Az már korábban is kiderült, hogy nanoszinten sok minden, így a fény is másképp működik, most azonban az elmélet hasznosítására is kidolgoztak egy lehetőséget a Stanford Egyetem mérnökei. Ha valóban sikerrel járnak, óriásit lendíthetnek a napelemek hatékonyságán.
Elmondásuk szerint a kulcs a fény hullámhosszában rejlik - ha ugyanis ennél (400-700 nanométer) vékonyabb napelemeket állítanak elő, akkor lényegesen hosszabb időre ejthetik csapdába a fényt, ami így jóval nagyobb eséllyel is nyelődhet el. A címben is említett 10x-es hatékonyságfokozást néhány ilyen rétegnek egy vékony, szerves film körüli megfelelő elrendezésével tervezik megvalósítani.
Alapvetően ugyan a hagyományos, szilícium alapú napelemek is a fény csapdába ejtésére építenek, ide-oda pattogtatva a fényt a napelem belsejében, mielőtt az újra kiszabadulhatna, ám makro-léptékben egy bizonyos határt már jó ideje nem tudtak átlépni. Így, mint oly sok más technológiában, valószínűleg itt is a nanotechnika jelentheti a megoldást.
Mindez egyelőre ugyan még legnagyobb részt csak elmélet és számítás, de természetesen végeztek kísérleteket is, melyek mindeddig a gyakorlatban is megerősítették az elképzeléseiket, így egyelőre bíztatóak a fejlemények - annál is inkább, hogy az új eljárásra épülő eszközök előállítása is lényegesen egyszerűbb és olcsóbb lesz, mint a hagyományosaké. A kérdés így már csak az, hogy mikorra tökéletesítik piacképessé a technológiát; erre vonatkozólag egyelőre még becslések sem hangzottak el.

































