Harmadjára is tiszteletét tette stúdiónkban az Endorfy, ám ezúttal különböző perifériáik helyett valami elemibbet küldtek számunkra, ugyanis ezúttal processzorhűtőkről van szó. Ahogy arról már nem egyszer szó esett, a lengyel hátterű vállalat éveken át SilentiumPC, illetve SPC Gear néven igyekezett megkedveltetni magát a jó ár-érték arányra hajtó vásárlókkal, attól függően, hogy számítógépes alkatrészeket vagy külső kiegészítőket, illetve perifériákat kerestek. A cég azonban valamilyen rejtélyes oknál fogva a teljes rebranding mellett döntött, a két elágazó vonalat pedig összefűzte ugyan, de a korábban jól bevált termékeinek nagy részétől szerencsére az új arculat bevezetése után sem vált meg.

Még emlékszem, hogy az előző (SilentiumPC) érában én is használtam egy hűtőjüket, sőt, konkrétan a most tárgyalt típusok egyikének korábbi változatát. Így lényegében ismerősként köszönthettem nem csak a gyártót, de a kisebbik Fera hűtőjüket is, mely a nagyobb, Fortis torony kistestvérének tekinthető. Ahogy az sejthető, a hangzásában erődre utaló Fortis a nagyobb teherbírású léghűtőt takarja, míg a Fera egy fokkal visszafogottabb, de azért még nem egy alacsony profilú ajánlat, mely inkább valahol a gamer gépeknél húzza meg a határt a terhelés nyomában várható melegedés leküzdésében.

A megtartott fantázianevek és a többé-kevésbé változatlan dizájn persze nem azt jelenti, hogy az első feltűnésük óta semmiféle fejlődés nem történt a színfalak mögött. Ami azt illeti, nem csak a friss processzorokra és az aktuális foglalatokra lettek felkészítve, de a mellékelt ventilátorok is saját fejlesztésű darabok, melyek szokás szerint egyszerre ígérnek hatékony légszállítást és meggyőző csendet, akár magas fordulatszámon is. A tesztnek pedig pont az volt a célja, hogy kiderüljön, egy ilyen zsúfolt piacon megállja-e a helyét az Endorfy két léghűtője, kellően hatékonyak és csendesek-e az Endorfy setét tornyai, persze némi RGB-vel megfűszerezve.

Kibontás: tálalás és első benyomások

A gyártó, melyet alapvetően a költséghatékony, de igényes termékek szállítójaként ismerhettünk meg, természetesen élt az újrahasznosított csomagolás lehetőségével, melyek szerencsére esetünkben is egészen pofás kartondobozokat jelentenek. Ehhez persze a jól sikerült dizájn is hozzájárult, melyek ezúttal színes fotók helyett egyszínű grafikákat jelentenek, az illusztrációk pedig így is egészen jól átadják, hogy mi rejlik a dobozok gyomrában. Érdekes, hogy ami a billentyűzetek vagy az egerek dobozainál kevésbé tűnt kiforrottnak ezért kevésbé is tetszett, a hűtők tálalásának egészen jól állt.

Ami viszont legalább ennyire fontos, az a hátoldalakon olvasható adatsor, mely a fizika dimenziókat és a processzorokat illető kompatibilitást is elénk tárja. Nyilván nem kaptunk volna belőlük, ha nem lennének felkészítve a legújabb Inteles és AMD-s platformokra, melyek közül én egy AM5-ös konfigurációt kaptam kézhez, hogy a hűtőkkel együtt a tesztbench keretre csavarozzam a próbakörök idejére.

A nagyobb Fortisból mindjárt kétféle kiadást is kaptam, melyek a hűtést érintő, lényeges tulajdonságaikban igazából azonosak egymással, tehát mindkettő a matt feketére fújt változat, csak éppen az ARGB-s változat címezhető LED-eket rejt a legfelső, fekete helyett fehér színű plasztik sáv mögött. Természetesen kapható a leghagyományosabb, alu-ezüst változat is extra fények nélkül, ahogy a BLACK kiadás is kapható sima, RGB-től mentes változatban, ha valakinek az jobban passzolna az ízléséhez és a gépéhez.

A Fortis és a Fera modellek alapváltozatából is elérhető a Dual Fan kiszerelés, mely bámulatos módon mindkét esetben a két ventilátort kínáló készletet jelenti. Ami viszont érdekes, hogy a második ventilátor a nagyobb Fortis esetében is csak 120 mm-es lehet, nem az eredeti 140 mm-esből adnak még egy példányt. Amiből persze ha külön vásárlunk még egyet, igazából ráapplikálhatjuk a toronyra. Mondjuk az is igaz, hogy a Fortis egyedi formájú, a két oldalát tekintve nem szimmetrikus kialakítású modell és láthatóan úgy találták ki, hogy a másodlagos légterelő lehetőleg egy kisebb, 120 mm-es megoldás legyen.

A csomag belsejében a szokványos elrendezés szerint középen a hűtő egy szivacstálcán támaszkodva, két oldalt pedig egy-egy vékonyabb kartondoboz, melyek egyike a ventilátort, a másik a szereléshez, rögzítéshez szükséges kiegészítőket rejti. A gyártó bölcsen nem előre applikált hővezető pasztát alkalmazott, helyette tett egy-egy tubus Pactum PT-3-at a dobozokba, melyek így több beszerelésre elegendő kencéről gondoskodnak. Ezen felül az ARGB-s modellek kaptak egy-egy Nano Reset ARGB vezetéket is. Ez a toldalék akkor jöhet jól, ha valaki úgy szeretne RGB-s konfigurációt, hogy az alaplapja ehhez nem kínál kompatibilis csatlakozókat. Itt ez egy SATA tápkábellel, illetve a gép Reset vezetékével váltható ki, ilyenkor utóbbival váltogathatunk az előre programozott fényeffektek között. Figyelmes apróság az idősebb konfigurációk tulajdonosainak.

A Fortis esetében hat, a Fera esetében pedig négy hővezető cső gondoskodik a feladatáról. A csöveknél alkalmazott sárgarezet csak a kontaktfelület buktatja le, mivel nagyjából ez a Black hűtők egyetlen pontja, amely nem lett matt feketére festve. A formákat és az általános megjelenést tekintve leginkább a Fortis kapott egyedi körvonalakat, a kilégző oldalnál egy nagyobb zseb látható középtájt, míg a Fera igazából szimmetrikus oldalakkal oldalakat kapott. A felső részt csavarozott fémlap takarja, melynek közepén a márkajelzés átengedi a fényt is, amennyiben a megvilágított verziókról van szó. Az ARGB-s kiadásoknál a hűtő és a venti csatlakozója összeköthető, így együtt közös alaplapi kimeneten osztozhatnak.

Ami az anyaghasználatot és a kvalitások megítélését illeti, az Endorfy hűtői a legkevésbé sem tűnnek olcsónak vagy gagyinak és ez már a korábbi kiadások estében is így volt, legalábbis a saját tapasztalataimból így emlékszem. Ami azt illeti, a kidolgozásuk és a minőségérzetre komoly hatást gyakorló súlyuk terén is meggyőzők voltak. Az egymás fölött lebegő alumínium lamellák pont annyira hajlamosak a sérülésre vagy a meghajlásra, mint egy drágább Noctua termék esetében, míg a rögzítéskor lényeges részek minden éle és részlete milliméteres pontossággal került kidolgozásra. Nem lehet okunk panaszra, masszív és igényes darabok lettek, nincsenek árulkodó részek és szerencsére nem is lenne miről árulkodniuk.

A 140 és 120 mm-es Fluctus ventilátorokról is hasonló jókat lehet elmondani, legalábbis az már tesztek előtt kiderül, hogy az Endorfy saját gyártású ventilátorai még egyedi szabadalmat is felvonultatnak, az úgynevezett psycho-acustic optimalizáció képében. Ez a Synergy Coolinggal közösen tervezett lapátoknak köszönhető, melyek egyedi hullámformát is kaptak, így hatékonyságuk mellett a lehető leghalkabb forgásra számíthatunk tőlük. Tehát az Endorfy mindent megtesz azért, hogy egyediséget csempésszen a kínálatába és még fel is vághat vele, hogy nem csak az MSI vagy az Asus próbálkozik hűtéstechnológiai fejlesztésekkel. A lényeg igazából a szokásos, tehát hatékony légszállítás minél alacsonyabb zajszint elérése mellett. A műanyagok szintén igényesek, rugalmasak és a megformálásuk is alaposra sikerült a kerettől a lapátokig, a tasakban pedig gumitömítéseket találunk, ezek is gondoskodnak a rezonancia csökkentéséről.

Az egyetlen apróság, ami nem akar kikopni, az a fém rögzítőkapcsok használata, amivel legalább egyszer biztosan mindenki megjárta már, emlékezhetünk, amikor a zsúfolt gépházban matatva próbáltuk az éles alumíniumlapokra pattintani őket. Ha elsőre megúsztuk, akkor egyszer ki kell majd szedni a RAM-okat, esetleg jöhet egy újrapasztázás vagy akár egy új CPU az előző helyére. A legtöbb hűtő persze a mai napig ezt a bevált megoldást alkalmazza, ami egyfelől érthető, hiszen költséghatékony és ha felkerült a helyére, akkor igazából el is látja a feladatát. Ugyanakkor láttunk már sínnel vagy műanyag rögzítéssel ellátott alternatív megoldásokat is, persze aligha ebben a kategóriában kell várnunk a hasonló finomságokra, ahogy ennél drágább termékek is ragaszkodnak hozzá.

Ami az alaplapi rögzítést illeti, a melléket tasakban minden elemet megtalálunk ahhoz, hogy a legtöbb új és már kikopóban lévő foglalatra is felszerelhessük a hűtőket. Esetemben az AMD AM5 volt a kiválasztott, így az alaplap mögött lévő fémkeretet maradt a helyén, abba négy darab, kézzel becsavarható távtartó került, ezekre pedig a megfelelő keret a mellékletek közül. Erre már jöhetett a hűtő, melyet az egy-egy saját, csavarhúzóval tekerhető lefogatóval szoríthattam a helyére.

Amennyiben elbizonytalanodnánk, a dobozban füzetes segédlet is található, de a termék weboldalán pdf-ben is elérhető, melyhez QR-kóddal is elvezetnek bennünket, szóval a tapasztalatlanabb felhasználók sem fognak elveszni, a procedúra egyáltalán nem bonyolult és csak minimális "legózást" igényel. Nálam a memóriák nem okoztak gondot, bepattintásuk után egész kényelmesen odafértem még a ventilátorral, ha viszont Intel LGA1700 foglalatot használunk, érdemes megnézni az Endorfy oldalát a kompatiblis alaplapok listájáért.

Teszt

Ha ezzel megvagyunk és a RAM-ok után a ventit is sikerült ujjsérülések nélkül a helyére pattintani, akkor jöhetnek a mérések. A teszthez kapott processzor egy Ryzen 7 9700X volt, mely egy 8 magos, 16 szálas CPU, míg a képről egy Radeon RX 7900 XT gondoskodott. A próbakörök során elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy mit tapasztalhatnak a játékosok, ha egy frissen összeszerelt géppel azonnal nekiesnek kedvenc játékaiknak, de azt is megnéztem, hogy mennyire bírják a gyűrődést, ha a processzorokból kihajtom a lelket is.

Idle, vagyis a gép tétlensége esetén nagyjából 46°C volt a jellemző 32W körüli alapfogyasztás mellett, ezt a Fortis kb. 560 RPM, a Fera pedig 700 RPM körül produkálta.

Game

A játéktesztek során a két hűtő fej fej mellett teljesített, az egyetlen különbség a ventik fordulatszáma volt, mely értelemszerűen a 120 mm-es esetében magasabb volt. Az pedig mindenképp az Endorfy javára írható, hogy még így is meglepően csendesen dolgozott, a videokártya aktív zúgása mellett pedig lényegében mindkettő elhanyagolható zajt produkált a 40 dB körüli értékeivel.

A ventik automata fokozaton, tehát a terhelés függvényében változó fordulatszámon pörögtek, mely minden új gép esetében a BIOS alapbeállításának felel meg. Ezen felül érdemes megemlíteni, hogy az irodai környezetben nem volt lehetőségem nagyon lejjebb húzni a környezeti hőmérsékletet, így nem kizárt, hogy néhány fokkal melegebb volt az ideálisnál, továbbá nyitott tesztketrecet használtam, aminél egy zárt ház és egy jól beállított légáramlat optimálisabb lehet. Végeredményében ha a Fortist magasabb fordulatszámra kényszerítjük akár csak 200-300 RPM-mel, még jobb eredményeket érhetünk el.

Benchmark

A tesztet először egy alapos stresszeléssel kezdtem, melyhez az OCCT volt a segítségemre, majd a Cinebench 2024 következett, végül a Blender is lefutotta a maga köreit. Ezen felül kíváncsiságból a Winrart is megjárattam velük. Utóbbihoz fogtam a DIablo IV teljes könyvtárát, melyben a 886 db eltérő méretű fájl összesen 121 GB adatot tett ki. A tömörítés során érdekes eredmény született, ugyanis a Fortis 42, a Fera 40 perc alatt végzett a munkával, ráadásul a második kör 2 perccel korábban is ért véget. Hasonlóan érdekes számok jöttek a Cenebenchnél is, ahol a Fera 5 alatt jobb pontszámok születtek, miközben a hőfokok nagyjából megegyeztek, de ezt talán betudhatjuk hibahatáron belüli eltéréseknek.

Szerintem mindezek ismeretében is jól teljesítettek az Endorfy hűtői, főleg akkor, amikor a Fortis esetében gondoltam egy merészet és átkapcsoltam a fogyasztási plafont a BIOS-ban, így 88W helyett 144W-ig engedtem nyújtózni. Ez izgalmas lehet azoknak, akiket a fogyasztásnál jobban izgat a teljesítmény, mely megfelelő hűtés mellett szintén magas maradhat. A tapasztalatom az, hogy mint középkategóriás hűtő, a Fortis a határok feszegetésekor is szépen állta a sarat, bár tény, hogy egyes AIO-k ennél drasztikusabban csökkentik a hőértékeket.

Legalább ilyen pozitív csalódás ért a Ferat esetében, mely gyári beállítások mellett lényegében azonos mértékben látta el a feladatát, mint a Fortis, még a 9700X sem fogott ki rajta komolyabb mértékben. A 144W-os vonal erőltetése a kis hűtőnél teljesen indokolatlan volt, mert bár stabilan dolgozott, a kisebb-nagyobb kiugrásoknál látszott, hogy a kisebb hűtő nehezebben dolgozza el a hirtelen felbukkanó hőkülönbségeket. Cserébe a 120 mm-es venti is meglepően csendes volt, ha pedig rákapcsolt a videokártya, a hűtők hangja még csúcsfokozaton se tudott igazán beleszólni a hangzavarba.

Kell ez nekem?

Az Endorfy a különböző perifériák tesztje után most újfent bizonyította, hogy van keresnivalója a hardverek piacán. A Fortis 5 és Fera 5 modellek nem csak pofásan néznek ki feketében, de jól kivitelezett és egészen könnyen szerelhető hűtők, melyek megállják a helyüket a hasonló termékekkel gazdagon elárasztott mezőnyben. A ventilátorok tényleg lenyűgözően csendesek még maximális fordulatszámon is és bár nem volt mindig síri csend a környezetemben, alapvetően úgy is alig hallottam őket, hogy a fejemtől mindvégig csak centiméterekre forogtak. Az ARGB üzemmód jól néz ki és még azokra is gondoltak, akik esetleg nem tudják az alaplapjukkal vezérelni, a csomagból pedig talán csak egy csavarhúzó hiányzik, ám ez ebben a kategóriában amúgy sem jellemző extra. Nálam a megbízhatóságuk terén szerepeltek a legjobban, állták a sarat nagyobb terhelés esetén és, a gyártó pedig mindehhez 6 évnyi garanciát biztosít, amivel együtt kiérdemelte a különdíjat.

Bár biztonság szempontjából a Fortis 5 Black ARGB megbízhatóbb választás lehet, számomra a kis Fera 5 Black ARGB volt a legkellemesebb meglepetés, hiszen kisebb és olcsóbb a Fortisnál, játékok alatt mégis számíthatunk a magabiztos fellépésére. Ha dolgozunk és komolyabban is terheljük a processzort, hosszú távon a Fortis 5 jobb befektetés, ha viszont csak játék a terv, a Fera 5 is megbízható választás. Az egyetlen problémám az áruk. Az évek alatt nem csak ez a széria, de általában minden megdrágult és bár kiváló termékek, túl sok hasonló ajánlat kapható közel azonos vagy akár kedvezőbb áron, hogy vitán felüli választások legyenek. Az Endorfy hűtői tehát jól teljesítenek és egészen jól is mutatnak és bár komoly innvációval nem, megbízható teljesítménnyel és csendes működéssel igen. Ha pedig valamelyik szimpatikus lett, de a felhasználó nem feltétlenül ragaszkodik a fekete, illetve ARGB változatokhoz, az azonos teljesítményű Fortis 5, illetve Fera 5 alapmodellek valamivel olcsóbban elérhetők.