Én is játszottam minddel, itt van a polcon CEben az ME trilógia (a DA csak sima, azt lehetett kapni).
DAO - untam, sablonsztori, de a karakterek és a világ szokás szerint "biowaresen" jó lett. Az origin sztori az elején jó ötlet volt, kár hogy Ostagarba érkezésed után gyakorlatilag semmit sem számít.
DA2 - a legjobb lehetett volna ha nem csapják össze olyan fertelmesen (1 év fejlesztési idő volt rá összesen -_-). Végre nem a sablon "csak te mentheted meg a világot meg a világot az orkok/démonok/élőholtak hordáitól" hanem egy személyesebb, érdekesebb sztori. Lehetett volna. Karakterek baromi jók, az a társaság nekem személy szerint sokkal jobban bejött. (egyénenként változik mennyire)
DAI - a 3 DA játék közül azt élveztem a legjobban. Jók a karakterek, a sztori ugyan megint a "csak te mentheted a világot" de legalább azt is megmondták miért, plusz ügyesen építettek a korábbiakra. Az "fujjmmos" mellékfeladatokat meg max figyelmen kívül hagyod (én első végigjátszással, egyetlen mozaikot nem raktam ki, sehol nem szedtem össze minden shardot, egy térképet teljesen kihagyva, 21. szinten fejeztem be. A játék asszem 16.-18.-on engedi hogy nekimenj a végének...
ME1 - fura sztori, hatalmas plothole-lal de az volt az első ahol megismertük az univerzumot, szal persze hogy Nagy Felfedezés és Különleges. A mellékküldetések kb olyan változatosak mint a DA2 esetében (2 map összesen). De "biowaresen" jó karakterek, meg a világ piszokul ki lett találva.
ME2 - a legjobb játék a 3 közül. Maga a plot egy játék: "Szerezd meg hát mindd" csapattagok és azoknak egyenként a maga kis loyalty küldetése hogy aztán bátran mehess neki a fő küldetésednek (ami elvileg sürgős...), és a végén egy klasszikus bossharccal fejeződjön be (már mag a boss is egy klasszikus 2d shooter bossra emlékeztet, hatalmas időnként alulról feltűnő alak, csak adott területeit lőheted....). De a karakterek magint csak még jobbak mint az elsőben, a megalapozott világ tovább épül és részletesedik, és az egész nagyon jól lett tálalva. Pláne az ending ami epic.
ME3 - a "cinematic experience". A szabadságfaktor valóban erősen vissza lett fogva, az események adott sorendben követik egymást (nem cserélheted fel pl. a Tuchanka küldetést időben a rannochi-val...), ugyanakkor ha dramaturgiailag végiggondolod, ez elég logikus. Ilyen eseményeket már rég nem egy ember szeszélye irányít. Igazából az egész játék egy nagy Ending. Mert befejezed gyakorlatilag az összes korábbi sztroiline-t a legvégére pedig tényleg csak az marad hogy a fő történetet lezárd.
Az eredeti ending nem volt jó. Nem volt katarzis, a lezárás érzése. Az Extended Cut ezt megadta. Semmi olyat nem tett bele ami korábban nem, volt ott, csak megmutatta, elénk tette és ezáltal mindenki kellemes érzésekkel dőlhetett hátra. Történetileg meg semmivel nem mondd ellent a korábbiaknak, sőt, pont hogy megerősíti azt amit Sovereign az első részben mondd Shepardnak. Szal teljesen rendben van. Sima ending "failed to deliver" (bocs, erre mondjun valaki egy frappáns magyar kifejezést), az Extended Cut teljesen jó.
Akinek meg a 3 döntési lehetőséggel van baja, szóljon Asimovnak is hogy elbaszta az Alapítvány Pereme végét :D
(Bocsánat a sok szövegért. Kiszakadt, úgyfest az eső már nagyon nyomta a fejem... írás közben szakadt le a azuhany :) )