Persze nem Juszt Lászlót, hanem Ray Beckerman-t, aki az óceánon túl tölt be kissé hasonló szerepet, hasonló lelkesedéssel és elhivatottsággal a RIAA-terror áldozatai számára. A RIAA meglátása szerint azonban Ray már igencsak túlzásba esik, ezért ideje törvény előtt felelnie a "bűneiért" (= hogy a RIAA áldozatainak védelmére kelt).

Főként azt sérelmezik, hogy Beckerman "rosszhiszemű" PR-kampányt folytat ellenük a blogján, amellyel állításuk szerint "meg akarja szégyeníteni" őket - ami a valóságban annyit jelent, hogy Beckerman a blogján folyamatosan nyilvánosságra hozza a RIAA különböző kérdéses jogi taktikáit (= piszkos húzásait), kezdve az engedély nélküli kémkedéstől és adatgyűjtéstől az éppen aktuális célpontról egészen a költséges pereskedéssel való fenyegetőzésig annak érdekében, hogy a vádlottak inkább mondjanak le önmaguk megvédésének lehetőségéről, és peren kívül egyezzenek meg a RIAA-val egy jelentős összeg kifizetésében.

Érvelnek továbbá azzal is, hogy Beckerman feleslegesen késlelteti és húzza-halasztja a pereiket az arra való törekvéseivel, hogy rávegye a bíróságot a kétes értékű bizonyítékok figyelmen kívül hagyására, gyermekek lehetőség szerinti békén hagyására, és olyan bizonyítékok figyelembe vételére, amelyek szerint a RIAA valóban szerződött kétes nyomozócégekkel (kémkedés). És ha már itt tartanak, egyik friss áldozatukat, Marie Lindort is megvádolják nyomban azzal, hogy az ügye számos részletét illetően hazudott a bíróság előtt, azt állítva például, hogy a feltételezett fájlmegosztás idején még csak internet-hozzáféréssel sem rendelkezett.

Beckman maga mindezt csak úgy kommentálta, hogy a RIAA ezen lépése "komolytalan és felelőtlen", viszont egy másik ügyvéd, aki épp egy, a RIAA elleni pert vezet, egyenesen álszentnek nevezi a szervezet vádaskodását. Washington állam ügyésze, Lory Lybeck pedig azzal vádolja a RIAA-t, hogy fenyegető levelekkel akarja megfélemlíteni nem csak a fájlmegosztókat, de a bizonyítottan ártatlanokat is.