1. Bevezető és specifikáció

Nemrég járt nálunk az év végi notebook ajánlónkban beharangozott Dell latitude E5450, amely a gyártó 2015-ös portfóliójának egyik első tagjaként ütötte fel a fejét a hazai kereskedésekben és amellyel igencsak elégedettek voltunk. Szintén megemlítettük a 12,5”-os változatot, az E5250-et, amely hiánypótlónak ígérkezik, ugyanis ebben a méretben 2-300 ezer forint között választékról beszélni erős túlzás lenne, így minden új modellt tárt karokkal fogad a célközönség.

Vannak még ugyanis, akik számára ez a méret jelenti az arany középutat, ami bizonyos szempontból érthető, ugyanis könnyűek, illetve értékelhető mérető kijelzővel rendelkeznek, így elsősorban azok gondolkodnak a klasszikus szubnotebookban, akiknek a táblagépek túlságosan korlátozottan használhatók és/vagy túl kicsik, illetve akik nem szeretnének 2 kg körüli “monstrumokat” cipelni magukkal.

Akik olvasták az E5450-ről szóló cikkünket, azoknak sok újdonságot nem fogunk tudni mondani, ugyanis az alap koncepció az E5250-nél is ugyanaz. A belépő szintű üzleti notebook ugyanakkor azért nagy durranás, mert a korábbi E5xxx-es családok közül egyik sem rendelkezett ilyen kisméretű változattal, akiknek 12,5”-os kijelzőre volt szükségünk, azok kénytelen voltak a drágább szériából választani egy szimpatikus darabot. Egészen mostanáig! - hangzana a fizetett hirdetés a televízióban. Tény, ami tény ugyanakkor, hogy a Latitude E5250 sok embernek válasz lehet a “Milyen pici notebookot vegyek 200 ezer körül?” kérdésre. Lássuk, miből épül fel ez a nem érdemtelenül beharangozott masina.

Kivételesen nem egy fullos változatot kaptunk tesztelésre, amely nem csak a sztenderd 500 GB-os merevlemeznél érhető tetten, hanem a háromcellás 38 Wh-s akkumulátoron is, amely a kisebbik változat, létezik egy négycellás 51 Wh-s verzió is, így aki díjazza a minél hosszabb üzemidőt, az feltétlenül ragaszkodjon hozzá, nem fogja megbánni - ilyen akkumulátorral teszteltük egyébként a nagytesót, így érdemes lesz összehasonlítani, mekkora az eltérés üzemidőben a két telep között.

Ismerős lehet az alacsony fogyasztású Core i5-ös processzor is, ahogy az Intel HD Graphics 4400-as videokártya sem okozhat számunkra meglepetést - akárcsak az E5450 esetében, ezúttal sem kérhető helyette más, magyarul dedikált opció nincs. Kérhetünk viszont akár 256 GB-os SSD-t is, 4G/LTE hálózatokat is támogató mobil szélessávra alkalmas modemet (SIM kártya előkészítés már van minden modellben), illetve nagyfelbontású, akár érintés-érzékeny, Gorilla Glass 3 karcálló réteggel is bevont prémium kijelzőt. Az 1,56 kg-os tömeg átlagosnak mondható a kategóriában, ennél tulajdonképpen szinte csak könnyebb gépek vannak, bár kétségtelen, hogy a robosztusság érzete mindvégig körüllengte a készüléket. Ezúttal is megkapjuk mind a Windows 7, mind a Windows 8 operációs rendszereket, alapértelmezés szerint a korábbi kerül előtelepítésre.

A korábbi cikkben már kifejtettük álláspontunkat a garanciák időtartamáról és típusainak fontosságáról: “Amiről ritkán beszélünk, pedig nagyon fontos, az a garancia, illetve az ezzel szorosan összefüggő egyéb kiegészítő szolgáltatások. Üzleti szériás laptopok vásárlása után ugyanis legalább annyira fontos tényezőknek tekinthetők, mint az anyaghasználat vagy a különböző hardveres lehetőségek. Itthon 3 éves jótállással kerül forgalomba minden E5x50-es készülék, viszont lehetőségünk van ezt 4, illetve 5 évre kiterjeszteni. Nagyon pozitív, hogy a Dell az olcsóbbik üzleti szériás családban is elérhetővé tett olyan kiegészítő szolgáltatásokat, mint a balesetekből eredő károkra vonatkozó garancia (ezt 1-től 5 évig kérhetjük), illetve az akár 3 évre kiterjeszthető akkumulátorra vonatkozó garancia.”

Mind az operációs rendszerért, mind a Core i5-ös processzorért vastag felárat kér a Dell - legalábbis jelenleg - így nem meglepő, hogy a tesztmodell finoman fogalmazva sem lesz népszerű a maga 315 ezres árcédulájával. Aggodalomra ugyanakkor semmi ok, ugyanis Core i3-as processzorral és az operációs rendszer kihajításával közel 100 ezer forintot spórolhatunk, a 230 ezer körüli ár pedig már jóval barátibb és csábítóbb.

Természetesen rengeteg kiegészítőt választhatunk a kisebbik Latitude-hoz is (notebook táskától kezdve az egéren át a dokkolóig), mi csak a legszükségesebbeket kapuk meg a géphez, amely minimális dokumentációt és egy 65W-os tápegységet jelentett.

2. Hardver és hangzás

A hűtőrendszer vélhetően pontosan ugyanaz, mint a nagyobb változat esetében, legalábbis mással nemigen tudjuk magyarázni azt a fokú hasonlóságot, amit tapasztaltunk velük kapcsolatban. Normál használat mellett nagyon halkan dolgozik a légkavaró, egy méterről már gyakorlatilag semmit nem hallani belőle, míg maximális terhelésnél sem kell túl nagy zajtól tartani, a burkolat pedig szó szerint sehol nem melegszik át, de még a langyos pontokat is vadászni kell. Ilyenkor akár 71 fokig is felkúszhat a processzor hőmérséklete, amely továbbra is nagyon jó értéknek számít.

A megfelelő processzor kiválasztása nem okoz majd fejfájást számunkra, ugyanis csupán két modell közül kell döntenünk. Az egyik a tesztpéldányban is dübörgő Core i5-4310U, míg a másik az olcsóbb Core i3-4030U. Első számú különbség köztük a Turbo Boost, valamint a vPro technológia megléte (Core i5), illetve hiánya (Core i3). Míg utóbbira távmenedzsment miatt lehet szükség olyan cégeknél, akik építenek a technológiára, addig az előbbi kizárólag a teljesítményre van hatással (az éppen dolgozó processzormag órajele akár 3 GHz-ig is megemelhető, miközben a másik pihen). A hivatalos technikai dokumentáció szerint viszont jövő év elején érkeznek majd a Broadwell architektúrára épülő Core processzorral szerelt változatok is, és velük együtt elérhetővé válnak a Core i7-es modellek is, de meglepődnénk, ha azokból túl nagy választék lenne majd itthon. Érdemes tudni, hogy az új Broadwell magos Core CPU-kban egy továbbfejlesztett Intel HD Graphics 5500-as videokártya található majd, amely tudásban viszonylag hasonló a jelenlegi generációhoz, viszont némileg nagyobb teljesítményre képes.

Ezúttal nem egy hibrid, hanem egy klasszikus merevlemezzel van dolgunk, amellyel nem voltunk maradéktalanul elégedettek. A sebességével nem lett volna gond, viszont a zajszint meglepően magas volt, ráadásul abból a tipikus kerregő fajtából, amit az ember nem igazán szeret hallgatni. Nem tudjuk az alacsony ventilátor fordulatszámra fogni, ugyanis a nagy testvér esetében hasonló körülmények között a hibrid HDD abszolút csendben tette a dolgát. Szerencsére - mint majd látni fogjuk - könnyedén cserélhető, így minimális befektetéssel tudjuk házilag SSD-re cserélni.

A hangszórók sajnos maradtak ugyanazok, amik az E5450-ben és annak elődjében is voltak, így szomorúan kellett tudomásul vennünk, hogy alaposan hozzá kellett nyúlnunk a hangszínkiegyenlítőhöz (EQ), hogy a kezdeti tompa hangzást valahogy emészthetővé varázsoljuk. A hangtisztasággal ellentétben a hangerővel nincs probléma, illetve torzítástól sem kell tartanunk, amely elsősorban a konferenciabeszélgetéseket folytatóknak lesz jó hír. A mikrofon kellően érzékeny ahhoz, hogy viszonylag távolról is képes legyen eljuttatni a másik félhez a mondandónkat.

3. Ergonómia és kinézet

Sikerült ugyanazt a visszafogott, mégis elegáns megjelenést átörökíteni az E5250-be is, amelyet az eggyel nagyobb testvérnél már megtapasztalhattunk pár héttel ezelőtt.

Az alapjában véve feketébe hajló sötét szürke szín elég hálás, ugyanakkor az ujjlenyomatok viszonylag nagy mértékben hagynak nyomot rajta, még ha nem is úgy, mint egy csillogó felületen. A kisebb méret ellenére a robusztussággal nincs gond (bár a burkolat közepe már csak finomabb fizikai behatásoknak áll ellen), a felső burkolat elég merevnek tekinthető, habár extra merevítést nem kapott, de ezt talán nem is várta el senki a belépő üzleti szériában. A zsanér magnézium hozzáadásával készült, ezt érezni is rajta, ugyanakkor viszonylag könnyedén tudtuk mozgatni az általa közrefogott kijelzőt, amely némi aggodalomra adott okot: vajon mikor fárad el és kezd el lötyögni a panel?

A dokkolási lehetőség ennél a modellnél is adott, a hátlapot pedig szintén nagyon egyszerűen eltávolíthatjuk, hogy hozzáférjünk a legfontosabb alkatrészekhez, csupán pár csavart kell kitekerni, majd egy késsel kipattintani a nagy műanyag lapot a helyéről. Könnyedén tisztán tarthatjuk tehát a ventilátort, gyerekjáték megoldani a merevlemezcserét és a memória bővítést is. Az akkumulátor szintén eltávolítható, ha esetleg úgy döntenénk, hogy nagyobbra szeretnénk cserélni. A hivatalos specifikáció szerint a Haswell alapú Intel processzorokkal szerelt modellek csupán 8 GB memóriát támogatnak, míg a Broadwell verziók már 16-ot fognak, ám ezt érdemes fenntartásokkal kezelni, ugyanis processzor szinten abszolút támogatott a jelenlegi generáció esetében is az utóbbi mennyiség. M.2-es csatlakozóból kettőt is találunk a készülékben, viszont az egyik kapásból foglalt, hiszen a Bluetooth funkcióval megspékelt WiFi kártya csücsül benne, a másikba pedig a 3G-s/4G-s mobil internetes modem kerül, illetve, amennyiben ilyesmire nincs szükségünk, igény esetén tehetünk bele SSD-t is, csak figyeljünk arra, hogy beférjen.

A klaviatúra szinte pontosan ugyanaz, mint az E5450 esetében, bár nem mértük le vonalzóval, hogy a méretek is passzolnak-e, viszont a viselkedésükben nincs eltérés. A szigetes billentyűzet alátámasztása nagyon jó (bár nem tökéletes, de ez a többségnek úgysem fog feltűnni), a gombok stabilitása és nyomáspontja pedig egyszerűen csak első osztályú. A felületük némileg gyűjti az ujjlenyomatot, így egy idő után valószínűleg kifényesednek majd a Lenovo aktuális ThinkPadjeihez hasonlóan. A háttérvilágítás az E5250-nél is opcionális, de erősen ajánlott azok számára, akik félhomályban is tervezik megírni saját Háború és békéjüket. A világítás fényereje három lépcsőben állítható és ezúttal sem szűrődött ki a gombok alól. Gyorsgombokat a kisebbik modellnél sem találunk, így a hangerőszabályzást billentyű kombinációkkal kell megoldanunk.

Kivételesen olyan modellt kaptunk tesztelésre, amely nem rendelkezett ún. pöcökegérrel, ez viszont nem véletlen, ugyanis az E5250 sajnos - nagyobb testvéreivel ellentétben - nem rendelhető ilyen beviteli eszközzel. Ennek vélhetően az az oka, hogy a mérnökök nem szerettek volna kompromisszumot kötni a billentyűzet és a touchpad felületének mérete terén, ugyanis a pöcökegérhez tartozó gombok a billentyűzet és a tapipad között kaptak volna helyet. Ami magát a touchpadet illeti, nagyon kellemesen és pontosan lehet vele navigálni, a felülete nem gyűjti az ujjlenyomatokat, viszont idővel szinte biztos, hogy a klaviatúrához hasonlóan ez is ki fog fényesedni, bár olyan mértékű kopásra nem kell számítanunk, hogy a Hewlett-Packard elmúlt pár generációs EliteBookjai esetében. A fizikai gombokat is élmény használni, ugyanis nyomáspontjuk pont annyira mély, amennyire kell, puhán járnak és gyakorlatilag nulla zajt bocsátanak ki használat közben.

Csatlakozók szempontjából nagyon jól áll a masina, ugyanis három USB-t találunk rajta, melyek közül mindhárom támogatja az aktuális 3.0-s szabványt, illetve az egyik közülük a gép kikapcsolt állapotában is képes tölteni/árammal ellátni a rádugott eszközt. Bár analóg video kimenetet nincs, digitálisból kettőt is kapunk, egy HDMI-t és egy mini-DisplayPortot használhatunk (akár egyszerre is). A Smart Card olvasó most is ott szerepel az opciós listán, akárcsak az ujjlenyomat-olvasó. A visszajelző LED-ek maradtak az előlap jobb oldalán, így működésük kevésbé vonzza a tekintetünket.

A kijelzőt valószínűleg sokan tekintik majd a készülék gyenge pontjának, ám mi azért árnyalnánk a képet. Véleményünk szerint 12,5”-on az 1366x768-as felbontás még nem akkora probléma, viszont a TN technológia mellett semmiképpen nem tudunk kiállni, ideje lenne már IPS-re vagy egyéb, lényegesen jobb technológiára átállni a notebookok világában is. Szemből nézve egyéb iránt meglepően jó képe van, a betűk nagyon élesek, így az olvasás egyáltalán nem fárasztó rajta hosszútávon se, illetve a fényerő is rettenetesen tág keretek között állítható (habár a minimum érték lehetne egy picit alacsonyabb). A látószög sajnos nem túl acélos, mert míg oldalról abszolút elfogadható, addig függőlegesen viszonylag hamar elkezd változni a kontraszt mind alulról, mind felülről. A színek egy picit hűvös árnyalatban pompáznak, de ha minimálisan korrigálunk rajtuk, akkor meglepően természetes világot hozhatunk ki a panelből. A listán találunk még egy 1920x1080 pixeles érintés-érzékeny, Gorilla Glass racálló bevonattal ellátott LCD-t is, amely több, mint valószínű, hogy IPS panelre épül, ám ennek pontos feláráról egyelőre nincsenek információink, ráadásul itthon nem is kapható jelenleg ilyen kiszerelésű E5250.

4. Teszteredmények

A kötelességtudat miatt lefuttattuk a szükséges processzor teszteket, ám tekintettel arra, hogy a nagyobbik testvér esetében is ugyanezzel a Core i5-4310U központi egységgel volt dolgunk, nagy változásokra nem számítottunk.

Ha szűkös a keret, véleményünk szerint a többség jobban jár, ha vesz egy SSD-t ugyanebből a pénzből és búcsút int a mágneses meghajtónak a burkolat alatt. Az E5250 esetében ugyanis úgy fest, hogy nagyjából 30 ezer forintot kell fizetni a gyorsabbik processzorért, amely már nem biztos, hogy megéri a strapát, főleg, hogy abból a pénzből egy akár 256 GB-os SSD is kijön, amellyel két legyet ütünk egy csapásra: jelentősen felgyorsul a rendszer sebessége, ráadásul a hangoskodó HDD-től is megszabadulunk.

Az integrált Intel HD Graphics 4400-et viszont nem kínoztuk meg, ugyanis minden olvasónk pontosan tisztában van vele mire képes. Akik valamilyen oknál fogva nem, azok ide fáradjanak a grafikonokért.

Kíváncsi voltunk ugyanakkor az üzemidőre, ugyanis az E5450-et is lehet ugyanezzel a háromcellás 38 Wh-s akkumulátorral kapni, így könnyedén összehasonlíthatjuk, mekkora a különbség valójában a négycellás 51 Wh-s telep és e között. Figyelembe véve, hogy a két készülék a kijelzőtől eltekintve pontosan ugyanolyan hardverekre épül, nagyjából meg lehet mondani mire számíthatnánk nagyobb akkumulátorral.

A 7 és fél órás maximális üzemidő gyakorlatilag előre borítékolható volt, ugyanis kereken 10 órát mértünk a nagyobbik akksival az E5450 esetében, így amennyivel erősebb az 51 Wh-s akksi a 38-asnál, pontosan annyival húzza vele tovább a készülék. Ennek megfelelően a 100%-os fényerő mellett mért Full HD filmnézéshez tartozó 3 és fél órás, illetve a maximális terhelés mellett mért szűk másfél órás üzemidő is megfelel a vártaknak (ami azért érdekes, mert úgy látszik a képernyő itt most kevésbé szólt bele a csatába). Akárcsak az E5450 esetében, úgy itt is azt javasoljuk, hogy hacsak nem fontos minden egyes gramm, akkor válasszuk az erősebbik akkumulátort. Aki könnyű és vékony gépet keres, az amúgy se az E5250-re fog vadászni a maga 1,6 kg-jával.

5. Értékelés

Ahogy az várható és sejthető volt, a Latitude E5250 hasonlóan jól sikerült, mint nagyobbik testvére, így nem érdemtelenül vívta ki ajánlásunkat. A helyzet az, hogy ebben a kategóriában egy olyan nagyságú tátongó lyukat foltoz be, amelyet régóta nem láttunk. A 2-300 ezer forint közötti klasszikus szubnotebookok (12,5-13,3”) piaca egyszerűen nagyon foghíjas, a Hewlett-Packard kínál egyedül érdemben alternatívát az EliteBook 720 és 725 személyében. Amíg a 720-as modell gyakorlatilag ugyanolyan árban kapható, mint az E5250 és tudása is hasonló (bár lényegesen könnyebb), addig a 725-ös variáns az AMD-s belsővel egy nagyon érdekes csomagot kínál a felhasználók számára, hiszen 3G-s modemmel és operációs rendszerrel ha szerencsénk van, akár 250-260 ezer forintért is a miénk lehet.

Ettől függetlenül a választék itt nagyjából véget ér, hiszen ezen kívül pár táblagéppé alakítható készüléket találunk csak ebben az ársávban (elsősorban az Acer Aspire Switch-et). Bár évről évre egyre inkább szűkülni látszik a szubnotebookok piaca, igenis szükség volt arra, hogy valaki előrukkoljon egy megfizethető, minőségben abszolút vállalható termékkel. A Dell Latitude E5250 ilyen, ugyanis anyaghasználata, hűtőrendszere, beviteli eszközei egyértelműen a jobbak közé tartoznak, üzemideje pedig az erősebbik akkumulátorral egész hosszú. Sajnos jelenleg csak és kizárólag 1366x768-as TN kijelzővel vásárolhatjuk meg a modellt, de ez várhatóan változni fog a jövőben, főleg, amikor január-február környékén megjelennek a Broadwell alapú modellek is. Akárcsak az E5450 esetében, most is a belépő modellt javasoljuk leginkább, ugyanis egyértelműen az rendelkezik a legjobb ár/érték aránnyal. Az, hogy a belépő üzleti szériából is elkészítették a szubnotebook változatot, véleményünk szerint az egyik legjobb döntés volt a piaci helyzetet elnézve.

A cikkben szereplő Dell Latitude E5250 típusú notebookot a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, melyet ezúton is köszönünk!

Pro:

+ nagyon halk és hatékony hűtőrendszer

+ jó minőségű anyagok használata a kritikus helyeken

+ jól használható beviteli eszközök (billentyűzet, egér)

+ dokkolási lehetőség

+ billentyűzet háttérvilágítás (opcionális)

+ 802.11ac WiFi támogatás

+ Full HD IPS panel (opcionális, érintés-érzékeny, de sajnos jelenleg (2014. december vége) nem elérhető még)

+ az érintés érzékeny modelleknél Gorilla Glass karc- és ütésálló bevonat

+ 3 év garancia (amely akár 5 évre is kiterjeszthető)

+ balesetből eredő károkra is vonatkozó garancia (opcionális, akár 5 évre is köthető)

+ könnyen szerelhető

Kontra:

- a sztenderd akkumulátorral csupán átlagos üzemidő

- nincs dedikált videokártyával rendelkező modell (szerintünk nincs is rá szükség)

- az 1366x768-as TN panel 2015-ben sem fog kihalni az üzleti szériákból

Hivatalos honlap: Dell

Vásárlás: Irány a webáruház!