1. Bevezető és specifikáció

Vannak cégek, amelyek igyekeznek a piac minden létező szegmensét lefedni portékájukkal. A Lenovo-n és a Hewlett-Packardon kívül a Dell is ilyen, így nem csoda, hogy a nyár egyik legmeglepőbb ajánlatát tették a felhasználók elé. A többség szereti az üzleti szegmensbe tartozó notebookokat, mert ha nem is feltétlenül szépek, de strapabírók, masszívak, matt kijelzővel, dokkolási lehetőséggel és jó billentyűzettel rendelkeznek, ráadásul borzasztó hosszú a jótállási idejük. Igen ám, de ezek a gépek alapvetően erős hardverrel kerülnek a piacra, legalábbis, ami a processzort illeti, így aztán nem meglepő, hogy az alapból magas árcédulát ezek a jelentéktelennek tűnő tényezők tovább srófolják. Bár léteznek „olcsósított”, belépő üzleti modellek, még ezek se nevezhetők kifejezetten olcsónak, hiszen 200 ezer forint körül indulnak.

A Dellnél viszont okos és pénzéhes emberek dolgozhatnak, ugyanis régi álmunkat váltották valóra azzal, hogy a Latitude E5520-ból készítettek egy olyan változatot, amely Európa keleti felén alighanem sikerre lesz ítélve. Mi van ugyanis akkor, ha a felhasználókat nem érdekli a hardver, ők csak az üzleti gépek külső szemmel is látható előnyeit szeretnék élvezni valamivel kevesebb pénzért? Nos, ők E5520m-et fognak venni. Sokan és sokat.

Látszik, hogy a recept szinte fájdalmasan egyszerű. Bajlódjon a fene a legújabb Intel hardverekkel, vásároljuk fel a chip óriástól a rég kifutott példányokat, úgyis bagóért meg fogunk vele egyezni, hiszen nagy tételben gondolkodunk. A Core 2 Duo név a többség számára attól függetlenül is jól cseng, hogy tudnák, milyen régi architektúrára épül. Az integrált videokártya az alap feladatokra úgyis alkalmas lesz, nagyfelbontású filmet is lehet vele nézni, a mai megoldásoknál nagyjából semmivel nem fogyaszt többet – cserébe jóval lassabb. A sikeres recepthez a gyártó ráadásul mindent meghagyott, amit maga az E5520 tartalmaz, így van egy nagy és gyors merevlemezünk, Bluetooth, gigabites hálózat, WiFi, eSATA, firewire, dokkoló csatlakozó, HDMI, matt kijelző, nagykapacitású akkumulátor és 3 év garancia – hoppá. Az árcédula vérlázítóan pofátlan számot tartalmaz, de az eufória közben ne feledkezzünk el arról a tényről, hogy az operációs rendszert nekünk kell beszerezni a termékhez, a meghajtó programokkal egyetemben, ugyanis azt még lemezen se mellékeli a gyártó az E5520m-hez (ejnye), így irány az internet.

Egy fele ekkora képre is bőven elfértek volna a dobozban található kiegészítők, hiszen a tápegységen (65W) és némi leíráson kívül a FreeDOS-t helyreállító lemezt kapjuk csak meg.

2. Hardver

Üzleti gépeknél nem nagyon szokás zajszintről beszélni, mert már-már közhely, hogy egy ilyen masina minimális neszt bocsát ki magából. Az esetek egy részében viszont nem ez a helyzet, erre többször is láttunk már példát. Jó hír, hogy a Latitude E5520m nem tartozik a zajos készülékek közé, rossz hír viszont, hogy ez csak addig igaz, amíg nem terheljük le 100%-ra, akkor ugyanis már inkább egy kommersz notebook szintjét hozza. Ez részben betudható a mai processzorokhoz képest már sokat fogyasztó Core 2 Duo-nak is, de nem árt tudnunk, hogy a mostanában röpködő 30 fokos kánikulában 60 fok feletti hőmérsékletet nem mutatott ám a hőmérő, amely kiváló érték. Erre szokták mondani: valamit valamiért. Van azért egy „fílingje” annak, hogy a tűző napon is röhögve tudunk dolgozni az ölünkben lévő notebookkal anélkül, hogy megpörkölné a combunkat – az E5520m processzora ugyanis üresjáratban mindössze 36-38 fokon üzemel.

A Windows 7 beépített értékelő rendszere is megmutatja nekünk azt, amit magunktól is tudunk: az Intel GMA 4500MHD nem egy 3D-re termett videokártya, de senki sem emiatt kacsintgat majd egy üzleti gép felé, ebben biztosak lehetünk. A processzorra adott 5,7-es pontszám nagyjából egy egész ponttal kisebb, mint a legmodernebb Sandy Bridge alapú Core i3 esetében, ez alapvetően nem olyan rossz, főleg, ha eszünkbe jut, hogy a Core 2 Duo-ban nincs ám virtuális többmagúság (alias Hyper-Threading). A 2 GB memória természetesen egy modulban foglal helyet a gépben, így a mai nevetségesen alacsony RAM árak mellett szinte kötelező a vásárlás pillanatában 4 GB-ra bővíteni – ezzel az integrált videokártyának is segítünk, hiszen lényegében megduplázzuk a video memóriájának sávszélességét, amely jelen esetben nem árt.

Az egyetlen alkatrész, amely nehezebben viseli a meleget, a merevlemez. Bár köztudott, hogy a percenként 7200-at pörgő példányok sokkal inkább hajlamosak a hőtermelésre, mint lassabb barátaik, de a 48 fokot picit soknak érezzük egy ilyen masinánál. Tény, hogy feljebb nem sikerült tornásznunk ezt az értéket, de a nyári kánikulában könnyedén lesz ebből még 50 fok is. Cserébe nagyon halk és gyors is a Western Digital Scorpio Black egysége.

A hangszórók egy üzleti géphez képest elfogadhatóan szólnak, leginkább hangerejükkel tűnhetnek ki a tömegből. Filmnézéshez elegendők, de zenét már nem érdemes velük hallgatni, ha nem csak a háttérzajt szeretnénk elnyomni.

3. Ergonómia

A lényegi rész viszont még csak most következik. A gépet kézbe fogva rögtön érezzük a szálcsiszolt alumínium hűvösségét, bár fény felé tartva a készüléket látszik is, miből készült a fedőlap. A zsanérok fémből készültek, a burkolatuk viszont műanyagból. A valóságban abszolút meggyőzőek voltak, nyikorgásnak vagy bármilyen negatív tapasztalatnak nyoma sem volt. Szerencsére a kijelző körül is minőségi matt műanyagot használtak a tervezők, így valóban elmondható, hogy az egész gép mentes bárminemű csillogó anyagtól. A készüléket a hátára fordítva egyetlen dolgot láthatunk, amihez nem szokott hozzá a szemünk, ez pedig a dokkoló csatlakozója, az ingázó emberek egyik legjobb barátja. A hátlapi panel amúgy egyben lecsavarozható és minden létező hardvert megtalálunk alatta, amit cserélni tudunk.

A billentyűzet némileg változott az előző Latitude-okhoz képest, de annyit nem, hogy ne szeressük meg jelen esetben is perceken belül. Az alátámasztás szinte tökéletes, a gombok nyomáspontja kellően mély, a klaviatúra egyetlen apró pontja se mozog vagy instabil, nem találkozunk továbbá süppedős részekkel sem. A numerikus részt annyira nem szeretjük (általában, mert eltolja a billentyűzet hasznos részét középről), de szerencsére a Dellnél hiba nélkül oldották meg az elvégzendő feladatot és sehol nem nyomorították össze a gombokat a siker érdekében, maximálisan kihasználták a rendelkezésre álló helyet. Újdonság, hogy a számológép dedikált gombot kapott, ráadásul – nagyon okosan – a numerikus részen foglal helyet. Bár itthon még nem találkoztunk olyan modellel, amely kapott volna háttérvilágított billentyűzetet, de létezik ilyen, hiszen választható opció. Reméljük, a nagykereskedések igyekeznek ilyen változatokat is behozni kis hazánkba.

A touchpadról szintén csak jókat tudunk mondani, hiszen mind az érzékenysége, mind az anyagválasztása megfelelő, ráadásul a gombok könnyedén és rendkívül halkan mozognak, kezelése kényelmes és magától értetődő. Üzleti szériáról beszélünk, így nem lehet számunkra meglepetés, hogy az E5520m rendelhető touchpaddel és pöcökegérrel egyaránt – itthon egyelőre ilyen változat sincs forgalomban.

Szinte hihetetlen, mennyi csatlakozót találunk az E5520m-en. A már említetteken felül van például ExpressCard foglalat és Kensington zár is. Gyakorlatilag csak az USB3.0 és a DisplayPort maradt ki – utóbbi csoda, hiszen a HP után a Dell is nagyon rászokott a használatára, de szerencsére a sokkal közkedveltebb HDMI mellett tették le a voksukat most az egyszer.

A kijelző már ott elnyerte tetszésünket, hogy nem kapott csillogó bevonatot, de szerencsére a pozitív benyomások nem merültek ki ennyiben. A szöveg megjelenítés kellően éles, a színek is rendben vannak, egyedül a látószög az, ami átlagosnak mondható. A fényerő tartomány brutális, viszont a minimális érték túl magas, így gyengén megvilágított helyiségben is okozhat meglepetést. Elképzelhető, hogy csak a szoftverek játszottak velünk, de miután feltelepítetünk minden létező alkalmazást, amit a Dell oldaláról letöltöttünk, illetve a tesztekhez használtunk, a fényerő állítás lehetősége megszűnt. BIOS-ból természetesen működött, mindenesetre furcsa volt, reméljük, egy későbbi BIOS-szal ezt javítani fogja a Dell, mert a mindennapos használat során zavaró, főleg, hogy nincs környezeti fényérzékelő, amely automatikusan változtatná a fényerőt. Felbontás tekintetében meg kell barátkoznunk az 1366x768-cal, ugyanis az E5520m nem rendelhető ennél több pixelt tartalmazó panellel (a drágább E5520 természetesen igen). A kijelző felett lévő webkamera optikája akár HD felbontásban is képes mozgóképet rögzíteni, de 640x480-ban érzi igazán elemében magát. Képminősége elmegy, a hozzá tartozó mikrofon viszont első osztályú.

4. Teszteredmények

A teljesítménytesztek csak a hagyomány miatt kerültek be a cikkbe, meg persze azért, hogy lássuk, mekkorát fejlődött a technika az elmúlt két évben, amikor az E5520m-ben szereplő Core 2 Duo T6670 a maga 2.2 GHz-es órajelével abszolút a középkategória legnépszerűbb processzora volt.

Az idő viszont nyomott hagyott rajta, igaz, lassabb nem lett, viszont az újoncok könnyedén lekörözik, amelyben nagy szerepe van a Hyper-Threadingnek, főleg a tesztprogramoknál, amelyek profitálnak is belőle. Ettől függetlenül hiba lenne leírni az „öreget”, hiszen a mindennapos használatnál közel sem érzünk ekkora lemaradást.

A videokártya természetesen már jóval lassabb, mint a jelenlegi megoldások és hamarosan elképedve fog eszünkbe jutni, hogy nem is a processzorban, hanem a chipsetben foglal helyet, így különösen érzékeny a memória sávszélességre, amiből kevesebbet kapott jelen esetben, mintha két RAM modul foglalna helyet a gépben. Ettől függetlenül drasztikus gyorsulásra 4 GB memóriával se számítsunk, ez a cucc ennyit tud, viszont filmnézésre és az ablakok kezelésére maximálisan alkalmas anélkül, hogy döcögésre kellene számítanunk, a böngészőkben található videók gyorsítása viszont az esetek többségében nem működik, így az a feladat továbbra is a processzorra hárul.

Van viszont egy olyan terület, ahol a nagykapacitású akkumulátor és az alacsony fogyasztás még a nagy kijelző ellenére is csodákra képes, ez pedig az üzemidő. Tudva, mennyire magas a minimális fényereje a gépnek, a dokumentum olvasós teszt 7 és fél órás eredménye bámulatosan jó, de a maximális fényerő melletti full HD filmnézés bő 3 órás eredménye se piskóta. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy bő két éves technológiával állunk szemben. Véleményünk szerint a produktív munkavégzés nagyjából 4-5 órán keresztül lehetséges az E5520m-mel.

5. Értékelés

Nincs más hátra, mint hogy értékeljük a tapasztalatokat és a látottakat. Adott egy operációs rendszer nélkül 125 ezer forintba kerülő belépő üzleti gép, amely specifikációját tekintve többet kínál, mint a vele egy árban lévő nem üzleti megoldások, cserébe viszont két generációval korábbi architektúrát tartalmaz. Aki az utóbbit képes elfogadni és megbarátkozni a gondolattal, hogy nem a legújabb, legerősebb processzorral és videokártyával van dolga, az remek boltot csinálhat a Dell Latitude E5520m-mel. Ezért a nevetséges összegért ugyanis fémből készült zsanért, alumínium hátlapot, matt kijelzőt, gazdag felszereltséget, hosszú akkumulátoros üzemidőt és remek ergonómiát kapunk. A dokkolás lehetősége olyan dolog, amelyet vélhetően nagyon kevesen fognak majd kihasználni, de érdemes ezt is megemlíteni, ha már objektívek szeretnénk maradni. Bár szigorúan üzleti gépekre specializálódott szemekkel nézve az E5520 család csupán „jó” minősítést érdemelne, abban az árkategóriában, ahol jelenleg tartózkodik, egyszerűen brutálisan jó vételnek számít és ezt a vártnál olykor hangosabb hűtőrendszer és a melegedő merevlemez se tudja érdemben befolyásolni. Ahogy a modern, tanult fiatalok mondják: instant get – de csak annak, aki tudja, miért választja a Dell megoldását a gyorsabb hardverrel rendelkező konkurensekkel szemben.

 

Pro:

+ remek billentyűzet (opcionálisan háttérvilágítással)

+ remek touchpad

+ olykor a vártnál hangosabb, de nagyon hatékony hűtőrendszer

+ remek matt kijelző

+ dokkolás lehetősége

+ kategóriájában gazdagnak számító felszereltség

+ jó anyaghasználat, fém zsanérok

+ több mint versenyképes ár

+ hosszú üzemidő

+ 3 év garancia

Kontra:

- mai szemmel elavultnak számító architektúra

- a vártnál jobban melegedő merevlemez

- „fényerő bug”

- a minimális fényerő lehetne jóval alacsonyabb

Hivatalos honlap: Dell

Vásárlás: iPon webáruház