérnökök a hangszórókat, és eltüntették az infrát, valamint a villanót a főkamera mellől. Utóbbi kettő lehet, hogy a tömörítés áldozata lett, mert a világbajnok mérethez valahol kompromisszumokat kell kötni, az biztos, de azért még így is nehezen magyarázható a segédfény hiánya. Összességében nézve az új generáció jobb is lett, meg nem is, mint az első. Szerettük, de már nem volt meg az a „wow” faktor, mint egy éve.

A Galaxy Tab S2 8.0-t a Samsung hazai képviseletétől kaptuk kölcsön tesztelésre, ezúton is köszönet érte.