- És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
1. A múltnak leírása
1Kezdetben vala a Behemótok Kora. 2Fémgigászoké, melyek keveset tudtak, mint az újszülött csecsszopó, de csodaszámba mentek, hisz gondolkozást mímelének. 3És készíténének vala az Észkovácsok újabb és újabb Behemótfikat.4 Elméjük élesebb, termetük kevésbé sudárabb vala. 5Ezeket nevezék Munkaállomásoknak. 6Ám nem csak dologszerszámok valának. 7Merész álmodók új, sosevolt világokra nyitának vélük kapukat. 8És látá a Játékkészítő, hogy ez jó. 9De a világok meglátogatása kevesek kiváltsága vala. 10Írástudóké, a nép legjaváé. 11És látá a Játékkészítő, hogy ez rossz. 12És szóla a Játékkészítő: Legyen Baer! 12És leend Baer, ki egy nap elhozá a Barna Dobozt, és látá a Játékkészítő, hogy ez jó. 13Majd így szóla a Játékkészítő. 14Ajándékokat adok nektek. 15Olyasfélék, mint a Behemótok, de elférnek lakotokban, aprók, mint a macska, mi tűzhelyetek előtt dorombol. 16Hasonlatosak a Munkaállomásokhoz, de nem oly bonyolultak.17 Egyszerűek, mint a dolgos földmíves élete. 18Kapuk lesznek ezek is, új és új világokba. 19Kincsekre vadászhattok, tüzes szekereket vezethettek, és ezernyi életet élhettek le egy alatt. 20 Csakis tireátok leszen bízva, hogy miképpen sáfárkodtok az adománnyal. 21 De figyelmezzetek! 22Ki kardot ragad, kard által vészen el, ki pedig mohóságra vetemedik, azt önnön mohósága falja fel. 23És nemzé Barna Doboz Magnavoxot, és nemzé Fairchildot, és nemzé Bally-t, és nemzé Intervisiont. 24Ágyékából sarjadék ki a Pöttömök népe. 25És látá a Játékkészítő, hogy ez jó. 26És örvendezé vala.
2. Az Első Katasztrófa
1Ám az emberfik nem fogadák be szívükbe a Játékkészítő intelmét. 2Büszkék voltak, mint a szárnyaló sasmadár. 3És mondák egymásnak: ugyan mi végre a mértéktartás? 4Álmodjunk minél többet! 5Hisz portékánk piaca jó és biztos, mint a bársonyé, vagy fűszeres boré.6 Mitől féljünk? 7És egyre több és több álom jelent meg. 8Boszorkányok csecséből hulló tej után loholt, ki akart. 9Aki ebének eleséget vett, maga is ebbé válhatott. 10De ezek rossz álmok voltak, és egyre több, és több lett belőlük. 11Aztán eljöve ő, a Földön Kívülről Érkező. 12Karácsonykor jelené meg, és megannyi család nyugodalmát tönkre tevé, mert rossz volt, a velejéig rossz. 13A Földön Kívülről Érkezőt egy sivatagba száműzék, ahol elásák. 14De már késő vala. 15Így szóla a Játékkészítő. 16Nem követtétek az intelmemet, így átkot bocsátok rátok. 17Mindaz, amit felépítettetek, összedől, mint a gyermekek gallykunyhója. 18Annyi sem marad belőle, mint egy tavalyi homokvárból. 19De kegyes vagyok, így csak Északot sújtom e csapással, és megengedem, hogy a Napos Szigetek Lakóinak álmai elterjedjenek. 20És idővel Észak ismét megerősödhet. 21Új jelük az X lesz. 22A Munkaállomásokat sem sújtom átkommal, csak a Pöttömöket. 23Szaporodjanak és sokasodjanak rajtuk az álmok. 24Ők maguk is egyre többen lesznek. 25Egyben szövetséget kötök veletek. 26Többé sohasem csapok le reátok ilyen haraggal.
3. Az Első Katasztrófa után
1És úgy vala miképpen a Játékkészítő jövendölé. 2Észak elbuká és csak egy emberöltővel később kezdé el visszanyerni helyét. 3Az álmok sora azonban nem fakulá meg. 4De kik netudának eleget ahhoz, hogy portékájukat csengő ezüstért kínálják, azok egységbe tömörülének és így szólának. 5Szórakoztassuk álmainkkal a népet, de ne a teli erszényért! 6Aranyat-jádét ne kérjünk! 7Legyünk szerények szívünkben, és legyen örömünk a másik öröme! 8És örvendezének ők, és látá a Játékkészítő, hogy ez jó.
4. Newellkodonozor uralkodása
1Egyik nap a másikat morzsolá, reggelt reggel követe. 2Az emberfik közben elméjüket pallérozák. 3Kiötlék, hogy miképpen lehet az álmokat az egész földgolyóbist behálózó kélgyókon át megmutatni másoknak. 4Örvendezének ők, mert életük egyszerűbbé vála. 5Ám Gőzfölde fáraója, Newellkodonozor, ki az álmodók egy rátermett seregét parancsnokolá, egy nap kevélységében azt mondá. 6Mit érdekel engem, hogy milliók várák epedve, hogy mi lett Gordonnal, a Szabadfiak népéből, ki ércpajszerével legyőzé a xenitákat? 7Levedlem bőröm. 8Álmodó voltam, de most piacteret nyitok, mely a kélgyók erejét használja. 9Adózni fog nekem föld és ég. 10Hatalmas leszek, mint Libanon cédrusai, és erős, mint Ararát roppant hegye. 11Newellkodonozor meg is cselekedé, amit akart. 12És láták az álmodók, hogy kinyílott a kapu, min bárki beférhet. 13És újra erőt vett a mohóság szívükön. 14Seregnyi álom került a fáraó piacára. 15Egy nap alatt annyi, mint az Ősök Idejében egy egész hónap során. 16Egy hét egy évvel is felért. 17A legnagyobbak ki tudtak emelkedni, hiszen meg tudták fizetni annak az árát, hogy kikiáltók hirdessék kiválóságukat. 18De a kicsiny álmodók körében fogcsikorgatás és sírás-rívás vala, mert sok volt az érdemtelen.19 És a nép sosem tudá meg, hogy mi történt Gordonnal, a Szabadfik népéből, ki ércpajszerével legyőzé a xenitákat.
5. Fenyegető Jövendölés
1Látá a Játékkészítő, hogy ez rossz és így szóla. 2Elfeledétek már, hogy mi történt Északon? 3Elfakultak emlékeitek, mint az aggastyán ifjúsága? 4Megfogadám, hogy szövetséget köték véletek és nem sújtálak titeket nagy átokkal. 5De ímhol halljátok jóslatom! 6Aranykorban fogtok élni, csodák közepette. 7Se szeri, se száma sem lesz a legkiválóbb álmoknak. 8Elküldém Geralt prófétát. 9Gépezeteket ereszték össze bogárbehemótokkal. 10Vidám kis csészéimmel álmodva orcátok verejtékében fogtok fürdeni, de még többet akartok majd. 11Ám rosszat is teszek veletek. 12Nem szabok gátat a tombolásnak. 13Seregnyi lesz az álmok tömege. 14Neveztetik majd őket Függetleneknek. 15Szaporodni és sokasodni fognak, betöltvén Newellkodonozor piacát. 16S majd felkiáltotok: Ezt nem is láttam! Miféle álom ez? 17Kevesen fogják csak tudni, hogy mi érték, és mi tűnik csak annak. 18Ők örvendezni fognak, mint választottjaim. 19De ti ríni fogtok, mint éhes csecsszopó. 20Mert nem tudjátok majd elválasztani az ocsút a búzától. 21A sár épp úgy csillog majd, mint a réz, a rongyszőnyeg drága kelméhez lesz hasonlatos. 22És lesz majd fogaknak csikorgatása. 23Mert a Függetlenek többnyire nem olyanok lesznek, mint a Földön Kívülről Érkező.24 Nem vágja fel hosszában életnedvét keringető erét, ki a hálójukba esik. 25Nem is veri orcáját kemény téglafalba, és Munkaállomását sem locsolá meg erős szesszel, hogy égő ágat dobva rá bosszút álljon. 26De javuk jellegtelen lesz, mint a papírzacskó.27 Ízetlen, mint az állott kása.
6. A Megtévesztett Elme
1Ímhol a példa! 2Neveztetik Megtévesztett Elmének, de ő maga téveszt meg másokat! 3Nem rossz ő, csak szürke, mint a porlepte szamár, és lapos, mint a macesz, mit fürge lábak megtapostak. 4A Régi Korokban ingyen játszhattuk volna. 5De most erszényünkbe kell nyúlnunk érte. 6Holott semmi sincs benne, mi kicsit is érdemes lenne a figyelemre. 7Megyünk előre, kulcsokat gyűjtünk, és időnként elénk ugrik egy rém. 8Alkalmasint elménk tornáztatánk kicsinyt. 9Ennyiből áll az egész, nem többől. 10Ezerszer láttuk és még ezerszer fogjuk látni. 11Nincsenek benne igazi izgalmak, csak felszínes rémisztgetések. 12Története érdektelen, miképpen ő maga is. 13Életedből elveszi napod egyhatodát, és az új reggel virradtával nem is emlékszel reá.
7. Bizakodásra felszólítás
1De, bár a jelek baljósak, ne adjátok fel ti a reményt! 2Nem hagyám magára az emberfiket! 3Ha figyelmeztek, választottjaim által megizenem, hogy mely álmok méltók arra, hogy tekinteteteket reáfordítsátok! 4Akinek van szeme, lásson! 5 Akinek van füle, hallja meg!