1. A múltnak leírása

¹Kezdetben vala a Behemótok Kora. ²Fémgigászoké, melyek keveset tudtak, mint az újszülött csecsszopó, de csodaszámba mentek, hisz gondolkozást mímelének. ³És készíténének vala az Észkovácsok újabb és újabb Behemótfikat.⁴ Elméjük élesebb, termetük kevésbé sudárabb vala. ⁵Ezeket nevezék Munkaállomásoknak. ⁶Ám nem csak dologszerszámok valának. ⁷Merész álmodók új, sosevolt világokra nyitának vélük kapukat. ⁸És látá a Játékkészítő, hogy ez jó. ⁹De a világok meglátogatása kevesek kiváltsága vala. ¹⁰Írástudóké, a nép legjaváé. ¹¹És látá a Játékkészítő, hogy ez rossz. ¹²És szóla a Játékkészítő: Legyen Baer! ¹²És leend Baer, ki egy nap elhozá a Barna Dobozt, és látá a Játékkészítő, hogy ez jó. ₁₃Majd így szóla a Játékkészítő. ¹⁴Ajándékokat adok nektek. ¹⁵Olyasfélék, mint a Behemótok, de elférnek lakotokban, aprók, mint a macska, mi tűzhelyetek előtt dorombol. ¹⁶Hasonlatosak a Munkaállomásokhoz, de nem oly bonyolultak.¹⁷ Egyszerűek, mint a dolgos földmíves élete. ¹⁸Kapuk lesznek ezek is, új és új világokba. ¹⁹Kincsekre vadászhattok, tüzes szekereket vezethettek, és ezernyi életet élhettek le egy alatt. ²⁰ Csakis tireátok leszen bízva, hogy miképpen sáfárkodtok az adománnyal. ²¹ De figyelmezzetek! ²²Ki kardot ragad, kard által vészen el, ki pedig mohóságra vetemedik, azt önnön mohósága falja fel. ²³És nemzé Barna Doboz Magnavoxot, és nemzé Fairchildot, és nemzé Bally-t, és nemzé Intervisiont. ²⁴Ágyékából sarjadék ki a Pöttömök népe. ²⁵És látá a Játékkészítő, hogy ez jó. ²⁶És örvendezé vala.

2. Az Első Katasztrófa

¹Ám az emberfik nem fogadák be szívükbe a Játékkészítő intelmét. ²Büszkék voltak, mint a szárnyaló sasmadár. ³És mondák egymásnak: ugyan mi végre a mértéktartás? ⁴Álmodjunk minél többet! ⁵Hisz portékánk piaca jó és biztos, mint a bársonyé, vagy fűszeres boré.⁶ Mitől féljünk? ⁷És egyre több és több álom jelent meg. ⁸Boszorkányok csecséből hulló tej után loholt, ki akart. ⁹Aki ebének eleséget vett, maga is ebbé válhatott. ¹⁰De ezek rossz álmok voltak, és egyre több, és több lett belőlük. ¹¹Aztán eljöve ő, a Földön Kívülről Érkező. ¹²Karácsonykor jelené meg, és megannyi család nyugodalmát tönkre tevé, mert rossz volt, a velejéig rossz. ¹³A Földön Kívülről Érkezőt egy sivatagba száműzék, ahol elásák. ¹⁴De már késő vala. ¹⁵Így szóla a Játékkészítő. ¹⁶Nem követtétek az intelmemet, így átkot bocsátok rátok. ¹⁷Mindaz, amit felépítettetek, összedől, mint a gyermekek gallykunyhója. ¹⁸Annyi sem marad belőle, mint egy tavalyi homokvárból. ¹⁹De kegyes vagyok, így csak Északot sújtom e csapással, és megengedem, hogy a Napos Szigetek Lakóinak álmai elterjedjenek. ²⁰És idővel Észak ismét megerősödhet. ²¹Új jelük az X lesz. ²²A Munkaállomásokat sem sújtom átkommal, csak a Pöttömöket. ²³Szaporodjanak és sokasodjanak rajtuk az álmok. ²⁴Ők maguk is egyre többen lesznek. ²⁵Egyben szövetséget kötök veletek. ²⁶Többé sohasem csapok le reátok ilyen haraggal.

3. Az Első Katasztrófa után

¹És úgy vala miképpen a Játékkészítő jövendölé. ²Észak elbuká és csak egy emberöltővel később kezdé el visszanyerni helyét. ³Az álmok sora azonban nem fakulá meg. ⁴De kik netudának eleget ahhoz, hogy portékájukat csengő ezüstért kínálják, azok egységbe tömörülének és így szólának. ⁵Szórakoztassuk álmainkkal a népet, de ne a teli erszényért! ⁶Aranyat-jádét ne kérjünk! ⁷Legyünk szerények szívünkben, és legyen örömünk a másik öröme! ⁸És örvendezének ők, és látá a Játékkészítő, hogy ez jó.

4. Newellkodonozor uralkodása

¹Egyik nap a másikat morzsolá, reggelt reggel követe. ²Az emberfik közben elméjüket pallérozák. ³Kiötlék, hogy miképpen lehet az álmokat az egész földgolyóbist behálózó kélgyókon át megmutatni másoknak. ⁴Örvendezének ők, mert életük egyszerűbbé vála. ⁵Ám Gőzfölde fáraója, Newellkodonozor, ki az álmodók egy rátermett seregét parancsnokolá, egy nap kevélységében azt mondá. ⁶Mit érdekel engem, hogy milliók várák epedve, hogy mi lett Gordonnal, a Szabadfiak népéből, ki ércpajszerével legyőzé a xenitákat? ⁷Levedlem bőröm. ⁸Álmodó voltam, de most piacteret nyitok, mely a kélgyók erejét használja. ⁹Adózni fog nekem föld és ég. ¹⁰Hatalmas leszek, mint Libanon cédrusai, és erős, mint Ararát roppant hegye. ¹¹Newellkodonozor meg is cselekedé, amit akart. ¹²És láták az álmodók, hogy kinyílott a kapu, min bárki beférhet. ¹³És újra erőt vett a mohóság szívükön. ¹⁴Seregnyi álom került a fáraó piacára. ¹⁵Egy nap alatt annyi, mint az Ősök Idejében egy egész hónap során. ¹⁶Egy hét egy évvel is felért. ¹⁷A legnagyobbak ki tudtak emelkedni, hiszen meg tudták fizetni annak az árát, hogy kikiáltók hirdessék kiválóságukat. ¹⁸De a kicsiny álmodók körében fogcsikorgatás és sírás-rívás vala, mert sok volt az érdemtelen.¹⁹ És a nép sosem tudá meg, hogy mi történt Gordonnal, a Szabadfik népéből, ki ércpajszerével legyőzé a xenitákat.

5. Fenyegető Jövendölés

¹Látá a Játékkészítő, hogy ez rossz és így szóla. ²Elfeledétek már, hogy mi történt Északon? ³Elfakultak emlékeitek, mint az aggastyán ifjúsága? ⁴Megfogadám, hogy szövetséget köték véletek és nem sújtálak titeket nagy átokkal. ⁵De ímhol halljátok jóslatom! ⁶Aranykorban fogtok élni, csodák közepette. ⁷Se szeri, se száma sem lesz a legkiválóbb álmoknak. ⁸Elküldém Geralt prófétát. ⁹Gépezeteket ereszték össze bogárbehemótokkal. ¹⁰Vidám kis csészéimmel álmodva orcátok verejtékében fogtok fürdeni, de még többet akartok majd. ¹¹Ám rosszat is teszek veletek. ¹²Nem szabok gátat a tombolásnak. ¹³Seregnyi lesz az álmok tömege. ¹⁴Neveztetik majd őket Függetleneknek. ¹⁵Szaporodni és sokasodni fognak, betöltvén Newellkodonozor piacát. ¹⁶S majd felkiáltotok: Ezt nem is láttam! Miféle álom ez? ¹⁷Kevesen fogják csak tudni, hogy mi érték, és mi tűnik csak annak. ¹⁸Ők örvendezni fognak, mint választottjaim. ¹⁹De ti ríni fogtok, mint éhes csecsszopó. ²⁰Mert nem tudjátok majd elválasztani az ocsút a búzától. ²¹A sár épp úgy csillog majd, mint a réz, a rongyszőnyeg drága kelméhez lesz hasonlatos. ²²És lesz majd fogaknak csikorgatása. ²³Mert a Függetlenek többnyire nem olyanok lesznek, mint a Földön Kívülről Érkező.²⁴ Nem vágja fel hosszában életnedvét keringető erét, ki a hálójukba esik. ²⁵Nem is veri orcáját kemény téglafalba, és Munkaállomását sem locsolá meg erős szesszel, hogy égő ágat dobva rá bosszút álljon. ²⁶De javuk jellegtelen lesz, mint a papírzacskó.²⁷ Ízetlen, mint az állott kása.

6. A Megtévesztett Elme

¹Ímhol a példa! ²Neveztetik Megtévesztett Elmének, de ő maga téveszt meg másokat! ³Nem rossz ő, csak szürke, mint a porlepte szamár, és lapos, mint a macesz, mit fürge lábak megtapostak. ⁴A Régi Korokban ingyen játszhattuk volna. ⁵De most erszényünkbe kell nyúlnunk érte. ⁶Holott semmi sincs benne, mi kicsit is érdemes lenne a figyelemre. ⁷Megyünk előre, kulcsokat gyűjtünk, és időnként elénk ugrik egy rém. ⁸Alkalmasint elménk tornáztatánk kicsinyt. ⁹Ennyiből áll az egész, nem többől. ¹⁰Ezerszer láttuk és még ezerszer fogjuk látni. ¹¹Nincsenek benne igazi izgalmak, csak felszínes rémisztgetések. ¹²Története érdektelen, miképpen ő maga is. ¹³Életedből elveszi napod egyhatodát, és az új reggel virradtával nem is emlékszel reá.

7. Bizakodásra felszólítás

¹De, bár a jelek baljósak, ne adjátok fel ti a reményt! ²Nem hagyám magára az emberfiket! ³Ha figyelmeztek, választottjaim által megizenem, hogy mely álmok méltók arra, hogy tekinteteteket reáfordítsátok! ⁴Akinek van szeme, lásson! ⁵ Akinek van füle, hallja meg!

Galéria megnyitása grid_on