Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A vándorgalamb és a modern természetvédelem

  • Dátum | 2014.01.05 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Képzeljük el, milyen lenne egy reggel arra ébredni, hogy a szinte minden nagyobb város látképéhez hozzátartozó szirti galambok kihaltak. Hogyan reagálnánk a történtekre? A válasz valószínűsíthetően jelentős részben attól függene, hogy mi okozta az állatok pusztulását. Vélhetően jóval könnyebben belenyugodnánk a helyzetbe abban az esetben, ha egy világméretű járvány végzett velük, mintha emberi tevékenység okozta volna eltűnésüket.

James Audubon 1824-ben készült festménye
James Audubon 1824-ben készült festménye


Gondolatkísérletünk aktualitását az adja, hogy a napokban jelent meg az elmúlt hatvan év talán legfontosabb összefoglaló munkája egy olyan állatról, amely nagyon hasonló sorsa jutott az előző sorokban megfogalmazotthoz. Joel Greenberg új könyve arra keresi a választ, hogyan vált a vándorgalamb alig néhány évtized leforgása alatt a világ egyik leggyakoribb madarából kihalt fajjá, és milyen következményekkel járt mindez.

A vándorgalamb (Ectopistes migratorius) az európai eredetű szirti galambbal ellentétben, amely a földrajzi felfedezések után kezdett elterjedni Amerikában, eredetileg is erről a földrészről származott. A szürkéskék, sötétrózsaszín és fahéjbarna színekben pompázó állatok óriási távolságokat voltak képesek megtenni, és ennek megfelelően jelentős terültek tartoztak uralmuk alá. Az amerikai bölényhez hasonlóan a vándorgalamb is már azelőtt jelen volt az észak-amerikai földrészen, hogy az első emberek megérkeztek volna a kontinensre, vagyis egy őseink által teljesen érintetlenül maradt környezetben fejlődött ki.

A vándorgalamb egykor valószínűsíthetően a világ legnépesebb madárfaja lehetett. John James Audubon 1813-ban készült feljegyzése szerint az egyik általa látott madársereg olyan méretű volt, hogy három napig tartott, amíg elhaladtak megfigyelőhelye fölött, és sűrű tömegük a déli napot is elsötétítette. Egy másik korabeli megfigyelő számításai szerint egy általa látott sereg több mint 2 milliárd egyedet számlált. Összehasonlításképpen a becslések szerint napjainkban a Föld nevű bolygón összesen 260 millió szirti galamb él.

Martha 1914-ben, nem sokkal halála előtt
Martha 1914-ben, nem sokkal halála előtt


Ennek fényében nincs is mit csodálkozni a 19. századi megfigyelők drámai reakcióin. Egy 1855-ös ohiói galambvonulás szemtanúja például így ír az eseményekről: „Ahogy a kezdeti halk morajlás egyre hangosabbá vált, mindenki kijött a házakból és az üzletekből, és riadtan figyelte a napot elsötétítő, egyre növekvő felhőt. A gyermekek sikoltozni kezdtek és hazarohantak. Az asszonyok hosszú szoknyáikat felkapva szaladtak fedezékbe. A lovak megvadultak. Többen térdre borultak és imádkozni kezdtek.”

A vándorgalambok azonban nemcsak számukban, de természetüket és életmódjukat tekintve is félelmetesek voltak. A 30−42 centiméter hosszú állatok különleges csőrüknek köszönhetően óriásira tudták nyitni szájukat, begyükben pedig több mint egy deciliternyi táplálék fért el. Ez utóbbi tartalmától öklendezéssel bármikor megszabadultak, ha az előzetesen elfogyasztottnál kívánatosabb élelemre akadtak. Elképesztő mennyiségeket ettek, és lecsupaszított erdőket, feldúlt mezőket hagytak maguk után. Gyakran annyian pihentek meg egy-egy fán, hogy annak ágai letörtek, ürülékük pedig, amely egy-egy nagyobb sereg távozta után gyakran több mint 30 centiméter vastagon borította a talajt, halálosan mérgezőnek bizonyult a megmaradt növényzet számára.

1871-ben Wisconsinban egyetlen galambsereg 2200 négyzetkilométer fölött uralkodott, és több mint százmillió példányt számlált. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy 29 esztendővel később levadászták a faj utolsó vadon élő példányát is. A századfordulót tehát mindössze egy kisebb befogott galambcsapat élte túl a cincinnati állatkertben, 1910-re pedig közülük is csak egyetlen példány maradt. Martha, az utolsó vándorgalamb végül 1914. szeptember 1-jén pusztult el. Testét kitömték és a washingtoni Smithsonian Intézetben állították ki.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 10.
    2014. 01. 06. 16:47
    Nos,a cikket el sem olvastam volna,ha az egyik rajz nem pont azt a madarat abrazolta volna,ami a szakacskonyvben van.Termeszetesen ismerem a tenyesztett hazi galambot,es nehany vadon elot is,de miutan a piacon megmutattam a kepet senki sem ismerte fel,volt aki azt mondta,hogy ez facan vagy tuzok.
  • 9.
    2014. 01. 06. 16:19
    Nagyon jó, érdekes cikk! Megérte végigolvasni! Kíváncsian várom a fejleményeket!..
    Bár azt hozzátenném, hogy szép dolog a biodiverzitás megőrzése és ezért harcolni...de tulajdonképpen van értelme? Volt bármi ökológiai hatása annak hogy kihaltak? És ha volt akkor az baj? stb.. Nem tudok dönteni ebben a kérdésben
  • 8.
    2014. 01. 06. 12:56
    Hol maradt a poén?
    Szerintem egy ennyire népes madárfajt az ember nem tudott volna kipusztítani, bármennyire vadászták is őket.
    Egyéb lehetett ott a bibi, pl. járvány (amit lehet, hogy az innen Amerikába bevitt fajok okoztak?).
  • 7.
    2014. 01. 06. 12:32
    @ghoosty

    Szerintem viccnek szánta.
  • 6.
    2014. 01. 06. 09:34
    DogTheDog

    Létezik húsáért tenyésztett galamb mind a mai napig. Így a szakácskönyvedben nem feltétlenül ez a galamb van benn.
  • 5.
    2014. 01. 05. 20:21
    Mindig van valami érdekes cikk.
    Kíváncsi leszek sikerül-e nekik újra létrehozni ezeket a galambokat.
  • 4.
    2014. 01. 05. 19:27
    Érdekes, jó cikk.
    " milyen lenne egy reggel arra ébredni, hogy a szinte minden nagyobb város látképéhez hozzátartozó szirti galambok kihaltak. Hogyan reagálnánk a történtekre?" - ennek nem nagyon örülnék, inkább annak hogy a városokból eltűntek (az ürülékük miatt).
  • 3.
    2014. 01. 05. 15:56
    Nemreg szereztem egy nagyon regi szakacskonyvet,es nem nagyon vagtam milyen galambokrol is beszelnek benne.Most mar vagom.
  • 2.
    2014. 01. 05. 15:20
    Jó cikk.
  • 1.
    2014. 01. 05. 15:04
    "Vélhetően jóval könnyebben belenyugodnánk a helyzetbe abban az esetben, ha egy világméretű járvány végzett velük"

    Hát szerintem meg éppen az ellenkezője. Amennyi hülye vírus van manapság, fene tudja mi veszélyes az emberre, meg mi nem.