Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Kipróbáltunk egy szilárdtintás Xerox nyomtatót

  • Dátum | 2011.07.20 11:30
  • Szerző | J.o.k.e.r
  • Csoport | FŐ EGYSÉG

Vendégül láttuk a Xerox szilárdtintás nyomtató különlegességét, amely költséghatékony üzemeltetést, alacsony nyomtatási költségeket és minden felületen azonos nyomtatási minőséget ígér, legyen szó újrahasznosított papírról, vagy minőségi, drága lapról.

Az új nyomtató kifejezetten az irodai felhasználók igényeinek kiszolgálásához készült. Bár a szilárd tinta és a gép maga nem olcsó, a lapköltség alacsony, és sebesség tekintetében is felveszi a versenyt a termék a lézernyomtatókkal, amelyek legfőbb riválisai. Mielőtt fejest ugranánk a bemutatóba és elkezdenénk a nyomtató ismertetését, mindenképpen érdemes néhány sort szentelni a szilárdtintás technológiának, ugyanis valószínűleg sokak számára ismeretlen ez az eljárás.

A szilárdtintás technológia alapjai

Maga a szilárdtintás technológia nem forradalmi újdonság, ugyanis az eljárást 1986-ban találta fel a Tektronix. Az első nyomtató, amely ezt az eljárást használta és amit a Tektronix Color Printing and Imaging Division készített, 1991-ben került forgalomba. Ezzel a modellel a gyártó kifejezetten a grafikával foglalkozó vállalatok és szakemberek számára kívánt új alternatívát biztosítani, ám akkoriban még sokba került a szilárdtintás technológia alkalmazása, maga a nyomtató 10 000 dollár körüli összegbe került. A technológia azóta kinőtte a korai gyermekbetegségeket és mára már alkalmassá vált arra, hogy irodai körülmények között is megbízhatóan és költséghatékonyan használhassuk.

Mint minden eljárásnak, úgy a szilárdtintás nyomtatásnak is vannak előnyei, illetve hátrányai, tapasztalatainkról a működés bemutatása után természetesen részletesen beszámolunk. A Xerox állítása szerint a szilárdtintás nyomtatók előnye - többek között - abban rejlik, hogy kevesebb alkatrészt tartalmaznak, mint a tintasugaras és lézernyomtatók, emellett a papír útja is rövid, ami a sebesség és a papír-elakadás szempontjából szintén fontos. Utóbbira természetesen ennél a technológiánál is lehet példa, de tesztünk alkalmával mi ilyesmit szerencsére nem tapasztaltunk.

A szilárdtinta

A szilárdtintás nyomtatók nem festékpatront, vagy festékkazettát használnak, hanem szilárd halmazállapotú anyagot, amely nyomtatónként eltérő formával rendelkezik. Az egyes színek tetején számok segítik a megfelelő betöltőnyílás beazonosítását, plusz a kis tinta rudak, vagy tinta téglalapok oldalain bevágások is vannak, így csak abba a betöltőnyílásba mennek bele, ahova valóak - persze erőszak alkalmazása nélkül. Az alapanyag műgyanta alapú, mint például a zsírkréta, ám vele ellentétben kifejezetten nyomtatási célokra készült. A szilárdtinta nem mérgező, nem hagy foltot, ha a ruhára, vagy a bőrünkre kerül és sokkal kevesebb csomagolóanyagot használ fel, mint például a tonerek, vagy egyes tintapatronok, így kevesebb hulladék keletkezik, plusz a tintakészletek tárolásához is kisebb területre van szükség, mint a tonereknél.

Így néz ki a szilárdtinta.
Így néz ki a szilárdtinta.

A gyártó minden nyomtató típusában más formájú szilárdtinta rudakat, illetve téglalapokat használ, így különböző típusú nyomtatókba nem pakolható ugyanaz a festék. Az eltérő formát indokolhatja az eltérő tintaösszetétel, az eltérő kapacitás igény, illetve a kis mértékben eltérő olvadáspont is.

A szilárdtintás nyomtató felépítése és működése


Most, hogy a tintával már tisztában vagyunk, nézzük, milyen részegységekből épül fel egy szilárdtintás nyomtató.

Az alábbi ábra segít a szerkezet elképzelésében:



A szilárdtintás nyomtatónak három fő része van. Az egyik a nyomtatófej, amely a tintát sprayszerűen a nyomtatódobra juttatja, a második maga a nyomtatódob, a harmadik pedig a vezérlőegység, amely az egész folyamatot levezényli. A helyzetet bonyolítja, hogy az egyes fő részegységekhez alegységek is tartoznak.

Az egyik ilyen maga az olvasztó egység, amely megolvasztja a tinta egy részét, hogy az felhasználható legyen, majd egy tárolóba továbbítja, ahol a rendszer időnként újramelegíti azt. A dobhoz tartozik egy kis szivacshenger, amely egy olajat tartalmazó tálcában lapul. Ez a henger biztosítja a dob számára a működéshez szükséges olajréteget. Az olajozó egységet karbantartó készletnek is nevezik, cseréjére bizonyos időközönként szükség van. A dob közelében találjuk még a fixáló hengert is, amely a papírt a dobra nyomja.



Most nézzük, hogyan zajlik a nyomtatási folyamat. A nyomtatóba töltött tinta egy része a készülék üzembe helyezésekor a bemelegedési (warmup) folyamat keretén belül felolvad, majd egy tárolóba kerül, ahol a nyomtató melegen tartja a tintát, és néha felhevíti, hogy az az azonnal felhasználható legyen. Nyomtatási feladat alkalmával a regisztrációs eszköz a papírt irányban tartja és egyúttal fel is melegíti, majd a rendszer a nyomtatófejek segítségével az olajozott dobra juttatja a felolvasztott tintát, így a dobon kirajzolódik a teljes nyomat képe. A papírt ezután a fixáló henger rányomja a dobra, a nyomat átkerül a papírra és ott azonnal rögzül. Ezzel készen is van a szilárdtintás nyomtatvány.

A technológia előnye, hogy eltérő hordozóra történő nyomtatás alkalmával is azonos minőség érhető el, azaz nem kell drága, speciális nyomtatópapírt vásárolni - mint például a tintasugaras nyomtatókhoz, ha a helyzet indokolja -, hanem az olcsó, újrahasznosított papír is tökéletesen megfelel a célnak. Ezáltal a költségek csökkenthetőek és a környezetterhelés mértéke is csökken, hiszen újrahasznosított papírt használunk. A durva, porózus hordozók használatától tartózkodni kell.

A nyomtató a felsoroltak mellett tartalmaz még egy hulladékgyűjtő tálcát is, amibe a rendszer időnként némi tintát ürít. A nyomtató kikapcsolásakor a felmelegített tinta a hulladékgyűjtő tálcába kerül, hogy az ne a tárolóban szilárduljon meg. Ez pazarlást jelent, így a nyomtatót - a gyártó ajánlása szerint - érdemes inkább energiatakarékos állapotba küldeni a munkanap végén, és nem teljesen kikapcsolni. A driver segítségével beállítható, hogy a nyomtató melyik napon milyen alapértelmezett állapottal dolgozzon, valamint intelligens módot is alkalmazhatunk, amelynek keretén belül a nyomtató felhasználói szokásaink alapján "kitapasztalja" nyomtatási szokásainkat és ennek megfelelően üzemel. A harmadik lehetőség - az általunk tesztelt nyomtatónál - az volt, hogy nyomtatási feladat alkalmával szakítsa meg a nyomtató a készenléti állapotot, majd a feladat befejezése után térjen vissza ismét energiatakarékos módba.

Olajozó henger (karbantartó készlet).
Olajozó henger (karbantartó készlet).

Hulladékgyűjtő tálca.
Hulladékgyűjtő tálca.

A hulladékgyűjtő tálcába kerülő szilárdtinta alapanyag nem használható fel a nyomtatóban még egyszer. Az újrahasznosítás egyébként már ott elbukna, hogy nem tudjuk kinyerni a különböző színeket a megszilárdult masszából, ugyanis a színek a feketével összekeverve kerülnek a hulladékgyűjtőbe, nem külön-külön. A gyártó leírása szerint akkor, ha a nyomtatót bemelegedett állapotában kikapcsoljuk vagy jön egy áramszünet és az 30 percnél hosszabb, akkor hulladék keletkezik, ugyanis a tárolóban megszilárdult tinta az újbóli bekapcsolás után megy a hulladékgyűjtőbe, a helyére pedig új, olvasztott tinta kerül.

A technológiával kapcsolatos tévhitek és a tények


Az egyik mítosz, ami a szilárdtintás nyomtatókat övezi az, hogy a termékek folyamatosan be vannak kapcsolva és így rengeteget fogyasztanak. Ez a megállapítás részben igaz, ugyanis a nyomtatókat valóban érdemes bekapcsolva hagyni a fent említett okokból kifolyólag, de a fogyasztás a technológia fejlődésével, és az energiatakarékos üzemmódok megjelenésével csökken, így a gyártó állítása szerint egy azonos kategóriában elhelyezkedő lézernyomtatóhoz képest élettartamuk során akár 30%-kal alacsonyabb energiafelhasználás mellett üzemelnek a szilárdtintás nyomtatók.

A másik tévhit az, hogy a szilárdtintás nyomatok nem elég strapabíróak, azaz a rajtuk található szilárdtinta réteget egyszerűen le lehet kaparni. Ez 1991 környékén talán még így is lehetett, de azóta - szintén a technológia fejlődéséből kifolyólag - csökkent a papírra kerülő tintaréteg vastagsága, így a nyomat sokkal ellenállóbb lett.
Ellenérv szokott lenni még az is, ha szóba kerülnek a szilárdtintás nyomtatók, hogy a termékek csak egy órával a kikapcsolásuk után szállíthatóak. A valóság az, hogy a nyomtatót szállítás előtt kifejezetten a szállítás előtti kikapcsolás menüpont használatával kell leállítani, így a beépített ventilátor 30 perc alatt lehűti a forró alkatrészeket és a folyékony halmazállapotú szilárdtintát, így már szállítható is az egység. Ha a fentieket betartják a felhasználók, ugyanúgy szállítható egy szilárdtintás nyomtató is, mint bármilyen egyéb nyomtató. Persze szállítás előtt a karbantartó készletet (olajozó hengert) ki kell venni és egy műanyag zacskóban kell tárolni a szállítás ideje alatt, különben a nyomtató sérülhet.

A tévhitek táborát erősíti az a megállapítás is, hogy a szilárdtinta-rudak megolvadnak a napon, valamint az, hogy pár másodperces áramszünet alkalmával hulladék tintát termel a nyomtató. Utóbbi megállapítások szintén a tájékozatlanságból fakadnak. A szilárdtinta olvadási pontja a víz forráspontjával van egy szinten, azaz napon nem olvad meg. A pazarlással kapcsolatos mítoszt fentebb már tisztába tettük.

A tények között a különböző külföldi tesztek alapján említésre méltó lehet, hogy a szilárdtintás technológiával készült fényképek esetében a lapon található szilárdtinta berepedezhet és elkezdhet lepattogni. Ennek reális esélye csak akkor lehet, ha nem megfelelően tároljuk a nyomatot. A gyártó állítása szerint a nyomat napfény hatására - az UV sugárzás miatt - sérülhet, de ez a speciális, UV álló anyagot használó nyomatok kivételével szinte minden nyomatra érvényes. A gyártó egyébként azt ajánlja, hogy a nyomatokat száraz, hűvös, viszonylag állandó hőmérsékletű helyen tároljuk - semmiképpen sem padláson vagy garázsban - és ha sokáig meg akarjuk őrizni a kép minőségét, akkor védenünk kell őket a fluoreszkáló fényt kibocsátó fényforrásoktól, valamint a napfénytől.

Végül, de nem utolsó sorban tény, hogy a szilárdtintás nyomatra nem lehet ceruzával írni .

Az alapozó után a következő oldalon magával a ColorQube 8570DN típusú nyomatóval fogunk megismerkedni.
 

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 15.
    2011. 07. 29. 13:00
    mythbuster

    Ennek egy "továbbfejlesztett" változata a CISS (folyamatos tintaellátó rendszer.) Viszonylag kevesen ismerik itthon, de egyre elterjedtebb és nagyon olcsó vele a nyomtatás. Külföldön (pl. Tahiföld) már szinte mindenki ilyet használ. Itt egy saját cikk róla aki nem ismerné. LINK
  • 14.
    2011. 07. 25. 19:55
    zz7: OTT A PONT !!!!! Egy dolog kipróbálni, és egy dolog használni valamit..... Kipróbálni jó ez a xerox de használni azt mondom, NE AKARJA SENKI !!!!!
  • 13.
    zz7
    2011. 07. 25. 10:30
    Olvasva az alábbi hozzászólásokat csak annyit tudok ehhez hozzá fűzni, hogy sok esetben kb. ennyi közük van a rövid teszteknek a valós használatokhoz.
  • 12.
    2011. 07. 25. 09:10
    Kezdtem egy 8400-as típussal. Azért, mert a lúzer kollégám teniszpartnere egy xeroxos fószer és rásózta. Megdöglött, pont mikor 100K-ért vettem hozzá új tinta kockát. Javítani drága, veszünk újat. Lett egy 8560-as, de csak azért, mert becserélték hozzá a 8400-ashoz vett kockákat.
    A nyomat tényleg szép, de pl. egy normális pirosat nem tudok vele előállítani pedig mindenféle színkorrekciót kipróbáltam már.
    Szóval szerintem egy luxus kütyü. Ha saját zsebre kéne nyomtatót venni, biztos nem ezt venném.
  • 11.
    2011. 07. 21. 21:04
    Mondjatok még egy nyomtatási formát ami olcsóbb és hatékonyabb az álltalam és sokak álltal használt tintasugaras módszereknél! KisPesten bemászol a kisüzletbe veszel egy cyan/100ml, egy mangetta 100ml, egy sárga/100ml és egy fekete 100ml -es kiszerelést, valamint egy tisztességes nyomtatót amelyikben a nyomtatófej nem a patronon van(~15 rugó), agyvérzésig töltöd vele potom 2 ezer forintból(500ft/100ml/szín)...
  • 10.
    2011. 07. 21. 20:23
    Jónéhány szilárd tintás Xeroxunk van: 8200, 8400, 8550, 8560, ezekből nem is egy volt az évek folyamán.

    Előny: nagyon szép, élénk színek, már-már nyomdai minőség, nagyon gyors, ha egyszer belelendül. További előny hogy az én asztalomnál van így bátran tolhatom rá a cuccot ezerrel, pofátlanul!

    Ezzel ki is végeztük az előnyöket, jöhet a feketeleves.

    Qrva kényes, kriminális jószágok. Lassú bemelegedés, akár 4-5 perc is lehet mire nyomtatásra kész. Folyamatosan melegen tartja magát, elég energia pazarló berendezés. Egész nap fűt mint az állat. A karbantartása költséges, és sajnos nagyon gyakori a fejhiba, az összesnek ezzel lett eddig vége. A fej meg többe kerül mint egy új gép. Ha nem garis a cucc akkor bukó az egész. A tintát (viaszkockát) csak úgy zabálja. Az áramszünetet kifejezetten nem szereti, gondolom ilyenkor bennerohad a lehűlt tinta. Szánalmas utána a nyomat, muszáj a tisztítást végrehajtani, ami mondjuk 7-8 perc folyamatos üzemet jelent neki, közben csak úgy tolja magába a viaszkockákat. Röhejes ahogy nyeli a cuccot. Azonban ha meg nem futtatjuk a tisztítást, akkor csíkoz. Nagyon ajánlott mögétenni egy NORMÁLIS UPS-t, de tényleg normálisat, ami kibírja amíg a készüléket le tudjuk állítani áramszünet esetén, különben lesz nemulass.... további állandó hibajelenség a kezelőpanel meghibásodása, kivétel nélkül már mindegyik gépben volt cserélve....

    Szóval nagyon jó, nagyon szép, amíg hibátlan, de utána jön a szívás!!!!
  • 9.
    2011. 07. 21. 16:46
    Pontosítom a bevezetőt! Köszönöm szépen, hogy szóltál!
  • 8.
    kpa
    2011. 07. 21. 14:29
    Nekem 3 db is volt ezekből, de nem váltak be...
    Engem is bepaliztak, rábeszéltek a használatára. Először nem világosítottak fel, hogy ne kapcsoljam, ki, mert különben minden bekapcsoláskor kb. 4.000 Ft-nyi tintát elveszítek. Amikor megtudtam ezt az infót, mert reklamáltam, hogy gyorsan kell benne festéket cserélni, már bekapcsolva hagytam a gépet. Sajnos a hűtő ventilátor nem kifelé szívja a meleg levegőt, hanem befelé fújja, szűrő pedig nincs. Így történt, hogy poros levegő került a gépbe, egy-két porszem pedig eldugaszolt egy-két fúvókát, amit állítólag nagyon jutányos áron 150.000 Ft-ért cserélt ki a szerviz. Azóta a fal mellett állnak felstócolva, kb. 300 eFt tintám pedig a szerkényben porosodik...
  • 7.
    2011. 07. 21. 13:08
    "Az első Xerox nyomtató, amely ezt az eljárást használta, 1991-ben került forgalomba és a Phaser III-as nevet viselte."

    Picit pontosítanék, a Xerox 1999-2000 -ben vette meg a Tektronix nyomtatókkal foglalkozó részlegét, vagyis az ez előtt készült gépekhez a Xeroxnak semmi köze nem volt, a Tektronix gyártotta őket. Anno '97 környékén nekünk mi is dolgoztunk egy Phaser (talán) 440-essel, igaz, az nem szilárdtintás, hanem fóliás-szublimációs volt.
  • 6.
    2011. 07. 21. 08:14
    Ez a nyomtató kb az az egy fecske, amelyik nem csinálja azt a bizonyos nyarat.

    ocsabi: olcsónak olcsó a verziód, csak sok a hulladék vele.
  • 5.
    2011. 07. 20. 19:20
    A megállapítás jogos, a lapköltség a Xerox számításait tükrözi, úgyhogy mindjárt egyértelművé teszem a helyzetet.
  • 4.
    2011. 07. 20. 19:02
    A színes tintának semmi, de a karbantartó készletnek van.
    És az ,81/lap ha színes, ha fekete-fehér a nyomtatás
  • 3.
    2011. 07. 20. 17:43
    Köhömm, a színes tintának mi köze van a fekete-fehér nyomtatáshoz?
    Az a 3,37 forint lesz a fekete-fehér.
  • 2.
    2011. 07. 20. 17:09
    "A fentiek alapján a monokróm nyomtatás lapköltsége 3,5 forintra, ..."

    ( 29.000 ft / 8.600 lap ) + ( 24.300 ft / 30.000 lap) = 3,372093023255814 + 0,81 = 4,182093023255814 = kerekítve 4.2 forint / fekete-fehér lap.

    Keszülék amortizációját és energia felhasználását, valamint a papír árát nem vettem bele.
  • 1.
    2011. 07. 20. 16:51
    Ehh... ez a szilárdtinta bukó.