Aki követi akár a Tech Vibes rovatot, esetleg csak szereti szemmel tartani PC-khez kötődő friss megjelenéseket, az Endorfy – korábban Silentium PC, illetve SPC Gear – neve már biztosan nem idegen számára. A lengyel cég kifejezetten azon vállalkozások egyike, mely olyan, jó ár-érték arányú termékekkel szállt versenybe, melyeknél a minőség kiemelt szempont. Ez persze egy ilyen zsúfolt piacon nélkülözhetetlen az előbbre jutáshoz, ám eddigi tapasztalataink szerint a gyártó rendre igazolja is a vevőközpontú látásmódját jól sikerült és korrekt módon beárazott eszközeivel.

Természetesen az idei Computex kiállításon többek között ők is standot állítottak, ahol fel is vonultatták legfrissebb fejlesztéseiket, köztük látványos megjelenésű és jól szellőző gépházakat, egy sor gamer egeret, de itt mutatták be először közönség előtt a Celeris 1800-ra keresztelt modellt is, mely egy pofásra sikerült mechanikus billentyűzet. Korábban több alkalommal számos terméküket volt alkalmam kipróbálni, ráadásul otthon én is egy régebbi SPC Gear gombsort püfölök, mindig örömmel vetem rá magam az eszközeikre, melyeken szemmel látható és tapintható is a fejlődés.

Mindig jó látni, ha egy cég szakemberei valóban lelkesek az újdonságaikat illetően és büszkék a munkájukra, éppen ezért bízom benne, hogy aktuális ajánlatuk nálam is bizonyítja a lengyelek elhivatottságát. Ez a szürkében tetszelgő hardver már messziről is izgalmasnak darabnak tűnik, hiszen amellett, hogy kompakt formában kínál egy lényegében teljes értékű, 100 gombos klaviatúrát, háromféle csatlakozási móddal, saját fejlesztésű mechanikus kapcsolóval és egyedi elhelyezésű, programozható SideTune szabályzógombokkal is rendelkezik. Sőt, ez a most elérhető csomag egy méretes Celeris egérpadot is tartalmaz!

Csomagolás, dizájn és minőség

A korábbi Endorfy tesztek alkalmával többször is megjegyeztem, hogy kissé szokatlannak találtam a névváltással egyidejűleg behozott, megújult dizájnt. Azonban ahogy egyre több termékük kerül elém, egészen kezdem megszokni és talán ez annak is köszönhető, hogy többnyire egészen pozitív élményeket hagytak hátra maguk után. Az 1800-as ráadásul pont egy majdhogynem minden ízében szürkébe öltöztetett modell, így egészen jól belesimul az új festéssel ellátott dobozokba, melyek szintén szürke alapszínt kaptak.

A csomagolás a szokásos, fényes felületű karton és a fedlapon elmaradhatatlanul szerepel egy kis angol nyelvű szójáték, mely akár az új védjegyüknek is tekinthető. A termékfotó melletti infómorzsákból kiderül, hogy a Windows mellett macOS rendszerrel is kompatibilis eszközről van szó, melyhez még az Apple saját emblémáival ellátott, tartalék keycapeket is mellékeltek, illetve a két sárga gomb helyére is bepattinthatunk két szürkét, ha az asztalunkon nem tűrjük a különcködést.

A hátoldalon 16 nyelven olvashatók a főbb specifikációk, az pedig több helyen is látható, hogy az eszköz sárga kapcsolókat kapott, ezúttal is a Gateron jóvoltából, akivel már egy ideje együtt dolgoznak. A doboz belsejében már jóval több teret kap a kék, mely a szürke mellett a másik választott színük a korábbi vörös és fekete helyett. A terméket karton rögzítőkeret tartja a helyén, illetve ez rejti a kiegészítőket is, a doboz hátuljában. Mielőtt kibányásztam a billentyűzetet a szivacsos csomagolóanyagból, meglestem a mellékleteket is.

Az eszköz háromféle módon is kapcsolódhat a forráshoz, az egyik opció pedig a vezetékes csatlakozás, így természetesen kapunk egy kábelt is, mely USB-A és USB-C apa végződéseket kapott. A borítása szürke műszövet, a belseje közepesen merev, a C-s feje pedig egyedi, mely ezúttal is azt hivatott elősegíteni, hogy lehetőleg szorosan kapaszkodjon a billentyűzet hátuljába. Ezen kívül most is jár mellé egy fémcsipesz a sapkák és a kapcsolók eltávolításához, tehát ha valamiért cserélni szeretnénk az egyedi tervezésű switcheket, a lehetőség adott. Végül jár hozzá két tartalék switch és az összesen öt sapka.

Ahogy említettem, ez egy újabb "tri-mode" megoldás, tehát a kábeles csatlakozás mellett Bluetooth és 2.4 Ghz-es kapcsolatokra is hagyatkozhatunk. Utóbbihoz tartozik egy USB-s vevőegység is, melyet a termék aljába süllyesztettek, egy második billentyűsapkát eltávolító csipesz társaságában. Utóbbi megszokott vendég a mechanikus megoldásoknál, viszont az volt az érzésem, hogy túl könnyen kiugrik a helyéről, szóval érdemes odafigyelni rá, nehogy elhagyjuk valahol.

Az üzemmódok közötti váltáshoz a jobb szélére helyezett kis kapcsolókra hagyatkozhatunk. Az egyik háromállású gombocska a csatlakozás módját engedi kiválasztani, míg a kétállású kapcsolóra akkor lesz szükségünk, ha Windows és macOS között váltogatnánk, melyhez ugye még billentyűsapkákat is adtak. A kapcsoló szuperül működik, ám megvilágítás nem kaptak, így, ha még csak most ismerkedünk a termékkel, a szoba sötétjében vizsgálgatnom kellett egy darabig, mire megjegyeztem és eltaláltam, hogy melyik állás melyik módot is takarja pontosan.

De akkor már ki kell térnem a bal oldalára is, itt ugyanis egy újabb meglepetés rejtőzködött, a SideTune néven szabadalmaztatott megoldás képben. Mivel egy kifejezetten kompakt és emiatt kissé zsúfolt billentyűzetről van szó, a gyártó úgy döntött, hogy azért mégsem hagyja a felhasználókat fizikai médiavezérlők nélkül. A cél az volt, hogy a megszokott jobb felső sarok, esetleg az F1-12 gombsor abuzálása helyett a kezünk ügyébe helyezzék a hangerőgombokat, így tényleg egy egyszerű mozdulattal halkíthatunk, hangosíthatunk és némíthatunk. Szó szerint kézenfekvő megoldás, könnyen, de határozottan lenyomható gombokkal, melyeket elsőre talán észre sem vesz az ember, úgy belesimulnak a környezetükbe. Sőt, ha ez nem lenne elég, ezek a gombok még programozhatók is, így akinek van jobb ötlete a hangszabályzásnál, annak a szoftver feltelepítése után szabad a pálya.

Ami a dizájnt illeti, ezek a 100 gombos modellek valóban kompakt darabok, hiszen az én SPC Gear billem pl. nem tartalmaz numerikus részleget a jobb oldalán, mégis közel azonos méretű a Celeris 1800-zal. A helyspórolásnak persze megvannak a hátrányai is, én pl. képtelen vagyok átszokni erre a zsúfoltabb gombtömegre, mely legnagyobb szívfájdalmamra sajnos nem magyar kiosztással érkezett. Aggodalomra persze nincs ok, a lengyel gyártó eddig nem feledkezett meg rólunk és a doboz hátoldalán is szerepel magyar nyelvű szöveg, mindössze ebből a viszonylag friss termékből az US kiosztású készlet futott be elsőként.

Ez azonban azt is jelenti, hogy nincs külön í, sem nagyméretű Enter, de többek között a dedikált PrtSc sem elérhető, melyek hiánya szövegíráskor és szerkesztéskor pont megnehezíti a gyors és kényelmes műveletvégzést. Ez persze nem vesz el semmi a termék minőségéből és remélhetőleg a magyar kiosztású variáns nemsokára orvosolja ezt a problémát, akik pedig kifejezetten kerülik az ékezetes modelleket, azoknak máris adott a lehetőség. A gyártó amúgy az US kiosztás mellett egyelőre cseh és német kiadásokkal már biztosan szolgál.

A Celeris 1800 kifejezetten masszív és nem is könnyed darab, ami valószínűleg a beépített akkumulátornak is betudható. Az anyaghasználat igényes, bár amikor megragadtam a két oldalán és hajlítgatni kezdtem, a termék némileg flexibilisnek bizonyult és a csavargatási kísérletet nyikorgó hang kísérte. Némi rugalmasság, hajlékonyság szerintem nem zavaró és alapesetben aligha ez a művelet lesz az unaloműző tevékenységünk. Az én sima vezetékes darabom fém felső keretet kapott, ami miatt kevésbé hajlékony, ám ha nagyon akarom, egy kis nyöszörgés abból is előcsalható.

A termék kialakítása kifejezetten egyedi, mely elsősorban a szokatlan színválasztásnak köszönhető. A szürke kifejezetten jól áll neki, ahogy az egységes szürkeséget megbontó sárga Enter és Esc gombok is tetszettek, de persze aki nem így lenne vele, az az ajándék cserekupakokkal 100%-os szürkeséget érhet el. A burkolat, illetve a keret kellemes tapintású, alul pedig öt darab csúszásgátló gumitalp található. A kitámasztást és a csukló számára jobb pozíciót egy pár kisebb és egy pár terebélyesebb, kihajtható talp segíti elő.

A vezeték csatlakoztatása egy fokkal lehetne kényelmesebb, a süllyesztett USB fejjel kell egy kicsit szöszmötölni, mire a helyére kattan. Ezért cserébe, ha egyszer a helyére kerül, valószínűleg ott is marad, nem lesz olyan egyszerű kirántani. A kábel számára ezúttal is három kijáratot biztosítottak, a kábelcsatorna egyaránt a hátsó szegélynél engedi ki a madzagot, így a vezeték irányát az asztalunk elrendezéséhez igazíthatjuk.

Szerencsére ezúttal nem csak a készülékháznál alkalmazott műanyagok tapintását és minőségét méltathatom, mivel a billentyűsapkák anyaga dupla rétegű PBT. Valamilyen oknál fogva a honosítási folyamat során, az esetek többségében az angol nyelvterületre szánt termékek PBT sapkái ide érve olcsóbb ABS-sé változnak. Hogy a Celeris esetében is így lesz-e, azt nem tudhatom, mindenesetre most volt szerencsém megtapogatni az igényesebb matériából készült változatot. A finoman érdes tapintás szintén kellemes és amellett, hogy kevésbé érzékeny az ujjainkkal felhordott szennyeződésekre, a karakterek is tartósabbak lesznek.

Természetesen ARGB-s modellről van szó, ám az feltűnt, hogy a megvilágítás még a legerősebb negyedik fokozatban sem nevezhető harsánynak. A színek nem csak a sapkák közül nem törnek elő olyan nagy erővel, de az áttetsző karaktereknél is észrevettem, hogy kevésbé hevesen fénylenek. Talán néhány fotón is látható, hogy a stúdiólámpák mellett nehezen tudott érvényesülni, így inkább félhomályban és sötétben mutatkozik meg igazán. Ez a diszkrétebb jelenlét nem komoly probléma, de azért észrevehető, főleg a korábbi termékük mellé helyezve, melyen a betűk egy leheletnyivel erősebben világítanak.

Milyen használni?

A gyártó szorosabb együttműködésre lépett a kapcsolók gyártásával foglalkozó Gateronnal, így ezúttal nem csak tőlük szerezték be a switcheket, de konkrétan egyedi lineáris kapcsolót gyártattak maguknak, kifejezetten az új billentyűzethez. Az elsődleges cél az volt, hogy a közös munkával olyan billentyűzet készüljön, mely minden pontján egyforma gépelési élményt és leütési hangot biztosítson. Jelentem, ez sikerült és bár az én fülem erre alapból nem lett volna kihegyezve, dicséretes a vállalat igyekezete, hogy egyedi tervezésű kapcsolókkal kedveskedik a mechanikus megoldások kedvelőinek.

Ami a gépelési élményt illeti, az egyszerűen nagyszerű. Még ha kicsit szokni is kellett a sárga kapcsolókat a korábbi Kalih Red után, én örömmel megszoknám őket. Az egyedi, nagyjából 48-49 grammos erőt kívánó sárga kapcsolók selymes, puha gépelési élményt nyújtottak és valamivel finomabban is szóltak, mint a GK630K modellem vörös kapcsolói a fémlapra érkező ABS sapkákkal. Talán kevésbé tűnnek rugalmasnak és a klikkelésre utazó felhasználóknak sem adják meg azt, amire vágynak, összességében kiváló az összhatás. A billentyűsapkák inkább magas hangot adnak és csak közepesen hangosak, persze ez attól is függ, hogy milyen elánnal püföljük őket. Nagyon halknak nem mondanám őket, még annak ellenére sem, hogy a gyártó gondoskodott több rezgéscsillapító rétegről is a termék belsejében.

A gombok alatt két rétegnyi szilikon gondoskodik a vibráció csökkentéséről, míg a felső réteg epoxi gyantából készült, ez pedig kellően merev, hogy lenyomáskor a billentyűzet teljes területén meggátolja annak elhajlását. A gyártó még arra is figyelt, hogy a burkolat eltávolítható legyen, méghozzá csavarozás nélkül. Bár én nem feszegettem túlságosan, a keret a megfelelő illesztési pontokon némi bajlódással valóban lepattintható, így a termék szerszámok nélkül is szerelhető. Az összkép pedig egy kiegyensúlyozott és stabil billentyűzet, nagyon kellemes gépelési élménnyel. 

Szoftver 

Bárcsak azt mondhatnám, hogy forradalmi előrelépés zajlott le a szoftveres környezet tekintetében, de ez sajnos nem lenne igaz. A dizájn persze ízlés kérdése, de nekem az Endorfy appok megjelenése továbbra sem versenyezhet a nagyobb márkák letisztultabb, profibb megjelenésű alkalmazásaival. Ahogy valószínűleg arra is várhatok még, hogy egyetlen keretszoftver kezelje a különböző Endorfy perifériákat, így a Celeris 1800 is saját, külön telepítendő alkalmazást kapott, ahogy a többi egerük és billentyűzetük.

A telepítést, majd az első megnyitást követően azonban azonnal feldobta az USB dongle legfrissebb firmware-ét, majd a frissítést követően szólt, hogy váltsak kábelre és akkor már végezzem el ugyanezt a billentyűzettel is. A két művelet gyorsan végbement, egy perc és már böngészhettem is a beállításokat. Itt egy viszonylag átlátható és egyértelmű felület fogad, mely a felső szakaszon külön menüpontokra osztja a megvilágítás és a gombok beállításait, illetve a makrókat. Végül a negyedik menüpontban megnyithatjuk az operációs rendszer saját beállításait, letilthatunk pár alapvető billentyűt, illetve a Polling rate, avagy a mintavételezés gyakoriságát is szabályozhatjuk, egészen 1000 Hz-ig.

Természetesen mindenhez tartoznak elmenthető profilok, tehát, ha játékhoz, munkához vagy egyéb tevékenységekhez eltérő beállításokra van szükségünk, akkor erre megvan a lehetőségünk. A szoftver tehát funkcióit tekintve jól szolgál, minden működik és minden jól működik. Az egyedi mellett van 18 előre beállított világítási program, de állítható a fényerő, a sebesség és még az irány is, viszont a mentés, a reset vagy az export/import gombjaira rá kell vinni a kurzort, hogy kiírja a funkciójukat. Egyedül a csatlakozás módokhoz rendelt kapcsoló szerepe fix, cserébe azonnal reagál és ha csatlakoztunk egy telefonhoz, tablethez, okostévéhez, a Bluetooth kapcsolat is gyorsan magára talál.

Ami az üzemidőt illeti, a gyártó legfeljebb 120 órában határozta meg a lehetőségeinket, amit természetesen az egyedi RGB-s fénybeállítások némileg visszavethetnek. Nekem nem volt ennyi időm a Celeris 1800-zal és nem is gépelek egész nap, de annyi biztos, hogy nem kell egyhamar vezetékért nyúlni, a termék jól gazdálkodik az ismeretlen kapacitású akkumulátorpakkal.

Egy kis extra!

Végül nem feledkezhetek meg a képen szereplő egérpadról sem, mely bár külön is kapható, most egy meglepetés bundle keretében a billentyűzet mellé csomagolva ajándékba jár a vásárlóknak. Napjainkban már nem számítanak újdonságnak ezek az egész asztalt befedő szőnyegek, melyen tetszőleges mértékben nyújtózhatunk egerünkkel és még a klaviatúránk is nevetve elfér rajta.

90 cm széles és 40 cm magas, tehát a nagyobb mozgésteret igénylő gamerek igényeit is jó eséllyel kielégíti majd. Felülete puha és sima, szélei pedig varrottak, így várhatóan jól viseli majd a kopást és nem kezd el egyhamar felkunkorodni az izzasztó játékórák következtében. Az egér szépen siklik rajta, a szövet kellően sűrű, hogy ne zavarja össze a kényesebb szenzorokat, miközben a legtöbb rágcsáló talpa kellemesen szalad a kezünk alatt. Én több egérrel is kipróbáltam, köztük egy drágább Logitech, egy inkább laptophoz való, kisebb Xiaomi és egy régebbi, vezetékes "noname" egérrel is. Mindhárommal sima ügy volt a navigáció és a pad játék közben is jól szolgált.

A mintája fekete alapon egy rakásban szétszórt szürke, sárga és kék billentyűsapka, kifejezetten a Celeris és a gyártó színvilágát reprezentálva. Jópofa, bár a ráfestett minta mintha nem lenne éppen tűéles, de azt nem tudom, hogy ez szándékos volt-e a részükről, mindenesetre nem mutat rosszul. Ráadásul még egy ajándék Space kupakot is elrejtettek a dobozban, lényegében ugyanezzel a grafikával, szóval még tartalék keycapünk is van, ha esetleg szükségünk lenne rá. Összességében ez is egy igényes darab és jelen esetben kedves gesztus, amúgy csak az egérpad külön 12 000 Ft körül kapható, most viszont ingyen van a billentyűzet mellé.

Kell ez nekem? 

Az Endorfy töretlenül halad előre és jól láthatóan nem feledkezett meg az innovációról, mert tudja, hogy csak akkor tud érvényesülni, ha időnként egyedi, de lehetőleg folyamatosan igényes termékekkel jelentkezik. Részemről egy minőségi billentyűzettel volt alkalmam megismerkedni, mely egyesíti a kompakt méretet a keretbe beférő legtöbb gombbal, miközben az igényes kialakításnak és az egyedi Gateron yellow switcheknek köszönhetően kellemes gépelési élménnyel szolgál.Külön tetszett a programozható médiaszabályzó gomb, mely a bal kezem számára tényleg könnyen elérhető volt.

Az Endorfy jól sakkozott a lehetőségeivel, a termék masszív, jól néz ki, jó megfogni és jó használni is, ráadásul lényegében minden eszközzel használható, ami hajlandó billentyűzetekkel együttműködni. Gondoltak a szétszedhetőségre, szerelhetőségre is, melyhez még csavarhúzóra sem lesz szükség, cserébe feszegetni kell, ami türelmet igényelhet, ha nem akarjuk megkarcolni a keretet. A dizájn alapvetően jó, de a kábel csatlakozásán és a keycap csipeszének tartórészén még dolgoznék egy kicsit, viszont a magam részéről kiosztom az igyekezetért és az igényes végeredményért járó innovációs díjat, a Celeris 1800 a szürkesége ellenére is egy üde színfolt a nemzetközi palettán.

Ez tehát egy bitang erős középkategóriás termék, amivel a fentiek ismeretében minden felhasználó elégedett lehet. Hosszú üzemidő, háromféle csatlakozási mód, átgondolt kialakítás és igényes kapcsolók, kellemes gépelési élménnyel. A magam részéről továbbra is csak a szoftveres környezet miatt szólalnék fel, mely egyelőre nem egészen nőtt fel az amúgy meglepően kellemes minőségű kínálatukhoz. Nyilván meg kell húzni valahol a fejlesztési költségeket, de azért bízom benne, hogy hamarosan ezen a téren is szintet lépnek. Illetve nagyon remélem, hogy pont ennél a jól sikerült terméknél nem feledkeznek meg a magyar közönségről sem, mert bár tudom ajánlani, egyelőre csak azok számára, akik nem igénylik a honosított gombkiosztást.