1. Bevezető és specifikáció
Kikerekedett szemekkel kellett rádöbbennünk arra a tényre, amely valószínűleg a legtöbb olvasónak is újdonság lesz: kezdenek eltűnni a piacról a 15"-nál nagyobb kijelzővel rendelkező notebookok. Mi is alig akartunk hinni a szemünknek, de amíg 2009-ben például szinte minden nem üzleti szériás masinának volt 17"-os verziója, addig ma alig találunk ekkora panellel rendelkező hordozható gépet, függetlenül attól, hogy a játékosoknak szánt ún. "gamer notebookok" után kutatunk vagy sem.
Webáruházunkban jelenleg közel 450 darab 15"-os notebook kapható, míg 17"-osból ennek mindössze a tizede, szám szerint 43 darab áll rendelkezésre. Mi okozhatta ezt a 180 fokos változást? Ahogy a tabletek kezdik szépen lassan kiszorítani a 10-12"-os subnotebookokat a piacról, úgy kezdik az egyre jobb teljesítmény/fogyasztás mutatókkal rendelkező processzorok és videokártyák ellehetetleníteni a nagy méretű hordozható gépeket. 3-4 évvel ezelőtt a 17"-os notebook tulajdonosok nagy része nem csak azért döntött a nagykijelzős gép mellett, mert amúgy sem viszi sehova és akkor legyen már minél nagyobb, így is kevesebbet fogyaszt egy asztali számítógépnél, hanem azért is, mert az akkori technológia nem igazán tette lehetővé, hogy arányaiban annyira erős hardvereket belezsúfolhassanak kisebb készülékekbe, mint manapság.
Ahogy fejlődött a gyártástechnológia, a számítási kapacitás kihasználtsága, úgy szivárogtak egyre lejjebb az erős processzorok és videokártyák is, így ma már nem csak, hogy a 17, de a 15 hüvelykes kijelzőhöz sem kell ragaszkodnunk ahhoz, hogy egy játékra is bőven alkalmas hordozható mini erőművet vásárolhassunk. A másik faktor pedig az, hogy a ma kapható processzorok közül már az alsóbb régióba tartozók is kielégítik a legtöbb ember igényeit. A videokártyáknál is hasonló trend figyelhető meg, de ott azért a középkategória aljáig el kell menni, hogy ezt bátran kijelenthessük.
 
Eljutottunk tehát egy ideálishoz közelebbi állapothoz, ahol már nagyon kevés dolog indokolja a nagyképernyős notebookok piaci jelenlétét, ettől függetlenül nem hagyhatjuk figyelmen kívül őket, ezért is vendégeskedett nálunk a Toshiba P875-ös Satellite-ja.
A hardverre nem igazán lehet panaszunk, legalábbis, ami az erőt illeti, bár itt jegyeznénk meg, hogy a ma kapható P875-ök már GeForce GT 640M-mel kerülnek forgalomba, így érdemes az ilyen videokártyákkal elért eredményeket is figyelembe venni majd a grafikonok elemzésénél. A processzor bár a leköszönnő Ivy Bridge architektúrát használja, abból az egyik leggyorsabb, ami elérhető. Szintén szemet szúrhat a 16 GB memória, amely ráadásul nem 2x8, hanem 4x4 kiszerelésben foglal helyet a készülékben, így hivatalosan 32 GB RAM-mal is megbírkózhat a típus, ehhez az alaplap és a processzor terén minden adott. Viszonylag ritkának számít még ma is a Blu-Ray lemezek olvasására képes DVD-író, de egy ilyen multimédiára kihegyezett típusnál természetesen ott kell, hogy legyen az opcionális alkatrészek között. Bár a tesztkészüléken gyárilag még Windows 7 futott, mi természetesen jó ideje Windows 8-cal tesztelünk, ráadásul a típus is már csak ilyen rendszerrel vásárolható meg a piacon. Ahogy az a legtöbb 17"-os noteszgépnél lenni szokott, merevlemezből kettőt is találunk a gépben, így a tárhely nagyságára egy szavunk nem lehet.
 
Bár mi egy mérnöki mintapéldányt kaptunk tesztelésre, a végleges változat sem tartalmaz lényegesen többet a 90W-os tápegységnél és némi dokumentációnál.
2. Hardver és hangzás
A processzor egy igazi fenevadnak, míg a videokártya egy jóval szelídebb jószágnak számít, de hely van bőven a hűtésükre, elvégre egy 17”-os noteszgépről beszélünk. Ennek ellenére a Toshiba mérnökei nem boldogultak a rájuk bízott feladattal, ugyanis a készülék gyakorlatilag túlmelegszik. Bár a videokártya a maximális terhelés alatt elért 96 fokjával még nem kezd leszabályzásba, a processzor 104 fokos maximuma már nagyon közel van a 105 fokos tűréshatárhoz, egyben leszabályozási küszöbhöz. Ezen tények tudatában külön érthetetlen, hogy lehet még így is ilyen zajos a készülék. Normál használat mellett sincs igazán csendben, de amint komolyabb munkára fogjuk, a zajszint is jól hallhatóan megnő. Bár az alsó burkolat viszonylag kevés hőt vesz át a hardverektől, a touchpadtól jobbra eső rész már annál többet. Égetni ugyan nem éget, de már rövid távon is zavaró lehet mondjuk játék esetén, hogy a burkolat ezen része igencsak meleg.
A hardverről már esett szó a bevezetőben, így most csak az ott el nem hangzott információkkal foglalkoznánk egy picit. Bár a Haswell architektúrás Core i5, illetve Core i7 processzorok már megjelentek, ettől még kár lenne azt hinni, hogy az Ivy Bridge alapú elődöknek nincs létjogosultságuk. Tény, hogy az energiamenedzsmentjük valamivel jobb az új központi egységeknek, de egy ekkora masinánál elsősorban a teljesítménnyel foglalkozik a tömeg. Abban pedig nem találnak majd kivetnivalót, ugyanis az alapból 2.6 GHz-es négymagos, Hyper-Threading technológiával megáldott CPU akár 3.6 GHz-en is képes működni abban az esetben, ha az alkalmazások nem használják ki mind a négy magot.
Az integrált HD4000-es videokártyát aligha kell bemutatni bárkinek is, de szintén nem az ismerettség homályából került elő a dedikált GeForce GT 630M, amelyet – mint már említettük – a gyártó időközben lecserélt az eggyel gyorsabb változatra (GT 640M), amely már a Kepler magra épül, nem pedig a korosodó és többet fogyasztó Fermire. Az integrált és dedikált VGA-k közötti váltogaták végezhetjük mi magunk, illetve rábízhatjuk az évek óta sztenderdnek számító NVIDIA Optimus technológiára.
Tesztpéldányunkban két darab, egyenként 750 GB kapacitással rendelkező Toshiba merevlemez volt, az itthon kapható egyetlen változatban ugyanakkor egy 1 TB-os HDD lapul, így ott kapásból szabaddá válik a második hely mondjuk egy SSD-nek vagy egy újabb merevlemeznek. Az 5400-as fordulatszámnak köszönhetően a sebesség nem fogja leszakítani a fejünket a helyéről, de az erős processzorral a hátán könnyedén elviszi a rendszert. Zajszintről nehéz beszélni, hiszen a készülék már alapjáraton is produkál némi zajt, de a fülünket közel tartva sem hallottunk semmiféle neszt. A 45 fokos hőmérséklet átlagosnak mondható, bár a teszthelységben már közel sem uralkodott akkora hőség, mint pár héttel ezelőtt.
 
A harman/kardon rendszer meglehetősen szépen szól, bár elég frissek az emlékeink mind a Samsung ATIV Book 8-at, mind a Lenovo IdeaPad Y510p-t illetően és mindkét készülék lekörözi a P875-ben található megoldást. Ez természetesen nem von le az átlagnál sokkal jobb hangrendszer érdemeiből, de érdemes tudni, hogy multimédia ide vagy oda, a többi gyártó kínál jobb, olykor lényegesen jobb megoldásokat a piacon. A hangzással kapcsolatban érdemes kiemelni ugyanakkor egy rég nem látott feature-t, ez pedig a Sleep and Music, melynek segítségével kikapcsolt állapotban is hallgathatunk zenét a beépített hangszórókon, amennyiben a mikrofon bemenetre egy zenelejátszót kötünk.
3. Ergonómia és kinézet
Külsejét tekintve a P875 tipikus Satellite-nak tekinthető, a márkajelzés, a lekerekítések messziről sugallják, melyik gyártó portékájával van dolgunk. Szomorú, hogy amint elkezdjük tapogatni a burkolatot, szertefoszlik minden bizalmunk és érezzük a középszerűség minden velejáróját, a nem túl erős, de azért a panelt könnyedén megtartó – műanyag – zsanérokat, a méltatlanul könnyen, akár egy kisujjal is benyomható felső burkolatot. A textúrák kellemesek a szemnek, de a némileg fényes műanyag szintén nem a prémium érzetet erősítik bennünk. Alul már sokkal jobb a helyzet, hiszen könnyedén hozzáférhetünk mindkét merevlemezhez, sőt a négy memória foglalatból kettő szintén itt kapott helyet. További pozitívum, hogy a WiFi kártya felett találunk egy mSATA csatlakozót is, amelybe bármikor beletehetünk egy megfelelő SSD-t, így összesen három tárhellyel gazdálkodhatunk, ami mindenképpen figyelemre méltó ajánlat.
A bilentyűzet sajnos nem hozza a régi, klassz Satellite klaviatúrák minőségét, helyette az évek óta tartó szigetes megoldást erőlteti a gyártó, amely nem lenne gond, ha magasabbak lennének a gombok, a nyomáspontjuk pedig alacsonyabb. A tesztkészülék napi használatban van a gyártó hazai képviseleténél, így látható, mennyire fényesednek ki a gombok, ha nem csak új korától egy hétig látja őket valaki, mint például egy magunk fajta újságíró. Háttérvilágítást sajnos nem kapott, az itthon megvásárolható változat viszont igen, ezt mindenképpen érdemes tudnunk, nem egy elhanyagolható különbség.
A touchpad sem nyúlt semmi kiemelkedőt, használható darab, de semmi különös. Sokat ront rajta, hogy nem kapott külön fizikai gombokat, hanem a rendelkezésre álló terület alsó részét kell nyomkodni a bal, illetve jobb egérgombok funkcióiért. Öröm az ürömben, hogy utóbbit is kiválthatjuk kétujjas érintéssel. A meghajtó programban érdemes az érzékelési területet a maximumra állítani, ugyanis alapértelmezés szerint alig a touchpad közepéről indul lefelé a zóna, amely enyhén szólva vicces. A beállítás amúgy érthető, hiszen ezzel lehet szabályozni például azt, hogy mondjuk gépelésnél meddig lóghat le nyugodtan a csuklónk. Ettől függetlenül a funkció kicsit szerencsétlen, vannak ennél jobb megoldások is már – régóta.
Csatlakozókból a szokásos mennyiség áll rendelkezésre, a négy USB 3.0-s csatlakozó mindenképpen figyelmet érdemel, melyek közül kettő kikapcsolt és alvó állapotban is képes tölteni a ráaggatott eszközöket. Jó hír a vastag pendrive tulajdonosoknak, hogy kellő hely van mindegyik USB csatlakozó körül, így valóban ki lehet használni a négy aljzatot, nem kell kompromisszumokat kötni. A kártyaolvasót elöl középen találjuk, használata nem túl kényelmes, nem is értjük, miért nem fért el a bal oldali LAN csatlakozó mellett.
A 17,3”-os kijelző felbontása elmarad a várttól, hiszen csupán 1600x900, amely ugyan könnyen olvasható, nagy betűket eredményez és játékok alatt is kevesebbet kell számolnia a videokártyának, de ebben a méretben már tényleg lenne létjogosultsága egy 1920x1080-as panelnek...amely lehetne akár IPS is 300 ezerért, de legalább egy jó minőségű TN, ugyanis a tesztpéldányban lévő TFT pár évvel ezelőtt is csak középszerűnek lett volna tekinthető, manapság pedig egyértelműen a gyenge jelző iliik rá. Szemből nézve ugyan szépek a színei, fényereje pedig brutális, de a látószögei annyira szűkek, hogy már körbeülni is meggondolandó egy koleszos mozizásnál.
4. Teszteredmények
Amire biztosan nem lesz panaszunk, az a processzor teljesítménye. A leköszönő Ivy Bridge azért alaposan ki tudja még ma us mutatni a foga fehérjét, több ízben is megverte az egyre több felsőkategóriás notebookban megtalálható Haswell alapú Core i7-4700MQ-t. Akinek ez a tempó nem elég, az kénytelen lesz asztali gép után nézni.
A GeForce GT 630M által produkált eredmények a középmezőnybe elegendőek csupán, viszont tudjuk, hogy a P875-öt már csak GT 640M-mel vásárolhatjuk meg itthon, amely lényeges különbséget jelent. A grafikonon is látható, mennyivel gyorsabb az eggyel erősebb GeForce, arról nem is beszélve, hogy az Acer Aspire M3-ban, amelyben megtalálható volt egy alacsony fogyasztású második generációs Core i5-ös processzor dolgozott, bőven lehet még számolni plusz fps-eket tehát az itt látható eredményekre. Ettől függetlenül a Samsung ATIV Book 8-ban lévő Radeon HD 8870M-et nem fogja tudni lekörözni, a nagy kedvenc Lenovo IdeaPad Y510p-ben lévő GT 750M-ről nem is beszélve. Persze, ne felejtsük el, ez elsősorban egy multimédiára kihegyezett készülék.
Nem mintha sokat nyomna a latba egy ekkora gépnél az akkumulátoros üzemidő, ettől függetlenül a P875-öt nem kell rögtön temetni, ha elektromos hálózattól távol szeretnénk használni. A gyártó által megadott “akár 3 óra 30 perces üzemidő” abszolút helyénvaló, hiszen az általunk minimális terhelés és fényerő mellett mért 4 óra 48 perc ezt a kijelentést könnyedén alátámasztja. Bár a maximális fényerő a legtöbb esetben indokolatlan, még így is sikerült több, mint 2 és fél óráig kibírnia a gépnek egy 1920x1080-as film lejátszása mellett. Természetesen, ha kihasználjuk a hardverekben rejlő lehetőségeket, alig háromnegyed óránk lesz, hogy találjunk egy konnektort.
5. Értékelés
Szomorúan adtuk vissza a Toshiba egyik legdrágább 17”-os noteszgépét, hiszen bár vannak kiemelkedő tulajdonságai (három tároló egység támogatása, 32 GB RAM lehetősége, Sleep and Music), egész egyszerűen túl drága ahhoz, hogy ajánlani tudjuk a célközönségnek. A gyenge és zajos hűtőrendszer egy ekkora masinánál majdhogynem elfogadhatatlan, a kijelző, a touchpad és a billentyűzet is túlságosan középszerű, így az összkép nagyon felemás. Az anyaghasználat terén sem tud kiemelkedő nyújtani a P875, ellenfelei pedig akadnak szép számmal, hiába az erősen megcsappant mezőny. Ott van rögtön az Asus N76VZ, amely jobb anyagminőséget, jobb hangrendszert, jobb kijelzőt és jobb teljesítmény kínál – nem beszélve arról, hogyha nem ragaszkodunk a négymagos processzorhoz és az 1 TB-os merevlemezhez, akkor 70 ezerrel olcsóbban megkaphatjuk, mint tesztalanyunkat. Teljesítményben hasonló, ergonómiáját tekintve jóval erősebb a Hewlett-Packard ProBook 4740s, amely Core i5-ös processzorral, Radeon HD 7650M-mel, matt kijelzővel és Windows 8-cal majdnem 100 ezer forinttal olcsóbban kelleti magát a P875-nél. Egy IPS panellel és egy újragondolt hűtőrendszerrel rögtön lenne keresnivalója a piacon a modellnek, de az a csomag, amelyet jelenleg megvásárolhatunk legfeljebb azoknak lehet alternatíva, akik a nem mindennapi bővítési lehetőségeket ki tudják és ki is akarják használni.
A Toshiba Satellite P875 típusú notebookot a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, amelyet ezúttal is köszönünk!
 
Pro:
+ 32 GB RAM támogatása
+ akár három háttértároló használata az optikai meghajtó megtartása mellett
+ Sleep and Music funkció
+ harman/kardon hangrendszer
+ billentyűzet háttérvilágítás
 
Kontra:
- nem túl jó anyagminőség
- középszerű beviteli eszközök
- a 17”-os kijelző minden szempontból gyengének számít ma már, igaz, fényereje meglepően nagy
- elégtelen és zajos hűtőrendszer
 
Hivatalos honlap: Toshiba Magyarország
Vásárlás: iPon webáruház
