Akárhogy is nézem, ez az első alkalom, hogy a rovat hasábjain Cooler Master termékkel foglalkozhatok, pedig vitán felül egy kifejezetten közismert és közkedvelt márkáról van szó. A gyártót a PC-s közönség jól ismerheti gépházairól, a minden igényt kielégítő hűtési megoldásairól, de találunk a nevükkel fémjelzett tápegységeket is. Természetesen jó ideje már ellátnak bennünket mindenféle perifériával is, ennek jegyében pedig nem hiányozhatnak a listáról a mechanikus billentyűzetek sem, melyek ma már olyannyira elterjedtek, hogy a cégek nem győznek versenyre kelni, hogy az ő ajánlataikból válasszunk.

Ezen törekvésükből sokan sokféleképpen igyekeznek kihozni a maximumot, hiszen a különböző kapcsolók és az általuk nyújtott gépelési élmény mellett rendkívül fontos az is, hogy mennyire hangos lenyomni őket, emellett a csatlakozási módok és a beépített funkciók listája sem mindegy, mindezek mellett pedig az is kiemelt szempont, hogy mekkora helyre van szükség az asztalunkon. Volt idő, amikor egy minden jóval felszerelt terméket csak az igazán tehetősek engedhettek meg maguknak, az elmúlt években azonban megnőtt azon megfizethetőbb termékek száma, melyek beépített akkumulátort és gyors válaszidőt ígérő csatlakozási opciókat kaptak, így a kevésbé tehetősek is válogathatnak, ráadásul a lecsökkent válaszidőnek hála a gamerek is bátrabban lecsaphattak rájuk.

A Cooler Master pedig pontosan valami ilyesmit igyekezett tető alá hozni az MK770-nel, mely egy 95%-os, tehát a teljesnél valamivel zsúfoltabb kialakítású megoldás, mely úgy igyekszik kompakt maradni, hogy ehhez a lehető legkevesebb gombtól kelljen megszabadulnia. Ha ez nem lenne elég, a hibrid kialakításnak köszönhetően a vezetékes mellett villámgyors rádiós kapcsolatot és Bluetooth lehetőséget is kínál, miközben gondolt az Apple felhasználóira is, így a termék Plug & Play működik Windowson és macOS-en is. Ha ez nem lenne elég, a gasket felépítés gondoskodik a hangtompításról, ráadásul hot swap funkciót, tehát könnyedén cserélhető mechanikus kapcsolókat is felvonultat, mindezt egészen pofás dizájnba ágyazva. 

Kicsomagolás

A doboz alapvetően a megszokott, masszív, fényes felületű kartonban érkezik, a korszakra továbbra is oly jellemző, neon hangulatú, lilás-kékes színárnyalatokba öltözve. A fedlapon stilizált módon, fekete-fehéren ábrázolt termékkel ez egy meglehetősen figyelemfelkeltő hatást kelt, de szerencsére azért némi információt is sikerült a doboz elő- és hátlapjára zsúfolni, hogy hamar képbe kerüljünk a gyártó által felkínált képességekkel és lehetőségekkel. Utóbbi amúgy kelleni is fog, mert hagyományos termékfotó híján a tekerhető hangerőszabályzó kerék mibenléte első ránézésre nem feltétlenül egyértelmű.

Felnyitást követően azonnal a billentyűzet fogadja a felhasználót, amit szövet tasak vagy hasonló helyett ezúttal egy áttetsző porvédő fedél óv, nyiván műanyagból. A mellékelt kiegészítők a felső szakaszban helyezkednek el, ezekből az USB-A csatlakozót USB-C-re váltó adapter és a keycap eltávolítására szánt csipesz egyből feltűnhet. A kartonsávok alatt rejtőzik még az adat- és töltőkábel, mely hagyományos, masszív, de szövettel borított és a billentyűzetbe Type-C-vel csatlakoztatható.

Ahogyan azt a gyártó is büszkén hirdeti, esetünkben egy hibrid megoldásról van szó, mely a háromféle csatlakozási opcióra utal, tehát valahol rejtőznie kell egy USB dongle-nek, avagy adó- és vevőegységnek is a gyors rádiós kapcsolathoz. Ahogy sejthető, ez nem lehet máshol, mint magán a billentyűzeten, így gyorsan neki is estem az ismerkedésnek. 

Dizájn és anyaghasználat

A gyártó nem hazudott, a 95%-os kialakítás tényleg meglepően kompakt, miközben nem kell nélkülöznünk a numerikus padot. Ez mondjuk csak részben igaz, ugyanis a gyártónak így is kompromisszumot kellett kötnie a megtartandó gombok kiválasztásakor, főleg, hogy a jobb felső sarokban egy hangerőszabályzó hengernek is helyet szorítottak. Ez azt eredményezte, hogy az End, a Home, a Pause, a Screen Lock és Print Screen önálló gombok híján a Backspace melletti sorban következő billentyűkön, mint másodlagos funkció érhető el, a funkciógomb lenyomása esetén. Ez természetesen igaz számos egyéb dologra is, mint pl. az RGB fényereje, megvilágítási módok és a többi.

Legnagyobb szerencsénkre a megjelenés óta már magyar kiosztású változatban is elérhető lett, ami egyfelől azt jelenti, hogy az egyszerűbb ABS billentyűsapkákat kapjuk hozzá, másfelől van í a szokott helyén, illetve nagyméretű Enter. Azonban az jobb Shift kisebb a megszokottnál, a numerikus pad miatt pedig kissé zsúfolt minden, így meglehetősen a kezünk ügyében lesznek a kurzorgombok és a Ctrl sem a szokott pozíciójában lesz, mintha egy numpad nélküli, vagy éppen egy 100%-os klaviatúrát használnánk. Nekem ez megszokást igényelt, de ezt leszámítva mindennek megvan a helye.

Mindezzel együtt is azt mondhatom, hogy a MK770 elképesztően jól néz ki, legalábbis a két színváltozat közül nálam járt szürke és fekete színkombináció mindenképp. Az itt-ott lila színű elemekkel megtűzdelt eszköz meglehetősen letisztult összképpel bír, már-már komolyságot sugároz és ez rendkívül jól áll neki. Bár az eszköz a külső részeken minden pontján ABS műanyag, ez egyáltalán nem okoz bármiféle hátrányt a minőségérzet tekintetében. A lányok és extrémebb külsőségeket preferálók amúgy választhatják a giccses, de finom macaron sütemény színvilágát megidéző kiadást is.

Az anyaghasználat tehát meglepően szuper, ahogy a kidolgozás is igényesre sikerült. Ehhez hozzátartozik a már említett fe-le tekerhető és kattintható fémhenger is, melynek egyetlen hibájaként csak azt tudnám felróni, ha a funkciója nem lenne módosítható, pl. scrollozásra vagy más egyébre, de szerencsére ezt a ziccert nem hagyták ki. A fémkerék alapból is megdobta az összhatást, így pedig szabadon dönthetünk róla, hogy mire használjuk, még makrót is dobhatunk rá.

Az USB-C csatlakozó és a háromállású, lila színű kapcsoló a hátsó perem jobb oldali szakaszán található, a kiálló fekete panelen a Wi-Fi, az USB és a Bluetooth módok között választhatunk. A billentyűket leszámítva amúgy egy további fényforrás található az enter és a numerikus részleg között, ez jelez nekünk, amikor valamilyen változást hajtunk végre a billentyűzeten. Viszont érdekes módon a Caps Lock aktiválást nem ez, hanem maga a Caps Lock gomb jelzi, ami ilyenkor a beállított megvilágítási programtól függetlenül fehérre vált.

Most jöhet az eszköz alja, mely négy lila gumitappancsot és két-két kihajtható talpat biztosít a csúszásmentes stabilitás megteremtéséhez. És itt jön a trükk, az USB-A dongle tartórekeszét ugyanis a bal felső, kihajtható lábak mögé rejtették el. Nekem ez a megoldás nagyon tetszett, egész kreatív és még működik is, csukott állapotban, pl. szállításkor segíteni fog megvédeni ezt a kényes kiegészítőt. Ezt leszámítva csak a két támasz közé húzott, fényes tapintású bemélyedés töri meg a matt felületű alsó rész simaságát.

A billentyűzet belsejében a NYÁK-lappal együtt összesen 5 réteg gondoskodik a mechanikus billentyűzet rezonanciamentes és halk működéséről, ebből kettő réteg szilikon, egy habszivacs és egy alumínium, mely megteremti a szükséges stabilitást. A gyártó meglehetősen jó munkát végzett, mert bár a billentyűzet nem éppen néma, de kellemesen és finoman "klattyog". A gyakori, éles-fémes csattogásnál lágyabban zajong, ami kellemesen barátságos élmény volt a füleimnek. Ezt a gyárilag kent Kailh Box V2 RED kapcsolók teszik teljessé, melyeken gépelni nagyszerű volt, ki nem hagytam volna a lehetőséget, hogy ezt a cikket is az MK770-nel készítsem el.

Ehhez a kompakt mérethez egy masszív, egy kilogrammot is meghaladó súly társul, mely részben az 4000 mAh-es beépített akkumulátornak is köszönhető. Mindenesetre, amikor a kezembe fogtam, akkor a "súly, mint a megbízhatóság jele" valóban elérte a kívánt hatást, a billentyűzet ugyanis nem csak jól mutat, de kellőképpen masszívra is sikerült. Ez persze mit sem jelentene, ha nem lenne jó érzés használni, de szerencsére ezek közül mindhárom tulajdonság kipipálható, ez egy igazi pozitív csalódás.

A gépelési élményhez persze hozzá tartozik, hogy a Red switchek nem mindenkinek jönnek be, nincs jól meghatározható aktuációs pont, de nem is véletlen, hogy a legtöbb, játékosoknak szánt billentyűzetben ezek szerepelnek. Az 1.8 mm-es úttal és 45 grammos erőkifejtéssel ez egy könnyed kapcsoló, melyen könnyedén siklanak az ujjaink. Szerencsére odafigyeltek a nagyobb gombok, úgymint a Space stabilizációjára is. A méretes gomb lenyomása ugyanolyan egyszerű, mint a többié, miközben nem billeg és nem hallatt nyikorgós, fémes hangot sem, mint egyes olcsóbb termékek.

Cserebere 

A gyártó nem nehezíti a felhasználók életét forrasztott kapcsolókkal, ehelyett hot swap technikát alkalmazott a csere pedig tényleg pofon egyszerű, például a mellékelt eszközzel is. Akik tehát szeretnek különböző kapcsolókkal kísérletezni, esetleg vegyes kialakítást preferálnak, kedvük szerint variálhatják meg a gyári készletet. Esetemben azonban erre nem volt nagy szükség, pl. Counter-Strike 2, vagy az új kedvencem, a Witchfire alatt eszembe sem jutott, hogy más kapcsolókra lenne szükségem.

Gépeléshez sokan eltérő kapcsolótípusokat preferálnak, de én egy régebbi és jóval olcsóbb, szintén Red kapcsolókkal szerelt megoldáshoz szoktam, ez pedig sokkal, de sokkal jobb volt annál. Az érzékelés és a reakció gyorsabb, mint amilyen én már valaha leszek, szóval a kompetitív játékosok számára kifejezetten ajánlható vétel, minden máshoz pedig nem is kérdés, a Cooler Master ezen a téren kiváló munkát végzett.

Azoknak, akik a kapcsolók cseréjét tervezik, fontos, hogy a termék V2-es kapcsolók használ, melyek 5-pinesek a hagyományos 3-pines kiadásokkal szemben. Ez fontos, mert ha nem néztük át alaposabban a terméket, még a végén rossz készletet veszünk hozzá és akkor koppanunk, amikor nekiállnánk a szerelésnek.

Nincs élet szoftver nélkül?

Bár maga a billentyűzet minden környezetben, illetve általánosan támogatott platformon Plug & Play, a funkciók nagy részének módosításához, illetve a profilok módosításához és mentéséhez sajnos külön szoftver telepítése szükséges. A színekkel és a fényerővel bizonyos mértékig magán a billentyűzeten is babrálhatunk, ha összetettebb opciókra és komolyabb testreszabhatóságra vágyunk, akkor a MASTER+ alkalmazást kell letöltenünk. Súlyos hibának látom, hogy ez viszont kizárólag Windows 10 és 11 rendszereken működik, tehát nem tudom, hogy aki macOS-t használ, az mit tehet az ügy érdekében.

Az app a telepítés után – nem viccelek – majdnem egy kerek GB-ot foglal, ami egészen abszurd, főleg annak ismeretében, hogy nemrég volt dolgom olyan eszközzel, ami minden beállítását hagyta elvégezni egy szimpla böngészős felületen, telepítés és várakozás nélkül. Ezt látván nem is csodálkozom, hogy az elindítását követően miért kellett hosszú másodperceket várnom, mire végre hajlandó volt betölteni. Elindítás után amúgy nagyjából rendben van, nincs túlbonyolítva, ami pozitívum, viszont az akkumulátor töltöttségi szintjéről nem ad pontos, százalékban megadott tájékoztatást, ami méretes negatívum.

Amúgy állítható a tétlenség esetén beálló alvó üzemmód és a töltöttségi szinthez igazított takarékos mód, számtalan módon állíthatjuk a gombonként címzett RGB megvilágítást, minden egyes gombot újraprogramozhatunk és külön kreálhatunk makrókat is, végül pedig egy egész sor profilt menthetünk el, melyből hármat maga a billentyűzet is képes eltárolni. Ez elég nagy előny, hiszen ha magunkkal visszük, a legfontosabb beállításaink szó szerint kéznél lesznek.

Érthetetlen figyelmetlenség a gyártó részéről, hogy a szoftver nem különbözteti meg a magyar kiosztású billentyűzetet, illetve lényegében semmit nem ismer az US-en kívül, így az összes további, pl. ékezetes karakter nem módosítható. Tudom, öüljek, hogy legalább kaptunk honosított változatot, de elég szomorú látni a méretes minőségbeli kontrasztot, ami a hardver és a mellékelt segédszoftver között áll fenn.

Üzemidő

Ami az energiagazdálkodást illeti, gyári alapbeállítással nagyjából 30-32 órán át nyúzhattam a billentyűzetet 2.4 GHz-es módban, ami nem rossz, de azért láttam már acélosabbat. Ez persze nem jelenti azt, hogy komoly gond lenne vele, egyszerűen csak meglepett, hogy amennyiben mellőzni szeretném a vezetéket és nem szeretném kikapcsolva tartani az RGB-s megvilágítást, úgy be kell érnem ennyivel. Alapból közepes fényerővel kezdünk, ha ez nem elegendő, akkor maximumra tolva kb. 20 óra után kell a kábelért nyúlni. Ez tehát nem rossz, de végül a kissé alultervezett szoftveres háttér mellett ez lett az MK770 egyetlen fontos tulajdonsága, amit nem tudtam olyan lelkesen megtapsolni. 

Kell ez nekem? 

Az a helyzet, hogy a Cooler Master terméke igazán kellemes meglepetésnek bizonyult. Járt már pár hasonló eszköz a kezeim alatt, de a vonzó megjelenés ezúttal az egyik legjobb gépelési élménnyel és hanghatással párosult, amivel eddig dolgom volt, főleg ebben az árkategóriában. Részemről éppen ezért örömmel osztottam ki neki a kiváló ár-értékért járó elismerést, ez ugyanis játékhoz, munkához és általános felhasználáshoz is könnyen ajánlható periféria lett.

A háromféle csatlakozási mód és a széleskörű kompatibilitás kifejezetten rugalmas és könnyen használható eszközzé teszi, a billentyűsapkákra gravírozott Mac karakterek pedig az Apple felhasználóinak életét is megkönnyítik. A gyári kapcsolók kiválóan teszik a dolgukat, az egyszerűen cserélhető switchek viszont garantálják a felhasználók hosszútávú elégedettségét.

A szoftver kissé indokolatlan, legalábbis ami a méretét, a rendszerigényét és a kompatibilitását illeti, az pedig már bebizonyosodott, hogy valójában szükségtelen is, hiszen jóval egyszerűbben is megoldható, hogy a felhasználók hozzáférjenek a szükséges beállításokhoz. Ugyanakkor az igényes kidolgozottság, a termék által nyújtott felhasználói élmény, a kiváló válaszidő és a beépített memória együttese egy igazán meggyőző és barátságos eszközzé teszi, mely árkategóriáját meghazudtoló minőségérzetével kiváló választás minden felhasználó számára.