A kiadók azzal védekeztek, hogy ezek a zenészek a "várólistájukon" szerepelnek, és természetesen akartak is fizetni nekik, csak erre mindeddig nem tudtak sort keríteni, mivel elmondásuk szerint "túlságosan is nehéz kapcsolatba lépni a zenészekkel és jogszerűen megvásárolni tőlük a zenéiket".
Ítélet helyett az immár jó két éve zajló per végül megegyezéssel zárult: a kiadók vállalták, hogy összesen 45 millió dollárt fizetnek az érintett zenészeknek - ami az érintettek és az érintett zeneszámok mennyiségét tekintve gyakorlatilag semmi, és összehasonlíthatatlanul kevesebb annál is, amennyit egy-egy fájlcserélőből próbáltak ők maguk kiperelni korábban akár csak néhány számért is. Ezt maguk a zenészek is szóvá tették, rámutatva, hogy a kiadók sokkal több kárt okoznak nekik, mint a fájlcserélők.
A kiadók ezt a "zeneátvevő" gyakorlatot a '80-as évek óta folytatják, és mostanra több, mint 300.000 számhoz jutottak hozzá így - annak ellenére is, hogy egyes zenészek már korábban is próbálták leállítani őket. Mi több, ez a mostani megegyezés sem tiltja meg a kiadóknak, hogy a továbbiakban is folytassák ezt a gyakorlatot.
Ezzel együtt azt is hangsúlyozottan leszögezték a kiadók, hogy semmiféle bűnösséget és felelősséget nem ismernek el, ők semmiféle kalózkodást nem folytattak, és ezt a megegyezést is egyszerűen csak azért vállalták, hogy elsimíthassák a felmerült "nézeteltérést".




































