1. Konzumer gépek (11,6-12,5")
Sok víz lefolyt már a Dunán, mióta utoljára átfogó ajánlót készítettünk Nektek, olvasóknak arra vonatkozóan, hogy egyes kategóriákban mely típusokat érdemes számításba vennünk, ha vásárlás előtt állunk. Tekintettel arra, hogy a piac nem csak azóta, hanem folyamatosan változik, most jött el az idő arra, hogy megpróbáljunk tiszta vizet önteni a pohárba és átlátva a káoszon kiragadni jó pár terméket, amelyek az elmúlt szűk egy év során kivívták ajánlásunkat, esetleg valamiért kivételes vételnek tekinthetők ebben a pillanatban.
Utazásunkat a legnépszerűbb kategóriában, az ún. konzumer szériákban kezdjük. Ez az a piaci szegmens, amely a gyártóknak az egyik legfontosabb, hiszen bár termékenként nem az itt tanyázó készülékeken keresik a legtöbb pénzt, viszont innen kerül ki az eladott noteszgépek döntő többsége - főleg azokban a régióban (így Magyarországon is), amik eléggé árérzékenyek.
11,6-12,5 colos konzumer gépek
Pár évvel ezelőtt szó szerint térdig lehetett gázolni a 10-12”-os olcsó noteszgépekben, viszont a táblagépek térnyerésével ez a szegmens gyakorlatilag folyamatosan szorul vissza, hiszen árban nehezen tud versenyezni a táblákkal, amelyek jellemzően fényévekkel jobb kijelzőkkel, hosszabb üzemidővel és nem ritkán jobb anyagminőséggel is rendelkeznek. Éppen ezért a vállalatok többsége beszüntette a korábban népszerű 10”-os netbookok gyártását és ma már a 11,6”-osokra koncentrálnak. Az itt helyet foglaló gépek döntő többsége az Intel Bay Trail-M architektúrára épül, amely ultra alacsony fogyasztású Celeron, illetve Pentium processzorokat (a valóságban APU-kat) jelent. A Celeron családban ugyan vannak négymagos példányok is (míg a Pentiumoknál nincs is másmilyen), a piacon lévő gépek ugyanakkor legtöbbször a kétmagos verziókat használják.
Amennyiben Windowszal ellátott gépet keresünk, több, mint érdekes lehet az Acer 68 ezer forintba kerülő Aspire ES1 névre hallgató masinája. A Bay Trailes masina 2 GB memóriát, Celeron N2830-as processzort és egy 32 GB-os flash alapú háttértárat kapott. A Windows 8.1-gyel kapható gép elsősorban azok számára lehet érdekes, akik hajlandók a sebesség és főleg a tárhely szempontjából kompromisszumokat kötni, ugyanis jelen esetben nem egy teljes értékű SSD-ről beszélünk, hanem egy szintén flash memória alapokra épülő eMMC kártyáról, ami írási sebességét nézve még egy átlagos merevlemez sebességét sem éri el, és még a Windows is elviszi a kapacitásának nagy részét. Éppen ezért ha mégse lenne szükségünk operációs rendszerre, érdemes lehet pár ezer forinttal megemelni a keretet, mert akkor az E1 szériában megkaphatjuk kb. ugyanezt a gépet akár 4GB memóriával és 500GB-os háttértárral.
Ha jobban körülnézünk ebben a kategóriában, akkor láthatjuk, hogy gyakorlatilag két gyártó képviselteti magát a régióban, az Acer és az Asus. Míg az előbbi négy családdal (Aspire ES1/E3/V3, illetve TravelMate B115-M) is jelen van a 100 ezer forint alatti régióban, addig utóbbi mindössze az X200MA-t küldte harcba. Tekintettel arra, hogy üzemidőben fej-fej mellett teljesítenek ezek a termékek, így vásárlásnál ettől eltérő szempontok fognak szerepet játszani abban, melyik notebook mellett tesszük le a voksunkat. Kivéve akkor, ha számunkra az üzemidő a legfontosabb, ebben az esetben ugyanis van egy titkos favorit a sok gép között, ami nem más, mint az Acer Aspire V3-112P. Az érintés-érzékeny kijelzővel rendelkező masina négymagos Intel Celeron processzort, 4 GB memóriát és 500 GB-os merevlemezt kapott, de nem ezek az érdekességek, hanem a 49 Wh-s akkumulátor, amely nagyjából 7 órás üzemidőt biztosít a kisméretű noteszgépnek. A zajra érzékenyekre is gondolt az Acer, ugyanis információink alapján ez a készülék passzív hűtést kapott, azaz egyetlen ventilátor sem található benne. Sajnos a V3 a drágább családtagok közé tartozik, így 98 ezer forintért elsősorban tényleg az üzemidő fanatikusoknak ajánljuk.
Amennyiben sűrűn vagyunk konnektor közelben, úgy a maradék négy modell közül elsősorban az Asus X200MA-t ajánlanánk, ugyanis 83 ezer forintért már a legerősebb négymagos Pentium processzorral is elvihető és a beviteli eszközei is egyértelműen az Acer megoldásai felett állnak. Amennyiben allergiások vagyunk a zajra, akkor sem kell aggódnunk, mert bár egy apró ventilátor “biztos, ami biztos alapon” került a gépbe, fordulatszáma még maximális terhelés mellett is nagyon visszafogott. A 11,6”-os kijelző sajnos fényes bevonatot kapott, viszont képminősége a tapasztalatok alapján a jobbak közé emeli. Mindenképpen érdemes megemlíteni és ez nem csak az Asus masinájára igaz, hogy a legtöbb ilyen készülékben az alaplapra nem csak a processzort, de a memóriát is ráforrasztják, így elesünk a vásárlás utáni bővítéstől - erre mindenképpen figyeljünk oda! A merevlemez minden esetben cserélhető, viszont a burkolatot nem jellemző, hogy könnyen meg lehetne bontani, így ha nem vagyunk vállalkozó szelleműek, akkor érdemes a cserét egy hivatalos szervizben elvégeztetni.
Egy kategóriával feljebb lépve és elhagyva a bűvös 100 ezer forintos árcédulát elsősorban ugyanezekkel a készülékkel találjuk szembe magunkat, viszont erősebb hardvert nagyon kevesen kapnak közülük. Itt is az Asus viszi a prímet, az X200LA alig 105 ezer forintért vihető haza Core i3-as CPU-val. Érdemes tudnunk azonban, hogy hiába remek a Haswell architektúra fogyasztása, üzemidőben egy kisebb visszalépésre kell számítani a Bay-Trailes Celeronos/Pentiumos verziókhoz képest.
Egy hatalmas szakadékot követően a következő valamire való termék a Dell Inspiron 11, amely 150 ezer forint körüli ára ellenére a Bay Trail-M platformra épül, így teljesítményben nem veheti fel a versenyt a hasonló áron kapható Core i3/i5-ös modellekkel. Amiben viszont kiemelkedik az a 360 fokban átforgatható érintés-érzékeny IPS kijelző, bár kétségtelen, hogy 50-60 ezer forintos felárat ez a plusz önmagában nem ér meg, így érdemes tudni, hogy egy teljes értékű Windows 8.1-es operációs rendszer is a csomag részét képezi, valamint az akkumulátor is meglepően acélos (43 Wh), az anyaghasználat pedig egyértelműen jobb a korábban tárgyalt megoldásoknál.
Akiknek az IPS panel mellett a nagy felbontás is a mindenük, azok már fél lábbal benne is vannak a 200 ezer forintos régióban, ahol az Acer Aspire Switch 11, illetve a Lenovo Yoga 2 11” az úr. Ezek a szintén átforgatható (Lenovo Yoga 2), illetve le is vehető (Acer Switch 11) kijelzővel rendelkező modellek Full HD (1920x1080 pixeles) LCD panelt, flash alapú háttértárat (Acer: 60 GB-tól, Lenovo: 128 GB-tól), előtelepített Windows 8.1-et és 3 éves jótállást kaptak. Mindkét modell extra alacsony fogyasztású Haswell processzorokat kapott, amelyek a szokásosnál alacsonyabb órajelet (jellemzően 1.4-1.5 GHz) és ez által hosszabb üzemidőt jelentenek. Sajnos ezzel párhuzamosan az akkumulátoruk kapacitása átlagos, így 5-6 óránál tovább még a visszafogott fogyasztás mellett sem bírják. A napokban debütált a magyar piacon az Intel új Core M processzorával szerelt Switch 12, amely az eggyel kisebb és régebbi verzióhoz (Switch 11) képest jobb billentyűzettel rendelkezik, viszont a touchpad teljes egészében hiányzik róla. Full HD IPS kijelzője természetesen érintés-érzékeny. Ellentétben a fentebb említett két modellel, a Switch 12-re jelenleg csupán 1 év garanciát ad a gyártó itthon.
Ha az üzleti szegmenst átugorjuk, akkor gyakorlatilag egyetlen fontosabb képviselő marad már csak ebben a méretkategóriában, ez pedig az Ultrabookok előfutára, a MacBook Air 11,6”-os változatának aktuális generációja. A sokak által kedvelt készülék gyakorlatilag évek óta változatlan formában van jelen a piacon, egyedül - ahogy az elvárható - a motorháztető alatt dolgozó hardvert frissíti a gyártó. Többre ugyanakkor nem is nagyon van szükség, hiszen mind teljesítményben (Core i5-4260U), mind üzemidőben (8-9 óra) abszolút az élvonalat képviselik. A mindössze 1,08 kg-os készülék alap kiépítésben 128 GB-os SSD-t, háttérvilágítással ellátott billentyűzetet és Mac OSX Yosemite operációs rendszert tartalmaz, ugyanakkor az 1366x768-as TN kijelző (legyen bármilyen jó), a hiányzó kártyaolvasó és az 1 év garancia egyértelműen a mérleg másik nyelvébe kerülnek. Fő ellenfelének az Asus ZenBook szériája számít, amely IPS kijelzőjével és 3 éves garanciájával magasodik az Apple terméke fölé, ugyanakkor egy ideje már hiánycikk a piacon, amely egy lehetséges frissítést vetít előre.
A 11,6-12,5”-os konzumer notebookok tehát alapvetően két fő csoportra oszthatók nagy átlagban. Az egyik a kifejezetten olcsó, jellemzően két-, illetve négymagos ultra alacsony fogyasztású Intel Celeron/Pentium processzorral szerelt változatok, amelyek 70-100 ezer forint közötti összegért vihetők haza - jellemzően operációs rendszer nélkül - és az Acer Aspire V3-11x szériát leszámítva 4-5 óra körüli üzemidővel rendelkeznek. A másik pedig az érezhetően jobb minőségű vázra épült, tipikusan SSD-vel, hosszabb üzemidővel és Core i3-as/Core i5-ös processzorral megtámogatott típusok, melyek olykor IPS kijelzővel rendelkeznek. A két kategória között bár van egy csomó típus, ezek többsége egész egyszerűen nem éri meg a pénzt, mert vagy hardverben vagy minőségben nem nyújt annyival többet mondjuk egy 105-110 ezer forintba kerülő Intel Core i3-as Asus X200LA-nál, mint amennyivel drágább. Akiknek a sebesség nem első számú tényező, viszont nem vetik meg a jó minőségű anyagok használatát, a 3 éves garanciát és az IPS kijelzőt, azoknak a már említett Dell Inspiron 11 (3147) egy érdekes alternatíva lehet.
2. Konzumer gépek (13,3-14")
13,3-14 colos konzumer gépek
A 13,3-14”-os készülékek más szempontból izgalmasak, hiszen itt ritkán vagy egyáltalán nem találunk levehető és átforgatható kijelzővel szerelt modelleket, megjelenik ugyanakkor a dedikált videokártya és optikai meghajtó, mint opció és előkerülnek az igazán hosszú üzemidővel rendelkező típusok is.
A belépő szintet nagyjából ugyanazok a modellek képviselik, mint a kisebb kijelzővel szerelt noteszgépek esetében, azaz a 110 ezer forint alatti régiót elsősorban az Asus X453 és az Acer Aspire E5 uralja - az árak tipikusan 5-10 ezer forinttal magasabbak a kisebb masináéknál. Ezek hardveresen szinte teljes egészében megegyeznek 11,6”-os társaikkal, azaz két-, illetve négymagos extra alacsony fogyasztású Intel Celeron/Pentium processzorokkal, 4 GB memóriával és 500 GB-os merevlemezzel kerülnek forgalomba - tipikusan operációs rendszer nélkül. A nagyobb kasztninak hála ezeket a típusokat viszont megvásárolhatjuk dedikált videokártyával is, amelynek kivételesen van értelme, hiszen ezekben a nagyon visszafogott fogyasztási mutatóval rendelkező processzorokban a videovezérlő igencsak korlátozottan alkalmas játékok futtatására. Más kérdés, hogy a processzorok nagyon nehezen boldogulnak akár a belépő szintű dedikált megoldásokkal is. A modellek többsége egy GeForce 820M-et tartalmaz, amely fényévekre van a Celeron, illetve Pentium APU-kban található Intel HD Graphics-tól. Tekintettel arra, hogy az Optimus technológia - melynek segítségével eldönthetjük, mikor melyik videokártyát használjuk - itt is rendelkezésre áll, nem kell lemondanunk a hosszabb üzemidőről csak azért, mert kiegészítő VGA-t is választottunk.
Az előtelepített operációs rendszerhez ragaszkodó vásárlóknak ezúttal is megvan a szuper olcsó vétel, ugyanis az Asus X453MA-ból létezik egy Celeronos változat, amely 80 ezer forintért magában foglal egy Windows 8.1-et is, ráadásul memóriából is 4 GB került bele, így a sebességgel se valószínű, hogy komolyabb problémák lennének. Bár ebben a szegmensben csak egyetlen kiszerelésben bukkan fel, mindenképpen érdemes megemlíteni a Lenovo M30-at, amely alacsony fogyasztású, de teljes értékű Pentium processzorral és kellemes anyaghasználattal, valamint meglepően jó billentyűzettel rendelkezik. Az 1 éves garancia miatt ugyanakkor nem feltétlenül számít kiemelkedő vételnek és üzemideje is abszolút átlagos (3-4 óra).
110 és 130 ezer forint között elsősorban az előbb felsorolt típusok Core i3-as változatait találjuk meg, illetve 140 ezer forint körül megjelennek az első Core i5-ös variánsok is. Ám míg ezek rendre szinte vagy teljes egészében ugyanazt a kasztnit használják, mint olcsóbb társaik, addig van egy igencsak izgalmas kategória, amellyel mindenkinek érdemes kalkulálnia. Ez nem más, mint a kifutó vagy már régebben kifutott belépő szintű üzleti gépek, amelyek lehetnek akármilyen régiek, az átlagnál jobb minőségű (jellemzően fémet is tartalmazó) anyagok használata és a szokásosnál sokkal jobb beviteli eszközök miatt egyértelműen el kell, hogy gondolkodtassák azokat a vásárlókat, akik nem elsősorban a leggyorsabb videokártyával rendelkező masinát keresik adott összeg kifizetéséért cserébe.
Elsősorban az Asus ASUSPRO termékcsaládjába tartozó modelljei tartoznak ide, a 2013-as évben bemutatkozott P45VJ teljes értékű Core i3-as processzorral, 4 GB memóriával és egy GeForce GT 635M típusú videokártyával például alig 140 ezer forintért elvihető, amely az egyik leginkább megfontolandó ajánlat ebben a szegmensben - persze, csak akkor, ha a 2.4 kg-os tömeg nem riaszt el minket Átlagos üzemideje az 50 Wh-s akkumulátornak köszönhetően 4 óra körül alakul.
Szintén az ASUSPRO legénységét erősíti a PU301LA/PU401LA testvérpár, melyek között csak a kijelző mérete (13,3” vs. 14”) tesz különbséget. A cseppálló (és egyébként meglehetősen korrekt minőségű) billentyűzettel, remek touchpaddel és jó anyaghasználattal megáldott gép ugyan csak 44 Wh-s akksit kapott, viszont tömege mindössze alig 1.7 kg. A két modell közül a nagyobbik az olcsóbb, 160 ezer forintért kapjuk meg a Core i3-as változatot, míg a Core i5-ös verzióért 15 ezer forint pluszt kell letennünk az asztalra. A modellcsalád 2 éves garanciával és matt kijelzővel rendelkezik, az operációs rendszerről viszont nekünk kell gondoskodnunk.
Tavaly még ajánlottuk volna a Lenovo aktuális ThinkPad L szériáját, ám olyan mértékű minőség- és értékcsökkenés ment végbe náluk az elmúlt egy évben, hogy a továbbra is 190 ezer forint környékéről induló típusnak esélye sincs arra, hogy bekerüljön ajánlónkba. A Hewlett-packard szénája sem áll sokkal jobban, a félig konzumernek tekinthető ProBook 430 G2 szintén nem tartozik a bátran ajánlható típusok közé, főleg, ha a régebbi ASUSPRO modellek olcsóbban megvásárolhatók nála.
A Dell az általunk is tesztelt Vostro 5470-nel van jelen a 170-240 ezer forint között régióban és bár a készülék közel sem hibátlan, vannak erényei, ami miatt lehet szeretni, ilyen például a jó billentyűzet, a szép és viszonylag jó minőségű anyagokból összeállított külső, az egész hosszú üzemidő vagy az opcionálisan választható GeForce GT 740M videokártya. Amennyiben az összeállítás szimpatikus, viszont a kasztni nem, úgy választhatjuk helyette a Lenovo ThinkPad E440-et jó billentyűzettel, viszont csapnivaló touchpaddel. A gyárilag SSD-vel szerelt modellek közül az olcsó kasztnis Acer Aspire V3 érdemel említést, melyet 143 ezer forintért hazavihetünk 120 GB-os meghajtóval és Core i3-as processzorral, de a Core i5-ös változatért se kell többet fizetni 166 ezernél. A 240 GB-os meghajtó felára ugyanakkor elég vaskos, közel 30 ezret kér érte az Acer.
Több érdekes modell is van, ha átlendülünk a 200 ezer forintos lélektani határon. Elsőként rögtön itt van az Asus K451LN, amely azoknak készült, akik sok mindenben hajlandók kompromisszumot kötni, teljesítményben ugyanakkor semmiképpen sem. Az alacsony fogyasztású (kétmagos) Core i7-es processzorral, 8 GB memóriával, 1 TB-os merevlemezzel és GeForce 840M videokártyával megpakolt modell ára szinte már varázslatos, kereken 199 ezer forint. A kellemes anyagokból összerakott masina egy helyen mindenképpen csorbát szenved, ez pedig az üzemidő, ugyanis a mindössze 38 Wh-s teleppel 3-4 óránál tovább aligha fogunk tudni konnektortól távol maradni.
Az IPS paneleket kedvelőknek rögtön két notebookot is tudunk ajánlani ebből a régióból, igaz, az egyiket biztos, hogy már csak korlátozott számban tudjuk megvásárolni. Kezdjük az olcsóbbikkal, a Sony VAIO Fit multi-flippel, amely elsősorban azért különleges, mert a kijelzőjét át lehet forgatni, és akkor kapunk egy táblagép-szerű állapotot. A kellemes anyagokból készült masina 14”-os 1920x1080 pixeles érintés-érzékeny Triluminos IPS panelt kapott. Az üzemidőre nem lehet panasz, hiszen a 47 Wh-s akkumulátornak köszönhetően nagyjából 5 órán keresztül tudunk dolgozni a masinával. A teljesítményre viszont már annál inkább, ugyanis a 211 ezres verzióban mindössze egy alacsony fogyasztású Pentium processzort találunk 4 GB memória és egy 500 GB-os merevlemez társaságában. Ha lehet hinni a gyártó weboldalának, akkor a Vaio Fit meglehetősen súlyos darab, tömege ugyanis eléri a 2.6 kg-ot, amely kirívóan sok egy 14”-os notebooktól. Az NFC-vel és előtelepített Windows 8-cal is rendelkező modellre 2 éves garancia vonatkozik. Ugyanezzel az ötlettel került a boltok polcaira a nemrég nálunk járt Acer Aspire R13 is, amely egy lényegesen drágább konstrukció, viszont kevés kompromisszumot igényel.
Szintén Full HD IPS panele miatt érdekes elsősorban az Asus ZenBook szériájának UX32LA névre hallgató tagja, amely Core i5-ös processzorral, 8 GB memóriával, 1 TB-os merevlemezzel és 2 év garanciával 242 ezer forintba kerül. Az 50 Wh-s akkumulátor nagyjából 6 órás üzemidőt tesz lehetővé, az 1.45 kg-os tömeg pedig alig több, mint az 50 ezer forinttal drágább MacBook Airé. Érdekes, hogy az Apple népszerű laptopja pontosan ugyanekkora akksival rendelkezik, a Mac OSX operációs rendszernek köszönhetően azonban sokkal tovább bírja szuflával, bár a 12 órás üzemidő a valóságban inkább 8-9-nek tekintendő. Bár ezért az árért már kapunk egy 128 GB-os SSD-t, 1440x900-as kijelzője továbbra is TN alapokra épül és az 1 éves garanciát is egy kisebb vagyonért tudjuk csak bővíteni.
Akik kifejezetten kedvelik a pehelysúlyú noteszgépeket, azok hosszútávú barátságot köthetnek a Toshiba jelenleg egyetlen olyan notebookjával, amelyet nyugodt szívvel tudunk ajánlani. Ez nem más, mint a nyáron nálunk járt Satellite Z30, amely nem csak csinos külsejével, de háttérvilágítással rendelkező klaviatúrájával, illetve 1.2 kg-os tömegével is rögtön magára irányítja a figyelmet. Az 52 Wh-s akkumulátornak köszönhetően akár 6-7 óráig is kibírja egyetlen töltéssel, ráadásul kizárólag SSD-vel kapható, így a Core i3-as változatért (4 GB RAM) 288, a Core i5-ös verzióért (8 GB RAM) pedig 324 ezer forintot kell fizetni. Utóbbi kapható 256 GB-os háttértárral is, ennek felára 35 ezer forint. A csomag része minden esetben a Windows 8.1 operációs rendszer és a 3 év garancia.
3. Konzumer gépek (15,6-17,3")
15,6-17,3 colos konzumer gépek
Elérkeztünk ahhoz a kijelző mérethez, amellyel a legtöbb konzumer gépet szerelik és amelyből a legtöbbet adják el a világon - bár kétség kívül a két adat erősen összefügg egymással. Ember legyen a talpán, aki képes átlátni ezt a kategóriát, mi is igyekszünk elsősorban a saját tapasztalatainkra alapozva jó vételeket és ajánlott típusokat kiemelni a rengetegből. Nyilvánvalóan, akárcsak a kisebb kijelzős modelleknél, itt is megtaláljuk a különböző Celeron N és Pentium N APU-kkal szerelt szériákat, viszont végre van alternatíva az AMD Beema platform személyében. A szintén extra alacsony fogyasztásra kihegyezett megoldás lényegesen erősebb videokártyával rendelkezik, mint az Intel variánsok és üzemidőben sem igazán marad el tőlük. Jó hír, hogy viszonylag sok notebookot szerelnek vele, a nálunk járt Lenovo G50 pont ezek egyike volt. Bár mi egy dedikált videokártyával rendelkező változatot kaptunk, a Radeon R5 M230 teljesen felesleges kiegészítő, M240 alá ne adjuk, ugyanis a processzorokban lévő megoldások is elég használhatóak. Persze, nem mindegy, melyik processzorról beszélünk, ugyanis a különböző változatok nem csak a központi egység, hanem a videovezérlő grafikus magjának órajelében is eltérnek. Egyértelműen kijelenthető, hogy a kétmagos E1-6010-zel szerelt notebookokat érdemes kerülni, hiszen minimális felárat kell csak fizetnünk a lényegesen gyorsabb és már négymagos E2-6110-esekért. Bár ilyen gépet már kapunk az Acertől 78 ezer forintért, a 2 GB RAM-mal szerelt masina helyett sokkal jobb parti a 93 ezerért hazavihető Lenovo G50-45, amely a majdnem legerősebb A6-6310-zel és 4 GB RAM-mal kelleti magát. Amennyiben ragaszkodunk az előtelepített operációs rendszerhez, úgy az Acer 11 ezer forintos felárért cserébe biztosít számunkra egy Windows 8.1-et. A Dell is lát fantáziát ebben a platformban, ugyanis bár az Inspiron 3541 a legdrágább a mezőnyből (98 ezer forint A4-6210-zel), legalább a 3 év garancia erre is jár és az egyik leghosszabb üzemidővel rendelkezik a mezőnyből (átlag 5 óra). Akik játékok futtatását fontolgatják, azoknak az Acer Aspire E5-521G-t ajánljuk, amely A4-6210 APU-val és Radeon R5 M240 dedikált videokártyával 94 ezer forint ellenében cserélhet gazdát.
Bár - akárcsak a 14”-os modelleknél - a Core i3-as típusok ezúttal is 110 ezer forinttól indulnak, szinte minden gyártónál kizárólag alacsony fogyasztású verziókat találni, mintha az Intel nem is gyártana teljes értékű, emelt órajellel rendelkező példányokat. Elsősorban a Lenovo háza táján találkozunk olyan családokkal (G510, M5400A, ThinkPad E540), amelyek ilyen processzorokat kaptak, viszont szinte soha nem találunk mellettük tisztességes sebességgel rendelkező dedikált videokártyát, így majdhogynem feleslegesek, hacsak nem tudunk mit kezdeni a CPU nyers erőtöbbletével. A Fujitsu az E544 családba épített magas órajelű Intel processzorokat, ám itt inkább a már 144 ezer forintért elérhető SSD-s változat képezi a meglepetést, ugyanis valamire való dedikált VGA-val itt se fogunk találkozni. Egészen 176 ezer forintig kell elmennünk, itt találjuk ugyanis az Acer azon kevés típusainak egyikét, ahol gyors videokártya találkozik nem lefojtott processzorral. Az Aspire E5-572G Core i5-4210M-et, GeForce GT 740M-et és még Windows 8.1-es operációs rendszert is kapott ennyi pénzért. 10 ezer forinttal drágábban viszont megkapjuk a Lenovo M5400A-t, amely hasonló paraméterek mellett jobb beviteli eszközöket, hosszabb üzemidőt és hibrid merevlemezt biztosít számunkra. Bár még csak úton van a szerkesztőség felé, de kétség kívül a 200 és 300 ezer forint közötti régió legérdekesebb modelljei közé tartozik az Asus N550/N551 páros, ugyanis nem csak erős processzort és videokártyát, de kiszereléstől függően remek hangszórórendszert és nagy felbontású IPS panelt is kaptak.
Nagy felbontású kijelző miatt ugyanakkor nem feltétlenül kell ennyi pénzt kiadnunk, ha számunkra csak a pixelek száma a meghatározó, akkor jó hírünk van: 110 ezer forint körül már kapunk olyan modellt, amelyben 1920x1080-as (igaz, TN) panel van. A Lenovo Z50-70 legtöbb változata például ilyen panellel rendelkezik, igaz, a csábító árcédulával megáldott változatok többsége Pentium processzorokkal és integrált videokártyával rendelkezik. Vannak ugyanakkor nagyon érdekes változatok, például 127 ezer forintért kapunk a mezítlábas kiszerelés mellé egy dedikált GeForce 840M videokártyát. Persze, a processzor jelentősen vissza tudja fogni a grafikus kártyát, de a csomag még így is kellően impozáns. Csakúgy, mint a Z50-75 variáns, amely AMD Kaveri alapokra épül és ez által processzor erőben lényegesen előrébb jár, mint a kétmagos Pentium 3558U, ráadásul a benne található videokártya is lényegesen erősebb. Amennyiben ritkán játszunk, úgy az AMD variáns előnyösebb, viszont ha sűrűn ütjük el ilyesmivel az időt, akkor inkább válasszuk a 840M-es változatot. Ha komolyan gondoljuk a “hentelést”, akkor a Core i3-as processzorért elkért szűk 15 ezres feláron is érdemes elgondolkodnunk. 150-180 ezer forint között rengeteg olyan modellel találkozunk majd, amelyek Radeon R7 M265-ös videokártyával rendelkeznek. Igyekezzünk, amennyire csak lehet, körültekintően eljárni, mielőtt bármelyiket megvásárolnánk, ugyanis ezt a videokártyát gyártják 64 és 128 bites sínrendszerrel is. Az előbbi nagyjából fele akkor memória sávszélességet biztosít a grafikus mag számára, mint az utóbbi, így, ha kifogunk egy ilyen verziót, akkor azon kaphatjuk magunkat, hogy van egy olyan dedikált videokártyánk, amely alig gyorsabb az integráltnál. A Dell például előszeretettel szereli ilyen R7-esekkel az új Inspiron 5547-eket, így, ha biztosra akarunk menni, maradjunk a GeForce 840M-es 3542-eseknél.
Nem véletlenül nem említettük sehol a Hewlett-Packard és a Toshiba készülékeit, ugyanis úgy gondoljuk, jelenleg ezek érik meg legkevésbé a pénzüket ebben a kategóriában. A Toshiba Satellite-okkal elsősorban minőségbeli aggályaink vannak, míg a HP ezen felül ráadásul drágán is adja a legtöbb Paviliont.
Amennyiben nem elégszünk meg a 15,6”-os kijelzővel és még nagyobbra vágyunk, úgy a lehetőségek száma erőteljesen megcsappan. Bár léteznek olcsó megoldások ebben a kategóriában is, a többség vélhetően nem akarja cipelni ezeket a készülékeket, inkább egy asztali gépet szeretne kiváltani vele, ennél fogva nem csak a nagyméretű kijelzőre, hanem némi erőre is szüksége van mind processzor, mind videokártya fronton. A rossz hír az, hogy ehhez legalább 170 ezer forintot el kell költeni, ugyanis ennyibe kerül mind az Asus X750LN, mind a Lenovo Z710. Mindkét modell egyaránt GeForce 840M videokártyával rendelkezik, viszont míg az Asus alacsony fogyasztású Core i5-ös processzort és 1600x900 pixeles kijelzőt kapott, addig a Lenovo-ban normál fogyasztású Core i3-at és 1920x1080 pixeles megjelenítőt találunk. Ízlés kérdése, melyiket választjuk, teljesítményben sok különbség nem lesz a két modell között. Dacára annak, hogy a Lenovo mellé csupán 1 éves jótállást kapunk, mi inkább a Z710-re szavaznánk a két modell közül.
A következő állomás 200 ezer forintnál van, itt tanyázik az Acer Aspire E5-771G és a Dell Inspiron 5748. A specifikációkat illetően a különbség a garancia idő hosszában (Acer 2 év, Dell 3 év) és a kijelző felbontásában (Acer 1920x1080, Dell 1600x900) van. Gyorsaságukat tekintve megegyeznek a náluk 30 ezer forinttal olcsóbb Asus-Lenovo duóval, ebben a kategóriában ennél feljebb már csak a gamer notebookok vannak, ami azért is érdekes, mert a 15,6”-os masinák között simán van élet a kettő között.
4. Üzleti szériás notebookok
Üzleti szériás notebookok
Nem véletlenül hagytuk ki az előző oldalakról az üzleti kategóriába tartozó notebookokat, ugyanis vannak annyira különlegesek, hogy külön fejezetet szenteljünk nekik. Először is tisztázzuk, miben különböznek ezek a gépek a konzumerektől, így talán megérthetjük, miért választja egyre több magánember is őket.
Ha röviden össze akarnánk foglalni az eltéréseket, akkor azt mondhatnánk, hogy a játékok megfelelő futtatásához szükséges dedikált videokártyát áldozzák fel minden másért cserébe. Mi ez a minden más? Elsősorban masszívabb, általában valamilyen fémet is tartalmazó burkolat és zsanér, kivételesen jó beviteli eszközök, matt kijelző, fejlett hűtőrendszer, dokkolási lehetőség, akár 5 évre is kiterjeszthető garanciaidő, bizonyos modellek esetében cserélhető optikai meghajtó, balesetből adódó károkra is megköthető garancia (szintén akár 5 évre) és akkumulátorra is kiterjeszthető jótállás (akár 3 évre). Nagyjából ezek az alapok, ehhez jöhetnek még olyan dolgok, mint a háttérvilágítással ellátott billentyűzet vagy a nagy kapacitású akkumulátor, mellyel az általában egyébként sem túl rövid üzemidő még tovább nyújtható. Sokan ebbe a kategóriába sorolják az Apple retina kijelzős MacBook Pro-ját, de nyilvánvaló, hogy a legtöbb kritériumnak egész egyszerűen nem felel meg. Ettől függetlenül inkább ehhez a kategóriához áll közelebb, mint a konzumer vonalhoz, hiszen anyaghasználata, beviteli eszközei, üzemideje, kijelzője mind ide sorolja. Ugyanakkor nem bővíthető egyáltalán (rendelés során kell eldöntenünk, mit szeretnénk bele), borzasztóan nehezen szerelhető, alapból csak 1 év garanciát kapunk rá, amelyet - egy vagyonért - maximum 3 évre terjeszthetünk ki (van ugyanakkor balesetből eredő károkra vonatkozó Care Plan). Klasszikus értelemben nem dokkolható, viszont a nagy sebességű ThunderBolt csatlakozón keresztül speciális módon ez a funkció kiváltható. Mobil szélessávú modemet viszont semmilyen körülmények között nem tudunk bele tenni és dedikált videokártyával is csak a 15,6”-os változat rendelhető (igaz, azt mással nem is tudjuk kérni). Szóval maradjunk annyiban, hogy a MacBook Pro-t ide is és oda is sorolhatjuk, az viszont elvitathatatlan tény, hogy egyre több cégnél használják őket, így nem mondhatjuk azt, hogy a céges kultúrában nincs helyük.
Vannak viszont a klasszikus értelemben is üzleti szériás noteszgépek, melyek jellemzően 12,5, 14 és 15,6 inch-es kijelzőmérettel egyaránt kaphatók. A három nagy márkán kívül (Dell, Hewlett-Packard, Lenovo) szokás még megemlíteni a Fujitsu-t (Lifebook széria) és a Toshiba-t is, de utóbbi piaci részesedése ebben a szegmensben egyre inkább minimális, helyette egy sokkal veszélyesebb márka kopogtat egy ideje az ajtón, hogy beléphessen raja. Ez a márka nem más, mint az Asus, amely két évvel ezelőtt indítottja útjára az ASUSPRO üzleti családot, melynek idei tagjai már tényleg nagyon kellemes darabok voltak, volt szerencsénk több fajtához is. Bár szolgáltatásokban még van hova fejlődniük, hiszen a fent említett kritériumok közül jó párat ők sem tudnak kipipálni, maguk a termékek igencsak rendben vannak és ha kizárólag az eladási árakat nézzük, akkor versenyképesek is. 2015-ben egyértelműen az a feladat vár rájuk, hogy a jó termékek mellé elkezdjék kiépíteni azokat a szolgáltatásokat, melyek nélkül jelenleg esélyük sincs betörni a legtöbb multinacionális vállalathoz.
A 2014-es modellek közül viszonylag egyszerűen rá tudunk mutatni azokra a darabokra, amelyeket legnagyobb megelégedéssel használtunk a teszthét során. Rendszeres olvasóinknak már nem újdonság, hogy idén a Hewlett-Packard és a Lenovo is visszalépett egy jó nagyot. Ezen két gyártó egyértelműen a konzumer vonalon megfigyelhető divathullám felé nyitott, amikor megalkotta idei modelljeit. Mind a ProBookok, mind az EliteBookok vékonyabbak lettek, optikai meghajtót egyáltalán nem találunk egyik szériában sem (ami azért baj, mert így a helyére sem tehetünk kiegészítő dolgokat, mint például adattároló vagy akkumulátor) és a beviteli eszközök, valamint az anyagminőség is elmarad a 2013-as generációtól, néhol nem is kevéssel. A Lenovo-nál is tovább vékonyítottak a ThinkPadeken, amelyek lassan már kvázi Ultrabookoknak tekinthetők, a T431s-ben debütált szörnyű touchpadet pedig minden modellbe betették. A vékonyítás hatására sokkal kevésbé érződnek robusztusnak és elpusztíthatatlannak a készülékek, márpedig a ThinkPad, mint márka egy mindenkori mérőszám volt ebben a kategóriában. Arról nem is beszélve, hogy az elegáns, könnyedén beazonosítható fekete burkolatot egy jellegtelen szürkére cserélte a gyártó.
Ezzel gyakorlatilag zöld utat adtak annak a Dellnek, amely nem akarta újradefiniálni az üzleti szférát, egyszerűen csak minimális, de semmiképpen sem radikális változtatásokkal piacra dobta korábban is sikeres családjainak frissített tagjait. Szinte minden modelljük megjárta szerkesztőségünket, így könnyű volt kialakítani egyöntetűen pozitív álláspontunkat: 2014-ben a legjobb üzleti szériás notebookokat a Dell gyártotta. Akár az olcsóbb Latitude E5x40-es, akár a drágább E6x40-es családra gondolunk, mindkettő ajánlott minősítéssel távozott, ráadásul az azóta bekövetkezett - igaz, néhol minimális - árcsökkenésnek hála az E5440-ből igazi vadorzót állíthatunk elő, ha rászánunk egy kevés pénzt. A 224 ezer forintért megvásárolható mezítlábas Core i5-ös változathoz csupán egy második 4 GB-os RAM modult, egy, az igényeinknek megfelelő SSD meghajtót és egy jelenleg nevetséges áron megvásárolható 9 cellás akkumulátort kell csak hozzácsapnunk ahhoz, hogy legyen egy strapabíró, gyors és egy teljes munkanapot töltő nélkül kihúzó notebookunk. Mindezt ráadásul kevesebb, mint 300 ezer forintból megúszhatjuk, így ha gondoljuk, dönthetünk az 1600x900 pixeles (TN) verzió mellett is, melynek felára bő 20 ezer forint.
Ezzel szemben a vékonyított E7440 annyira drága, hogy csak kivételes esetben bátorítanánk bárkit is arra, hogy a megvásárlása mellett döntsön. Az 1920x1080 pixeles IPS kijelzővel szerelt modell közel fél millió forintba kerül, ennyit pedig egész egyszerűen nem ér ez a készülék. Más kérdés, hogy a kevésbé jól sikerült Lenovo ThinkPad T440s se sokkal olcsóbb azonos felszereltség mellett.
A kisméretű üzleti gépeknél komoly változás, hogy a Dell a 2015-ös modellévben már az olcsóbbik Latitude-ból is készít 12,5”-os változatot, ezzel pedig egy olyan kategóriát kíván meghódítani, amely eddig méltatlanul elhanyagolt volt a gyártók részéről. Bár az E5250 konkrétan nem járt még nálunk, 14”-os testvérét (E5450) nemrég adtuk vissza (cikk hamarosan) és azok alapján ki merjük jelenteni, hogy egy remek masinát köszönthetünk személyében. Első számú kihívója az Asus ASUSPRO BU201LA lenne, de még mindig nem kapható a magyar piacon, így egyelőre kár vele foglalkozni.
Egy kategóriával feljebb már hatalmas a tülekedés, a HP (EliteBook 820), a Dell (Latitude E7240) és a Lenovo (ThinkPad X240) ölik egymás a vásárlók kegyeiért. Bár használni a Dellt a legjobb, a Lenovo rendelkezik a leghosszabb üzemidővel, legalábbis, ha hajlandó vagyunk venni hozzá egy kiegészítő akkumulátort. Szerencsére mindhárom típust megvásárolhatjuk prémium (IPS, illetve xVA) panellel, viszont a lista elég furán alakul. A HP-nál kizárólag 1366x768-as kijelzők vannak, a Lenovo-nál ezen kívül kérhetünk még 1920x1080-asat, míg a Dellnél kizárólag az utóbbi mögött áll IPS technológia. Szerelni a HP-t és a Dell-t viszonylag egyszerű, a Lenovo-ról ez korántsem mondható el, illetve akárcsak a nagyobb ThinkPadek, úgy az X240 is megkapta a maga borzasztó touchpadját.
Tekintettel arra, hogy a mobil munkaállomásokkal nincs személyes tapasztalatunk, így nem is nagyon ajánlanánk egyiket sem a másikkal szemben, a választék egy picit szűkösebb, mint a "mezei" üzleti kategória esetén, ám a három nagy gyártó (HP, Dell, Lenovo) itt is jelen van, egyik-másik egész terebélyes portfólióval. Bár a Dell vékony modellt (M3800) is árul, amely azoknak lehet érdekes, akik erős videokártyát, teljes értékű négymagos processzort és gigászi felbontású prémium kijelzőt szeretnének, a többi típus elsősorban az elpusztíthatatlanságra és a klasszikus értelemben vett mobil munkaállomás fogalmára helyezi a hangsúlyt. Mindhárom gyártóra elmondható, hogy kijelző terén odatették magukat, hiszen szinte kizárólag prémium panellel (xVA, IPS, stb.) találkozni, ráadásul nem ritkán 1920x1080 helyett akár 3200x1800 pixeles felbontással is rendelhetjük ezeket a masinákat.
Az AMD FirePro, illetve NVIDIA Quadro videokártyákkal szerelt készülékek elsősorban CAD/CAM munkára találták ki, de természetesen együttműködnek szinte bármilyen szoftverrel, sőt, a gyártók külön listát vezetnek arról, melyek azok a professzionális programok, amelyek előnyt kovácsolnak a hardverből és hivatalosan támogatottak. A nagy kapacitású akkumulátorral rendelkező munkaállomások továbbá olyan előnyökkel bírnak normál testvéreikhez képest, mint a több adattároló egyidejű használata, akár 32 GB memória támogatása, illetve a még robusztusabb vázszerkezet. Tekintettel arra, hogy optikai meghajtót a Precision M3800-on kívül mindegyik masina tartalmaz, könnyedén cserélhetjük őket második adattárolóra vagy - modelltől függően - kiegészítő akkumulátorra. Ami a választékot illeti, a HP ZBookjaiból van a legtöbb, mind a ThinkPad Wx40, mint a Dell Precision szériákból pár példány érhető csak el, jellemzően típusonként egy-egy kiszerelés. Végigböngészve a fotókat, a teszteket és az adatlapokat kijelenthetjük, hogy a zászló itt is elsősorban a Dellnek áll. Figyelembe véve, hogy az 500-800 ezer forintos régióban, ahol ezek a készülékek tanyáznak nem túl jelentős egy 20-30 ezer forintos árkülönbség, kizárólag a minőség és a tudás az, amely dönteni fog vásárlás esetén. Akárcsak egy kategóriával lejjebb, úgy itt sem áll túl jól a HP szénája, a Lenovo pár szolgáltatásban előrébb jár az amerikaiaknál. Ha 15,6"-os mobil munkaállomást keresünk, amely nem csak az elpusztíthatatlanság illúzióját, de minden földi jót is kínál számunkra, akkor egyértelműen a Dell Precision M4800 legyen az első termék, amelyet megnézünk. Ezt kövesse csak a Lenovo ThinkPad W540 és ha valamiért egyikben sem találjuk meg a számításunkat, csak akkor fordítsuk fejünket a HP ZBook 15 felé. Ezt a szabályt nyugodtan alkalmazhatjuk az eggyel nagyobb kijelzővel rendelkező variánsok esetében is.
5. Gamer notebookok
Gamer notebookok
Utolsó kategóriánk szintén egy roppant izgalmas területet ölel fel, hiszen a gamer notebookok piaca itthon talán sosem volt még ennyire színes. Idén elképesztően sok masina járt a kezeink között, így bátran kijelenthetjük, van rálátásunk a piacra.
A tavalyi év egyik legnagyobb slágere egyértelműen a Lenovo IdeaPad Y510p volt, melynek idén megérkezett az utódja, ám az Y50 közel sem szólt akkorát, mint azt sokan várták volna. Eltűnt az SLI lehetőség, a hűtőrendszeren - bár kellett volna - nem igazán javítottak, az akkumulátor immáron nem eltávolítható, IPS panel, mint opció pedig továbbra sem szerepel a listán. Megmaradt ugyanakkor az erős processzor, a vörös billentyűzet háttérvilágítás és a kedvező ár. Az immáron GeForce GTX 860M-mel rendelkező készülék 275 ezer forinttól érhető el, viszont második videokártya hiányában (melyet az elődben cserélni lehetett optikai meghajtóra és adattárolóra) kizárólag egyetlen HDD-t vagy SSD-t tehetünk a gépbe.
Az Acer új fiúként csöppent ebbe a kategóriába, ennek ellenére egy meglehetősen tisztességes készüléket sikerült letenniük az asztalra az Aspire Nitro személyében. Az Y50-nel egy árban kapható család két féle videokártyával is megvásárolható, a sima változatok GeForce GTX 850M-et, míg a Black Edition-ök GTX 860M-et kaptak. Van miért szeretni az új jövevényt, hiszen az alapáron is IPS technológiát használó Full HD kijelzőt bárki szívesen nézegeti egész nap, de az átlagnál halkabb hűtőrendszer is sokak tetszését elnyerheti - más kérdés, hogy hatékonysága finoman fogalmazva se túl jó. A kellemes anyaghasználattal rendelkező család olcsóbbik tagja (VN7-571G) alacsony fogyasztású, míg a Black Edition verzió (VN7-591G) teljes értékű Intel processzorokat kapott - négymagos Core i7 is csak utóbbihoz kérhető/választható. Sajnos a Nitro egy helyen mindenképpen alul marad a többiekkel szemben, ez pedig nem más, mint a billentyűzet, amely hiába kapott vörös háttérvilágítást, egész egyszerűen méltatlanul középszerű, márpedig egy gamer notebooknál a klaviatúra kiemelt fontosságú, hiszen mondjuk egy egérrel ellentétben ezt nem tudjuk kedvünk szerint cserélni.
A HP valójában csak jövő év elején dobja majd piacra legújabb, kifejezetten játékosoknak szánt noteszgépét, az Oment. A szuper vékony készülék hasonló paraméterekkel büszkélkedhet, mint az előbb említett Lenovo, illetve Acer masinák, viszont lényegesen drágább lesz náluk, valamint a hírek szerint a processzorba integrált videokártyát nem is tudjuk majd használni, így hosszú üzemidőt semmiképpen ne várjunk majd tőle. Az Omenre elsősorban a sokat utazók várjanak, minőségben és teljesítményben kapunk olcsóbban is hasonlót - vagy jobbat.
Például egy Asus G551-et, amely a hónap egyik slágere lehet - már persze kategórián belül. Elsősorban azért, mert itthon kizárólag 1920x1080-as kijelzővel kerül forgalomba, jó anyaghasználata, beviteli eszközei, valamint teljesítménye mellé nagyon kedvező árcédula társul, hiszen a Core i5-ös modell 248, míg a Core i7-es variáns 277 ezer forintért vihető haza. A videokártya a sorozat minden modelljében a már jól ismert GeForce GTX 860M (kiépítéstől függően 2, illetve 4 GB memóriával). A SonicMaster Pro hangrendszer és a vörös billentyűzet világítás csak tovább emeli a készülék ázsióját. A hűtőrendszer ugyanakkor a felhasználók visszajelzései alapján nem annyira szuper, mint a nagyobb Asus gamer notebookok esetében, de a rá hárult feladattal azért megbirkózik.
Ha számunkra a 15,6”-os kijelző túl kicsi, akkor sincs probléma, ugyanis eggyel feljebb sem annyira rossz a választék. Kezdjük a sort rögtön egy kitartó, szívós márkával, amely tulajdonképpen kizárólag gamer notebookjaival van már jelen hazánkban, minden más hordozható készüléke kikerült a portfólióból. Az MSI sosem remek laptopjairól volt híres, ami nem jelenti azt, hogy nem tettek le az asztalra pár emlékezetes darabot, hiszen elég csak a Windre gondolni, amely talán az egyik legnépszerűbb netbook volt jó pár évvel ezelőtt. A 15,6”-os masináik most sem igazán tudnak labdába rúgni az erős konkurencia miatt, bár a teljes egészében AMD alapú belső (A10-5750M processzor, Radeon R9 M290X videokártya) vélhetően sok olvasónk szívét megdobogtatja majd, de a viszonylag lassú processzor miatt hiába az erős videokártya, az esetek többségében egy Core i7-es Asus G551JM könnyedén maga mögé utasítja.
A 17,3”-os GT70-2PE Dominator Pro viszont simán megér egy misét. Egyrészt - akárcsak a legtöbb MSI gamer noteszben - a sok színben pompázó és remekül programozható billentyűzet már önmagában kuriózumnak tekinthető, ám csak ezért még nem vesz senki GT70-et. A nyakunkon vannak már a GeForce GTX 970M-mel és 980M-mel szerelt masinák, viszont a GTX 880M-et se kell félteni, ha játékra kerül a sor, a négymagos Core i7-es processzorral remekül megértik egymást és készek minden helyzetben kiszolgálni az 1920x1080 pixeles matt (TN) kijelzőt. A Dynaudio hangszóró rendszer remekül sikerült, a beviteli eszközök is abszolút az élvonalba tartoznak (ami az MSI-től már önmagában is nagy szó, gondoljunk csak a pár évvel korábbi modelljeikre), a Super RAID 2 rendszert pedig nem lehet nem szeretni, ha az adattárolásra kicsit is érzékenyek vagyunk. Bár két hónapja hiánycikk (mert úton úton a frissített változat), 420 ezer forintos árával így sincs sok esélye a legjobb 17”-os gamer notebook ellen, amely…
...az Asus G751JY. A Republic of Gamers sorozatba tartozó masina a méltán népszerű és sikeres G750 frissített változata és GeForce GTX 980M videokártyájával, valamint kizárólag négymagos, valószínűtlenül gyors Core i7-es processzoraival gyakorlatilag a mai mobil játszadozás csúcsát képviseli. Teljesítménye a legtöbb asztali gépet megszégyeníti, ráadásul alig akad olyan terület, ahol csorbát szenvedne a konstrukció. Tekintettel arra, hogy az NVIDIA Optimus technológiája utolsó információnk szerint nem érhető el ennél a generációnál, így a Core i7-4710HQ és a Core i7-4860HQ közötti 30 ezer forintos különbséget (amely egyébként teljesítmény szempontból 100 MHz-es differenciát jelent) költsük inkább operációs rendszerre vagy SSD-re. A 450 ezer forintos induló ár egyáltalán nem túlzó, főleg, hogy már ebben a kiszerelésben is megkapjuk az 1920x1080-as IPS kijelzőt, a SonicMaster Premium hangszórórendszert (beépített mélysugárzóval), a remek billentyűzetet és hűtőrendszert, valamint a masszív, nagy, nehéz és látványos kasztnit. Ennek fényében a másfélszeres áron kapható Alienware 17 - még akkor is, ha kifutó példány - említésre sem méltó.
6. Ajánlások
Reméljük, hogy az előző pár oldal alapján a legtöbb olvasó közelebb került ahhoz a notebookhoz, amelyre valójában szüksége vagy igénye van. Szeretnénk ugyanakkor zárszóként egy pár jótanácsot megosztani Veletek, hogy a választásotok ne csak rövid, de hosszútávra is szóljon.
Először is kezdjük a legfontosabbal: tudd, mire van szükséged! A legtöbb ember számok és specifikációk alapján vásárol notebookot még ma is (tudom, kedves olvasó, Te nem tartozol közéjük). Ez nyilván előnyös akkor, ha tisztában vagyunk azzal, hogy nekünk szükségünk van gyors processzorra és/vagy videokártyára, viszont szörnyen káros abban az esetben, ha a döntésünket nem tudjuk megindokolni nem csak másoknak, de magunknak sem. Elképzelhető ugyanis olyan helyzet - és tapasztalataink alapján ez finoman szólva sem ritkaság - hogy a választott gép élettartamának 95%-ában semmit nem használunk ki a vadorzó CPU-ból és a Forma-1-es autókat megszégyenítő sebességű VGA-ból. Bosszankodunk ugyanakkor a zajos hűtőrendszer és a rossz minőségű zsanérok miatt. Kész mázli, hogy voltunk annyira sznobok, hogy érintés-érzékeny kijelzőt kértünk, így legalább ritkán kell csak használni azt a szörnyű billentyűzetet.
Ahogy Guy Kawasaki mondta a “12 lessons Steve Jobs taught me” (12 lecke, amire Steve Jobs tanított meg) előadásában: “Value is different from price”. “Az érték nem egyenlő az árral” - magyarul talán így lehetne leginkább visszaadni a mondat jelentését. Bár ez a kijelentés alapvetően a Macintosh-okkal és úgy általában az Apple termékekkel kapcsolatban hangzott el, remekül átültethető a notebook vásárlás előtti állapotra is. Válasszunk olyan terméket, amely számunkra a legtöbb értéket képviseli. Ne foglalkozzunk azzal, hogy mások esetleg lebeszélnek szívünk választottjáról, hiszen könnyen elképzelhető, hogy számukra más dolgok képviselik azokat az értékeket, amelyek miatt az adott termékre esett a választásuk - egy szóval: más az értékrendjük. Ha sokat fogunk gépelni, akkor számunkra nagyobb jelentőséggel bír egy klassz billentyűzet, mint egy bivaly erős videokártya. Ha élünk-halunk a játékokért, akkor számunkra fontosabb egy ilyen videokártya, mint az, hogy mondjuk az adott készülék mennyi ideig képes működni akkumulátorról. Ha állandóan úton vagyunk, a strapabíró váz és a jócskán átlag feletti üzemidő kulcsfontosságú helyen szerepelnek a listánkon. A sort sokáig lehetne folytatni, a legegyszerűbb, ha összeszedjük a szempontjainkat és felállítunk egy sorrendet köztük. Az se baj, ha a “Must have, good to have” (“Kötelező, Jó, ha van”) elv mentén haladunk, elég gyorsan leredukálhatjuk a szóba jöhető 20-30 típust 4-5-re.
Ne feledkezzünk meg az összehasonlításnál a garancia időtartamáról sem, illetve, ha tehetjük, igyekezzünk meghosszabbítani azt, csúnya javításról szóló számlától kímélhetjük meg magunkat az évek során. Általában nem kötelező rögtön a készülék megvásárlásánál megvennünk a kiegészítő garanciát, erre márkától és típustól függően 30-365 nap áll rendelkezésünkre.
Bármilyen készülékkel csodát tesz egy SSD. Nem kötelező elhinni, de ettől még így van. Ennél fogva, ha szűkös keret áll a rendelkezésünkre, nem mindig az erősebb processzorral járunk jobban, néha bölcsebb, ha picit lassabb központi egységet választunk, viszont az így megspórolt pénzből könnyedén lecserélhetjük a ma már elsősorban adattárolásra használatos merevlemezt egy - jóval kisebb kapacitású - SSD-re. Végezetül még egy jó tanács: ha már közel járunk a döntéshez, nézzünk utána a különböző fórumokon, mik a tapasztalatok az adott típusokkal kapcsolatban, nálunk ugyanis általában maximum egy hétig vendégeskednek a tesztkészülékek és nem minden problémára derül fény ez idő alatt. Pont ezért érdemes nálunk is kérdezősködni a fórumon, mert ha betéved valaki, akinek már több hónapja megvan az adott gép, nagyon értékes tapasztalatokat oszthat meg velünk.
