Kevesen tudják, hogy a legendás japán Yamato csatahajó 460 milliméteres nehézlövegeinek egyetlen lövedéke akkora tömegű volt, mint egy átlagos személygépkocsi, a lövés pillanatában keletkező torkolattűz és légnyomás pedig a fedélzeten védőfelszerelés nélkül tartózkodó tengerészek tüdejét is kiszakíthatta. A nehéz tüzérségi lövegtornyok – ezek a páncélozott, acélból és hidraulikából álló monstrumok – nem csupán fegyverek voltak, hanem mondhatni mérnöki csoda volt a létrehozásuk.
A történelem valaha megépített legnagyobb kaliberű fegyvere pedig, a német Schwerer Gustav vasúti óriáságyú 800 milliméteres csövével okkal tűnik túlzásnak. Az 1350 tonnás szörnyeteg mozgatásához és tüzeléséhez nem volt elég egyetlen sínpár, két párhuzamos vasúti vonalra volt szükség, a felállításán és védelmén pedig több mint négyezer ember dolgozott hetekig. A 7 tonnás páncéltörő gránátjai több mint 30 méter mélyen tudtak a föld alá fúródni a robbanás előtt, elpusztítva a legvastagabb, sziklába vájt betonfedezékeket is. Az elképesztő fizikai igénybevétel miatt azonban a löveg csöve kb. 40 lövés után annyira elhasználódott, hogy az egészet ki kellett cserélni – ami szintén nem volt egyszerű folyamat.
Az Iron Nest egy két fős, szerelemprojekt, amelynek alkotói Nick Talmers (fejlesztés és programozás) és Dominik Latos (propaganda, vagyis a történet). A két barátnak összesen több mint 20 évnyi együttes tapasztalata van a tüzérségi fegyverek és a két világháborúban és között használt nehézfegyverek/gépek terén, vagyis mondhatni fanatikus rajongói a témának. Ehhez csapták hozzá a dieselpunk iránti egész életen át tartó rajongásunkat, hogy lefejlesszék azt a játékot, amivel évek óta szeretnének játszani és így kaptuk meg az idei év egyik legváratlanabb és sok szempontból legegyedibb játékát.
A keret elég egyszerűnek tűnik, de a propagandának és a részleteknek hála, egészen érdekes játék kerekedett abból az alapvetésből, hogy egy hatezer tonnás, nehéztűzéségi ágyú kezelőfülkéjében találjuk magunkat és sok szempontból a mi kezünkben van a csatatér sorsa. Az Iron Nest elsőre szokatlanul száraznak tűnhet, hiszen a játékmenet érdemi része térképmérésből, lövedék- és lőportöltet-számításokból, mechanikus karok meghúzásából és tekeréséből, valamint analóg telexgépeken kapott utasítások és üzenetek olvasásából, értelmezéséből áll.
Az Iron Nest (propagandája) egy alternatív történelmi korba repít minket és a történet szerint az 1920-as évek végén járunk, egy fiktív, spanyol ihletésű monarchiában, ahol a királyi hatalom és az elkeseredett köztársasági felkelők között épp kirobbanni készül a polgárháború. Játékosként a címben szereplő gigantikus, pókzszerűen mozgó vagy szilárdan telepített nehéztüzérségi lövegtorony egyetlen kezelői vagyunk, egy opcionális macskával ellátva.
A csavar az, hogy alapesetben a harctérre semmilyen közvetlen rálátásunk nincs, a lövések után, vagy felderítést kérve kapunk esetleg képet a történésekről és a következményekről, de mindeközben kizárólag a kapott adatokkal és az általunk elvégzett mérésekkel kell boldogulnunk. No meg azzal az információval, amit a Főparancsnokság megoszt velünk, vagyis a küldetések során egy zárt, olajszagú fémteremben dolgozunk, ahová a külvilág hírei szinte kizárólag kattogó telexgépeken és csatatéri jelentéseken keresztül jutnak el és ez a fajta elszigeteltség különleges hangulatot ad a játéknak.
A feladatunk tehát az, hogy a nagy térképen, az adott paraméterek lejegyzetelése után vonalzóval, körzővel, jelölőkkel, számításokkal, szögekkel, háromszögeléssel, robbanásrádiusszal és még megannyi összetevővel a taktikai térképen megtervezzük és manuálisan kiszámítsuk a célpont távolságát, a szükséges dőlésszöget és az oldalirányú elmozdulást, a lőportöltetet és minden egyebet, ami a pontos lövéshez szükséges.
Ha valahol, itt el lehet sütni azt a nagyon általános kijelentést, hogy ez bizony nem való mindenkinek. Aki viszont szeret ilyesmivel molyolni, az elképeszően jól fogja érezni magát. Ha mindent kiszámítottunk és beállítottunk, nem marad más, mint meghúzni a tüzelőkart, érzékelni, hogy a hatalmas szerkezet megremeg, a fülsiketítő dördülés után pedig nem marad más, mint a feszült várakozás, amíg a következő felderítő fotó vagy üzenet meg nem érkezik a becsapódás eredményéről.
A játék fejlesztőinek zsenialitása abban rejlik, ahogy a bürokratikus, precíz számítási folyamatokat képesek voltak magas feszültségű játékelemmé formálni. Elég egyetlen elgépelt adat vagy rosszul kiszámolt távolság, mert ez nem csupán azt jelenti, hogy a lövedék elvétette a célt, a pontatlan lövésnek egyéb következményei is lehetnek, mint például a saját egységek megsemmisítése vagy civilek halála. Vagy képzeljük el, hogy a Főparancsnokság által elrendelt világítólövedékes lövés – ami egy ünnepséghez adna tűzijáték szerű hátteret – véletlenül robbanólövedékkel van végrehajtva.
A játék tehát nagyon komolyan veszi azt az erőt, amit az ágyú képvisel, de ugyanilyen hangsúlyosak a következmények is. A játék ráadásul kíméletlenül rákényszerít minket a morális felelősségvállalásra is. A telexgépeken érkező parancsok gyakran ellentmondásosak és a kezdettől tudni lehet, hogy a Főparancsnokság keményvonalas, propagandaízű utasításokat küld, mindeközben viszont a frontvonalon harcoló katonák személyes, kétségbeesett hangú üzenetekben könyörögnek fedezőtűzért vagy füstfüggönyért. A döntés a miénk, a lövedékeink okozta következmények pedig a sajtóhírekben, hadi jelentésekben és – minden bizonnyal – a saját lelkiismeretünkben köszönnek vissza.
Technikai és audiovizuális szempontból az Iron Nest rendkívül izgalmasra sikerült, a dieselpunk dizájn nem csupán díszlet, a kezelőfülke majdnem minden egyes gombja, számlálója és kapcsolója interaktív. A nyomáscsövek sziszegése, a fogaskerekek csikorgása, a nyikorgó fémmonstrum hangja, a mechanikus gépelések zaja és a lövés pillanatában megremegő kabin olyan elemi erejű visszajelzést ad, amivel ritkán találkozni, talán a Mechwarrior játékok szimulátorai hoztak hasonló élményt. Külön részlet, hogy a tüzérségi számítások közti szünetekben még a kabinban lévő kávéfőzőt is kipróbálhatjuk, vagy a mellénk szegődött macskát is simogathatjuk, ami érdekes kontrasztot képez a külvilágban tomboló pusztítással.
A már emlegetett „nem való mindenkinek” jelleg mellett az Iron Nest nagyon is való azoknak, akik nyitottak a taktikai gondolkodásra, a logikai feladványként működő tüzérségi szimulációra és egy nyomasztóan háborús világra, ahol az elvárt precizitás és a döntéseink súlya legalább olyan nagyságrendű, mint a lövésenként felszabaduló erők fizikája.
