Az alkímia sokáig misztikus és sokszor nehezen érthető elemei miatt boszorkányságnak, sötét mágiának tűnt, bár erről a mai kémia tanszékek bizonyára másképp is tudnának mesélni. Az eszközök, az összetevők is a „boszorkányos” és a valós között lebegnek, hiszen mára, a fantasy közbenjárásával nagy mértékben összefolyt a tudományos, kutatói munka, az okkultizmus és a fantasztikum. A nem is olyan régmúltban Carl Gustav Jung volt az első és ezidáig egyetlen hiteles tudós, aki az alkímiában, összevonva a lélektannal, többet látott, mint a sötét középkorból eredő halandzsát vagy hókuszpókuszt.
„Tudatos meggyőződésünktől függetlenül, mindenkit, kivétel nélkül, amennyiben a tömeg része, megragad, átszínez vagy teljesen aláaknáz ama szellem, mely átjárja a tömegeket. A szabadság csak odáig terjed, ameddig tudatunk határai nyúlnak. Ezeken túl alá vagyunk vetve környezetünk befolyásának. Ha nem tisztázzuk a magunk számára logikusan, mit jelentenek szavaink és tetteink, attól még fennáll azok jelentősége és lélektani hatása.”
Az alkímiában és az alkoholok elkészítésében az áttörés Dzsábir ibn Hajján arab tudóstól ered. Ö az, aki az alkoholos lepárlás módszerét feltalálta és ennek köszönhetően a 8. századtól az egész világon elkezdett elterjedni az alembik lepárlóval (alembic still) előállított tiszta szesz. Európában a kolostorok szerzetesei vették hasznát, de élvezeti cikk helyett ekkor még gyógyhatású italokat, tinktúrákat készítettek. Leggyakrabban bor került a lepárlóba és az így nyert „élet vizét” (aqua vitae) vagyis a tiszta alkoholpárlatot gyógynövényekkel, fűszernövényekkel tették hatékonyabbá és nem mellesleg ízletesebbé, fogyaszthatóbbá. ÉS hol jön képbe a Potion Craft - Alchemist Simulator? Ott, hogy a korábban emlegetett fantasztikumot és alkímiát ötvözve egy logikai/kereskedő játékot kapunk.
Kezdő alkimista tanoncként indulunk egy faluban, ahol úgy tűnik volt már elődünk. A ház még jó állapotban van, de az érzékeny és komolyabb műveletekre alkalmas alkímiai eszközöket bizony utolérte rossz sorsuk. Kezdetekben mindez még nem igazán van ránk hatással, de ha a jövőbe tekintünk tudnunk kell: minden valamire való alkimista az aranycsinálás, a nagy transzformáció receptjét keresi.
Ez a Bölcsek Köve, a mindent arannyá változtató anyag és az életelixír a príma matéria és a négy őselemből létrehozott, olyan elképzelt anyag, amely a termeszeiből fakadóan örök fiatalságot biztosít, és amely meggyógyít minden betegséget. Külön érdekesség, hogy a Witcher játékokból nagyon is ismerős anyagok is visszaköszönnek a játékban (nigredo, albedo, rubedo).
Kezdetben megismerkedünk a műhelyünkkel, a kertünkkel, az eladótérrel és az ágyunkkal. Itt fogjuk a játék nagy részét tölteni, de egy „térképre” is kimehetünk bóklászni, ami a klasszikussal ellentétben a tudásunk fejlesztéséről, a meglevő vagy új főzetek elkészítéséről, esetleg kombinálásáról szól majd. Szerény kezdetek során gyógyitalt, mérget keverünk vagy összekotyvasztunk valamit, amitől jobban nőnek a növények.
A fantasy elem ott kapcsolódik be, igen hamar, amikor üvegcsébe zárt tüzet, jeget vagy fényt kérnek tőlünk, de altató, a bőrt acéllá változtató vagy emberfeletti gyorsaságot/ügyességet adó párlatot is rendelnek tőlünk a beeső vevők. Közöttük páran jó szándékkal és saját ügyük rendezése érdekében keresnek fel minket, mások pedig az alvilágot képviselve rabláshoz, gyilkossághoz kérnek segítséget. Rajtunk múlik kiket szolgálunk ki (és ebbe az is gyakran beleszól, hogy valamit még nem tudunk elkészíteni vagy nincs hozzá alapanyagunk). Hírnevünk egyfelől ismertségünket jelenti, másfelől arról is mesél, hogy milyen alakok veszik igénybe szolgálatainkat – egyszerű paraszt, fehér hajú szörnyvadász, katona, orvgyilkos, nemesember, szinte bárki megfordulhat nálunk.
Jó esetben minden napunkat a kertünkben indítjuk, itt leszüretelve és vagdosva az éjjel termett növényeket és egyéb összetevőket. emellett árusokkal, füvészekkel, varázslókkal és gombászokkal is találkozunk boltunkban, akik alapanyagokat, receptkönyv bővítést és még sok érdekességet hozhatnak nekünk.
A megszerzett javakat a korábban említett térképen szórhatjuk el, vagy azért, hogy megfőzzünk valamit (és ennek receptjét el is menthetjük, de, ha tovább fejlesztjük, akkor felül kell írnunk) vagy, hogy felfedezve az ismeretlen részeket új tudásra tegyünk szert.
A végeredmény egy sok féle összetevőt, kombinációs lehetőséget adó logikai játék, ahol az összetevők egy konkrét utat jelölnek ki, a kombinációk, a felforralás vagy vízzel hígítás pedig módosítja mindezt. Leírva nem olyan könnyen átadható, de a játékban jól működik. Miközben fejlődünk, egyre komolyabb vevőkörünk lesz, főzeteink is hatalmasabbá válnak és egy kis RPG fűszerezéssel, képességeinket is fejlesztgethetjük.
A Potion Craft – Alchemist Simulator leginkább azoknak fog tetszeni, akik szeretnek összetevőkkel szöszmötölni, logikai játékokon gondolkodni és tetszik nekik a középkori, némileg leegyszerűsített alkímia világa. A monotonitás is utol ér minket egy ponton és a felsorolt tevékenységeken kívül nem lesz más tennivalónk vagy mozgásterünk, szóval a játék, amikor beindul, akkor is ezen keretek között marad.
Középkori képeskönyv érzetet adnak a rajzok és a karakterek és a maga módján hangulatossá varázsolja ezt a tartalmában egyszerű, de azért kihívást is rejtő játékot. Egy kérdés marad csak: a Bölcsek Köve vajon tényleg ránk vár az út végén?
