Sikeresen megalkották a Yale Egyetem kutatói az első működőképes kvantumprocesszort. A képességei persze még igencsak szerények - mondhatnánk úgy is, hogy az egység még rendkívül egyszerű -, de kiindulópontnak már egy szép eredmény.

Ez a mintapéldány konkrétan két qubit-tel (kvantum bittel) dolgozik; ezek lényegében "mesterséges atomok", amelyeket ugyan darabonként egymilliárd alumínium-atom alkot, ám mégis egyetlen atomként viselkednek. Különlegességük pedig a kvantummechanika szürreális törvényeiből kifolyólag az, hogy a hagyományos "ki" és "be" állapotokon kívül egyszerre több állapot "szuperpozíciójában" is lehetnek - ami így jóval több információ tárolását és feldolgozását teszi lehetővé.

Jelenleg ugyan a qubitek meglehetősen instabilak - a mintapéldány mindössze egy mikromásodpercig tudja egyben tartani őket -, ám arra már ez is elegendő, hogy egyszerűbb algoritmusokat (például egy keresést) sikeresen lefuttathassanak rajtuk. Egymással a qubitek ún. "kvantumbusz" útján kommunikálnak - az őket összekötő vezetékek mentén közlekedő, információközvetítő fotonokkal.

Ezen első siker után a következő feladat az lesz, hogy minél tovább stabilan tudják tartani a qubiteket, amik így már jóval összetettebb algoritmusokat is kezelhetnek majd. Emellett további qubiteket is csatlakoztatnak a kvantumbuszhoz; mivel pedig minden egyes újabb qubit exponenciális teljesítménynövekedést eredményez, a lehetőségek bizony rendkívül ígéretesek. A kutatók óvatosan fogalmaznak ugyan, de ha továbbra is ilyen jó ütemben tudnak haladni, akkor a kvantumszámítógépek kora akár meglepően "rövid" (években mérve) időn belül is ránk köszönthet.