Az AMD a Radeon HD 7900-as sorozatú videokártyák esetében egy új hűtési eljárást használ, amely tulajdonképpen a már jól ismert gőzkamrás elv továbbgondolásaként fogható fel. Az újítás folyadék alapú hűtőközeget használ és a folyadék forralásával operál. A GPU által felmelegített folyadék felforr, majd gőz képződik belőle és kicsapódik a tömb tetején, ami lehűlés után ismét visszacseppen a „medencébe” és a folyamat kezdődik elölről.
Az új eljárás esetében, a hűtőtömb azon részét, amely a hőtermelő egységgel – jelen esetben a GPU-val – érintkezik, mikroporózus felülettel vonják be, amely segít a hőátadás hatékonyságának növelésében, így ugyanis nagyobb felületen érintkezik a folyadék a hűtőtömbbel. A buborékképződés ezáltal sokkal intenzívebb, a forrás hatékonyabb, a hűtés pedig jobb hatásfokkal működik, mint ha az említett réteget nem alkalmaznánk.
A rendszer hatásfokát alacsonyabb hőtermelés mellett dolgozó GPU esetén nem befolyásolja, hogy függőlegesen, vagy vízszintesen helyezzük-e el, de ha nagyobb hőtermelés mellett üzemelő GPU lehűtésének a feladata a cél, akkor egyértelműen a függőleges elhelyezést érdemes választani, az ugyanis nagyobb hatásfokot kínál.
A gőzkamrás technológiához képest az új, folyadékkamrás eljárás több tekintetben is továbblépés. A gőzkamrás megoldás – amit napjainkban több nagyteljesítményű videokártya hűtésénél is használnak – kismennyiségű folyadékot alkalmaz, amely a forró felületről gőz formájában felszáll, majd kicsapódik. A folyadékkamrás megoldás sokkal több folyadékot használ, amely konkrétan forr. A gőz itt is felszáll és kicsapódik, majd a lehűlt folyadék visszacsepeg a gyűjtőmedencébe.
A két technológia közül azért előnyösebb a folyadékkamrás megoldás, mert a gőzkamrás eljárásnál túl kevés folyadék van a rendszerben, így a gőzkamra kiszáradásának az esélye nagy. Nagyon fontos különbség ráadásul, hogy a felépítésük miatt a folyadékkamrás hűtőket könnyebb és olcsóbb gyártani.
További előny a folyadékkamrás technológia esetében, hogy nagyobb hatásfokkal üzemel, így a hűtőborda tetején elhelyezett ventilátor alacsonyabb fordulatszámon is ki tudja szolgálni a rendszer hűtési igényét, ami alacsonyabb üzemi zajszintet eredményez.
A kétmilliméteres vastagsággal rendelkező folyadékkamrák négymilliméteres társaikhoz hasonlóan meglepően jó hűtési hatásfokot kínálnak. A kétmilliméteres megoldások 175W-os TDP-ig nagyjából azonos hatásfokkal üzemelnek, mint négy milliméter vastag társaik, ám az említett szint felett a négymilliméteres folyadékkamrák átveszik a vezetést. A folyadékkamra felett ugyanúgy hűtőbordákból álló hűtőtömb és ventilátorok helyezkednek el, mint az egyéb hűtőknél.
A folyadékkamrás hűtést kifejezetten a nagyteljesítményű videokártyákhoz fejlesztették ki, amelyeknél a videokártya összességében akár 400W-os, vagy afeletti fogyasztást is produkálhat. Ennél a hőtermelési értéknél az előző generációs hűtő technológia már nem képes megfelelő hatásfok mellett ellátni a feladatát.
A tesztek alkalmával, az adott hőtermeléssel dolgozó videokártya esetében jelentősebb különbség nem mutatkozott a hűtő különböző orientációjú elhelyezésekor. A termék hatékonyabb volt, mint egy 8800 GTX-re tervezett gőzkamrás megoldás, főleg akkor, ha nagyobb hőtermelés alkalmával kellett helytállnia.
A technológia összességében tehát ígéretesnek tűnik, kíváncsian várjuk milyen lesz a gyakorlatban.














































